Fezejet

 1 1 |      embergyűlölet átka látszanak nehéz öröklő ködként e tájon feküdni,
 2 2 |            nagy tömör bástyákkal, nehéz, vaspántos felvonó hidakkal,
 3 2 |       lánccal elzárt kaput hármas nehéz vasrácsok védik, s hosszú
 4 3 |      arcát, s a múlt éji mámortól nehéz fejét lógatva, durcásan
 5 6 |      halott kezével magáról azt a nehéz márványlapot? Vannak emberek,
 6 8 | tengerészre, széles melle hörgött nehéz sóhajától.~Az angol csak
 7 9 |       medvebocs lábát, s minthogy nehéz volt, úgy hurcoltuk el azt
 8 9 |           jönni, s ne bízz kezére nehéz munkát; én dolgozom őhelyette
 9 10|         föl titokban. Ez nem lesz nehéz, miután a török flottáról
10 10|         tehozzád – mondá a dervis nehéz, mély hangon, mely minden
11 12|         hagyta ott ezen dolgokat? Nehéz volna valakiről föltenni,
12 12|     valami nyomta volna mellemet, nehéz, mint a hegy; míg egyszerre
13 15|            vagy túlnan taszíták a nehéz lafetát; végre a mögötte
14 16|        Tán midőn tenyerébe hajtja nehéz fejét, azon órák emléke
15 16|         töltött arany és ezüst, a nehéz vert arany bútorok, a templomok
16 17|        megszólalt a dervis; mély, nehéz hangja elülte a körülállók
17 18| táborkovácsok) testületéhez, mely nehéz ágyúival a Szófia-mecset