Fezejet

1 1 |         ámbra és a pézsma, és ne engedd, hogy valaha a pokolnak
2 1 |      férfiú, áhítattal mondván: „Engedd, uram, hogy az én füleim
3 1 | megmosván, kiálta: „Óh, uram, ne engedd, hogy az én lábaim megcsuszamodjanak
4 9 |   egyebet, mint hogy Milievát is engedd velem jönni, s ne bízz kezére
5 12|       bennünket senki sem ismer? Engedd meg, hogy mi majd a piacon
6 16|         erőt büszke szíveden! ne engedd nagy nevedet elveszni. A