Fezejet

 1 1 |           parancsolsz velem, kegyelmes úr, szolgáddal?~Az idegen hagyá
 2 2 |                 aki basa Albániában és úr fél Törökországon, s a rózsa,
 3 2 |              tied. Miről ismer reád az úr? Ő kérdi, melyitek volt
 4 6 |                kezdé hozni, hogy ki az úr Törökországban: a szultán-e,
 5 7 |           Egyszer, midőn már igen nagy úr volt, fel is keresé a kis
 6 8 |         Szegény uram, te. Legszomorúbb úr minden kalifák között; legnagyobb
 7 8 |         gyülekezetébe, vagy Mongolfier úr veszedelmes léghajójába.
 8 8 |            megérdemli, hogy a felséges úr köntösének szárnyai befedjék.
 9 9 |                 vajon ki lehet e vitéz úr és ez úri asszonyság? A
10 11|                 nem egyéb, mely a nagy úr előtt térdel; félelem, nem
11 13|         vágtató rohamba, hogy a két jó úr lélegzetét veszté bele.~
12 13|              fel a földről.~– Felséges úr! – szólítá őt meg Kara Makán.~
13 13| Felszabadítalak e munka alól, felséges úr – monda Mahmudnak, eléje
14 14|             alól, s Ali basa korlátlan úr lett Epirusban ismét.~Ekkor,
15 17|             mert megfogadta azt.~„Nagy úr a tenger, mond az alkorán,
16 17|          tenger, mond az alkorán, nagy úr a vihar és a döghalál, de
17 17|                döghalál, de legnagyobb úr az adott szó, mely ellen