Fezejet

  1 4 |       vitorláját meg bírta állítani, a szultán trónörököse születésnapján
  2 4 |             okosabbak közt volt maga a szultán is.~– Ali nekem éles kardom –
  3 4 | húzzák-halasztják ezt a dolgot.~Mahmud szultán pedig bölcs férfi volt.
  4 4 |                Másnap azonban, midőn a szultán, elcsendesülvén a megszokott
  5 4 |            megragadta merész kézzel.~A szultán visszarántá lovát, hogy
  6 4 |                hogy a nő még fiatal.~A szultán csodálkozva kérdezé az asszony
  7 4 |               vérét kívánod? – kérdé a szultán, megütődve azon, hogy e
  8 4 |                 és bevádolom őt ott.~A szultán elszörnyedt.~Rettentő eset
  9 4 |           dívántanácsot egybehívatá.~A szultán elborzadt a nő vádjait hallva,
 10 5 |                kit Edrenéig üldöztek a szultán tatárjai, s ki hírül hozá,
 11 5 |             hallá hírét, hogy Eminah a szultán elé veté magát, s ítéletet
 12 6 |                teleszkópiumok, miket a szultán Bécsből kapott, hatalmas
 13 7 |         Kolokotroni neveit, kik mind a szultán trónját ingaták meg, s kiket
 14 8 |                vehabiták kirabolták, a szultán megrendelé a mekkai és medinai
 15 8 |                tollat mozogni látta.~A szultán erre odatekinte, s minthogy
 16 8 |           ereklyéket, miket tizenhárom szultán gyűjtött a khaznéba2, s
 17 8 |              választa magának, hanem a szultán nagy bámulatára azt az egyszerű
 18 8 |             egy estve meglátogatá őt a szultán virágos kamrájában, s amíg
 19 8 |        reszketett a borzalomtól, míg a szultán, ki nem volt félelmek és
 20 8 |              csak írt magában egyre.~A szultán maga is csodálkozni kezdett
 21 8 |             nem volt tintába mártva. A szultán ekkor próbát akart tenni
 22 8 |            szókat:~– Mahmud! Mahmud!~A szultán reszketni érzé szívét, midőn
 23 8 |               Az én nevem az – monda a szultán –, hát te, láthatlan szellem,
 24 8 |             akarsz e helyen? – kérdé a szultán elborzadva.~A toll felelt:~–
 25 8 |        fenyeget talán engem? – kérdé a szultán.~A toll ezt írta rá:~– Közel
 26 8 |              igazhivőknek? – kérdezé a szultán.~– Az egész országban! –
 27 8 |                volt.~Még egyet kérde a szultán.~– Mondd meg énnekem, győzni
 28 8 |               szót írá le:~– Máskor.~A szultán nem érté a választ, s újra
 29 8 |           Tehát nem akart e kérdésre a szultán kegyencnője jelenlétében
 30 8 |        válaszolni. Nem bízott benne.~A szultán alig hiheté, hogy nem álmodik,
 31 8 |           Mahmud halálomig szeretni?~A szultán megütődve monda:~– A prófétára!
 32 8 |             halok meg? – kérdé a nő.~A szultán megrémült ez esztelen kérdésen,
 33 8 |            kegyencnő ájultan rogyott a szultán karjaiba, ki őt ölébe véve,
 34 8 |             Pedig maga is reszketett a szultán.~Azon éjjel nem jött álom
 35 8 |             Sőt, gyakran elővevé azt a szultán, s miután nehányszor hamis
 36 8 |               Hány órakor ébredt fel a szultán? – Mikor érkeznek meg a
 37 8 |               régóta nyugtalanítá, s a szultán valamennyi flottáival tudott
 38 8 |           azokat felküldé a dívánba.~A szultán öröme határtalan volt a
 39 8 |             volt az odaliszkok közt. A szultán maga is ittas volt az örömtől,
 40 8 |      örömteljes élet áll még előtte. A szultán mégis fejét csóválta: ilyen
 41 8 |            órában eggyel kevesebbet. A szultán észrevette kegyencnője szomorúságát,
 42 8 |                órai édes álmot aludt a szultán keblén, akkor a szultán
 43 8 |                szultán keblén, akkor a szultán felkelt, átment öltöző szobáiba,
 44 8 |            toll már csak „4”-et írt.~A szultán maga elé hívatta Murrissont.~
 45 8 |              rövid kardját, minthogy a szultán elé fegyverrel menni nem
 46 8 |             hét vezérek termébe, hol a szultán vezéreivel félkörben ült.~
 47 8 |          hajtotta volna meg a fejét.~A szultán pár rövid szót monda a tengerésznek,
 48 8 |               bebizonyítandó, hogy ő a szultán kimondhatatlan érzelmeinek
 49 8 |                hogy mutassa meg neki a szultán kedvenc hölgyét.~A tolmács,
 50 8 |         elsápadt – még sápadtabb lőn a szultán, arcának izmain meglátszottak
 51 8 |            engemet szavamnál, melyet a szultán adott általam neked? Nem
 52 8 |             diadalok dicső emlékeit.~A szultán lelépett trónjáról, kezével
 53 8 |            széles görbe pallos.~Csak a szultán maradt ott, és a tengerész.~
 54 8 |              kupolyterem ajtaja, hol a szultán a tengerészt elfogadta.~
 55 8 |               érte volna arcát. Majd a szultán térdeihez omlott, s irgalomért
 56 8 |              hölgy kínosan vonaglott a szultán lábainál, ki, megelégelvén
 57 8 |                eltűnt a trón mellől.~A szultán hallgatott, és eltakarta
 58 8 |           hallana a függönyök mögül. A szultán minden tagja összerándult.
 59 8 |         tizenegy órát.~Ekkor felállt a szultán helyéből, s felsóhajtva
 60 8 |           megfeledkezve a tengerész.~A szultán hidegen viszonza:~– Amely
 61 8 |                   Lásd, lásd – mondá a szultán, ölébe véve a meggyilkolt
 62 9 |               bégek, vagy talán maga a szultán számára, s te ezeket mind
 63 9 |       udvarában nevelt ifjak, kikből a szultán testőrsége alakul.~Ez évben
 64 9 |            akkor ő Dervent aga volt, a szultán főfőhivatalnokainak egyike,
 65 10|          hazája harcot izent ellene, a szultán aláírta halálítéletét, családja
 66 10|          ostora, hazája védelmezője, a szultán jobb keze, rokonai patriarchája;
 67 10|  hetvenkilencedikben azt mondák neki a szultán és a rokonok: „halj meg,
 68 10|                ez is ellene fordult.~A szultán szép hadsereget bízott rá,
 69 10|               élt Drinápolyban, mert a szultán megfizeté ugyan az árulókat,
 70 10|             következett utána másik. A szultán kincstára különb és fontosabb
 71 10|             veszteség, mit fegyverei a szultán seregén ejtettek, feledségbe
 72 10|                 És Bublinia szinte – a szultán nem különben. – Hadd üssék
 73 10|            jancsárokat fellázasztják a szultán ellen, a görögöket a jancsárok
 74 10|            szerájba, követelve, hogy a szultán elé bocsássák.~Ugyanazon
 75 10|           kényszerítsék.~A tojásokat a szultán elé víve, amint azokat feltörék,
 76 10|                és ez veszté el őket.~A szultán követelte Murrissontól a
 77 10|               reisz effendi –, és az a szultán. Mindenkinek vagyona, aki
 78 10|                halottak, s élők után a szultán sem öröködik.~A reisz effendi
 79 11|               alakítottak, egyenesen a szultán parancsára, elfogott keresztyén
 80 11|       juhhússal, remegve nézett szét a szultán, mint fogják azt elkölteni
 81 11|          nyúltak hozzá, ekkor futott a szultán szerájába, és bezárkózott
 82 11|      városnegyedet hamuvá égettek.~Két szultán akará e veszélyes kétélű
 83 11|             fia a trónon ült, mely egy szultán alatt sem ingadozott annyira,
 84 11|             volt tőlük többé biztos; a szultán maga legveszélyesebb helyen
 85 11|           országot, akkor felszólítá a szultán a jancsárokat, hogy siessenek
 86 11|            másként harcolni, mint ha a szultán maga vezeti őket.~Ehelyett
 87 11|                fogoly görögök ellen. A szultán hivatalnokai remegve írták
 88 11|              elűztek!~Milyen szomorú a szultán élete!~Mit ér, ha a föld
 89 11|           lenni, ha nem lehet ember? A szultán sohasem ismeri testvéreit;
 90 11|                 s gyakran elhallgatá a szultán kisfia bölcs beszédeit,
 91 12|            szikráztak bele szemei. – A szultán mellett állottam, ki vállaimra
 92 12|            lázongó sokaság ordított, a szultán halvány volt, és bús. Odafordult
 93 12|            Térdre előttem! Én vagyok a szultán fia!” És elcsendesedtek
 94 12|           által szabott áron, a fiút a szultán mulattató apródjának, a
 95 13|            nagy meglepetés várta őt. A szultán titokban intézett el mindent.~
 96 13|               Abdul Medzsid, és maga a szultán is barna színű európai öltönyöket
 97 13|             csak négyen képviselték: a szultán, a trónörökös, a kizlár
 98 13|    pantallókkal, fejeiken vörös fez; a szultán vaskos termetével olyan
 99 13|            Szerelmét sok nőnek osztá a szultán, de tisztelete egyedül anyjáé
100 13|           homlokát, s maga vezeti őt a szultán elé, ki most nem engedi
101 13|               tetőpontját éri, midőn a szultán felhívja, hogy táncoljon
102 13|              lélegzetét veszté bele.~A szultán és a valideh, a herceggel
103 13|                Hallga! Mit hallasz, jó szultán? Mi zaj vegyül onnan kívülről
104 13|          hozzatok bort és poharakat.~A szultán különösen kedvelte a tokajit
105 13|                és zene.~Mi ez ismét?~A szultán figyelmez. Mi zaj van a
106 13|                A szultánt ne bántsd. A szultán élete szent. Ő és gyermeke
107 13|                de ő az utolsó, azért a szultán feje szent. De halál a reisz
108 13|                a dobok recsegtek, és a szultán odabenn szép lányka ölében
109 13|                a kiszegzett ágyúval.~A szultán megrettenve hagyta el háremét,
110 13|          ordítás:~– Nézzétek, ez itt a szultán! Látjátok a kalifák kalifáját!
111 13|          ellenségeinek szövetségese!~A szultán visszadöbbent a viharzó
112 13|                fiatal izoglán lépett a szultán elé, s bátor, remegéstelen
113 13|               fegyverrel!~Ez Thomár.~A szultán végignézte a fiút, meglepetve
114 13|            parancsszóra várva.~Amint a szultán az udvarra lépett, egyszerre
115 13|               a többiek lelkesítője.~A szultán inte nekik, hogy tegyék
116 13|          percre megdöbbenve állt meg a szultán alakja előtt. Nem úgy, mint
117 13|              lázadók tömegéből, mely a szultán vállán megragadá a kaftánt.~
118 13|                oldalról megragadták.~A szultán e pillanatban visszafordult,
119 13|              fiatal izoglán felkapta a szultán kardját, s míg a janicsárok
120 13|             tömkelegében az elragadott szultán eltűnt, ő társaival a második
121 13|            zendülőket. Azt a kardot, a szultán kardját meg kellett ma érdemelni.~
122 13|            Miért nem maradt közöttük a szultán? Megvédték volna az egész
123 13|                ti nekünk a herceget, a szultán fiát; bizonyára semmi bántása
124 13|                hangon felelt neki:~– A szultán nem felesel szolgáival.~
125 13|              az vassal van megfogva.~A szultán sokáig gondolkozott. Azután
126 13|            tollam alá, amit kívánsz! A szultán lesz a te íródeákod, nagyságos
127 13|              Kara Makán, látva, hogy a szultán el sem olvassa az iratot.~–
128 13|  megzavaratlanul –, a jancsárok csak a szultán vezérlete alatt tartoznak
129 13|                bölcs kívánat – szólt a szultán, alig tekintve egybe-egybe.~
130 13|            sokkal inkább készen volt a szultán haragjára, semhogy meg lett
131 13|             oda. Öljetek meg. Nem első szultán leszek, kit a jancsárok
132 13|               a port, ismét odatartá a szultán elé.~– Vagy aláírod a levelet,
133 13|          zendülő, gőgösen emelve fel a szultán előtt fejét. – Tudd meg,
134 13|         Medzsid, kezeink között van.~A szultán összerezzent; egész arcán
135 13|               gondolat! – kiálta fel a szultán, s hevesen kezdett járni
136 13|         teszitek uralkodótok fejére.~A szultán kétségbeesése elbízottá
137 13|          Gyávák, nyomorultak – hörgé a szultán. – Akik védték is gyávák
138 13|           azután a janicsár akármit. A szultán nem hallgatott rá, nem felelt
139 13|             Hozzátok elő a herceget!~A szultán hallá, mint szaporodnak
140 13|                 s mintha félne, hogy a szultán gyönge talál lenni miatta,
141 13|             annak.~Milieva megragadá a szultán kezét, hogy meggátolja őt
142 13|           lecsillapultak a zendülők, a szultán közbocsánatot hirdetett
143 13|           látni egyebet fejeknél.~És a szultán arra gondolt, hogy milyen
144 14|              görögök közé, egyszerre a szultán kezébe jutnak, s akkor annak
145 16|               nagy nevedet elveszni. A szultán kegyelmes, hajtsd meg előtte
146 16|              hogy számodra megszerzi a szultán kegyelmét – bíztatá Eminah –,
147 17|            Kursid ellensége halálát.~A szultán örömünnepet rendelt azon
148 17|          maradt. A szerzetes kilépve a szultán öltöző szobájából, egy szenet
149 17|                mondást, egyedül ő és a szultán. Mahmud megparancsolá, hogy
150 18|              tizennégy év előtt volt a szultán nagyvezére, ki újra akarta
151 18|              az utolsó katonától fel a szultán felkent fejéig mindenki,
152 18|            mindenki, és készült reá.~A szultán Beksistas nyári kéjlakában
153 18|             janicsár haddal tartott, a szultán hivatalnokai, az újításokat
154 18|                Palotája tetején állt a szultán, és onnan nézte a távolból
155 18|         tizenkét fejét, uram – mondá a szultán előtt –, itt az ideje, hogy
156 18|                megegyen országostul.~A szultán, ki nagyon szereté az ifjút,
157 18|          leszállt palotája tetejéről a szultán, s megparancsolá szolgáinak
158 18|          Mahmudot a terem hátuljába. A szultán egy nagy halom kerevetpárnát
159 18|              paripáját vezették elé; a szultán Thomárnak inte, hogy tartsa
160 18|               szuronyokkal, középett a szultán kíséretével, leghátul a
161 18|     künnlevőknek, mily lelket öntött a szultán megjelenése a szerájba szorult
162 18|              jamakok előtt kapuikat, a szultán be volt zárva palotájába.~
163 18|                kiáltának fel: „éljen a szultán!”, s azzal felkerekedtek,
164 18|                kíséretében előlépett a szultán.~Az ulemák, az imámok és
165 18|       félkörben álltak a kapu körül; a szultán a legmagasabb lépcsőn maradt.~
166 18|                be a kapukat! – monda a szultán, s egyszerre parancs indíttatott
167 18|              ajakról a szeráj előtt.~A szultán maga akarta vezetni a sereget