Fezejet

 1 9 |   vásárlom, hogy az én nevem: Leonidász Argyrocantharides, én közvetlen
 2 9 | méltóságos basák. Innen építi Leonidász azokat a palotákat Szmirnában.~–
 3 9 |     komolyan beszélek – kezdé Leonidász Argyrocantharides egy hanggal
 4 9 |       kiálta föl elragadtatva Leonidász Argyrocantharides. – Milyen
 5 9 |       adta azt neked? – kiált Leonidász, eléje tartva kezét, mintha
 6 9 |      mintha várná gyermekeit.~Leonidász Argyrocantharides pedig
 7 9 |         szólt részvétteljesen Leonidász, megsimogatva szép fejeiket. –
 8 9 |       Ott kissé megállapodott Leonidász Argyrocantharides, egy kunyhóban
 9 12|       derék Argyrocantharides Leonidász, egyikén legszebb hajóinak,
10 12|  tízezer aranyat, azért pedig Leonidász saját bőrét is odaadná.~
11 12|      Cselekedte mind a kettőt Leonidász: imádkozott és káromkodott,
12 12|      két gyermek és a kalmár.~Leonidász öveikbe kapaszkodva engedé
13 12|      mohából vetett számukra; Leonidász még fennmaradt, célszerűnek
14 12|      olyan sokat? – szólt reá Leonidász.~Erre Milieva mondá el álmát.~–
15 12|      tengerfenéknek nézhesse.~Leonidász tréfának vette a fiú szavait,
16 12|      tündérek voltak – állítá Leonidász, körültapogatva tüszőjét,
17 12|       pásztorra is ráakadtak.~Leonidász inkább megijedt, mint megörült
18 12|        Dzsin? – mondá magában Leonidász. – Gonosz lélek lehetett
19 12|      otthagyá őket a pásztor. Leonidász nem várt tőle egyebet, mint
20 12|   utcákra jutottak, megfogták Leonidász kezeit, s Thomár mondá:~–