Fezejet

  1 14|            olyan nagyon a jó báró a „Médea” nevet. Ő – az anya – azt
  2 14|            az magyarban annyi, mint „Médea”.~De a név csak jelenség.
  3 14|           elbeszélte neki a hitregei Médea történetét, hogy valahányszor
  4 14|        belenézni!~No, hát ezek az én Médea leányomnak a szemei.~A termete
  5 14|              ez idő alatt igyekeztem Médea kisasszony kedélyének belsejébe
  6 14|         Lyonelnek őrült szenvedélyét Médea iránt becézi. Csupán a tisztességes
  7 15|    mostohájának gerjedező leveleket. Médea iránti szenvedélye jobban
  8 15|         Vegye nőül De L’Aisne Alfréd Médea grófnőt, s azzal meg van
  9 15|         ideálja, az nem baj; és hogy Médea sem tartozik azon nők osztályába,
 10 15|            mire hazaért, akkorra már Médea el is vált a férjétől. S
 11 15|           hiszem, hogy az eredeti ős Médea jobban lefelé forgatott
 12 16|        életjáradék be lesz táblázva. Médea grófnő megkapja az apai
 13 16|               s azon az alapon, hogy Médea grófnő atyai részről a magyarokkal
 14 16|             Boisgoberry úr, amellett Médea grófnő, azon túl a colonel,
 15 16|              összegünk alá e nevet: „Médea”.~– És az öné alá, monsieur
 16 16|      vizsgálta, amit e név kimondása Médea arcán előidézett.~Soha ennyi
 17 16|           grófnőnek nagyon tetszett. Médea ellenben ajkát pittyeszté,
 18 16|      berakott szemöldök nem áll ki.)~Médea egykedvű arcot csinált,
 19 16|              kínját, és azt is, hogy Médea egy cseppet sem ivott a
 20 16|       eltiltani az arcának: Sidonia, Médea és Bertalan; a többi mind
 21 16|            ott rá lehetett gyújtani. Médea a zongorához ült, és elkezdett
 22 16|       szalonban nagy taps riadt fel. Médea mesteri játékának szólt
 23 16|            Ezzel átléptek a terembe.~Médea még mindig a zongoránál
 24 16|           kezében tartá, s egyenesen Médea grófnő felé ment, hogy attól
 25 16|            szokásos udvarias bókkal.~Médea, amint őt közelíteni látta,
 26 16|           mint jegyzőkönyvet írni. – Médea kerek szemeket csinált rá;
 27 16|          megszűnt impertinens lenni.~Médea bámulva látta, hogy a marquis
 28 16|     hozzájutott, hogy egyedül maradt Médea előtt. – Madame! – meghajtá
 29 16|               s aztán indult kifelé.~Médea azt látta, hogy az egész
 30 16|         sorbetet magába diktáltatni.~Médea el nem tudta képzelni, hogy
 31 16|              azért sem nézett hátra.~Médea élesen figyelt a jelenetre.
 32 16|             ezt a vadat.~Úgy ült ott Médea, karcsú nyakát előrehajtva,
 33 16|      meghívásával szentesíteni siet.~Médea látta a férfi arcából, hogy
 34 16|        magasztalásában, amiért aztán Médea kezdte őt tökéletesen meggyűlölni.~
 35 17|       házunkkal.~– Hallottam – szólt Médea.~– Csak azt, amit mindenki
 36 17|             legiszonyúbb balsorstól.~Médea az anyjára bámult.~– Lyonelt?
 37 17|             ő neve a Raoul Ripaille.~Médea elszörnyedve lépett hátra.~–
 38 17|  egyesegyedül ez úrnak köszönhetjük.~Médea arcvonásainak sajátszerű
 39 17|          Tízévi száműzetés! – hebegé Médea; s abban a percben egyszerre
 40 17|                 Ez jól van – suttogá Médea, kezét nyújtva Lándorynak.~–
 41 17|           Hát nincs elfogva? – kérdé Médea.~– Megfogva igenis. Egy
 42 17|        próbákat kiálltak már – mondá Médea.~– Nekem pedig nincsenek
 43 17|             végignyúlt egy sezlonon; Médea pedig leült egy alacsony
 44 17|           már valamire – szólt közbe Médea. – A Barrière de l’Enferről (
 45 17|  felszólítani a megadásra? – kérdezé Médea. – Talán a kürtőkön át lebocsátott
 46 17|              anti-infernális – szólt Médea –; miért fenyegetnek annyi
 47 17|            csak véletlenül ért hozzá Médea keze.~– Hát én elhiszem,
 48 17|              amilyen Raoul Ripaille.~Médea fölkelt a tabouret-ról,
 49 17|    legtitkosabb vágyamat találja ki. Médea erre előjött a homályból.~–
 50 17|              félbe fogják szakítani.~Médea megint visszaült a helyére.~
 51 18|             sietett fel az emeletre: Médea grófné a könyvtárszobában
 52 18|            grófnő szobájába vezetni.~Médea, egy szőnyegajtón át egy
 53 18|   meglassúdott, s nemsokára elaludt.~Médea elámulva mondá Lándorynak:~–
 54 18|             kell mennem, utánanézni.~Médea lesüté a szempilláit, s
 55 18|           költöznek át.~Erre a szóra Médea arca, mely kezdett már átmelegülni,
 56 18|             egynek sincsen maradása.~Médea arcán valami csodálatos
 57 18|      bennünket – suttogá még egyszer Médea, kezét nyújtva a távozónak.~
 58 18|       illettek, behívatta őt magához Médea. – Sidonia grófnő mellett
 59 18|              öregbíté a csalódást. – Médea az első pillanatra valóban
 60 18|              fölött. – „Csak” golyó.~Médea elhatározta magát, hogy
 61 18|          össze magát és ellenségeit.~Médea grófnő a kezeit dörzsölte
 62 18|            Nem! Ne mutassa! – kiálta Médea, kezével eltakarva az arcát,
 63 18|            marad, s jó dolga lesz.~*~Médea utánagondolt a hallottaknak.~
 64 18|              játszani.~– Micsoda? Te Médea grófnőre gondolsz? Csak
 65 18|            kész szerződéssel léptünk Médea elé. Természetesen, neki
 66 18|           nyilvánítsa beleegyezését. Médea vállvonva mondá:~„Mikor
 67 18|             ő meg ne bánja.”~Ez volt Médea grófnő szerelmi vallomása. –
 68 18|       egészen összeillő pár voltunk, Médea tizennyolc éves, én meg
 69 18|         szoktak egymásnak elengedni. Médea mindent megtett, amit diktáltak
 70 18|              én hoztam az áldozatot. Médea nem szeretett senkit. Az
 71 18|      áldozathozó fél én voltam. Mert Médea is szép: az igaz, szobrász-szemmel
 72 18|      vasúthoz hajtattunk; egy bőrönd Médea legszükségesebb öltönyeivel
 73 18|        bizarr ötleteid vannak! Amint Médea készen volt a toalettjével,
 74 18|              válópert. Könnyen ment. Médea visszaküldte nekem a kelengyébe
 75 18|              a surrogat társaságnak.~Médea legszívesebben társalog
 76 18|             kritizálja Renant, akkor Médea rajong érte. Amelyik regénye
 77 18|          mindez nem volt elég, akkor Médea az orgonájához ül, s játszik
 78 18|             hajlandó volt lemondani, Médea kegyetlen szép szemeiért.~
 79 18|         beszéli, hogy ön a csodaszép Médea grófnővel el van jegyezve.
 80 18|             eszemben sincs ez. Nekem Médea grófnőre gondolni valóságos
 81 18|         Sidonia pedig felolvasta azt Médea előtt.~Médea nem szólt reá
 82 18|          felolvasta azt Médea előtt.~Médea nem szólt reá semmit.~Az
 83 18|            száműzötte, hanem a tied.~Médea közel volt hozzá, hogy kitörjön.
 84 18|        magyaroknál ünnepelni fognak.~Médea közbeszólt hevesen.~– Egy
 85 18|             egy mesét mondani. Lehet Médea grófnő előtt valami Scilla
 86 18|       beszélni?~– Óh, kérem! – szólt Médea dacos nevetéssel. – A férjem,
 87 18|             nyújtá kezét Lándorynak; Médea grófnő egy csoport öreg
 88 18|        Lándory visszalépett. S akkor Médea ismét egyszerre a régi lett:
 89 18|            Mit tegyen akkor a pater?~Médea már akkor csakugyan a művészi
 90 18|          együtt találta.~Vártak reá.~Médea kissé haloványabbnak látszott,
 91 18|             jogcímem nincs hozzá. Én Médea grófnő kezét kérem öntől.~
 92 18|             mellette levő karszékbe. Médea az anyja mellett ült a pamlagon.~
 93 18|            Sidonia a leányra nézett. Médea némán nyújtá a kezét Lándorynak.
 94 18|            hogy leánya, Mezőhegyessy Médea grófnő, Bernátfalvai és
 95 18|           nem volt, mint a két tanú.~Médea tanúja volt Boisgoberry
 96 18|            marquis-t is.~Bertalan és Médea egymás mellett ültek az
 97 18|              amit óhajtott, megkapta Médea leányom kezét. Íme, itt
 98 18|              menjünk!~„Kedvesem!”~És Médea – felállt az anyja mellől,
 99 18|               kiálta fel önfeledten.~Médea szelíd méltósággal felelt
100 18|        eresztve, s a grófnő láthatta Médea kitekintő arcát. Jókedve
101 18|             ha erőszakkal ragadja el Médea grófnőt, azt akadályozzuk
102 18|  waterproofját, meg is csókolta.~– S Médea elfogadta a csókot?~– Nem,
103 18|              a kocsiban, azt kérdezé Médea Bertalantól:~– Hát mármost
104 18|    asszonynak útközben szüksége van.~Médea élethalálra tudott alkudni
105 18|           ahol Lándory szállva volt, Médea azt a vallomást tette, hogy
106 18|            pompásan elférünk – szólt Médea, midőn körültekintett a
107 18|              lukulluszi lakoma, mint Médea első házasságának a bevezetésekor.~
108 18|          pohárnál már le-lecsukódtak Médea szemei, pedig csak Muscat
109 18|       Bertalan fanyalogva, s felkelt Médea mellől, hogy udvariasságból
110 18|              a jelenlétét. Egyenesen Médea grófnő elé libegett.~– A
111 18|           küldi utána a kelengyéjét.~Médea Hermionéra bámult, s elfelejtette
112 18|             megcsókolta az ajkát.~És Médea azt tűrte!~Aztán leült melléje
113 18|          Viva noi!” (Élünk mink!) És Médea kiitta a poharát.~Hermione
114 18|            az ottani törvények előtt Médea csak szeretője az „emberének”.
115 18|              a titkok nagyja!~      ~Médea teljes akaraterejéből választotta
116 18|           elzüllött árvák gyámatyja.~Médea azt hitte, hogy ez az ember
117 18|           Mikor a szobákon végigjárt Médea, csakugyan azt hitte, hogy
118 18|            diadalmasan fordul vissza Médea a nyomában szaladó párjához,
119 18|         Egész gyermek vagyok! – szól Médea. – És aztán elkomolyodik. –
120 18|            lett belőle szerencsésen.~Médea örült, nevetett a sikernek.~–
121 18|      tekepálya. Az ad aztán emóciót. Médea még akkor sem akarta abbahagyni,
122 18|              Hallga! Mi a? – kérdezé Médea figyelve.~– Ez a fülemüle.
123 18|         énekelni nem hallottam soha.~Médea aztán azt is megtudta, hogy
124 18|           egy jó férj a feleségét!~S Médea igen jól mulatott a vidám
125 18|             mama asztalára; de azért Médea a maga apai örökségéről
126 18|           Hanem az sem tartott soká. Médea minden reggel maga bontotta
127 18|           Budapestre – mondá röviden Médea.~– Tehát inkább Erdélybe?~–
128 18|           még egyet!~Csak azért sem.~Médea aztán meg akarta mutatni,
129 18|             karod van neked! – mondá Médea, éhséget kifejező tekintettel.~–
130 18|          Csak te harapj bele bátran.~Médea zavaros szemekkel tekinte
131 18|         Akkor aztán odavonta magához Médea fejecskéjét, s megsúgta
132 18|          üregből.~      ~Most azután Médea is tudta az ő nagy titkát.~
133 18|              semmi okuk sem volt rá, Médea nagyon megszerette a falusi
134 18|             soha senkitől nem kapott Médea. A nő aztán felfedezte előtte
135 18|        mindenféle lapja jár, azokból Médea kitanulta, hogy mely nagy
136 18|         szítom, elhitetve vele, hogy Médea őt az elkárhozásig szereti,
137 18|           nekem minden sikerül. Csak Médea van még hátra. Ő nem mindennapi
138 18|              Lidy Carcasse-t nem néz Médea grófnő riválisának. Legfeljebb
139 18|              még az őszi napokban; s Médea igen meg volt elégedve.~
140 18|   szaladgálás. Én folyton ott voltam Médea mellett. Tanulmányoztam
141 18|       tudósítá Sidonia grófnét, hogy Médea maga szoptatja a gyermekét.
142 18|            majd meg elszökik vele, s Médea nem találja sehol. Azt képzeli,
143 18|      beleegyezett, hogy a nyárszakot Médea atyai birtokán töltsék,
144 18|             ezt a gyűlöletes nevet: „Médea”?~Hogy Hermione kisasszony
145 18|              reggel felé tér vissza. Médea nagyot sóhajtott, és nem
146 19|        gondom.~– És az asszonyság?~– Médea grófnő? Tudtával történik
147 19|     Hermionetől hallott.~– És mindez Médea grófnő tudtával történik! –
148 19|            szentet.~– Én tudom, hogy Médea grófnőt nem fogja eltántorítani.~–
149 19|              És éppen úgy nem szabad Médea grófnőnek sejteni sem, hogy
150 20|          helyét, és ez mind megigéz.~Médea volt az egyetlen nő az asztalnál,
151 20|       kegyetlen nagy migrénje van. – Médea maga többet tudott a barátnéjáról. –
152 20|              tudomása az ápolónőnek. Médea a titkos csigalépcsőn át
153 20|              a másikon. – Lyonel ült Médea jobbján.~Igen érdekes tárgya
154 20|      toppancsa a vadász vállát érte.~Médea önkénytelenül összeborzongott.~–
155 20|              mert nagyon szeretett.”~Médea felugrott a székéről:~–
156 20|           aztán kiszaladt a szobából Médea.~Lyonel keserűen kacagott,
157 20|            elszállítják a szobájába.~Médea tudta jól, hogy ez mind
158 20|       lehetne őt ebből gyógyítani? – Médea bízott lelki fölényében.
159 20|         háznak a boldogságát!~      ~Médea szíve lázasan dobogott,
160 20|              a torkát szorongatnák.)~Médea bámulva néz rá.~– Hogy egy
161 20|             át akarta ölelni Médeát.~Médea szelíden elhárítá magától
162 20|           helyet foglalva a pamlagon Médea mellett.~– Gyermekkorunk
163 20|            egészen az lennél – szólt Médea.~– Én is azt akarom. Hát
164 20|              közeledben valami ecet?~Médea szolgált neki egy kis flacon
165 20|            mikor újra helyet foglalt Médea mellett a pamlagon.~Az elveszett
166 20|         magával hozva a bacilusokat.~Médea nagyot nevetett erre.~–
167 20|         volna meg, ugrott fel Lyonel Médea mellől.~– Te is voltál nála!
168 20|         cselédek meglátnak! – kiáltá Médea megijedve.~– Bánom is én!
169 21|         egyéb, mint nyugalom.~      ~Médea izgatottan járt alá s fel
170 21|    kikiáltott.~– Nos! Ki az? Mi baj?~Médea elváltoztatott hangon sipogá.~–
171 21|            asszony.~– Én vagyok itt! Médea!~Erre a szóra kiugrott az
172 22|                 A hálószobában nincs Médea grófnő.~– Az úr szobájában
173 22|             megmérgezték. Vagy talán Médea is vele szökött?~– Az ám!
174 22|  visszatértében. (Nem várta meg, míg Médea fölébred.)~Hermionét úgy
175 22|         gyümölcsért, mint én.~      ~Médea csak Lidytől tudta meg,
176 22|             a postán jött leveleket.~Médea szobájában a kandallón kívül
177 22|        kisasszony leírta a Lyonel és Médea között szőtt-font cselszövényét
178 22|           Blanc grófnőt, hogy másnap Médea meg fogja látogatni.~Maga
179 22|             térni Dorogmándra.~Amint Médea átöltözött, Bertalan bérkocsival
180 22|              A kapusnál levele volt. Médea értesíté, hogy az anyja
181 22|         szobájába, midőn megérkezett Médea is – egyedül.~– Hát a kicsike?~–
182 22|        lakásán?~Bertalan vette észre Médea arcán, hogy annak a kedélyében
183 22|      grófnőnél?~– Igen, jól – felelt Médea. De a hangja elárulta a
184 22|           ami érdekes.~– Elképzelem.~Médea elkezdett vetkőzni, s ismét
185 22|            én azt az embert ismerem…~Médea megrettenve tekinte Bertalanra.~
186 22|        halkan beszélgetni; de amiből Médea egy szót sem bírt kivenni.~–
187 22|            hídd át a Pétert! – mondá Médea a dajkának. A leány kiment,
188 22|              ágy szélére téve.~Akkor Médea, amint egyedül maradt a
189 24|                         Vagy, vagy ?~Médea egész éjjel nem tudta lehunyni
190 24|             a kanyarulat még eltakar Médea szemei elől. Az elé szalad
191 24|            ami elé sietett: a kocsi.~Médea ráismer a kocsira, rá a
192 24|              méreg! Ezt már érthette Médea, ha nem hallotta is.~S erre
193 24|           lejtőn, bekötött kerékkel.~Médea lement a toronyból a verandára,
194 24|              jöjjön az asszonya elé.~Médea ott állt egyedül a verandán,
195 24|      odadobva a gyeplőt a kocsisnak.~Médea mint egy bűnbánó szent áll
196 24|           aztán mindent megtudhatott Médea a kolozsvári lapból. Le
197 24|          össze.~Csak akkor rémült el Médea, mikor azt olvasá, hogy
198 24|             megtépett, elpusztítsák; Médea ne tudja meg a veszélyt,
199 24|            örökre, vagy az anyádtól.~Médea elámulva nézett a férjére:
200 24|    elhatározás.~– Bertalan! – rebegé Médea, kezeit könyörgésre kulcsolva.~–
201 24|        magára hagyva a két asszonyt. Médea kétségbeesve tördelte kezeit.~–
202 24|            Ki távozott el? – kérdezé Médea.~– A Péter – rebegé Lidy,
203 24|      főszemély.~– A Péter? – kérdezé Médea elbámulva.~– Igen. Az urával.
204 25|                           A bűnhődés~Médea bénult kedéllyel rogyott
205 25|           igaztalan is, és szószegő.~Médea is érezte, hogy ez igazságtalanság!~
206 25|      Legalább ezt megvárhatta volna.~Médea el volt keseredve.~Elfutni
207 25|           nincs megérdemelve! Hiszen Médea nem egyezett bele Sidonia
208 25|             Öltözzél hát feketébe.~S Médea felvette a fekete ruháját.~
209 25|           elhajtatott Albisora félé.~Médea azt hitte, hogy most már
210 25|             ajtón a másik szobába. – Médea kívül maradt az agancsos
211 25|            az agancsos terembe, ahol Médea hátramaradt.~Médea ott állt
212 25|              ahol Médea hátramaradt.~Médea ott állt egy ablakmélyedésben.
213 25|  szerződtetve, s hol vendégszerepel?~Médea a térdeit érezte megrogyni
214 25|       szemérmetesek akarnak maradni!~Médea felvetette a fátyolt az
215 25|              be; akár amarra kifelé.~Médea e szavak után rohant „ki”
216 26|             ide a helyedbe is eljött Médea: akkor meg kidobtad.~– Mert
217 27|             világon létüket Sidonia, Médea és Bertalan.~Pedig ez idő
218 27|            Bertalannak keresztelték. Médea nem invitált meg senkit
219 27|     legreálisabb oka a haragtartásra Médea ellenében. A többi mind
220 27|             mind csak tréfa. De hogy Médea elvitte az anyjának a hintaját
221 27|        rögtön elcsapta a kocsisát, s Médea felfogadta. Még ez is hozzá!~
222 27|         felfogadta. Még ez is hozzá!~Médea eszerint igen csendesen
223 27|        Médeával még ezt sem tudatta.~Médea eléje sietett. Olyan hosszú
224 27|              De te rendelkezel vele. Médea összeszedte egész erélyét.~–
225 27| megbélyegezve, mint ezzel a névvel – Médea, amit ti választottatok
226 27|           hogy ez az ő arcképe, amit Médea eléje tartott. Azt hitte:
227 27|           volt elég erre megfelelni?~Médea nem akart belőle magának;
228 27|           ismét: idebenn és odakinn.~Médea arcán nem látszott más,
229 27|             pénzt? – kérdé elbámulva Médea. – Hiszen még nálam van!~–
230 27|            írt teneked? – Olvasd el.~Médea mohón nyitá fel a levelet,
231 27|         hálámat tanúsítom ön iránt.”~Médea nem várt, amíg ezt proponálni