Fezejet

  1 1 |        roppant sziklatömeg rekeszti el, oly egyenes, oly meredek,
  2 1 |     szélvész ördögei tévedtek volna el az üregben, s ordítva üvöltenének,
  3 1 |       gyermekeknek, hogy távozzanak el, és ne gúnyolják azt, amit
  4 1 |          fizet, és semmit sem fogad el ingyen.~Azoknak, akik vele
  5 1 |             közé, háromszor borítja el lovastól a visszatoluló
  6 1 |             harmincháromszor mondva el e kegyes igéket: „Áldott
  7 1 |    megöblíté, és fohászkodék: „Vedd el, uram, az én adósságaimat,
  8 1 |              magában dörmögve mondá el a jámbor dervis, hanem érthető,
  9 1 |             tudod, hogy engemet még el nem árult senki, akin én
 10 1 |           lovam zabláját, és vezess el engem azon üreghez, melyben
 11 1 |         Néha egy-egy denevér suhant el fülei mellett, gúnyos vihogással,
 12 2 |             egy hosszú bástya zárja el a kertet, vízzel telt sáncárokkal,
 13 2 |       gerjeszt szívében, mikkel Ali el szokta őt halmozni. Milyen
 14 2 |             aranyat akartál átadni, el is vettem. De hol a többi?
 15 2 |            önmagadat rágalmazod. Te el akarod velem hitetni, hogy
 16 2 |          csodálatos fásultság állta el szívét; tagjai megszűntek
 17 2 |            Eminah utálattal fordult el Ali arcától, melyet e pillanatban
 18 2 |           rút vágyak éktelenítettek el.~És az ifjú pár egyszerre
 19 2 |          ijesztő alak vonult azután el előttem, végre egy ifjú
 20 2 |            basa két talizmánt veszt el egy napon, miket jobban
 21 2 |             szívére.~A fej nem tűnt el előle, és ajkai nem zárultak
 22 2 |          tovább.~– Két madár hagyja el ez órában sziklapalotádat;
 23 3 |        rejtett rugók után fordultak el nesztelen sarkaikban, s
 24 3 |            mondá nekik:~– Cseréljük el háremeinket.~Szolimán bej
 25 3 |      háremét ő azért nem cserélheti el, mert van közte egy albán
 26 3 |          rabolt, hanem önkényt jött el vele, s annak ő megígérte
 27 3 |          megígérte régen, hogy soha el nem hagyja, és nem is adná
 28 3 |     Tepelenti tanácsot nem fogadott el soha senkitől, de meghallgatá
 29 3 | megállapodott, és többé nem fordult el.~– Nem ismerek ily nevű
 30 3 |           várva, hogy kit nyeljenek el, s a hajósrém most jár keresztül-kasul
 31 3 |        Muhtár bej bosszúsan fordítá el arcát, s a múlt éji mámortól
 32 3 |         szeretve, és az is ott vész el a többi között.~A dereglyék
 33 3 |         három mennyországot nyeltek el.~Távol, nagyon távol látszik
 34 4 |         vállára vett, s ott sütteté el, és kemény piasztereket
 35 4 |        odább állnak.~Csak néha árul el ravasz figyelmet Gaskho
 36 4 |          egyszer a nyíl úgy találta el apja talpát, hogy az ijedtében
 37 4 |       pillanatban két lövés dördült el, s egyik golyó jobbra, másik
 38 4 |         szarvait letörni, s annyira el volt merülve híressége álmaiban,
 39 4 |         mondom: Alinak veszni kell, el fog veszni ő, és ha e paloták
 40 4 |           vizeken keresztül szöktem el, hogy őt előtted bevádoljam,
 41 4 |           őt kedvezéseivel halmozta el, és nagy gonosztevőnek kell
 42 5 |             a hold, kétszer fogyott el az ő hatalma.~Az első Hiób-hírnök
 43 5 |          őérte-e vagy a szultánért?~El fogják-e feledni neki azok
 44 5 |              szemei láttára, hagyta el Zunga kapitány az albán
 45 5 |      Egyedül, kíséret nélkül futott el Szolimán, Ali legkisebbik
 46 5 |              amelyet nemrég hagyott el.~Kereste azt a pavilont,
 47 6 |      csatarendjét, s mosolyra vonul el arca. Gaskho bej, a jámbor
 48 6 |            jertek. És mégis, mégis, el kell neki veszni. Az első
 49 6 |        Alival, a többi áttért, vagy el hagyta fogni magát.~Az ősz
 50 6 |             maradt a hídon, ezeknek el kelle veszni, a túlnyomó
 51 6 |           hogy megmutassa, mennyire el van szánva, az ostrom első
 52 6 |           kezdő versek talik betűit el lehete olvasni.~Közepett
 53 6 |             ama sírkövet szeme elől el ne bocsássa. Éjszaka, midőn
 54 6 |         sírkövet, és soha szem elől el ne bocsássák azt, és őt
 55 6 |      elhinni, hogy meghaltak, és ha el vannak temetve, még akkor
 56 6 |     hamarább levágta. Nem ejthették el a csatában, nem verhették
 57 6 |            Győzelmem díját veszítém el, hogy Ali meghalt – szólt
 58 6 |             alá, bizonyára őt tevék el, de a föld alatt ismerős
 59 6 |             látványt ő maga rendezé el, a sírja fenekéről a föld
 60 6 |             lefegyverezve nyomattak el a szulióták.~Fel, fel Gaskho
 61 6 |             váraimat pusztítottátok el érte. Én sarcot vetettem
 62 6 |             tartományaimat vettétek el tőlem. Neked vőlegényedet
 63 6 |         legkedvesebb nőmet raboltad el. Most egyenlők vagyunk,
 64 6 |         szívéből. – „Nem raboltad-e el a szulióták gyermekeit –
 65 6 |         kard. – „Nem te ragadozod-e el a hajadonokat, hogy őket
 66 6 |    szolgálatodra.” És így számlálta el fő bűneimet egyenkint, s
 67 6 |          melynek tűzaknái éppen úgy el voltak ásva egész Törökország
 68 6 |           megöletted, s te felejtsd el, hogy megöltük fiadat. Jusson
 69 6 |       keresztül, s önkényt fogatták el magukat.~Úgy kell lenni.
 70 6 |        tizenkét ifjat, kik menjenek el a vezérhez, és kérjék tőle
 71 6 |        pedig kétségbeesetten futott el egész Durazzóig. Mikor odaért,
 72 7 |           sem a jó, sem a rossz hír el nem szárnyal soha, melynek
 73 7 |     látszott Alin, mert apródonkint el kezde maradozni a rabló
 74 7 |           juhait, kecskéit adogatta el, később eladta hosszú, ezüstveretes
 75 7 |       lesüté szemeit, s azt mondá: „El akarom neked adni ezt a
 76 7 |            olyan férfi, aki kardját el tudja adni, nem való egyébre,
 77 8 |           ruhátlanul hagytak, mégis el tudtam hozni közülök.~S
 78 8 |             gondolt reá, és egészen el is felejtkezett róla.~Egyszer
 79 8 |    kívánatának, s minthogy az ettől el nem állt, odaadá neki az
 80 8 |             ez esztelen kérdésen, s el akará onnan távolítani a
 81 8 |        tarták, s a kedvenc szultána el is felejté már a gonosz
 82 8 |              mondd meg újra, ha még el nem feledted, hány óráig
 83 8 |            csak azután csodálkozott el magán, hogy talpig zöldbe
 84 8 |           inte a tengerésznek, hogy el van bocsátva. Murrisson
 85 9 |           kettős tömör fala húzódik el mellette kétfelől, kopáran,
 86 9 |           ember korában csapás éri, el tudja azt viselni. Engemet
 87 9 |        testét. Te csak bűnt követsz el e gyermekekkel. Add őket
 88 9 |             nagyapám Issusnál esett el Nagy Sándor oldala mellett,
 89 9 |       Először: mert hiszen nem adod el a gyermekeket; másodszor:
 90 9 |      másodszor: mert miért ne adnád el? Hátha egy medvebőrt viselő
 91 9 |           vili.~– Pedig tudom, hogy el fogod őket adni, Kasi mollah –
 92 9 |           erzerumi kalmárok árulták el előtte, kik itt valamit
 93 9 |          lesz-e az? Csak ne fordulj el tőlem.~A cserkesz nem tudott
 94 9 |       akarja venni, elutasítom, aki el akarja csábítani, elverem,
 95 9 |           csábítani, elverem, s aki el akarja rabolni, azt megölöm.
 96 9 |            öltözeteiket elcserélve, el lehetne őket téveszteni,
 97 9 |            öleli át, félénken bújva el az idegen elől.~– Nem ismered
 98 9 |     hőstettével dicsekedni.~– Mondd el, Milieva.~Az öreg cserkesz
 99 9 |            az sírva, mekegve futott el anyja után.~A gyermek kis
100 9 |           nehéz volt, úgy hurcoltuk el azt ketten; ugyan kellett
101 9 |      pásztorok, de a fiát mi hoztuk el.~A kalmár elszörnyedve kiálta
102 9 |          leányodnak. Tehát nem adod el őket. No, az isten áldjon
103 9 |           elszöktetek, azért jöttem el hamarább, s azért danoltam
104 9 |           török ifjú közül te hozod el a gyöngykoszorút a dzsiridhajításban.
105 9 |       Thomár hadd beszéljen. Thomár el foga mondani, hogy ő tud
106 9 |    kiáltozott rájok, hogy fordítsák el a ló zabláját, Thomár nevét
107 10|            már azon végzetben, hogy el kell vesznie, vagy küzdeni
108 10|          bej eredménytelenül veszté el seregét a zendülők elleni
109 10|   Tripolizza birtokában volt, s jól el voltak azok téve már mind;
110 10|          Ypsilanti undorral fordult el a mészárlástól, s rögtön
111 10|     felállított karók között haladt el, miken borzasztóan kivégzett
112 10|          szakállánál fogva hozandja el a vén bűnös fejét.~Tulajdon
113 10|       ezredek csapatonként vágattak el egymástól anélkül, hogy
114 10|               Állj meg, hadd vigyem el fejedet Tepelentinek.”~S
115 10|               Állj meg, hadd vigyem el fejedet Tepelentinek!~És
116 10|         sors.~Omer Vrione elestével el volt döntve a harc sorsa:
117 10|     elfogott török tiszteket küldje el Prevesába, hogy azokkal
118 10|          bástyáról:~– Így vesszenek el Tepelenti rokonai mind,
119 10|         mégpedig azért nevezték így el, mivel sok év előtt mint
120 10|            nagyobb gonddal ültetett el, azután leszállt hozzá s
121 10|              hanem magok árultattak el; mert ha lehető volna is,
122 10|    Tepelenti gyermekei nem adhatták el Tepelentit.~Ali basa egy
123 10|       hagyják, s csak annyit hoznak el rendesen, amennyi éppen
124 10|            e gyűrű kövét, s olvassa el, ami abba alulról van vésve;
125 10|           sem őket a török vizekről el nem szállítja.~E bölcs beszéd
126 10|        akadnak őreid, azt foglalják el, és hozzák eléd, mert köztük
127 10|          kikel, téged és országodat el fog nyelni.~Ezt mondva,
128 10|            a börtönbe.~Ki árulhatta el a tojások titkait?~Ki más,
129 10|       utolsó rabszolga nem cserélné el fejét az övével, s most
130 10|           Muhtár megsemmisülve ejté el a gyűrűt; Ali kezét, ezt
131 10|      legnagyobb bűnök, és ez veszté el őket.~A szultán követelte
132 10|       fiainak fejeik, kik Sztambult el akarták pusztítani!”~A nép
133 11|        egész csoport gyermeket vitt el magával, kik mind hosszú,
134 11|            kardcsapásai alatt hunyt el, és az a kard még éles volt,
135 11|              de miknek hiába mondja el bánatát, aggodalmait, mert
136 12|           végett; inkább süllyedjen el valamennyi; sajnálta magát
137 12|          itten, s téged sem hagyunk el! Mihelyt a hajó elmerül,
138 12|        estefelé hosszú sorban ültek el a sziklák párkányain, hová
139 12|     megkerülé a kőszálat, mely mögé el voltak rejtve, s amint annak
140 12|            mint a vak, ki nem téved el az utcák tekervényein, bár
141 12|       Leonidász.~Erre Milieva mondá el álmát.~– A bor zavart meg
142 12|        barlangból, s bámulva kiáltá el magát:~– Nézd, nevelő apám,
143 12|           kaktuszok erdőként lepték el a sziklákat, s az aszú gyöpön
144 12|          egyenesen. Nem tévedhettek el. Jobb kézről fogtok találni
145 12|            a köszönetet sem fogadta el.~– Tartoztam vele. Nem neked,
146 13|         tengeren berber kalóz fogta el, s a szép francia leánykát
147 13|           szultán titokban intézett el mindent.~Európai táncvigalmat
148 13|              Mahmud, az ottománról, el azzal a pohárral, ki azzal
149 13|             is, ne vérezzenek-e úgy el, miként testvéreink, kiket
150 13|          szultán megrettenve hagyta el háremét, s sietett a középkapu
151 13|         hajolva, engedelmesen mondá el előtte a „szalámot”, megcsókolva
152 13|             egy halálsóhaj hangzott el már Omár utódainak ajkáról,
153 13|    szülemlése, hogy a jancsárhadnak el kell törültetni a föld színéről.~–
154 13|         most országok sorsát intézi el.~– Halljad kívánatainkat.
155 13|        ajkai keserű gúnyra vonultak el e bölcs beszéd felett.~–
156 13|        Makán, látva, hogy a szultán el sem olvassa az iratot.~–
157 13|             nyavalyatörésben haltak el. Gyönge, idegzetes alkotásuk
158 13|       Inkább az egész világ vesszen el, hogysem te… Azzal odaveté
159 14|            bej, azt a hibát követte el, hogy egyszerre Janinát
160 14|        szakállát. Majd ha Arta vára el lesz foglalva, majd ha már
161 14|           gyűlölik, és hogy örömest el hagyják veszni; eddig sem
162 14|         hozzá a golyók.~– Hagyjátok el – monda Ali –, ezt az embert
163 14|         görögök utálattal fordultak el Alitól. Ez újabb árulás
164 15|            s azután sohasem bocsátá el többé.~Carettónak hítták
165 15|           bocsássa őt Ali Janinából el egy fillér nélkül; de az
166 15|   gazdagságot szerez; azért fogadta el az ifjú az epirusi zsarnok
167 15|           helyét, az ő kezétől esik el. Caretto hidegvérrel állt
168 15|          töltötte, s ő maga sütötte el az elsőt.~Az ágyú azon percben
169 15|      melyeket akkor friss hó lepett el. A tél utolsó mérgét látszott
170 16|       mondta nekik, hogy ne hagyják el.~Az előszobában állnak őrt
171 16|        nekik.~– Menjetek. Hagyjatok el. Utolsók vagytok. Menjetek,
172 16|              ezen teremben sóhajták el áldozatai a kínzott élet
173 16|           Csak a nő ne árulta volna el.~Máskor is látta már Ali
174 16|              Tepelenti Ali, bocsásd el a halál kezét kezeidből,
175 16|             ha akarnék sem mehetnék el innen. Ez ajtók csak Tepelenti
176 17|             kapaszkodva, nem maradt el tőle soha. Ilyenkor ellágyulás,
177 17|            ismét elnézett maga elé, el a távolba, a végtelenbe,
178 17|          mondani, hogy az a fej már el van ígérve, oldalán jó kardja,
179 17|        Eminah egy percig sem hagyja el őt soha; mindig vele van,
180 17|        Nyájas beszélgetés közt telt el az ebéd. Vége felé befőtt
181 17|            éjfélkor), akkor bocsátá el Mahmud a dervist. Mit beszéltek
182 17|          hányatott fel, abba temeté el Ali három fiának fejeit,
183 18|     bemenőkre, s ha egy imám haladt el előttük, vagy egyike a megjegyzett
184 18|     felgyújtott palotájában veszték el.~Életével játszott az utolsó
185 18|            ki szinte menekülve jött el palotájából, s hírül hozá,
186 18|              Mit teendtek ti, ha én el találok veszni?~Milieva
187 18|             és kertészek.~Mindannyi el volt szánva: meghalni becsülettel,
188 18|       itt-ott hallhatók. Az emberek el voltak álmélkodva, midőn
189 18|             Makán megdöbbenve vonta el a lázadók tömegeit a nagyúri
190 18|       tülkök, csak olykor hallgatva el, midőn a nap öt részében
191 18|             ott levő őrségek állják el a kijárásokat. Innen a két
192 18|            E tény borzalommal tölté el a lázadók szívét. Sejték,
193 18|           ellen szórt.~– Töröljétek el az új rendszabályt, adjátok
194 18|           húszezer janicsár hullott el a padisah parancsára. Akiket
195 18|          padisah parancsára. Akiket el nem ért a golyó és a kard,