Fezejet

1 1 | borult le előtte a földre, és rebegé:~– Mit parancsolsz velem,
2 2 |    odatartá füleit ajkához és rebegé:~– Hallom, hallom, amit
3 2 | megcsókolá őt.~– Szabadság! – rebegé örömteljesen; a szabadság
4 8 |      s Mahmud vállára hajolva rebegé:~– Kérlek téged, erős szellem,
5 12|  ölelve, könnyekkel szemeiben rebegé:~– Mit bánom én, hogy hajóm