Fezejet

 1 13|       Halljátok ezt? – kiálta Kara Makán, a janicsárok leghírhedtebb
 2 13|            egy hang felkiálta Kara Makán mellett:~– Halál a szultánra!~
 3 13|            Halál a szultánra!~Kara Makán odafordult hozzá, és megfeddé.~–
 4 13|           fáklyákat – hangzék Kara Makán szava, ki roppant öblös
 5 13|            mély csendességből Kara Makán dörgő hangja szólalt fel:~–
 6 13| Boldogtalan. Bízd őt sorsára.~Kara Makán vad daccal lépett az álherceg
 7 13|       előtte a tömeg kétfelé, Kara Makán vállára vetette kardját,
 8 13|        többé.~Reggel belépett Kara Makán a szultánhoz.~A földön ült
 9 13|          úr! – szólítá őt meg Kara Makán.~A padisah, mintha nem hallotta
10 13|           felesel szolgáival.~Kara Makán arca vonaglott e szóra.
11 13|           szelíden a padisah.~Kara Makán tekintélyes arcot öltött,
12 13|          kívánjuk – magyarázá Kara Makán, látva, hogy a szultán el
13 13|           élére állsz – szólt Kara Makán megzavaratlanul –, a jancsárok
14 13|            hogy azt aláírjam?~Kara Makán sokkal inkább készen volt
15 13|            veszedelme – szólt Kara Makán –, és jó helyen van; rajtad
16 13|            oda.~– Íme – szólt Kara Makán, odalépve hozzá. – Itt áll
17 13|       herceg mellől, s elvéve Kara Makán kezéből az iratot és írónádat,
18 18|           szorult harcosokba.~Kara Makán megdöbbenve vonta el a lázadók
19 18|        átka elnyomta szavait.~Kara Makán szava túldörgé az átkot
20 18|           hátterét elfoglalá.~Kara Makán nem érte meg a gyalázat