Fezejet

 1 1 |      semmi erőnek sem sikerült; a tenger dagálya oly nagy, hogy a
 2 3 |           a hullámokra szállni. A tenger minden szörnyei a felszínen
 3 3 |        meg fogjátok látni, hogy a tenger nem viharos, a vizek nem
 4 10|          neki ez a vérből csinált tenger, melyben a zivatar hányja,
 5 10|        bej seregeit, s ha fiaim a tenger felől segítenek, azon napnak
 6 12|           korbácsolja a fellázadt tenger, hogy a megtörő hullám néha
 7 12|    azonban elcsöndesült a vész, a tenger lelohadt, elsimult, s az
 8 12|      három ölnyire emelkedék ki a tenger színe felett.~Ekkor tekinthetének
 9 12|          és a romokat okádta ki a tenger.~De a kalmár nem volt kétségbeesve.
10 12|           nem látta.~Bizonyosan a tenger veté azokat oda, valami
11 12|   gyermekem: elcsendesült-e már a tenger, s nem közelít-e valahonnan
12 12|        hajó volna itten, de még a tenger is eltűnt, csak a feneke
13 12|       csodálkozással kiáltva:~– A tenger elfutott előlünk!~Már ekkor
14 12| harmatcsepp sem látott, nemhogy a tenger!~– Csodák számára tartott
15 13|        melynek gömbölyű ablakai a tenger felé néznek, nem egy halálsóhaj
16 17|        megfogadta azt.~„Nagy úr a tenger, mond az alkorán, nagy úr
17 18|           úszni, veszendő étkül a tenger szörnyeinek!~Ki tudja hány
18 18|          Boszporusznak, s a távol tenger hullámai sokáig hánytak