Fezejet

 1 1 |       elő övéből az idegen.~– Látod ez erszényt és e kardot?
 2 2 |       le a hideg márványra.~– Látod, édesem – szólt hozzá Ali
 3 2 |        mert mérget vettem be; látod e kék foltokat kezemen?
 4 2 | Szépséged árnyéka az rajta.~– Látod! könnyezik is.~– Örömkönnyek
 5 2 |  vérét, amely reá feccsent.~– Látod, énnekem e szattyánon keresztül
 6 6 |   tudnád elestét, sőt ahol őt látod jönni elöl, megtiltod az
 7 6 |     vetve reá Artemisz. – Nem látod, hogy e szörnyeteg gúnyolódik?
 8 8 |   fejedelme, te! Hitetlen eb! Látod, mint fekszem lábaidnál
 9 10|   ujjával.~– Amott van ő. Nem látod mennyivel halványabb arca,
10 10|       valamennyi gyermekemet. Látod, én megosztom veled minden
11 10| engedelmes fia lesz ezután.~– Látod, mennyire szeret engem ő
12 10|      név között elfeledtem.~– Látod, és én tudom e virágok neveit;
13 10|      ha azonban lángra gyúlni látod arcaikat, és szemeikben
14 12|      Allah; én koldus vagyok. Látod, így maradtam, mint az egy
15 13|     feje fölött. Vagy nevedet látod ez írás alatt, vagy az ő
16 13|   írás alatt, vagy az ő fejét látod lábad előtt.~Mahmud reszketett,