Fezejet

 1 1 |      tartani: „Uram, végy környül engemet, midőn előtted megjelenek,
 2 1 |  alkalommal: „Uram, szabadíts meg engemet azon kötelektől, melyek
 3 1 |          akkor azt is tudod, hogy engemet még el nem árult senki,
 4 2 |  fáradságtól megkímélhettél volna engemet is, magadat is.~Azzal inte
 5 2 |          meg nem szabadítod. Vagy engemet ölelsz, vagy az ő fejetlen
 6 4 |           hogy mit kívántok, akik engemet és Alit harcban akartok
 7 6 |          Aki üldözi az enyimeket, engemet üldöz, és aki megrabolja
 8 6 |     megrabolja az én templomomat, engemet rabol meg; nem te rontád-e
 9 8 |            köszönöm tenéked, hogy engemet megszabadítottál az eretnekek
10 8 |          Mondd meg énnekem: fog-e engemet Mahmud halálomig szeretni?~
11 8 |          borivó gyaur, mért fogsz engemet szavamnál, melyet a szultán
12 9 |        éri, el tudja azt viselni. Engemet is mindig vert az apám,
13 9 |        Ahol csak én megfordultam, engemet mindenütt áldottak, csakhogy
14 9 |         emléked, Athéne, lelkesít engemet, hogy kincseket halmozzak
15 12| megköszönném – mondta a kalmár –, engemet álmomban Szalonikiben felakasztottak,
16 13|       esztelen azt akarni?~– Láss engemet.~– Látlak. A nap nem lesz
17 16|        Kursid basa, azért küldött engemet tehozzád, hogy vegyem át