Fezejet

 1 1 |           az édes suttogásokat egy hang zavarta meg, mely nincs
 2 1 |       vagyok – susogá e szókra egy hang, mély és tompa, mintha az
 3 1 |        ragadni; nem talált semmit.~Hang volt az, alak nélkül.~–
 4 1 |       Ismerlek – szólt a láthatlan hang. – Te egy szegény ember
 5 1 |        ismerlek téged – folytatá a hang –, és igazat mondtam. Nemde
 6 1 |       reggel, sem estve – felelt a hang –, nekem tegnap az, midőn
 7 1 |        kardját, s dühösen vágott a hang felé; a kard nagyot süvöltött
 8 1 |       messzeségből kiálta vissza a hang:~– Már megtörtént az.~–
 9 1 |          álom – felelt a rejtélyes hang. – Ébren vagy.~– Ha nem
10 1 |         Rejtsd hüvelyébe – szólt a hang.~Ali borzadva tapasztalá,
11 1 |            ki tenyeredet – szólt a hang egészen közel.~Ali kinyújtá
12 6 |            szólt e pillanatban egy hang a terem mélyéből, s a két
13 9 |           valami ismerős, könyörgő hang üté meg füleit a sűrű szálfák
14 13| palotaurakra! – dörgé a nép, s egy hang felkiálta Kara Makán mellett:~–
15 13|          Ekkor egy csengő, ismerős hang szólalt meg a vad ordítók
16 16|        hiszi, hogy e kéz melege, e hang édessége mind csupa álom.~–