Fezejet

  1 1 |      szövétnekkel jön, az nem találja őt sehol, az nem kap feleletet.
  2 1 |       sötétben, a dzsin oly jól látja őt, mintha a napvilág sütne
  3 1 |           szolgáddal?~Az idegen hagyá őt ott feküdni, s csendesen
  4 1 |               a mén zabláját, elkezdé őt a hegyi úton vezetni a szakadékos
  5 1 |          léleknek kellene lenni, mely őt meg merje támadni.~Néha
  6 1 |            hegyéből.~Azután elereszté őt az ismeretlen lény, suttogva
  7 2 |             hely előnyei nem engedték őt közel is jutni hozzá. Ekkor
  8 2 |     szellemekkel jön ottan össze, kik őt megtanítják a bölcsek kövét
  9 2 |           megjelennek Ali előtt, hogy őt megtanítsák aranyat csinálni.
 10 2 |        szívében, mikkel Ali el szokta őt halmozni. Milyen nagyon
 11 2 |       könyörge már Alinak, hogy vigye őt is magával, midőn a vörös
 12 2 |               ő láthatott mindent, de őt nem láthatta senki.~Néhány
 13 2 |              haraggal a leányra –, ha őt meg nem szabadítod. Vagy
 14 2 |            marasztá hátra, odaültetve őt maga elé a zsámolyra, s
 15 2 |         Eminah vállára, és megcsókolá őt.~– Szabadság! – rebegé örömteljesen;
 16 3 |             mellé ülvén, iparkodjanak őt mulattatni.~A török főuraknál
 17 3 |                A két testvér felkölté őt, hogy tegyen közöttük bíróságot
 18 3 |         Tepelenti nem akadályozza meg őt futásában. Egy óráig gondolt
 19 3 |              aranyat kap; ezeret, aki őt megölte.~Az albánok rövid
 20 3 |            miszerint ti felszólítátok őt, hogy mondja meg, melyik
 21 3 |         szerelmi versenyében; egyedül őt szerette, egyedül ő általa
 22 4 |         dolgot véltek elkövetni, akik őt oda nem ereszték, miután
 23 4 |      családapa volt. Gyakran találták őt négykézláb, amint kis négyéves
 24 4 |            két albán bérenc jól látja őt, s kétfelől az ablakhoz
 25 4 |          máskülönben, mint híréből, s őt mint vitéz embert mindig
 26 4 |            erszény pénzt, és bocsássa őt a próféta nevében.~– Nem
 27 4 |            keresztül szöktem el, hogy őt előtted bevádoljam, és ha
 28 4 |         megyek istenhez, és bevádolom őt ott.~A szultán elszörnyedt.~
 29 4 |           elvádolja saját férjét, aki őt kedvezéseivel halmozta el,
 30 5 |               harcol fiáért. Kimentem őt, ha lehet. Dicsőségeddel,
 31 5 |             Amint ily csendesen látta őt maga előtt haladni Tepelenti,
 32 5 |             neki azok a bajnokok, kik őt ostromolva látják, megölt
 33 5 |               él. Veli bej elszállítá őt Lepantóba, s ott tartá kisfiával
 34 5 |             az éjféli harcban elverte őt Lepantó falai alól; az albánok
 35 6 |          záporában, s egy sem találja őt. Szemed láttára üti fel
 36 6 |              tudnád elestét, sőt ahol őt látod jönni elöl, megtiltod
 37 6 |               óra alatt semmivé teszi őt Ali, hogy hírmondó sem megy
 38 6 |            maradt hidegen, nyugodtan. Őt nem rendíté meg többé a
 39 6 |        dördülete.~Az imámok felveszik őt vállaikra, s a gyászének
 40 6 |           halk ronogása közt elviszik őt nyitott sírjáig. Bizonyára
 41 6 |             angyalainak helyök legyen őt fölültetni, midőn eljönnek
 42 6 |               el ne bocsássák azt, és őt minden órában tudósítsák.~
 43 6 |       legyenek Alihoz, ők nem engedik őt sem lélek, sem madár képében
 44 6 |             aki előttük állt. Eltevék őt a föld alá, bizonyára őt
 45 6 |              őt a föld alá, bizonyára őt tevék el, de a föld alatt
 46 6 |               harcot.~Kinek van kedve őt meglátni?~Gaskho bej, az
 47 6 |              reá:~– Miért nem üldözöd őt váráig?~– Alit üldözni nem
 48 6 |             tapasztalt vezér. – Hagyd őt futni, ha futni akar.~Gaskho
 49 7 |              perc előtt, hogy megölje őt vele. Az örmény elvevé tőle
 50 7 |            Ali lelkét, s addig tanítá őt gyilkolni megilletődés nélkül,
 51 7 |            nélkül, amíg a fiú egyszer őt magát is meggyilkolta, s
 52 8 |          amidőn egy estve meglátogatá őt a szultán virágos kamrájában,
 53 8 |        rogyott a szultán karjaiba, ki őt ölébe véve, a kerevetre
 54 8 |           bírta téríteni, vigasztalva őt bölcs beszédekkel.~– Gonosz,
 55 8 |             Murrisson kapitányt, hogy őt kegyeivel és ajándékaival
 56 8 |              gondolatait, kényszeríté őt alvószobájába menni, ott
 57 8 |    országaiban annyira hozzászoktaták őt a barbár tartományok fejedelmeihez,
 58 8 |             hintett fátyolt, elvezeté őt azon ajtóig, mely a porcelánterembe
 59 8 |  porcelánterembe nyílt. Ott elbocsátá őt a kizlár aga, mutatva, hogy
 60 8 |          szultána! Ki ne szánta volna őt?~Murrisson udvarias bókkal
 61 8 |            török üdvözlettel köszönté őt:~– Szalám aláküm. – A hölgy
 62 8 |    megelégelvén kínlódását, betakarta őt fátyolával, s inte a kizlár
 63 8 |          kérdé Murrissontól:~– Láttad őt? Szép volt?~Murrisson, meglepetve
 64 8 |            kérdésre.~– Most jer, lásd őt még egyszer – szólt a nagyúr,
 65 9 |               jövevényt, sőt elfogják őt az úton, falujokba vezetik,
 66 9 |     medvebocsnak. Az egyik észrevette őt, s hirtelen felfutott egy
 67 9 |               bántsd.~A fiú le akarta őt feszíteni kebléről, s, fogait
 68 9 |         bátyja nyakát, s nem lehetett őt onnan elválasztani.~Kasi
 69 9 |         szemekkel mondá:~– Meg ne üsd őt, mert nem vétett. Engem
 70 9 |         érzelem felgerjedése készteté őt megfenyíteni oly vakmerőségért,
 71 9 |               és szemei szikráztak. – Őt ismét megverni, kötéllel!~
 72 9 |             majd ha a fél világ fogja őt emlegetni, mint vitéz béget,
 73 9 |               de azt hivé, hogy atyja őt fenyegeti, s annál kétségbeesettebben
 74 9 |              mollahnak újra meg kelle őt látni, már akkor ő Dervent
 75 10|     hadvezéreinek egyike; Ali nevelte őt pásztorfiúból hadvezérré,
 76 10|  pásztorfiúból hadvezérré, Ali tanítá őt meg fegyvert viselni, s
 77 10|             Tepelenti –, én meg fogom őt ismerni ezer közül. Legkedvesebb
 78 10|       könyörögve, hogy szabadítsa meg őt, jó, engedelmes fia lesz
 79 10|             innen, élve nem kapod meg őt.~– Mit? – kiálta föl Tepelenti,
 80 10|             elveszek inkább magam, de őt megölni nem hagyom. Lássuk,
 81 10|           pedig Tepelenti unokája, ki őt megismerve, visszaköveteli
 82 10|             beteg gyermeket vásárolta őt meg Muhtár bég egy rabszolgakereskedőtől
 83 10|        Ehelyett Ali kegyesen felemelé őt a földről, s nyájas, érzékeny
 84 10|            fog mindent. Ali kikísérte őt maga a kertig. Visszajövet
 85 10|           Murrisson hajója elszállítá őt odáig, s Dirhámnak számtalanszor
 86 11|              kezek még erősek, melyek őt megölték, amidőn fia a trónon
 87 11|               egyet a börtönből, hogy őt zárják be helyette, s amazt
 88 11|           félelem, nem szeretet, mely őt fogadja. Kihez forduljon
 89 11|         kisfia bölcs beszédeit, amint őt térdein ringatá, s míg arca
 90 12|        megtébolyodott, s vigasztalták őt jó szavakkal:~– Ne búsulj,
 91 12|               sem halott, úgy kellett őt a gyermekeknek a földön
 92 12|            Maguk koplaltak, csak hogy őt jól tarthassák, fáztak,
 93 12|         tarthassák, fáztak, csak hogy őt betakargathassák, és nem
 94 13|                ifjú korában felküldék őt Párizsba, ott a kegyes nénék
 95 13|             koráig, akkor visszahívta őt a család a szép déli szigetre
 96 13| születésnapjára nagy meglepetés várta őt. A szultán titokban intézett
 97 13|         alakot mutat, senki sem nézné őt egyébnek állig begombolt
 98 13|               homlokát, s maga vezeti őt a szultán elé, ki most nem
 99 13|         üszkök világánál megpillanták őt a jancsárok.~Egyszerre ujjal
100 13|        izoglán fogta körül, elszántan őt az utolsó csepp vérig védeni,
101 13|          ölelé az ifjút, s megcsókolá őt hevesen kétszer. Thomár
102 13|              még egyszer vissza akará őt tartóztatni, az hirtelen
103 13|               rögtön le is gyilkolják őt.~A herceg kilépett a zendülők
104 13|           hanem – Milieva.~A háremben őt öltöztették fel a bejrám
105 13|          nemcsak férfiöltöny az, mely őt átalakította, hanem férfilélek
106 13|             akarsz? Boldogtalan. Bízd őt sorsára.~Kara Makán vad
107 13|           azon gyülevész között, mely őt hatalmába keríté, senki
108 13|                Felséges úr! – szólítá őt meg Kara Makán.~A padisah,
109 13|               A szultána valideh adta őt ki kértünkre.~– Óh, ez őrült
110 13| nyavalyatörőssé lett; ha most kiadták őt a lázadóknak, az annyit
111 13|      lázadóknak, az annyit tesz, mint őt menthetetlenül megölni;
112 13|              megvédte volna? Ki kelle őt adni!~– Nem történt semmi
113 13|        szultán kezét, hogy meggátolja őt az írásban; de Mahmud szelíden
114 14|          szövetséges – mert gyűlölték őt, mint jó barátjukat is –,
115 14|               csata alatt megpillantá őt ágyúlövésnyi távolban, ha
116 14|             keserített némber segítse őt ki onnan.~Az epirusi lázadás
117 15|               annyi volt az ellen, ki őt éjjel-nappal ostromolta,
118 15|    kérezkedett Caretto, hogy bocsássa őt Ali Janinából el egy fillér
119 15|             gondolt reá, hogy fogja-e őt kedvese szerethetni ily
120 15|     kötelékkel sebhelyes arcán lehete őt látni, s az ostromlók úgy
121 15|             az ostromlók úgy nevezték őt, hogy „a félszemű gyaur”.~
122 15|            Caretto nyomában legyenek, őt soha szem elől ne bocsássák,
123 15|             várudvaron sohasem látták őt többet.~Ali jól sejté, bizton
124 15|       tapasztalá, hogy azon kéz, mely őt addig védte, most ellene
125 16|         szilihdárja.~Tepelenti engedi őt maga elé jönni öt lépésnyire,
126 16|              Ő megemészte sokat, most őt emészti meg a hatalmasb
127 16|           pihenne, ott nem üldözheték őt a szívszorongató emlékek.
128 16| szívszorongató emlékek. Miért kellett őt elveszítnie?~Legelőször
129 16|              tekint oda; ki látogatja őt ez utolsó órákban? Ki jön
130 16|              nem hisz szívének, midőn őt maga előtt látja; a hölgy
131 16|               kezét, s nevén szólítja őt; a basa még most is azt
132 16|            asszony ne volna itt. Csak őt ne látná maga előtt, nem
133 17|         menekültet, hanem megszökteté őt üldözői elől, mert megfogadta
134 17|              egy percig sem hagyja el őt soha; mindig vele van, mellette
135 17|         kezébe jutna; a méreg hatalma őt érné elébb.~Pedig mégis
136 17|                Ali érezni kezdi, hogy őt még ellenei is tisztelik.
137 17|          karjába; Tepelenti eltaszítá őt magától, s kardját megvillantva
138 17|               kard elől nem biztosítá őt senki. Jöjj, te gyáva! Bújj
139 17|        karjait, az ősz férfi elhárítá őt maga elől, s másodszor rohant
140 18|              pártfeleit le nem ölték, őt magát pedig nejeivel, gyermekeivel
141 18|            ellenségeiken, s siessenek őt tudósítani.~Thomár egyedül
142 18|            nem volt szükség reá, hogy őt biztassa más.~Midőn gyermekét
143 18|            vihar közepett, s engedték őt egész békével a szeráj kapuin
144 18|      egyszerre azok utódai közül, kik őt hasonló merényért száztíz