Fezejet

 1 1 |   halál elkerülhetetlen; csak egyet mondj meg: fogok-e én egykor
 2 2 |    földi kegyeltjeiknek, s ha egyet fordul a gyűrű, megjelennek
 3 2 |      a főt.~Nyögve, kínlódva, egyet vetett magán, ezáltal fejét
 4 3 |       oly igen szereti azt az egyet, vegye ki a többi közül,
 5 3 |     őket megszabadítani, csak egyet sem menthetnek meg; most
 6 6 |       s meneküljenek a várba. Egyet sem lövetett rájok.~Amint
 7 8 | válasszon azon ereklyék közül egyet magának, amelyik legjobban
 8 8 |     de azok közül a kegyencnő egyet sem választa magának, hanem
 9 8 |   semmi veszély sem volt.~Még egyet kérde a szultán.~– Mondd
10 9 | mindnyájunkkal szabad. Mondok egyet, nem tréfa, nem az ujjamból
11 9 |      olykor-olykor biccentett egyet fejével, ráhagyva bölcsen.~–
12 9 |  letaszíthatná.~E pillanatban egyet botlott a paripa, melyen
13 10|   jött egész a vesztő karóig. Egyet intett, a hóhérok felkapták
14 10|    minden csekélységre.~– Még egyet – szólt Ali, és hangja megtompult
15 10|      írva; de nem tagadhattak egyet: az ötmillió piasztert az
16 11|     gyülevészből tíz sem tett egyet az európai rendes, páncélos,
17 11|    lázadó janicsárok kihoznak egyet a börtönből, hogy őt zárják
18 15|       fenevad.~Azzal hirtelen egyet taszított lábával a falon,
19 16|       főbe a harcost, hogy az egyet fordult álló helyében, s