Fezejet

 1 2 |          gondolá magában. – „Hanem ugyan meg vannak láncolva. Legalább
 2 3 |          minden élő állat, énértem ugyan nem kár, de lovaid ott veszhetnek,
 3 9 |         vagy egyik szememet. Ennek ugyan erősen örülök. De szóljunk
 4 9 |           hurcoltuk el azt ketten; ugyan kellett is sietnünk, mert
 5 9 |          olyan korán? aludjál még; ugyan szép nap lett a nagy zivatar
 6 9 | engesztelje ki azalatt apját. Igaz ugyan, hogy az ő számára is sósvízben
 7 10|           mert a szultán megfizeté ugyan az árulókat, de szövetkezni
 8 11|            is hozott ölében. Azzal ugyan szerették volna tudni, hogy
 9 11|            egy ezüst dinárt ád; az ugyan kevés pénz, de mikor a gyermekfélének
10 12|            minden percben elborítá ugyan őket a víz, mely toronymagasságban
11 12|          kalmárnak, hogy embereket ugyan nem talált, hanem egy barlangra
12 12|        veszett mindenem.~Tele volt ugyan tüszője drágakövekkel, de
13 15|            hideg tréfával mondá:~– Ugyan jól tevéd, uram, hogy azon
14 15|           álló két őrnek kiálta:~– Ugyan segítsetek az ostobáknak!~
15 17|        szólt ez –, nagyon szeretem ugyan, de csípős, fűszeres ízök
16 18|         egész a szerájig, az utcák ugyan tömve voltak zajongó csőcselékkel,