Fezejet

 1 1 | ismeretlen rúnák nyelvét egykor? tán a kaldeok vagy a Mithras-tisztelők;
 2 1 |         más is adhatta volna, de tán ha közönséges embertől jönnek
 3 2 |       megkarcolá a rózsatövis, s tán a babérfából, melynek kedves
 4 4 |       nőre, s gondolván, hogy az tán egyike a tegnap leégetteknek,
 5 6 |       mint az övéi Janina alatt? Tán e tűzaknákat is fel akarta
 6 8 |   babonák embere, azt hivé, hogy tán egy pók köté fonalát a toll
 7 8 |        üdvözlé a padisaht, ahogy tán György királyt üdvözölte
 8 9 |         gyermekeire mi gondom?~– Tán csak nem akarod rajtok megpróbálni
 9 11|         és azzal gúnyolták, hogy tán kertet csinál belőlük.~Hadzsi
10 11|        mert nem törődnek vele; s tán ha azt mondaná nekik, hogy
11 13| megcsókolhassa a herceg kezét, s tán megsúgja neki, hogy ne menjen.~
12 16|      emlékezetes órája folyt le. Tán midőn tenyerébe hajtja nehéz
13 16|         kérdi tőle susogva, vagy tán nem is kérdi, hanem csak
14 17|          nagy gondolatjai jőnek: tán ez ötven emberrel még újra
15 18|   ajándékozá, s elgondolta, hogy tán holnap, tán még az éjjel,
16 18|     elgondolta, hogy tán holnap, tán még az éjjel, e szép mosolygó
17 18|      felé palotájának lángjai, s tán hallani vélte azoknak halálsikoltásait,