Fezejet

  1 1 |            össze a vétkes szeretők, midőn az édes suttogásokat egy
  2 1 |            jámbor lakosok, s másnap midőn visszatérnek, látják, hogy
  3 1 |        teste most is oly erős, mint midőn még az a szakáll, mely most,
  4 1 |           lankászták le lombjaikat, midőn ráakadt azon helyre, melyet
  5 1 |         Uram, végy környül engemet, midőn előtted megjelenek, irgalmaddal,
  6 1 |        megcsókolá a dervis kezét, s midőn az kihúzá övéből a hosszú,
  7 1 |            hang –, nekem tegnap az, midőn legutolszor láttam a napot,
  8 1 |          láttam a napot, és holnap, midőn újra fogom látni. Tepelenti
  9 1 |        nekem, melyről megtudhassam, midőn innen kimegyek, hogy nem
 10 1 |        elmerengve fordult vissza, s midőn a holdfényre kiért, világosan
 11 2 |           bocsánatot kérjen tőle. S midőn elbeszélte neki, hogy Kilsszura
 12 2 |        Nagyon sokat könnyezett Ali, midőn Eminahnak a kilsszurai galambok
 13 2 |           hogy vigye őt is magával, midőn a vörös toronyba megy, de
 14 2 |    rézajtóig kísérte Alit Eminah, s midőn az belépett rajta, észrevétlenül
 15 2 |           vércsepp most is ott van, midőn fölébredék. Nézd meg, valóban
 16 2 |             a vörös toronyba vezet; midőn a holttesteket egy csapóajtón
 17 2 |         inte neki, hogy távozzék, s midőn egyedül maradt, elővoná
 18 2 |            is csak akkor látta meg, midőn a leány, a levágott fő elé
 19 2 |      lebocsáták azt a mély kútba, s midőn a víz eloltá a világot,
 20 3 |        bejrám ünnep alatti böjtben, midőn aludt, s ki azt rögtön tervbe
 21 3 |         jobbra-balra, mily negédes, midőn fejét hátraveti, s szemével
 22 3 |            bejjel a kérdést, melyet midőn megértett, azt felelte rá:~–
 23 3 |          mit kérdünk tőle ítéletet, midőn itt ül közöttünk maga a
 24 4 |        fognak egymással találkozni, midőn azt sértetlenül látták,
 25 4 |           egy békességes müzülmánt, midőn pipázik, és gyermekével
 26 4 |            híressége álmaiban, hogy midőn leckét kelle adni a szerájbeli
 27 4 |           találták.~Másnap azonban, midőn a szultán, elcsendesülvén
 28 5 |            görögök.~Vitéz hadsereg, midőn harcolni kell. De vajon
 29 5 |           messze voltak ellenségei, midőn Brakori hegyei közt, hol
 30 5 |         kapitány az albán tábort, s midőn Trikalában megjelent a nagyúr
 31 6 |        elhajtani Janina piacáról, s midőn a város egyik felét már
 32 6 |             kezdé kiszorítva látni, midőn a két szulióta testvér,
 33 6 |      rohantak futó csapatja után, s midőn Ali a hídra ért, a szipáhik
 34 6 |        helyök legyen őt fölültetni, midőn eljönnek tetteiről számot
 35 6 |          Bizonyára eltemették Alit.~Midőn az imámok, a vezérek eltávoztak
 36 6 |            el ne bocsássa. Éjszaka, midőn lemegy a hold, minden öt
 37 6 |        dzsinekről nem volt fogalma.~Midőn látná, hogy az imámok éppen
 38 6 |          alatti utakon át kijött, s midőn legnagyobb volt az öröm
 39 6 |    hatannyian vannak, mint az övéi.~Midőn oly közel ér hozzá Gaskho
 40 6 |             hídfőhöz vonta össze, s midőn egyszerre, amilyen hosszú
 41 6 |            fényes tünemény szavait, midőn ismét szólalt hozzám, oly
 42 6 |     Tepelenti, tekints fel reám”. S midőn felemelém arcomat, íme,
 43 6 |       Hogy-hogy cselekedtem én azt, midőn nem ismerlek téged?” És
 44 6 |            volt még vérző szívében, midőn azt kérdené tőlem: „Nem
 45 6 |            s ha egyszer jövend idő, midőn feleiteknek kincsre és fegyverre
 46 6 |         kutatása közben leptek meg, midőn Ali visszavonult, megdöbbentő
 47 6 |            még egyét sem ütötte le, midőn Janina felől nagy lárma
 48 6 |            s éppen akkor értek oda, midőn Gaskho bej parancsának kiviteléhez
 49 7 |           hegyeken, völgyeken át, s midőn hazajött, rendesen hozott
 50 7 |           nem-e boldogabb?~Egyszer, midőn már igen nagy úr volt, fel
 51 8 |                        Mahmud tolla~Midőn II. Mahmud alatt a mekkai
 52 8 |    ajándékba hozom neked azt, amit, midőn ruhátlanul hagytak, mégis
 53 8 |            adott át a szultánnak, s midőn Mahmud kérdezé, mi módon
 54 8 | felejtkezett róla.~Egyszer azonban, midőn egyik kedvenc hölgye kíváncsiságból
 55 8 |      szultán reszketni érzé szívét, midőn nevét olvasá maga előtt,
 56 8 |          sztambuli görögök közt. És midőn tetőpontját érte minden
 57 9 |         édes álomba, hogy lesz idő, midőn e bércfalak itt körös-körül
 58 9 |           szép fehér lószőrt fon, s midőn készen van, mutatványul
 59 9 |            lenne különböző. Kivált, midőn így összeölelkezve jönnek.
 60 9 |         amiért olyan szépen sípolt, midőn egyszerre egy kecskegödölye
 61 9 |         apját nézve, ha alszik-e, s midőn látta, hogy az behunyta
 62 9 |             nehány száz lépésnyire, midőn valami ismerős, könyörgő
 63 9 |         nyomán hamis útra tévedt, s midőn azokat utolérte, akkor látta,
 64 9 | visszanyertem!~De mint döbbent meg, midőn azt látta, miként Milieva,
 65 9 |       fájdalomtól.~És mégis, mégis… midőn ismét nyeregben ült a két
 66 9 |          kalmár hitegetve jósolá, s midőn elhozták az idők a napot,
 67 10|         minő látvány tűnt szemökbe, midőn azt felbonták!~A bosszú
 68 10|           mint az egész görög harc. Midőn Lepantót elfoglalta Ypsilanti
 69 10|            írta alá a szerződést.~S midőn kijöttek a várból a törökök,
 70 10|          ezelőtt három esztendővel, midőn Ali küldé Omar Vrionét a
 71 10|    sápadtabb az arca, mint Zaidnak, midőn nevét hallá kiáltani, s
 72 10|          hidegvérrel nézte halálát; midőn megtörtént, erős, reszketéstelen
 73 10|            ez elhamarkodott lépést, midőn a hír Ali győzelmeiről hozzájuk
 74 10|             hozzájuk is eljutott, s midőn a szükség napjai elkezdtek
 75 10|          elkezdtek rájuk nehezülni, midőn elfogyott a pénz és a bor,
 76 10|          elfogyott a pénz és a bor, midőn egyenkint eladogatták lovaikat,
 77 10|          meg.~Egy napon tudniillik, midőn Ali basa Janina bástyáin
 78 10|         milyen keveset ért ő akkor, midőn Muhtár bég magához váltotta,
 79 10|             találkoznak az utcán, s midőn gyalog mennek az élelmi
 80 10|            amennyi éppen szükséges. Midőn Bubliniának izenetet viszesz,
 81 10|             számára vak betűkkel, s midőn átadod azt, kettévágott
 82 10|           ha nagy veszélyben forog, midőn életeért remeg, midőn már
 83 10|        forog, midőn életeért remeg, midőn már nem cserélne vele fejet
 84 10|      kivégzett Zaid volt eltemetve; midőn megdobbant az üres föld
 85 10|           gondolatjok támadt volna.~Midőn a küldött gyűrűt átadá Dirhám
 86 10|            nagy diadalhírek után.~S midőn estendén Ali kiment kertjébe
 87 11|         hadseregekkel együtt járva, midőn azok valamely keresztyén
 88 11|     keresztyén helységet megleptek, midőn a lakosságot levágták, s
 89 11|        vérrel: a vezérek vérével. S midőn a nagy bejrám után kioszták
 90 11|        legveszélyesebb helyen volt, midőn trónján ült, s a vezérek,
 91 11|      fegyverrel támadni meg, s íme, midőn Ali lángba borítá az országot,
 92 11|    százankint hullott az áldozat, s midőn az orosz követ, Sztroganov,
 93 11|            birodalma elenyésztét, s midőn elsőszülötte, a nyolcéves
 94 11|           hanemha a trón lépcsőjén, midőn a lázadó janicsárok kihoznak
 95 11|         gondol arra a boldog órára, midőn megzördül a kéz a háremajtón,
 96 11|       fogadja. Kihez forduljon hát, midőn az ő szívét is körülfogja
 97 11|        Szófia-mecset imámja volt, s midőn a közelebbi években Katalin
 98 12|                   A megáldott leány~Midőn Szmirnából elindult a derék
 99 12|            csak akkor pihentek meg, midőn egy sziklahasadékhoz érve,
100 12|            alig tekinte szét abban, midőn örvendve kiálta fel:~– Nézzed,
101 12|           mily nagy volt bámulatuk, midőn a fölnyitott ládában nemcsak
102 12|             Már jól elhaladt az éj, midőn a hat omarita kijött az
103 12|        járni.~Késő reggel volt már, midőn legelébb a két gyermek felébredt.
104 12|             és én nem féltem tőlük! midőn közel értek hozzám, büszkén
105 12|         alig akart hinni szemeinek, midőn a sivatag kősziklás vidéket
106 12|             és megmosta lábaikat, s midőn mindazt elfogadták, felajánlá
107 13|          öltönyöket kaptak, úgyhogy midőn a szultána belépett az ünnepélyesen
108 13|           bámulata tetőpontját éri, midőn a szultán felhívja, hogy
109 13|        rohanta meg a kapukat, éppen midőn a zene legvígabban hangzott
110 13|    Halljátok e zenét? Itt vigadnak, midőn körös-körül sír az ország.
111 13|         csók, a nevetés az ajkakon, midőn egyszerre egy ágyúlövés
112 13|           nép most átkoz és gyűlöl.~Midőn kilépett az erkélyre, a
113 13|        Éjfél után két óra lehetett, midőn egyszerre szünet állt be,
114 13|           arcvonalmait kivehesse, s midőn még egyszer vissza akará
115 13|         átok hítta-e azokat alá? És midőn az élő föld megindul a rajta
116 14|            csak akkor győzetett le, midőn már utolsó töltényét is
117 14|          sokszor próbálta azt, hogy midőn valamely ellenségét igen
118 14|         neki föltételeit írásban, s midőn Tepelenti megtevé ezt, akkor
119 15|            töltsétek meg a másikat. Midőn a másik is szertepattant,
120 15|  golyózápora közepett felállíttatá.~Midőn készen állt a löveg, akkor
121 15|           szinte lerogyott lováról, midőn hírül hozák neki, hogy Caretto
122 16|     emlékezetes órája folyt le. Tán midőn tenyerébe hajtja nehéz fejét,
123 16|        szemének, nem hisz szívének, midőn őt maga előtt látja; a hölgy
124 17|          elébb, nem ölte-e azt meg?~Midőn Szolimán fiává fogadta Ibrahimot,
125 17|            és megölették Ibrahimot, midőn Szolimán aludt.~Kursid basa
126 17|          ment az alszeraszkier elé, midőn az száz lovas szipáhi kíséretében
127 17|       próbált ügyességét mutogatni, midőn két ellenséges sereg szemközt
128 17|            két hős kezet szorított, midőn találkozának, s ismét visszatérve
129 17|            ütve. – Tudhattam volna, midőn hozzád leereszkedtem, hogy
130 17|              Előre tudhattam volna, midőn asztalodhoz leültem, hogy
131 17|            Kursid basa kezeit mosá, midőn a főt eléje tették.~– Én
132 17|            Végre harmadnap estéjén, midőn meggyérült a véres látvánnyal
133 17|        éjszakáig ott tartá magánál. Midőn a müezzim az ötödik namazátot
134 18|       Félhold nemzetei! itt az idő, midőn nem segít többé sem a dervisek
135 18|        eltanácskozott a szultánnal, midőn az egyedül maradt.~Május
136 18|           Május 23-a volt 1826-ban, midőn a főmufti hívására az ulemák
137 18|             egyúttal „vérontót” is.~Midőn a fetvát alá kellett írni,
138 18|             éppen vacsorájánál ült, midőn a kapuszi aga berohant hozzá,
139 18|   pillanatnyi derű sugára látszott, midőn a lovagot megismeré. Thomár
140 18|          mind a három ozman földön.~Midőn Mahmud elhagyá a szerájt,
141 18|             tovább.~Ötödfél órakor, midőn a nap teljes pompájában
142 18|          reá, hogy őt biztassa más.~Midőn gyermekét egy kezével, nejét
143 18|       emberek el voltak álmélkodva, midőn a padisaht egy maroknyi
144 18|           csak olykor hallgatva el, midőn a nap öt részében az imámok
145 18|       küldöttekre, leverték őket, s midőn valamennyinek a fejeit egy
146 18|            mit szólt Halil Patrona, midőn az Alsirát hídjai előtt