Fezejet

 1 3 |     áradás elmúlik; hiszen nincs ellenség a hátadon, az egész birodalomban
 2 5 |        gyermekem van, és a várat ellenség ostromolja. Ez a kis gyermek
 3 5 |    városai megnyiták kapuikat az ellenség előtt, legjobb barátai elárulák,
 4 6 |        volt bomolva, ahogy semmi ellenség nem lett volna azt képes
 5 6 |          toronyból, hogy veri az ellenség magamagát, hogy bomlanak
 6 10|        ki ráér a csatában megölt ellenség fejét levágni.~Omer Vrione
 7 10|      Győztünk! győztünk! Ezek az ellenség vezéreinek fejei, az egyik
 8 10|           hogy én és katonáim az ellenség tisztjeit még a csatában
 9 11|           melyek a kert határait ellenség betörésétől védik, hanem
10 13|     akkor vagytok a leggonoszabb ellenség körmei között.~– Halál a
11 13|        csak hátaikkal ismerős az ellenség, ketten-hárman rohanjatok
12 15|       ágyúkat, neki ott járni az ellenség süvöltő golyói közt, s várni
13 15|    készen állt a löveg, akkor az ellenség behúzta ostromágyúit, s
14 15| kétségbeesetten harcoltak, de az ellenség tovább győzte a vérpazarlást,
15 16|      melynek mind a négy ablakán ellenség nézett be hozzá.~Ott ül
16 16|     miért félnek úgy a legyőzött ellenség küszöbétől?~De íme, újra