Fezejet

1 5 | működik az érdekükben. Az én emberem tehát egészen beszédessé
2 7 |     De nem jól mondám; – egy emberem mégis maradt: – az ön tilinkósa,
3 13|      és kirablója. „Ez az én emberem!” mondá magában Monterosso.
4 16|  műlakatos is.~– Talán az én emberem majd ki tudja nyitni – mondá
5 16|   nyílik fel?~– Azt is az én emberem fogja megmutatni.~– Hát
6 18|      szerint.~– Akkor kedves emberem vagy!~Ismét kezet szorítottak;