Fezejet

 1 1 |        láthatlan hang. – Te egy szegény ember vagy, ki elvesztegetted,
 2 2 |     ostrománál mint égtek meg a szegény galambok, a könnyek csillogtak
 3 2 |       mi az az ostrom, ő csak a szegény galambokat sajnálja. Mint
 4 6 |   innen-onnan kiszivárgott.~*~– Szegény gyermekek, milyen csendesen
 5 8 |     szultánhoz, s monda neki:~– Szegény uram, te. Legszomorúbb úr
 6 8 |       fájdalom nedve ragyogott. Szegény szultána! Ki ne szánta volna
 7 9 |        dicsőség az, hallod! Egy szegény kecskepásztor fia, kit a
 8 9 |  odabújt hozzám, úgy reszketett szegény, az anyja pedig csak bégetett
 9 9 | medvebocsnak, s elvenném tőle a szegény kis gidát.” „S azt gondolod,
10 9 |   borult, és sírt keservesen.~– Szegény gyermekek, óh, szánalomra
11 10|         bízott, s úgy tetszék a szegény szolgának könnyező szemein
12 10|         neki adni, majd vásárol szegény a magáéból.~Alig húzta ki
13 13|  Apácából lett szultána…~Azok a szegény virágok, kiket a világ minden