Fezejet

  1 1 |             fölött.~Hogyan lett azzá? Ezt mondja el a történetünk.~
  2 2 |        traktálja meg az én rovásomra.~Ezt a Lászlót is jól ismerte
  3 2 |    minisztereikkel beszélni.)~– És te ezt honnan tanultad?~– Az ábrázatjaikból.
  4 2 |         mesehősnek kellett lenni, aki ezt az atlétát meg tudta fojtani,
  5 2 |               éj takarója alatt járt.~Ezt a „kedvező” helyzetet használta
  6 2 |               át; nyitva minden ajtó.~Ezt az állapotot kapta örökségbe
  7 2 |               mélyen aludt.~– Hát már ezt is tudod?~– Hiszen én vettem
  8 2 |              nem fogtad.~– Hogy érted ezt?~– Úgy, hogy… Láttál már
  9 2 |             az egész nép összezavarja ezt a kettőt. Az egyiknek pedig
 10 3 |   csaplárosleány.~Az volt a remeklés! Ezt a rózsabimbót kinyílásra
 11 4 |         előttem.~– Mégis kérném, hogy ezt az én levelemet kegyeskednék
 12 4 |               meg az új vendégeket.~– Ezt azért kell önöknek megtudni,
 13 4 |               megszabadulhassak.~– Ha ezt nem mondta volna ön, most
 14 4 |               ötletnél. Azalatt, amíg ezt a munkát végezte, a társaság
 15 4 |               megelégedve.~– Keveslem ezt a büntetést! Fellebbezek!~
 16 4 |            hogy miként védje magát?~– Ezt a profilaxist csakugyan
 17 4 |                szánalom: – minek volt ezt a kérdést intézni hozzá?~
 18 4 |            Talán hízelgett neki, hogy ezt a híres-nevezetes inkvizítort
 19 4 |        megkapta a gyors választ.~– Én ezt a nevetést fogom ellopni
 20 4 |               Taps és kacagás fogadta ezt a szót minden oldalról. „
 21 5 |           Kárpótlási igényt hamarább. Ezt azonban be sem várom. Amint
 22 5 |             milliót tartogat odahaza, ezt is bevonta működései körébe.
 23 5 |              Ez eddig úgy volna. Hogy ezt a rejtélyes vezetőjét az
 24 5 |           pénzposta zárva van nálunk. Ezt a tételt röptében fogtuk
 25 5 |             lett volna önre nézve, ha ezt az egész összeget elveszni
 26 6 |             ez az élet? Hogy tehették ezt?~– Joguk volt hozzá.~– Csak
 27 6 |                Óh, édes jó uram! Hogy ezt kellett megérnem!~A bankár
 28 6 |                azt nem bírom előadni. Ezt kutatni fogják nálam: szét
 29 6 |         bevárom azt az órát, amelyben ezt a vádat egy szenzációhajhász
 30 6 |          huszonnégy esztendős koráig; ezt az egyet semmi viszontagság
 31 6 |             fogják kérdeni: „Ki tette ezt?”, előállok, s azt mondom: „
 32 6 |             különbséget tesz az, hogy ezt a maradékát a napok salakjának
 33 6 |                Nem, nem fogadhatom el ezt az áldozatot! Nem mehetek
 34 7 |              Beletelt húsz perc, hogy ezt az ajtót felnyitották. Addig
 35 7 |            inkább, mint mikor a leány ezt a fátyolt felveté az arcáról.~
 36 7 |                Igaz lelkére mondja ön ezt?~– Becsületemre mondom.
 37 7 |      tisztázva nincs.~– S nem lehetne ezt az ügyet befejezni – például
 38 7 |               Ne eresszétek be hozzám ezt a szerencsétlen leányt többé.
 39 7 |           vezet.~– Én megtiltom önnek ezt a gondolatot! – szólt nyers
 40 7 |              a nagy mesterektől, akik ezt a nemet tökélyre emelték.
 41 7 |               ismerni kell az embert. Ezt itthon nők nem tanulhatják.
 42 7 |       megcsóválná a fejét. Münchenben ezt rendes dolognak tartják.
 43 8 |                parizerrel. Otthon biz ezt a favágók eszik. De ha azoknak
 44 8 |         Egyrészt azért is jöttem ide. Ezt ugyan elvégezhettem volna
 45 8 |           meglepetés sikoltó hangján. Ezt bizonyára nem lehet rossz
 46 8 |      Gänsebruston”, s utoljára hagyja ezt, ami a fődolog.~Nem bírta
 47 8 |            maga ott járt nálam, amint ezt a könyvet megkapta tőlem,
 48 8 |             szólt:~– Oda akarom tenni ezt az ítéletet, egy immortelle-koszorúba
 49 9 |       magányszobájában maradni, akkor ezt kérdezé tőle:~– De hát senki
 50 9 |             kivételes lény, Godiva; – ezt én önnek a legelső találkozásunk
 51 9 |          várkastély a Szamos mellett. Ezt a két várat én töltöttem
 52 9 |              rovar van aztán kiküldve ezt a rablót felkeresni, elfogni
 53 9 |            hirdesse vele.~A két leány ezt a természetrajzi allegóriát
 54 9 |        megfelelő jelenség.~Megzavarta ezt az idillt valami nagy riadal.
 55 9 |          senki sem mer idejönni, hogy ezt a botot tartsa addig az
 56 9 |           senki, hogy ismeri egymást.~Ezt a szokást Godiva nem tudhatá,
 57 9 |            magas állású ismerősöknek. Ezt én elvégzem: leszek önnek
 58 9 |                  Óh, hogy irigylem én ezt a szép helyet tetőled! –
 59 9 |         otthont alkothatok magamnak.” Ezt olvassa ön az én szívemből,
 60 10|               99 asszonyság megszokja ezt szépen.~De hát az a századik,
 61 10|        üterére.~De azért nem lehetett ezt az asszonyt megcsalni! Úgy
 62 10|        Capriba kell menni, védelmezni ezt a földi életet. Belenyugodott.
 63 10|            Aztán mindjárt megcáfolták ezt az örömet azzal az észrevétellel,
 64 10|        Egymillió! Ah, ez már valami!”~Ezt az indokot úgy látszik,
 65 10|            valamit beszélhettek, s te ezt kihallgattad.~– Nem! Nem! –
 66 10|        leányát behálóztam s elvettem.~Ezt oly ős-humorral adta elő
 67 10|     erőszakosan Bertalan fejét.~– Hát ezt honnan tudod?~– Bizony nem
 68 10|               arcvonással sem árultad ezt el énelőttem.~– Dehogynem!
 69 10|             megjelenjek: tekintsd meg ezt a meghívót. Ebben a király
 70 10|  meghívójegyet.~– S miért nem mondtad ezt meg otthon énnekem? – kérdé
 71 10|               Godiva vállára hullott.~Ezt a forró vízcseppet nevezik
 72 10|                  Köszönöm neked, hogy ezt tudattad velem. Már most
 73 10|             boldogul. Milyen jó, hogy ezt megtudtam. Most már nem
 74 11|        meghalása. Én azt hittem, hogy ezt a dalt soha el nem fogom
 75 11|               arra is azt mondja, aki ezt olvassa: „Hisz ez kegyetlenség!”
 76 11|             egymásnak.~(Nem hiszik ám ezt el, akik nem próbálták,
 77 12|           számadást kell vezetni. Aki ezt a hivatalt végzi, az a „
 78 12|             térdre esett, és gyónt. – Ezt megtehette ön a Krokmanlikkal;
 79 12|       összegre szóló életbiztosítása. Ezt meg akarta a leánya számára
 80 12|           lesz fizetve. Íme, nézze ön ezt a nyomtatványt. Olvassa
 81 12|           Fogadott ön valakivel, hogy ezt is meg meri tenni? Ön experimentálni
 82 12|            önt fogom innen kivinni, s ezt nem azért teszem, hogy lélektani,
 83 12|          Munkával? – dörmögé a rab. – Ezt már elhiszem. Ez az ő vonása.~–
 84 12|             mutatok önnek. Olvassa el ezt a legutolsó levelét a biztosítótársaságnak.~
 85 12|          beszéden.~– Hová követnéd te ezt az urat, Kalthahn Péter,
 86 12|             Hát akkor miért vallottad ezt magadra? Hát a bankár pénzét
 87 13|            magát zárni.~– Csakhogy én ezt a zárat fel tudom nyitni.~
 88 13|               beszélhetnek egymással. Ezt olyan furfangosan teszik,
 89 13|             bár mindent meghall.~– Ön ezt is tudja?~– Azelőtt a falat
 90 13|        üldözte, elfogta, elítéltette. Ezt igen természetes dolognak
 91 13|            köröndtorony belsejébe is. Ezt valamikor kupola födhette,
 92 13|          mellőzte a freskófestést. Ön ezt mindig tagadta! Tizenkét
 93 13|               tények hatalma előtt.~– Ezt érdemes lenne lefesteni.
 94 13|            medvék akarják megenni! Ha ezt az egész várat nekem adják!~
 95 14|      fegyháznak az igazgatójával, aki ezt fél évvel ezelőtt, mint
 96 14|          egyszerre szétnyílnak.~Péter ezt is Monterossótól tudta meg.~
 97 14|      aranybányával egyenlőre szabnák.~Ezt a második födelet ismét
 98 14|              elrabolta. Ha ön elégeti ezt az írást olvasatlanul, én
 99 14|            történhetik, hogy mikor ön ezt a Lis Blanc gróf naplóját
100 14|               vajon ne vigye-e vissza ezt az egész drága szekrényt,
101 14|          ellen”; hát meg fogja tenni.~Ezt az embert teszem én vagyonomnak
102 14|              amióta különválva élünk. Ezt már Hermione kisasszonytól
103 14|        szokatlan ragyogást kölcsönöz. Ezt a sikert csakugyan el is
104 14|               öngyilkossá akar lenni, ezt tegye oly módon, hogy a
105 14|          Médeá”-nak! Mennyire kellett ezt a leányt gyűlölni már a
106 14|      megszületésekor az apjának, hogy ezt a nevet tudta a számára
107 14|            Csupán hiúság! Bálványozza ezt a fiút azért, mert olyan
108 14|           vakmerő, olyan zseniális. S ezt ő „fiának” nevezheti. Ragyoghat
109 14|      Megfigyeltem jól a hatást.~Amint ezt a leányt meglátta az én
110 14|            nélkülözhetetlenségéről. S ezt agyonlövetik a fiammal.~
111 14|               nem szóltunk egymáshoz.~Ezt ugyan nagyon könnyű is volt
112 14|       becsületesen.~Nagyon megszántam ezt a leányt.~Kivált amidőn
113 14|         bolondjára semmi esetre sem.”~Ezt a levelet gyorsfutárral
114 14|         szerzett tapasztalatok által. Ezt nem bírta tovább kiállni
115 14|          tovább.~„Tudom jól, hogy aki ezt az iratot olvasni fogja,
116 15|               titkot ki tud deríteni.~Ezt is mind hírül hozták Monterossónak
117 15|              kíváncsiságból kérdem én ezt; hanem azért, hogy visszatérjek
118 15|               eljárást megszünteti?~– Ezt a végrendelet fogja megoldani.
119 15|             intézkedni.~– Nem lehetne ezt a végrendeletet is elolvasnunk? –
120 15|             akkor azon kezdeném, hogy ezt a lepecsételt levelet dobnám
121 16|           levő főinkvizítor által; ki ezt személyesen ideszállítá.
122 16|            nem engedett a főúr.~– Ah! Ezt mi nagyon jól tudjuk. A
123 16|         ötszázezer frankot képviselt. Ezt szeretném beleiktattatni.~
124 16|            belefoglalni sem lehetett. Ezt mi jobban tudjuk, uram!~–
125 16|           gentleman kezében volt, aki ezt innen elvitte, s a felnyitás
126 16|            végrendeletre is a sor.~Az ezt lepecsételt tanúk sorban
127 16|              enyhíti a reménykedés.~– Ezt figyeltem meg mind a kettőnek
128 16|            emberi nevet, hogy ki adja ezt a pénzt! – erőlteté a maga
129 16|         Lándory?~– Az enyim alá pedig ezt a nevet: „Godiva”.~Egyszerre,
130 16|            Sedan után republikánusok?~Ezt nem tűrhette el a pap, hogy
131 16|                 ez az „ösztön” készti ezt a parányi teremtést, hogy
132 16|          lenni.~– Ejh, uraim, hagyjuk ezt a szomorú témát! Ürítsünk
133 16|             unokaöcsémért, Lyonelért!~Ezt nevezte ő nagylelkűségnek.~
134 16|              És mi van az ítéletben? (Ezt a kérdést több oldalról
135 16|               többi mind dühöngött.~– Ezt még az assemblée meg fogja
136 16|            kezét.~– Kitől hallotta ön ezt? – kérdezé suttogva, s ijedt
137 16|          közlé vele a valóságot.~– Én ezt az inasomtól tudtam meg,
138 16|             velük. Ezek el nem fogják ezt a vadat.~Úgy ült ott Médea,
139 16|            Ott megírhatja a leveleit.~Ezt már Sidonia grófnő is hallhatta,
140 16|              midőn Bertalan elfogadta ezt a jobbot, akkor a bal kezét
141 17|                  Világosítson ön fel! Ezt nem értem.~– Mondjon el
142 17|             annak már lépcsője nincs. Ezt nem használják.~– Nem lehetne
143 17|           írósvaj lesz belőle.~De már ezt csakugyan nem állhatta ki
144 17|          bánni.~– Nem vettethetik föl ezt a házat dinamittal az ostromlottak?~–
145 17|           katonák szétugrottak, amint ezt a pokolbeli alakot a sötét
146 17|              Sidonia grófnő nem bírta ezt hitébe fogadni.~Ő sohasem
147 17|              tüzértiszt állt.~– Hahó! Ezt meg én ismertem meg! Az
148 17|          akkor szabad kérnem tőle még ezt a szivart is?~S azzal, nem
149 18|       tovaosonni. A grófnő kívánatára ezt is felvették a kocsiba.
150 18|              magát a nagy záporban, s ezt majd egy kis grippe-pel
151 18|            nevelt leányát elcsábítsa; ezt a világ nem bocsátaná meg
152 18|             Hogy kitalálta egyszerre! Ezt nevezem gondolatolvasásnak! –
153 18|              a „Spiriti miei”.~– Aha! Ezt Bosco szokta mondani, mikor
154 18|             És most hajlandó volna ön ezt a fényes nevet valami kevésbé
155 18|             magasba hálót húztak. Hát ezt is azért tettem, hogy a
156 18|           mint én.~– Az már bizonyos. Ezt nem is szükség détailoznod.
157 18|             áhítatosság kellett, hogy ezt a kétségbeesett alakot megmenteni
158 18|             hagyott aranybánya! Ha én ezt kölcsönkérhetném! De te
159 18|           túlragyogni a kortársait; – ezt az én kétszerkettőm ki nem
160 18|            ember megházasodik. No, de ezt helyrepótolja azután az
161 18|       hotelnek az árán a Citében. – S ezt lachíroznom kellett, hotelt
162 18|          bajuszát.~– És te nekem most ezt a történetkét azzal a szándékkal
163 18|          találták lefordítani Ovidnak ezt a versét: „Militat omnis
164 18|     mademoiselle Scillához. – Hát már ezt hogy találtad ki?~– Erről
165 18|             öt ujjával is mutatta.)~– Ezt nem értem.~Lándory magyarázta
166 18|             majd éntőlem nézze meg!~S ezt olyan öntudatos büszkeséggel
167 18|               duzmadtan mondá:~– Ühm! Ezt már csak nem a gondolatolvasás
168 18|               Vajon szándékosan vette ezt fel? Elhitte tán a spiritiszták
169 18|                   Hát hogy találta ön ezt ki?~– Nincs benne semmi
170 18|              tetszik legjobban. Tehát ezt válasszuk. Öt perc múlva
171 18|     lehetőséget, ami elhihetővé teszi ezt a jelenést.~– Kíváncsi vagyok
172 18|              aranynyíl legyen a kard, ezt ide dugjuk az ön habit-jának
173 18|             habit-jánaka gomblyukába. Ezt kell nekem elrabolnom. –
174 18|             visszatükrözni az arcnak, ezt tolmácsolni a hangnak: ez
175 18|               ez a művészi feladat. S ezt nem oldottad meg. Olyan
176 18|          elnevette magát.~– Ki mondta ezt neked? Azok az ismerőseid,
177 18|               lelőtte egyes golyóval. Ezt a fennhéjázó nevet adta
178 18|           arca is elkékült-zöldült. – Ezt a lovat adattam magam alá.
179 18|               tett. „Vidd innen nekem ezt a sok zsidósábeszt!” – mordultam
180 18|            félvállról. (Annak mondják ezt, akinek nem kell az égő
181 18|              leány: kóstold meg elébb ezt a bort, nem tettél-e bele
182 18|            tartottak. Nem fogadtam el ezt az előnyt. Lesből vadász
183 18|              arra gondolt volna, hogy ezt a meghatározhatatlan genre-t
184 18|             nap alatt indul.~– De már ezt csak nem énértem teszi.
185 18|             fut előle. És így tovább!~Ezt a levelet Hermione kisasszony
186 18|               önnek a szándékomat. Én ezt az új világot itt Franciaországban
187 18|             volt Raoul Ripaille.~– De ezt nem tudja senki Magyarországon.~–
188 18|        Gondolja meg ön, uram, hogy én ezt az egész hírhedett rémpert
189 18|             még most is rajta borong. Ezt a homályt kötelessége önnek
190 18|         kötelessége önnek eloszlatni. Ezt követeli öntől az az arckép
191 18|          Médeára nézett. – Hát engedi ezt az asszony? – Hát ki itt
192 18|       szeretője az „emberének”. Hanem ezt is elborítá végképp az a
193 18|         levethette az örök vállfűzőt. Ezt az acélbörtönt. Elég karcsú
194 18|               Még sohasem tapasztalta ezt életében. Talán a vállfűző
195 18|             körül auréole-t gyűjtött? Ezt a poharat a dicső Lis Blanc
196 18|              kitalált.~– Honnan tudod ezt?~Levelet soha senkitől nem
197 18|             énnekem úgy tetszik, hogy ezt az arcot már valahol láttam.~–
198 18|       visszaemlékezés! Ha ez az ember ezt most itt el találja beszélni? –
199 18|                ezekkel a hölgyekkel”. Ezt ön maga is tapasztalhatta. –
200 18|         értékemet; kitúr a helyemből. Ezt nem bírom neki megbocsátani.~–
201 18|        Mindegyiknek volt valami „oka” ezt vagy amazt az építészeti
202 18|               egyetlen leánya számára ezt a gyűlöletes nevet: „Médea”?~
203 18|               éppen úgy tettem volna. Ezt megmondtam neki magának
204 18|                Bertalan nem hagyhatta ezt szó nélkül.~– Ami ugyan
205 18|              a királynak.~– Haha! No, ezt is elmondom neki. Mert arról
206 18|             én most azért húztam tűbe ezt a cérnát, hogy a rokoni
207 19|          szabad senkinek adni belőle. Ezt a példányt nagy grácia útján
208 19|             férjhez adó leányt.~– Ah! Ezt a gyümölcsöt nekem meg kell
209 19|         elbújva a levelek közt.~– No, ezt az egyet tegyük ide az őszibarackok
210 19|                  mondá Lidy. Érted te ezt?~– Egészen értem. Az asszony
211 19|              Lándory úrnak nem szabad ezt megtudni; mert az őt szerencsétlenné
212 19|              neve: a formozai szilva; ezt csak kitüntető pártfogás
213 20|        megkérdezte, hogy mi baja van? Ezt a betegséget ő sem találta
214 20| szemrehányólag.~– Hát mire őrizgessem ezt az én életemet; van arra
215 20|             kis bichette.~– Mondja el ezt mind az asszonyának.~– Ne
216 20|           jéggé fagytak megint.~– Ah! Ezt nem lehet kiállni! Ez bolondság!
217 20|       érdemli-e, hogy megöljem, mikor ezt az átkozott kelepcét csinálta
218 20|        számomra?~– Miféle kelepcét?~– Ezt a halódó asszonyt idealant.~–
219 21|    följegyezve. – Nincs rá eset, hogy ezt délnél hamarább ledolgozzák.
220 21|               helyettem játszani.~No, ezt meg kellett akadályozni!
221 21|             Kolera van a háznál! S te ezt nekünk nem mondod? Hát micsoda
222 22|              a kerek világon! Hahaha!~Ezt az élvezetet nem tagadhatta
223 22|             sem venné, hogy már látta ezt az embert valaha.~– Dea
224 22|            volna meg. – Én itt hagyom ezt a házat. Futok ebből az
225 22|               egy neki szóló levelet. Ezt meg Sidonia grófnő írta.~
226 22|     ijedtségtől.~Megijedt attól, hogy ezt elmondá.~Bertalan sápadtan
227 22|     felindulást.~– Magam is hallottam ezt a tréfás kalandot. Az említett
228 22|       asszonyától haraggal válva meg, ezt az egész kényes találkozási
229 22|           rágyújtott. – Sohasem tette ezt még a neje szobájában.~–
230 23|            Megnyerte harmincnégyben: „Ezt így játsszák a magyarok!”~–
231 24|              megbocsátani azért, hogy ezt az átokkal párosított istenáldást
232 24|               gyávasága volt a méreg! Ezt már érthette Médea, ha nem
233 24|           egyszerre, egész forrójában ezt a dolgot a férjednek.~–
234 24|           férjem párbajt vív miattam. Ezt nem tudom.~– Ne értelmezd
235 25|          menjünk ebédelni. – Legalább ezt megvárhatta volna.~Médea
236 25|          lehet az a rézderes fogat? Ő ezt sohasem látta semmi futtatásnál.
237 26|           kitérsz, azt mondá:~– „Nem! Ezt nem vehetem a lelkemre.
238 26|             Álomnak véli, hogy valaha ezt még nőül akarta venni. † † †
239 26|              vagy vele elégedve? – Én ezt a levelet tenálad hagyom.
240 27|         biccentve jár. – Médeával még ezt sem tudatta.~Médea eléje
241 27|             megszüntesse. Amint aztán ezt megkapta, rögtön csinált
242 27|               be is tábláztatta. Most ezt a kétszázezer forintnyi
243 27|            oda nem adom.~– Meg tudnád ezt tagadni az édesanyádtól?~–
244 27|           családban az örökség miatt. Ezt a nagy zűrzavart kiegyenlítettétek
245 27|              mindent elkövettél, hogy ezt az embert meggyalázd, elkeserítsd,
246 27|             is olyan, mint én!”, hogy ezt a pillanatot megszerezted
247 27|              megszerezted nekem, hogy ezt megérdemeltetted velem,
248 27|      tartozásomért – itt hagyom neked ezt a világot. Légy te e kastélyban
249 27|              tudta bűvölni a leányát. Ezt az engedelmes leányt, aki
250 27|            átalakítására, a képtárra. Ezt a jogos követelését elengedi
251 27|           nevét kiejti, előrebocsátja ezt a szót: „szegény bolond”.
252 27|           akart belőle magának; csak „Ezt, ezt!”~– Hát a másik hol
253 27|            belőle magának; csak „Ezt, ezt!”~– Hát a másik hol van?~
254 27|         sikerült egészen a csel. Nézd ezt a levelet. Ma kaptam azt
255 27|             pénztárából, hanem öntől. Ezt a felfedezést nem azért
256 27|           tőkepénzét nekem általadja. Ezt nem bírom összehozni. Fogadja
257 27|        Bertalan gyöngéd érzelemmel.~– Ezt egy évvel hamarább is tehettem
258 27|          iránt.”~Médea nem várt, amíg ezt proponálni fogja neki az
259 27|            szemeibe. Bámulta őt.~– Te ezt tudtad mind! És mégis el