Fezejet

  1 1 |             Tisztítsd meg, uram, az én orcámat, amiképp minden
  2 1 |             utolsó ítélet napján az én cselekedeteimnek könyvét
  3 1 |          irgalmaddal, s ne nyomd az én fejembe a bűnöknek tüzes
  4 1 |               Engedd, uram, hogy az én füleim mindenkor örömest
  5 1 |            uram, ne engedd, hogy az én lábaim megcsuszamodjanak
  6 1 |     fohászkodék: „Vedd el, uram, az én adósságaimat, s hallgasd
  7 1 |     adósságaimat, s hallgasd meg az én könyörgéseimet.”~Mindezen
  8 1 |       ugyanannyi megölt ember vére. Én nem kérdem tőled: ismersz-e
  9 1 |            el nem árult senki, akin én meg nem bosszultam volna
 10 1 |         mert ki akarják tanulni; ha én megyek, köveket ejt rám
 11 1 |             és nyugodjál békével!~– Én ismerlek téged – folytatá
 12 1 |             rendelte így. Mi vagyok én? Nagyobb féreg, mint a többi.
 13 1 |            egyet mondj meg: fogok-e én egykor Sztambulban a szeráj
 14 2 |          vagy becsületes ember. Azt én nem engedem, kalmár. Megbocsátasz,
 15 2 |            valaki visszaadna nekik. Én nagyon sokat tartok rád.~–
 16 2 |            rád.~– No, hát tudd meg: én gazdag nobili vagyok, otthon
 17 2 |           menekülni.~– Te menj oda. Én Sztambulba bujdosom rokonaimhoz
 18 3 |            Hanem hölgyeitek szépek. Én a múlt éjjel egy álmat láttam.
 19 3 |         menjenek azok őhozzá. Tehát én elküldöm őket a paradicsomba.~–
 20 4 |      sürgettek nála Ali ellen. – Ha én azt mondom: Alinak veszni
 21 4 |         kérdezé az asszony nevét.~– Én Eminah vagyok, a delvinói
 22 5 |       szomorúan.~– Te nem vagy-e az én fiam? – kérdé tőle a vén
 23 5 |       felelt Veli –, harcolni fogok én is. Nem teérted, nem is
 24 6 |       Gaskho bejt, s fülébe súgá:~– Én nem tudom, mik azok a ti
 25 6 |              Meghalt Ali, és nem az én kezem által.~Kleon feltűnőleg
 26 6 |             Thermophylaeknél álltam én – szólt a leány –, s ezerenkint
 27 6 |            bosszút álltatok rajtam. Én elégettem falvaitokat, ti
 28 6 |             pusztítottátok el érte. Én sarcot vetettem földeitekre,
 29 6 |            hogy Ali megtébolyodott. Én az éjjel egy tüneményt láttam;
 30 6 |             szózat: „Tepelenti Ali, én hívlak tégedet!”. És én
 31 6 |             én hívlak tégedet!”. És én reszketve omoltam előtte
 32 6 |               e kardokat te ütéd az én sebeimbe, és az én vérem
 33 6 |          ütéd az én sebeimbe, és az én vérem a te fejedre hull
 34 6 |             te fejedre hull alá”. – Én nyögve válaszolék: „Hogy-hogy
 35 6 |               Hogy-hogy cselekedtem én azt, midőn nem ismerlek
 36 6 |         üldöz, és aki megrabolja az én templomomat, engemet rabol
 37 6 |       fölépítendem azokat”, felelék én, kezemet szent fogadásra
 38 6 |            özvegyek örökségeiből? – Én mindinkább földre sújtva
 39 6 |            egyenkint, s így esküvém én azoknak helyrehozását kemény,
 40 6 |     szívedben haláluk elhatározva?” Én ijedten tevém kezemet szívemre,
 41 6 |        teszem ősz fejemet, s legyek én az ő hatalmukban, ne ők
 42 6 |         felhők bezáródtak utána, és én egyedül maradtam a hét karddal
 43 6 |               Ezen tüneményt láttam én a múlt éjszakán, és most
 44 6 |           látnók először egymást.~– Én rég megbocsátottam tinéktek.~–
 45 6 |          megbocsátottam tinéktek.~– Én elfeledem, hogy e helyen
 46 6 |         hadseregei által.~– Egyedül én vagyok itt fogoly – szólt
 47 8 |             és azzal lefeküdt.~– Az én nevem az – monda a szultán –,
 48 8 |             énnekem, győzni fogok-e én e harcokban?~A toll írá:~–
 49 8 |              hogy ölnélek tehát meg én? Hazug szellem lakik e tollban.~
 50 8 |             Felelj, hány óráig élek én?~A toll erre ingadozva felemelkedék,
 51 8 |           feledted, hány óráig élek én még!~A toll leírta a számot: „
 52 8 |              mint fekszem lábaidnál én, igazhivő, a te lábaidnál,
 53 9 |            füstfelleget fúva elő. – Én azt mondom neked, hogy teneked
 54 9 |         egész Olympot.~– Azt mondom én neked, Kasi mollah – folytatá
 55 9 |      énnekem.~– Te keresztyén vagy, én pedig muzulmán, hogy nevelnéd
 56 9 |       muzulmán, hogy nevelnéd te az én gyermekeimet?~– Ne érts
 57 9 |              Ne érts félre, kérlek. Én nem tartanám őket magamnál,
 58 9 |           bőrödet vásárlom, hogy az én nevem: Leonidász Argyrocantharides,
 59 9 |        Leonidász Argyrocantharides, én közvetlen utódja vagyok
 60 9 |        Köszönöm – szólt szárazon –, én kecskebőrt árulok, de nem
 61 9 |             annyi szamarat ad érte. Én pedig ezer piaszterért kérem
 62 9 |           ki ideglázban elvész. Ezt én nem cselekszem. Én becsületes
 63 9 |              Ezt én nem cselekszem. Én becsületes ember vagyok,
 64 9 |              Azért ne képzeld, hogy én minden bolond ember kedveért
 65 9 |        megteszem azt, amit teérted. Én csak választott jó barátaimmal
 66 9 |     hatalmas ereje felől. Ahol csak én megfordultam, engemet mindenütt
 67 9 |      komolyan kellene gondolkoznod. Én jó barátod vagyok, régi
 68 9 |             vagyok, régi ismerősöd, én javadat akarom. Úgy szeretem
 69 9 |            nem az ujjamból szoptam. Én bizonyosan tudom, hogy Topál
 70 9 |            ember, és kegyetlen. Ezt én bizonyosan tudom. És ama
 71 9 |        olyan bolondok ám azok, mint én vagyok. Nem úgy tesznek
 72 9 |         barátságos ajánlattal, mint én, hanem rálesnek gyermekeidre,
 73 9 |          hát okosan. Hiszed-e, hogy én becsületes ember vagyok,
 74 9 |             befalazták a templomba. Én tiszta lelkű ember vagyok,
 75 9 |             te nem is sejtesz. Ohó, én tudom csak, hogy mi vagyok
 76 9 |          tudom csak, hogy mi vagyok én? Urakkal, sok országok uraival
 77 9 |             országok uraival vagyok én ismeretségben, akiknek hírét
 78 9 |       megmozdulok. Miért cselekszem én mindezt? Oh, a ti szent
 79 9 |              És jövend idő, melyben én azt be fogom bizonyítani
 80 9 |           Thomár sípot faragott, és én koszorút fontam fejére,
 81 9 |        bennünket. „Thomár”, szóltam én, „ha én férfigyermek volnék,
 82 9 |            Thomár”, szóltam én, „ha én férfigyermek volnék, utána
 83 9 |            ne hagyd magad!” kiálték én neki. De iszen nem is fél
 84 9 |         magad is odarohantál, s míg én késemet elővehettem, megragadtad
 85 9 |          Hiszen nem ő az oka annak. Én bíztattam, én vettem rá,
 86 9 |            oka annak. Én bíztattam, én vettem rá, én mondtam neki,
 87 9 |            bíztattam, én vettem rá, én mondtam neki, hogy menjen
 88 9 |        Thomár csak azért ment, mert én kértem.~Kasi mollah eltaszítá
 89 9 |            lángoló arccal kiálta:~– Én vétettem, engem verj meg,
 90 9 |            Atyám, hadd híjam vissza én Thomárt – esdett a leányka,
 91 9 |             hogy nem szólok, s amit én megígérek… Tehát alkunkból
 92 9 |          fiú, átölelve testvérét. – Én elmegyek, de úgy, hogy téged
 93 9 |        fogadj fel engem hajcsárnak, én végzem minden munkádat,
 94 9 |           bízz kezére nehéz munkát; én dolgozom őhelyette is.~A
 95 9 |       szomszéd faluban majd fogadok én hajcsárt eleget; megosztom
 96 9 |       borultok, s elmondjátok neki: én vagyok a te fiad, Thomár,
 97 10|     hegyéről csepegett alá a vér.~– Én vagyok az – mondá a szolga,
 98 10|             az övé. Elhiheted, hogy én jól ismerem az ifjút, én
 99 10|            én jól ismerem az ifjút, én neveltem gyermekkorától,
100 10|       tanítám lovagolni, s a kardot én adtam először kezébe.~–
101 10|         között – monda Tepelenti –, én meg fogom őt ismerni ezer
102 10|           legkedvesebb unokám Zaid, én neveltem, én szerettem,
103 10|           unokám Zaid, én neveltem, én szerettem, jobban, mint
104 10|      valamennyi gyermekemet. Látod, én megosztom veled minden zsákmányomat,
105 10|         kérem, ami az enyim, ami az én testemből való test.~A szerencsétlen
106 10|        hiszed-e, hogy rágázolhatsz? Én véremmel fogom megvédni
107 10|             meg Odysszeüsznek, hogy én és katonáim az ellenség
108 10|             elfeledtem.~– Látod, és én tudom e virágok neveit;
109 10|            te fiaimra gondolsz, hát én hogy ne gondolnék reájok.
110 10|         hogy ők elárultak engem, de én nem hiszem azt, nem hihetem.
111 10|            le bár fejemet, uram, de én azt mondom, hogy ők nem
112 10|            kezükbe vehetnék, melyet én kötöttem oldalukra, nem
113 10|     helybenhagyja.~– Halld, Dirhám, én ismerlek régen – egy titkom
114 10|            erről tudja meg, hogy az én parancsaim azok. A horgonyt
115 10|   megcsókolod, tudtokra adván, hogy én küldtelek. Elmondod azután
116 10|       lehetnek. Ugyanakkor egyfelől én, másfelől Kleon, harmadikról
117 10|         megtompult az érzelemtől. – Én jól tudom, hogy veszélyes
118 10|             még Zaid történetére.~– Én azt gondoltam, hogy vásárolni
119 12|       szemeiben rebegé:~– Mit bánom én, hogy hajóm elveszett és
120 12|             ti megmaradtatok nekem, én drága szülötteim, ez nekem
121 12|            e felháborodott tengert? Én sokáig nem bírtam szólani,
122 12|           kardját köté oldalamra, s én berohantam az ordító tömegek
123 12|       ellenem rohantak dühöngve, és én nem féltem tőlük! midőn
124 12|            reájok: „Térdre előttem! Én vagyok a szultán fia!” És
125 12| fáradságodat, jutalmazza meg Allah; én koldus vagyok. Látod, így
126 13|              aki azt merte mondani: én vagyok a fejedelem!~Thomár
127 13|            Ismered te azokat úgyis; én nem gyalázom meg a próféta
128 13|      szavaimmal. De kérlek tégedet, én uram, ígérd meg Allahra
129 13|          Omár utolsó ivadékának. Az én halálom nem fogja kényszeríteni
130 13|             lesz rajtatok hatalmam, én nem fogok előttetek sírni,
131 13|         Mahmudot és Szelimet, hanem én elpusztítlak benneteket,
132 14|          basa hideg mosolygással. – Én három hónapig képes vagyok
133 16|        többé és semmid e földön. Az én uram, a szeraszkier Kursid
134 16|          lesz tizenegy óra után, és én a torony ablakán kitekintve
135 16|            hajtsd inkább fejedet az én keblemre, halld, mint dobog.
136 16|        tagadást.~– Úgy együtt fogok én meghalni veled – monda a
137 17|            lelked aggodalmait; amit én adok innod, az bor és mégsem
138 17|           azt, hogy Alit legyőzték, én azt fogom mondani: én Ali
139 17|    legyőzték, én azt fogom mondani: én Ali Tepelentit arcul vágtam.~–
140 17|         midőn a főt eléje tették.~– Én nem okoztam halálodat. Bakó
141 17|            mondjátok meg neki, hogy én megveszem tőle a fejet,
142 18|             betűkkel ez volt írva:~„Én vagyok Behram, fia Halil
143 18|         tökéletességre megy, amidőn én meghalok, és reám többé
144 18|        tartá, így szólt hozzájok:~– Én most elmegyek. Utam Sztambulba
145 18|            meg. Mit teendtek ti, ha én el találok veszni?~Milieva