Fezejet

 1 1 |         semmit sem fogad el ingyen.~Azoknak, akik vele beszélni akarnak,
 2 1 |            és akiket nem szeretett, azoknak megmondá azt is, hogy vétkeikért
 3 2 |     vonásokon, s nem borzadt vissza azoknak jéghidegségétől.~Ott ült
 4 3 | varázslatokból szeretett tanulni, s azoknak mondásai befolyással voltak
 5 3 |             a rejtett csapokat, mik azoknak fenekébe voltak fúrva, s
 6 4 |         bejt, hogy elégelje meg, ha azoknak az arnót gyilkosoknak fejei
 7 4 |          nem ismertek engem – monda azoknak, kik ítéletet sürgettek
 8 6 |        rájuk hagyta mind. De mit ér azoknak e tömérdek kincs, ha nem
 9 6 |      egyúttal oly magasra építtetve azoknak boltozatait, hogy lőporral
10 6 |         egyenkint, s így esküvém én azoknak helyrehozását kemény, törhetlen
11 6 |           oldalaira köté. Mint tért azoknak lelkébe a meleg önbizalom,
12 9 |          azt megölöm. Ezt mondd meg azoknak az erzerumi kalmároknak
13 14|       ágyúkhoz ennyi is elég. És ha azoknak egy tizede marad csak, a
14 15|         bevehetlenek lenni, mihelyt azoknak titkait valaki felfedezé.~
15 17|             majd eljönnek nemsokára azoknak tulajdonosai! A temető közepére
16 18|           derviseket leölte, köztük azoknak főnökét, Behramot. Találtak
17 18|        lángjai, s tán hallani vélte azoknak halálsikoltásait, akiket