Fezejet

 1 1 |     amaz erdbuhár dervis, kihez engem egy nimetullahita szerzetes
 2 1 |         kérdem tőled: ismersz-e engem; tudod-e nevemet. Lehet,
 3 1 |    lovam zabláját, és vezess el engem azon üreghez, melyben a
 4 2 |      Monda a leánynak: „Szeress engem, légy az enyim, és vőlegényed
 5 2 |      monda a leánynak: „szeress engem”; az felelte rá: „átok reád”!
 6 4 | ismeritek Alit, és nem ismertek engem – monda azoknak, kik ítéletet
 7 5 |         kis gyermek mindaz, ami engem még ezen a világon érdekel;
 8 6 |          Te nem ilyennek láttál engem egykor. Azon Ali nincs többé,
 9 8 |          Veszély fenyeget talán engem? – kérdé a szultán.~A toll
10 9 |       Kérlek, kérlek, ne nevezz engem Midasnak, ez fatális név,
11 9 |   arccal kiálta:~– Én vétettem, engem verj meg, de Thomárt ne
12 9 |       miatt, mondá:~– Nem igaz, engem nem bíztatott Milieva. Milieva
13 9 |        üsd őt, mert nem vétett. Engem verj, ameddig tudsz, de
14 9 |   munkádat végezned; fogadj fel engem hajcsárnak, én végzem minden
15 10|          Látod, mennyire szeret engem ő is – szólt Ali, könnybe
16 10|        világ, hogy ők elárultak engem, de én nem hiszem azt, nem
17 10|      meggörbeszté.~– Allah küld engem tehozzád – mondá a dervis
18 12|       álmát.~– A bor zavart meg engem is. Előttem is lázadó tömegek
19 13|        reájok. Hadd öljenek meg engem, ha van bátorságuk, de te
20 17|          hogy elég vakmerő légy engem ez utálatos itallal megitatni,