Fezejet

1 6 |    ragyogó hölgy szállott le hozzám a fényes ég megnyílt közepéből,
2 6 | szavait, midőn ismét szólalt hozzám, oly fájdalmas hangon, mely
3 9 | verve, ha nem hasonlítanak-e hozzám egy hajszálig? – Így van. –
4 9 |      s a kis gödölye odabújt hozzám, úgy reszketett szegény,
5 12|     volt, és bús. Odafordult hozzám, felsóhajtva: mivel engeszteljük
6 12|     tőlük! midőn közel értek hozzám, büszkén kiálték reájok: „
7 16|   csupa álom.~– Miért jöttél hozzám? – kérdi tőle susogva, vagy
8 17|      oly haragos.~– Ne szólj hozzám, kutya! – ordíta az, öklével