Fezejet

 1 2 | napsütötte ormai, ha a nyugvó nap reájok tűzi fényét, most is van
 2 6 |       vezér búsan, csüggedten néz reájok, s szemei telve vannak könnyel.~
 3 9 |        felnyergelt paripák vártak reájok a kunyhó előtt, azokra felültek,
 4 10|          hát én hogy ne gondolnék reájok. Megtiltottam az egész várban,
 5 10|           nép átokordítása szállt reájok mindannyiszor.~            ~
 6 12|           hozzám, büszkén kiálték reájok: „Térdre előttem! Én vagyok
 7 12|     észrevevé őket, szemközt jött reájok, s durva hangon megszólítá
 8 13|    közepett:~– Atyám! Ne hallgass reájok. Hadd öljenek meg engem,
 9 15|         oly halálos dühvel nézett reájok, mint a megsebzett fenevad.~
10 17|     gazdagon terített asztal várt reájok, mely körül fiatal odaliszkok