Fezejet

 1 1 |      helyen, ami ember számára kedves. Még a vad sem ver itt magának
 2 2 |      tán a babérfából, melynek kedves elváltozott nimfáját Apollo
 3 3 |    hetvenhét lyánkához, milyen kedves volna a viszontlátás!~Ezt
 4 6 |       egymás kezét szorítva.~– Kedves gyermekeim – szólt a basa
 5 8 | türelmesen. Az odaliszkok igen kedves játékszernek tarták, s a
 6 9 |  szelíden nyugosznak meg annak kedves arcán.~– Fölséges két gyermek! –
 7 9 |   veled. Köszöntöm rokonaidat, kedves gyermekeidet. Nem, többet
 8 12|   tajtékot túró hullámok nekik kedves mulatságot látszottak nyújtani,
 9 12|      kalmár összecsókolá a két kedves gyermeket, megölelgetve
10 12| utcaszegleteken.~Jó gyermekek, kedves gyermekek!~Mihelyt új hajója
11 13|        és mégis ismerős, mégis kedves. Ah, ez Milieva!~Az odaliszk
12 16|       álmodja, hogy kérdezé.~A kedves, gyermeteg hölgy pedig odaül
13 18|     halomra hányva, s a gyönge kedves tetemek a Boszporusz hideg