Fezejet

 1 1 |    ember számára kedves. Még a vad sem ver itt magának állandó
 2 1 |   zordonabb volt a táj. Elöl a vad természetomladék, hátul
 3 5 |        jönni!~A bőszült tigris vad dühével veté magát az ostromló
 4 7 |   tizenhatnál; de már ekkor is vad, szilaj fiú volt, s napokig
 5 9 |   volna azt, hogy csattogott a vad fején Thomár botja, a vér
 6 9 |     öve mellől, s a nekirohanó vad fejébe vágta nagy erővel.~–
 7 9 |        hiába beszéltem annak a vad dühös embernek; utoljára
 8 9 |        megpillantva a kalmárt, vad ordítással veték magukat
 9 9 |    emeli a nyeregbe, azzal egy vad tekintetet vet hátrafelé,
10 10|   legdühödtebben folyt a harc.~Vad, kérlelhetlen viadal folyt
11 11|        meglátta, hogy valamely vad baskir vagy kurd csatár
12 13|    Bízd őt sorsára.~Kara Makán vad daccal lépett az álherceg
13 13|      merészen szemébe nézett a vad harcosnak. A marcona alak
14 13|     ismerős hang szólalt meg a vad ordítók közepett:~– Atyám!
15 15|   törökökhez fordulva –, ilyen vad időben meg nem látjuk az
16 18| ingerelve a gyülevészt, mely a vad janicsár haddal tartott,
17 18|  zászlók; az utcaszegleteken a vad Begtas-papok lázíták rekedt