bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 1 | sírboltjaik túléltek, s most annál borzasztóbb a táj,
2 1 | hajók roncsaival, miket most nagy fáradsággal iparkodtak
3 1 | évhez, de lelke és teste most is oly erős, mint midőn
4 1 | midőn még az a szakáll, mely most, mint a hattyú szárnya,
5 1 | gyermekek fognának szilaj bikát.~Most az ősz ember egyszerre lovára
6 1 | melyek a forró szél után még most is tikkadtan lankászták
7 1 | erénynek arany koronáját.” Most füleit vette sorba az érdemes
8 1 | parancsoló tekintet; míg a dervis most alázattal borult le előtte
9 1 | mutatá, hogy hallgatni fog.~– Most tehát kelj fel, fogd meg
10 1 | minden mozdulatját látja.~– Most nyújtsd ki tenyeredet –
11 2 | kergeté, egész erdő vált már. Most is ragyognak még a havas
12 2 | nap reájok tűzi fényét, most is van még villáma a bércnek,
13 2 | magas oszlopcsarnokoknak jó most a földön heverni, Themistocles
14 2 | pelyhe, arca rózsái még most is elevenek, ajkai, ha mosolyognak,
15 2 | hangon parancsolgatott.~Most mindjárt meglátjuk, hogy
16 2 | csinálja Ali az aranyat? Most Alinak egy intésére két
17 2 | egyszerű neme az alkímiának.~Most a másik férfira került a
18 2 | A holtat is félrevitték; most újra inte Ali szolgáinak,
19 2 | szobáiból a hölgyeket, csupán a most érkezett görög leányt marasztá
20 2 | és csodálatos, a vércsepp most is ott van, midőn fölébredék.
21 2 | egyetlenegy álmát, pedig most is áldozata levágott fejével
22 2 | bujdosom rokonaimhoz vissza. Most eredj az odaliszkok szobájába,
23 2 | fejetlen hullák némelyike még most is ott úszkál a hab között;
24 2 | sem látott gyávának soha, most egy idegen érzést tanult
25 2 | lehetett többé megtalálni, most ott állana vele szemközt
26 3 | imádkozva kell fordulni, kerüli most mindenik szem, s félne találkozni
27 3 | kába tábláján ragyognak.~Most a vigadás órája van. Most
28 3 | Most a vigadás órája van. Most nem kell a mennyei paradicsom,
29 3 | paradicsom, mert itt van a földi; most nem kérdezik sem Mahommedtől,
30 3 | táncolni, hallottad énekelni, most ítéld csókjaikat.~Azzal
31 3 | a varázslat műtételét, s most a táncoló pohár e szót betűzé
32 3 | Óh, atyám. A tengereken most a passzátszelek uralkodnak,
33 3 | passzátszelek uralkodnak, ki merne most hajóval a hullámokra szállni.
34 3 | nyeljenek el, s a hajósrém most jár keresztül-kasul a vizeken,
35 3 | felelt:~– A hegyek közt most olvad a hó. Minden patak
36 3 | madárnál egyéb nem járja most a szárazföldet, nemhogy
37 3 | falait fúrja, minek neked most fegyveres nép és lőszerek?~
38 3 | fegyveres nép és lőszerek?~Ali most a jobbról ülő Velinek szólt:~–
39 3 | szavaid ellen, hogy Mizrimben most van a számum kezdete, melynek
40 3 | jegyzé meg, hogy a szabadban most hideg és meleg szél fúj.
41 3 | egyet sem menthetnek meg; most egy végső jajkiáltás! a
42 3 | indultak. Jaj annak, akin ők most a megbántó helyett bosszújokat
43 3(1)| A nálunk most divatozó asztaltáncoltatás
44 4 | jön Gaskho bej felé, ki most éppen oly füstfelleget fútt
45 4 | Szidali hamarább lőtt, s most az egyszer a nyíl úgy találta
46 4 | adá, miszerint Delvinóban most halt meg egy gazdag örmény
47 5 | életében, jó tetteket soha? És most ezen kincsek lesznek veszedelmére.~
48 6 | Mint tudnak ők harcolni. Ha most is melletted emelnék a kardot,
49 6 | ellen! Éppen úgy hullanak most a te hadaid. Két testvér
50 6 | befalaztatá azt magára. Már most nincs többé a váron ajtó.
51 6 | letöretett, várába bezáratott. Most már csak az van hátra, hogy
52 6 | parancsolá nekik:~– Ahova most e látcső szegezve van, reggeltől
53 6 | karózattal körülvéve, mely most a szulióták kezébe jutott.
54 6 | feltámadott! Föld alá ment, s most a föld alól kezdi a harcot.~
55 6 | hullott előttem az ellen.~– És most a vérpadra fogunk lépni –
56 6 | mindketten reá tekintének, s csak most vevék észre, hogy az agg
57 6 | legkedvesebb nőmet raboltad el. Most egyenlők vagyunk, és egyikünk
58 6 | láttam én a múlt éjszakán, és most gondolkozzatok szavaimról.~
59 6 | sokat; tegyünk úgy, mintha most látnók először egymást.~–
60 7 | Az albán család~Most hagyjuk egy kissé pihenni
61 7 | és nem védte magát.~– És most láss guzsalyhoz! – kiálta
62 7 | ily hatalmas ember, mint most; de nem-e boldogabb?~Egyszer,
63 8 | Honnan jön e veszély?~Most hosszú sort írt a toll,
64 8 | újra feltevé a kérdést, most ezt írá a toll:~– Másutt
65 8 | szellem szereti a tréfát, s most bosszút akar állani a szultánán
66 8 | borzalommal kérdezé tőle:~– No most, mondd meg újra, ha még
67 8 | ütötték az órák az ötöt. Most egyedül lopta félre magát
68 8 | remegve kért tőle választ.~Most a toll már csak „4”-et írt.~
69 8 | egyhirtelen szavakat a kérdésre.~– Most jer, lásd őt még egyszer –
70 9 | Elég az hozzá, az öszvérek most is meg vannak rakva egész
71 9 | Konstantinápolyban, melyet most Sztambulnak neveznek, és
72 9 | Szent Zsófia-templomot, ahol most a dervisek imádkoznak, s
73 9 | jól tudá, hogy a kalmár most neki szofizmát mondott,
74 9 | leánya, kit apja rám bízott, most az egyiptomi helytartó feleségének
75 9 | kit a piszokból vettem ki, most a szaloniki basa első pipatöltője.
76 9 | eddig csak tréfáltam, de már most komolyan beszélek – kezdé
77 9 | atyai intő eszközt. De a fiú most megragadta a korbácsot s
78 9 | meghallhassa:~– Édes gyermekem, most haza ne vidd a bátyádat,
79 9 | öszvérhajcsárod megszökött, s most magadnak kell minden munkádat
80 9 | belőle.~– No, gyermekek, most itt halunk meg mindnyájan,
81 10 | kiknek egykor zsarnoka volt, most az ő szövetségesei lettek.
82 10 | meg fegyvert viselni, s most ez is ellene fordult.~A
83 10 | ki védelmében elesett.~Most egyszerre megzendül a Pindus
84 10 | fejedet Tepelentinek.”~S most Kleonnak eszébe jutott a
85 10 | eszébe jutott a szó, és most ő mondá a basának szemébe:~–
86 10 | Legkedvesebb unokám volt. Képe most is szívembe van vésve.~Azzal
87 10 | kérted. Az legyen tiéd.~– De most életét kérem, Kleon; legkedvesebb
88 10 | menekültet. – Ugy-e, Zaid, jó most ez ősz szakáll árnyéka alatt
89 10 | a tündérek és csodák még most is itthon vannak.~Mikor
90 10 | ahány dirhámmal többet ér most, azt mind őneki köszönheti.~
91 10 | Ali jól sejtett; Dirhám most is emlékezett a két fiúra,
92 10 | fogvacogva ejtették ki neveiket, most nevetnek, ha velök szemközt
93 10 | elveszti a talizmán erejét. Most távozzál, és gondolj azokra,
94 10 | mint a vén Tepelentin, ki most azt hiszi, hogy fiai az
95 10 | mely fejedre készül, még most egy tojás héjába van szorítva,
96 10 | cserélné el fejét az övével, s most e veszedelmes percben eszébe
97 12 | tengerben hagyott.~De az volt most a nehezebb kérdés: hogyan
98 12 | száraz és ép, mintha csak most hozták volna azt oda; a
99 12 | álmodtam – szólt Thomár, s még most is szikráztak bele szemei. –
100 12 | megkeresték volna ottan.~Most csak az volt még a megtudandó:
101 13 | vezeti őt a szultán elé, ki most nem engedi neki, hogy kezét
102 13 | könyörögtek, hogy ne mutassa most magát a népnek.~Mahmud nem
103 13 | van rajta, melyet a nép most átkoz és gyűlöl.~Midőn kilépett
104 13 | volna az egész világ ellen. Most ki tudja, hová lett? Talán
105 13 | hatva azon tudattól, hogy ő most országok sorsát intézi el.~–
106 13 | nyavalyatörőssé lett; ha most kiadták őt a lázadóknak,
107 13 | kik a megnyert diadal után most „sokáig éljen”-t kiáltának
108 14 | két mellékerősségét, s Ali most várába van visszavetve.~
109 14 | vőlegényét lefejezteté, most maga ül kétségbeeséstől
110 15 | epirusi zsarnok ajánlatát. Most hírt kapott Szicíliából,
111 15 | a gyújtólyukra tette.~– Most lőj! – kiálta a tűzmesternek,
112 15 | hogy Caretto megszökött.~– Most már vége mindennek! – kiálta
113 15 | kéz, mely őt addig védte, most ellene fordult; egy Caretto
114 16 | hogy kegyelmet kérjen.~Már most egyedül volt Ali; ajtók,
115 16 | szólt csendesen, halkan –, most húsz perc van tíz óra után,
116 16 | dzsin alaktalan szavát, még most is emlékezett azokra. Nyugodtan
117 16 | többi. Ő megemészte sokat, most őt emészti meg a hatalmasb
118 16 | legutoljára a sors.~Még most is jó reá gondolnia. Ez
119 16 | szólítja őt; a basa még most is azt hiszi, hogy e kéz
120 16 | ahogy idáig folytatá.~– Most menj – szólt felsóhajtva
121 17 | a végtelenbe, talán még most is arra gondolt:~„Mikor
122 17 | bizonysága az, miszerint most is él.~A két hős kezet szorított,
123 17 | magához tért e szavakra. Most már jól látta a kelepcét,
124 18 | így szólt hozzájok:~– Én most elmegyek. Utam Sztambulba
125 18 | vezesd az ekskendzsiket. És most, akinek kardja van, mutassa
126 18 | utolsó csepp vérükig.~– És most zárjátok be a kapukat! –
127 18 | oldalon nem volt szabadulás. Most a kétségbeesés dühével veték
128 18 | szerzett az ozman fegyvereknek.~Most már neveiket sem szabad
|