Fezejet

 1 8 |       kegyencnő reszketve ment eléje, mint az eltévedt bárányka
 2 8 |      Odasietett hozzá, s amint eléje lépett, egyszerre megpillantá
 3 9 |      neked? – kiált Leonidász, eléje tartva kezét, mintha attól
 4 9 |        hintóból, s odajárultok eléje. Ő nem fog rátok ismerni;
 5 10| csarnokában megjelenve, rögtön eléje vezettették; akkor a basa
 6 10|       elfoglaljanak rajtok, és eléje vigyék, hajósaikat letartóztatva.~
 7 13| felséges úr – monda Mahmudnak, eléje téve az iratokat. – Íme,
 8 17|       kezeit mosá, midőn a főt eléje tették.~– Én nem okoztam
 9 18|  visszament háremébe, s jöttek eléje tánccal, zenével a bájos
10 18|    szultánnal kívánt beszélni. Eléje bocsáták.~Mahmud arcán egy