Fezejet

 1 2 |      szellemek e kincseket küldik neked – mondá Ali. – De különös
 2 2 |     fekete holló az enyim, és jaj neked mind a kettőtől!~Ali a kétségbeesés
 3 3 |         várad falait fúrja, minek neked most fegyveres nép és lőszerek?~
 4 6 |   bástyáidon a győztes lobogót, s neked még csak arra sincs erőd,
 5 6 | tartományaimat vettétek el tőlem. Neked vőlegényedet ölettem meg,
 6 6 |         ártottál, mi is ártottunk neked sokat; tegyünk úgy, mintha
 7 7 |           s azt mondá: „El akarom neked adni ezt a kardot”. Pedig
 8 8 |       azért, íme, ajándékba hozom neked azt, amit, midőn ruhátlanul
 9 8 |           a szultán adott általam neked? Nem szégyenled magad, lábadat
10 9 |         fúva elő. – Én azt mondom neked, hogy teneked nem valók
11 9 |          Olympot.~– Azt mondom én neked, Kasi mollah – folytatá
12 9 |          rút állatot? Ki adta azt neked? – kiált Leonidász, eléje
13 9 |         pirosabb, termete delibb, neked pedig bizonyosan lesz már
14 12|         el.~– Tartoztam vele. Nem neked, hanem másoknak.~Azzal otthagyta
15 16|        fejedet, és ő kegyelmet ád neked.~A csatár elmondá ajánlatát;
16 16|          az ablakhoz.~– Ezt izeni neked Kursid basa: ha megadod
17 16|      felgyújtatja ő. Azért, amint neked tetszik, tűzz ki fehér zászlót