Fezejet

 1 2 |       közel, azokat kiismerhetni, hát még egy fiatal elkényeztetett
 2 2 |         megmozdult volna arcán.~– Hát te mégsem fogod nevedet
 3 2 |           sokat tartok rád.~– No, hát tudd meg: én gazdag nobili
 4 2 |   keresztül égeti testemet e vér, hát még akinek lelkére hullott
 5 4 |          ha valaki meg akar ölni, hát legalább mondja meg elébb,
 6 8 |           az – monda a szultán –, hát te, láthatlan szellem, ki
 7 9 |          megpróbálni az ostort?~– Hát kin máson? A gyermeket ostorozni
 8 9 |           élsz, jó dolguk van, de hát azután? Te meghalhatsz ma
 9 9 |      gyermekeidet elhurcolják. No hát. Jó mulatság lesz-e az?
10 9 |        erősen örülök. De szóljunk hát okosan. Hiszed-e, hogy én
11 9 |       szabad elveszteni. Mit tett hát Thomár? Utána bújt a medvének,
12 9 |      megkapja, ott lövi le.~– No, hát lőjön le – szólt a fiú dacosan,
13 10|          gonddal takargatottak.~– Hát ezeknek neveit nem tudod? –
14 10| szégyenleni; te fiaimra gondolsz, hát én hogy ne gondolnék reájok.
15 10|     asszonyok fennhangon mondják: hát ezek azon hősök, kiktől
16 11|          fogadja. Kihez forduljon hát, midőn az ő szívét is körülfogja
17 13|          védték is gyávák voltak. Hát nem volt anyja, aki megvédte
18 17|         megszomorodottnak! Bízzuk hát ezt a két prófétára odafenn:
19 17|           ezüst tálcára.~Ott álla hát végre ezüst állványon a