Fezejet

  1 4 |         társát.~– Én vagyok Lándory Bertalan, – barátom Stauner Gottfried.~
  2 4 |           bűnvádi vizsgáló, Lándory Bertalan úrnak, osztrák területen
  3 4 |        arcomról a nevetést.~Lándory Bertalan nem mondott rá semmit. Hát
  4 7 |              jön a másik választás.~Bertalan ezalatt csendesen felállt,
  5 7 |         Mire gondol ön? – kiálta rá Bertalan, megkapva a leány karját,
  6 7 |    gondolatot! – szólt nyers hangon Bertalan, erőszakosan átszorítva
  7 8 |         Godiva kétkedve tekinte rá. Bertalan elérté a kétkedő tekintetet.~–
  8 8 |       ismételte a hallott szavakat.~Bertalan eléje tette a szerződést.~
  9 8 |       gyújtsa magát a spiritusszal. Bertalan addig felnyitotta a sectes
 10 8 |          rögtön elkomolyult megint.~Bertalan ismét leolvasta az arcáról
 11 8 |           talán jobban ízlett.~Amit Bertalan a falatozás közben beszélt,
 12 8 |        Magamhoz veszem őket – mondá Bertalan –, s azt fogom tenni velük,
 13 8 |      Micsoda könyv volt az? – kérdé Bertalan. – Az én olvasmányom. Egy
 14 8 |        Godiva leült az ágy szélére.~Bertalan lediktálta neki a meghatalmazást.~–
 15 8 |         Visszatértek az atelier-be.~Bertalan megnézte az óráját. Fél
 16 8 |           vízfelforralásra most már Bertalan ügyelt fel.~A puncs elkészült,
 17 8 |          idejövetele óta készített, Bertalan végignézegette azokat, megtéve
 18 8 |         elkezdett hangosan zokogni.~Bertalan odahajolt hozzá, engesztelve,
 19 8 |         Hagysz neki mindjárt békét?~Bertalan nevetett. Megennivaló volt
 20 8 |        kedvéért még meg is csókolta Bertalan orcáját, mire aztán a kicsike
 21 8 |             megyek. – Hová? – kérdé Bertalan elbámulva.~– Én? Bécsbe. –
 22 8 |            én megtettem azt – mondá Bertalan.~Godiva megdöbbenve nézett
 23 8 |           kedvemért, Godiva – szólt Bertalan a baráti kézszorításnál.~–
 24 9 |            szavába hirtelen Godiva.~Bertalan nagyot sóhajtott.~– Ön kivételes
 25 9 |         között? – fakadt ki keserűn Bertalan. – Volt egy eset a többek
 26 9 |           könnycsepp magyarázta meg Bertalan szemében.~– Az Isten őrizzen
 27 9 |    eszményem – suttogá Godiva; hisz Bertalan úgyis olvas az arcokban,
 28 9 |           székeken ültek a leányok: Bertalan egy levágott hársfának mohos
 29 9 |           ön engemet ottan? – mondá Bertalan Godivának, ki nagy mulatságát
 30 9 |             ott, az a bogár – monda Bertalan, egy rovarra mutatva, mely
 31 9 |             egyéb szőnyeg nem volt: Bertalan leveté a kabátját, s azt
 32 9 |     Fussanak a veszett kutya elől!”~Bertalan gyorsan betuszkolta a két
 33 9 |            De hátha nem az? – mondá Bertalan.~– Ön csak nem akar vizsgálatot
 34 9 |        hasonlított a veszett ebhez.~Bertalan rákiáltott a kutyára, s
 35 9 |          tanújelek.~– Káró! – szólt Bertalan, kezével füttyöt vetve a
 36 9 |          csúszott hozzá.~– Az égre! Bertalan! Hozzá ne nyúlj! – rimánkodék
 37 9 |   könyörögve tudott rá visszanézni!~Bertalan a jobb kezében tartott vastag
 38 9 |             odasietett Bertalanhoz.~Bertalan szelíd mosollyal fogadta
 39 9 |     köszönnek a találkozásnál, s ha Bertalan is kíséri Godivát, annak
 40 9 |            gyermekek?~Mellette állt Bertalan, mikor az apró gárda katonás
 41 9 |             szedte össze maga körül Bertalan. Mire az apáik ismét előkerülnek
 42 9 |     fellobogni a zeneművészet egén. Bertalan éppen úgy rajongott érte,
 43 9 |          Néha arra is rávehető volt Bertalan, ha a leányok nagyon szépen
 44 9 |      szüretet még itt kell tölteni. Bertalan is igyekezett lebeszélni.
 45 9 |                suttogá Bertalannak. Bertalan csak akkor vette észre,
 46 9 |  sziluettjét látta, mégis ráismert: Bertalan volt.~Azt is ugyanaz a szívgyöngeség
 47 9 |           gondolkozik, ugye – mondá Bertalan –, hogy milyen különböző
 48 9 |            szalagcsokor jöjjön ide.~Bertalan egy mohos faderéknak támaszkodott
 49 9 |           nagy lelkek – sóhajta fel Bertalan.~– Én tehát itt maradok
 50 9 |             ki halt meg?”~Godiva és Bertalan visszatértek a kastélyba.~
 51 9 |             az asztalnál, Godiva és Bertalan, végignézve a felhordott
 52 9 |     koporsót emelő leányok; nyomban Bertalan, Godivát vezetvén a karján,
 53 9 |      cifrázatait összevissza fonta. Bertalan nem engedte, hogy egy szálat
 54 9 |            kocsi készen áll – mondá Bertalan.~Aztán kiadta a rendeletet,
 55 9 |         néma szembenézés után végre Bertalan mélyen reszkető hangon szólalt
 56 9 |           gondolja rá vissza – szól Bertalan – „Örömest maradnék, mert
 57 9 |     gondolatját – monda diadalmasan Bertalan. – S mármost még azt is
 58 9 |          Godiva zavarodottan meredt Bertalan tekintetébe. Most már nem
 59 9 |             ön, nincs igaza – szólt Bertalan, mosolyra szelídülve. –
 60 9 |    megdicsőülés kábulatával rogyott Bertalan karjai közé.~      ~Aztán
 61 10|         lezárja.~Godiva megrettent. Bertalan igyekezett őt megnyugtatni;
 62 10|           azokat, akiket szeretnek. Bertalan készül a hadjáratra.~Az
 63 10|           eget elzárja az embertől.~Bertalan elkezdett Godivának panaszkodni
 64 10|         Hisz ott is együtt lesznek.~Bertalan még egy kis világfájdalmat
 65 10|       kalauz aztán bezárta a kupét. Bertalan azt mondá Godivának, hogy
 66 10|             a történetre mondta azt Bertalan Godivának, hogy azt csak
 67 10|           Már a lépteit is ismerte. Bertalan jött hozzá.~Godiva igyekezett
 68 10|             Átjöttem hozzád – mondá Bertalan, gondosan becsukva maga
 69 10|           Hanem a keze mást mondott Bertalan kezének.~– Neked lázad van? –
 70 10|        kapta meg mind a két kezével Bertalan karját, mintha erővel vissza
 71 10|           reszketése elcsillapulni.~Bertalan nagyot nevetett, olyan hangosan,
 72 10|            oly ős-humorral adta elő Bertalan, hogy Godivát csiklandós
 73 10|     előbbieket mégis csak kitalálta Bertalan.~– De azt csak elbeszélték,
 74 10|              S aztán addig nevetett Bertalan, amíg Godivára is elragadt
 75 10|             eredménye, hogy Lándory Bertalan nem teheti fel a koszorúit –
 76 10|              mert fáj tőlük a feje.~Bertalan tovább hüvelyezte a boszorkányborsókat.~–
 77 10|    nevetéssel ölelte át erőszakosan Bertalan fejét.~– Hát ezt honnan
 78 10|        Szeretném én azt megismerni.~Bertalan elgondolkodott rajta, hogy
 79 10|         minden halálos betegségnél.~Bertalan tanakodott magában. Az a
 80 10|           az udvari bálba elmenjek?~Bertalan húzódozott a választól.~–
 81 10|         Erre a szóra már nem talált Bertalan más választ, mint hogy keblére
 82 10|       Godivának.~Odafonta a karjait Bertalan nyaka körül, és suttogva
 83 10|         utaznunk, hanem énvégettem?~Bertalan csak a csókjaival tudott
 84 11|          fövenybe írt szó: „Godiva, Bertalan: szeretlek”?~Az is álom,
 85 11|        lehetséges volna – felelt rá Bertalan.~– Megjön az. A feledés –
 86 11|            a párizsi kapitulációba?~Bertalan azt a zengő tengert vélte
 87 11|           maga nevetett a kapitány.~Bertalan feje körül már zúgott az
 88 14|    eresztett fejét.~– Semmi – mondá Bertalan. – A spiritusz futott ki
 89 15|        fekete lett, mint a csávalé. Bertalan hozzá sem nyúlt.~– Főzzek
 90 15|           Péter.~– Ez is jó – mondá Bertalan, s elkezdte a hideg teát
 91 15|             Kellett?” – hangsúlyozá Bertalan.~– Szükségképpen kellett. –
 92 16|            ottani főinkvizítor, Mr. Bertalan de Lándory által elfogatott,
 93 16|          arcának: Sidonia, Médea és Bertalan; a többi mind dühöngött.~–
 94 16|           felé. – Üljön ide mellém.~Bertalan széket húzott a grófnő mellé,
 95 16|             a jobb kezét. – S midőn Bertalan elfogadta ezt a jobbot,
 96 17|            kezdőszót: „Uram Isten!”~Bertalan pedig értette az elébbi
 97 17|             semmi sincs jól – mondá Bertalan komoran. – S én nem érdemlek
 98 17|         idegeim – veté oda Sidonia. Bertalan körültekintgetett. Sidonia
 99 17|             nem hallgatózik senki”.~Bertalan odaállt háttal a kandalló
100 17|             volna a terv – folytatá Bertalan. – Lyonel gróf a legelső
101 17|        éppen az ebédhez csengettek, Bertalan azzal a szóval nyitott be
102 17|         szájú póni volt fogva; maga Bertalan hajtott, mellette Sidonia
103 18|               Tudok mindent – monda Bertalan –, több évig voltam én betegápoló.~
104 18|             Nem szólt rá semmit.~És Bertalan most sem nézett az arcára,
105 18|              Én a leányát értettem.~Bertalan nagyon jól adta az elcsodálkozót;
106 18|       menyasszonyodat! – kiálta fel Bertalan felindulva.~– Azt hát! Ha
107 18|        kacérkodom az idealizmussal.~Bertalan mosolyogva pödörgeté a bajuszát.~–
108 18|      szemed-szád tátva fog maradni.~Bertalan vette észre, hogy az ő kedves
109 18|           Alfréd.~– No igen – mondá Bertalan –, hát mikor a konzorcium
110 18|       tartaná.~– Szép szem? – mondá Bertalan; s szemrehányólag tekinte
111 18|  Mezőhegyessy grófnő meg én – szólt Bertalan.~– Hát hiszen úgy illik.
112 18|          hát, haragszik rám Brahma?~Bertalan hátrafordult Alfrédhoz.~–
113 18|         songeuse arc? – szólt hozzá Bertalan.~Scilla a szemébe nézett
114 18|              Már elolvastam – mondá Bertalan.~– No, hát mi az?~– Nem
115 18|     elmondom – kezdé magyar nyelven Bertalan. – Ön most azon ábrándozik,
116 18|         helyéből Scilla, s megkapta Bertalan kezét, kerekre felnyílt
117 18|         azon a tanagra szobrocskán. Bertalan nem titkolhatta el meglepetését.~–
118 18|            szenvedélyeket fejez ki.~Bertalan önkéntelenül tapsra gerjedt.~–
119 18|             verset, és markírozzon.~Bertalan fölment Scillához a színpadra,
120 18|       kardját.~Nagyon jól sikerült. Bertalan szentül meg tudta védelmezni
121 18| szenvedéllyel? – kérdezé, két kezét Bertalan vállára téve, s az arcát
122 18|     odakuporodott a perzsaszőnyegre Bertalan lába elé, s a két térdét
123 18|           érdeklődve Scilla, karját Bertalan térdére nyugtatva. – Ön
124 18|              mit csinál: odakúszott Bertalan lábához, s az elkapott kezének
125 18|            szőnyegen, úgy zokogott.~Bertalan még aztán folytatta a mesét.~–
126 18|             Ez volt az a mese, amit Bertalan nem akart elmondani Godivának
127 18|            Melpomené pedig vagy te. Bertalan elnevette magát.~– A calembour
128 18|          lesütötte a szemeit, mikor Bertalan megszólítá. Eddig „asszony”
129 18|        holnap.~A bankár eltávozott.~Bertalan ott maradt az íróasztala
130 18|           grófnő kezét kérem öntől.~Bertalan állva beszélt a grófnő előtt,
131 18|      Lándorynak. A keze reszketett. Bertalan alig észrevehető csókkal
132 18|          nyújtá Lándorynak a kezét. Bertalan gondolkozott rajta, hogy
133 18|       kaphattak volna marquis-t is.~Bertalan és Médea egymás mellett
134 18|             maga nyitá fel az ajtót Bertalan előtt, s elöl ment: ő lépte
135 18|        olyan éhes, mint egy sapeur. Bertalan egy cabinet séparè-t ajánlott.~–
136 18|            salátát hozzá? – kérdezé Bertalan.~– Nagyon jó lesz; de sok-sok
137 18|           órában.~– Tessék! – mondá Bertalan fanyalogva, s felkelt Médea
138 18|            ki itt az „úr” a háznál?~Bertalan odament ezek után Médeához,
139 18|       unalom bacilusa a válópernek.~Bertalan sohasem beszélt arról Deának,
140 18|            huszárezredesnek néznék.~Bertalan a verandán várta a szentatyákat,
141 18|          meg. A szabadságharc alatt Bertalan volt az én kapitányom a
142 18|         tábori lelkész. Ezért aztán Bertalan barátunkat besorozták, a
143 18|    háborúban jártál?~– Ejh! – szólt Bertalan restelkedve. – Ki beszélne
144 18|    ösztönszerű remegéssel kapta meg Bertalan karját.~– Az én papom szereti
145 18|            a hiperbolákat – dörmögé Bertalan.~– Micsoda hiperbola? Hát
146 18|            golyó, mint a darázsraj? Bertalan oldaláról a két ordonáncát
147 18|             messze kellett keresni. Bertalan mindig a tárcájában hordta.
148 18|            időkből datálódik! mondá Bertalan. (Mintha csak barátságról
149 18|            ilyenkor megijedt volna; Bertalan egész nyugodt maradt.~A
150 18|     megkezdődött a haddelhadd. Volt Bertalan úrnak mit hallgatni, amiért
151 18|             volna magát védelmezni; Bertalan hallgatott igen művészien.~
152 18|            az ebéden kénytelen volt Bertalan vegetáriánussá lenni. Nem
153 18|           de jó lehet ez a valami.” Bertalan aztán egy kétfelé vágott
154 18|           az apai birtoka fekszik. (Bertalan odadobhatta a háromszázezer
155 18|            ajánlatosabb. Annálfogva Bertalan elkezdett az Erdélybe utazásra
156 18|     tanulmánya. A többit olvashatta Bertalan.~Egy napon aztán Lándory
157 18|         hová?~– A sírba!~Ezen aztán Bertalan nagyot kacagott.~Ezért kapott
158 18|                Majd megtudod.~Azzal Bertalan valamit súgott Péternek,
159 18|       megérkeztek, akkor megmutatta Bertalan Deának, hogy mi akadálya
160 18|        gondoltam ki valamit – szólt Bertalan. S amint Péter odaérkezett,
161 18|    gyönyörködve nézte azt a munkát!~Bertalan aztán egyenkint visszarakta
162 18|             Egyszer csak megragadta Bertalan karját mind a két kezével,
163 18|           te kedves – szólt nevetve Bertalan. – Nem te vagy megőrülve,
164 18|          sokáig nem fogok idejönni?~Bertalan az ölében vitte ki ebből
165 18|            dolgot.~Egy reggel aztán Bertalan fedezett fel valamit – a
166 18|       Lyonelt látogatóba? – kérdezé Bertalan a nejétől.~– Nem bánom.~–
167 18|           Lis Blanc Lyonel, Lándory Bertalan. Lyonel csak most fordul
168 18|           fordul szembe Lándoryval.~Bertalan valóban alig ismert volna
169 18|      valahol láttam.~– Igen – szólt Bertalan –, a Tombeau d’Isoard-nál;
170 18|            nevető kedvében találta.~Bertalan elfogadta Lyoneltől az égő
171 18|             ők ketten nem nevettek: Bertalan meg Lyonel. Amannak az arabs
172 18|     veszített a fogadásokon.~      ~Bertalan két napig kutatott a kúriai
173 18|         későn takarta be tenyerével Bertalan istentelen száját. Már kijött.~
174 18|            a hölgyek aludni mentek, Bertalan a távcsövet lecsavargatá,
175 18|       Nagyon komoly dolog ez, uram!~Bertalan csakugyan kíváncsi volt
176 18|            az tréfálni.~Mikor aztán Bertalan hálószobájában egyedül voltak,
177 18|     csizmáit, s jó éjszakát kívánt.~Bertalan pedig, még egyedül maradva
178 18|            volna Hermione levelében Bertalan, ahogy azt Péter Lidy által
179 18|             a tartózkodásra, miután Bertalan sem tudósítá őt a családjában
180 18|         lépcsőn kellett áthaladnia.~Bertalan ebbe az állapotba is beletalálta
181 18|          egy-egy búskomor elmélázás Bertalan arcán, mely annak kedélyét
182 18|      megérkezett Lyonel Albisorára.~Bertalan egész rendes úton jutott
183 18|             Üdvözöllek.”~Erre aztán Bertalan azt válaszolta, hogy: „Kedves
184 18|           az arisztokratikus gőgöt.~Bertalan nem hagyhatta ezt szó nélkül.~–
185 18|              odaérve Dea anyját is.~Bertalan bámulva kapta hátra a fejét.
186 18|              A Lidyre rá se nézett.~Bertalan szemei egyszerre tudták
187 18|          beülök.~– Nohát. Good bye!~Bertalan karöltve kísérte le a sógorát
188 18|           hogy az igazat elmondjam.~Bertalan kíváncsi volt rá, hogy vajon
189 19|          fán.~Majd hogy fog nevetni Bertalan úrnak az elszörnyedő ábrázatján,
190 19|           Carcasse rémülten szaladt Bertalan úrhoz, jelenteni, hogy Hermione
191 19|              Ne üss lármát! – mondá Bertalan. – Vendégek jönnek, ha megtudják,
192 19|     fedeznünk az egész cselszövényt Bertalan úrnak.~– Nem jó lenne. Ez
193 19|           ház asszonyának előjönni. Bertalan a szobájába vezetett mindenkit,
194 19|        remekebb gyümölcsfák vannak. Bertalan eldicsekedett vele, hogy
195 19|            rá a paradicsomi almafa.~Bertalan pedig igazán, őszintén jó
196 20|         megszegé. – Kitalálta, hogy Bertalan miért iparkodik tőle távol
197 20|        kezdi el magasztalni.~– Ez a Bertalan egy valóságos Krisztus!~–
198 20|       értettem. De komolyan mondom, Bertalan túltesz rajta. Csak most
199 20|          hallgatok meg.~– Lássa ön, Bertalan ebben is hasonlít Krisztushoz.
200 21|                Semmi, semmi! – mond Bertalan. – Egy percre ki kell mennem.
201 21|          Akkor sauve-qui-peut!~Mire Bertalan visszatért, már akkor csak
202 21|       megfordult a baj – biztatá őt Bertalan. Beállt nála az izzadás;
203 21|             arra a kilincsre, amely Bertalan szobáját kinyitja. Megpróbálta
204 21|    elfordítani; az ajtó zárva volt.~Bertalan felneszelt a kilincsforgatásra,
205 21|              Én vagyok itt. A Lidy.~Bertalan mogorva hangon válaszolt.~–
206 21|            a szóra kinyitá az ajtót Bertalan.~– Mit akarsz nekem mondani,
207 22|        családot. Itt van Lyonel is, Bertalan házában. A kölcsönös kiengesztelés
208 22|  bernátfalvi lakban vette kezdetét.~Bertalan megint a felesége szobájában
209 22|           annyit tett, hogy „nem!”)~Bertalan távirati úton tudósítá Lis
210 22|             Amint Médea átöltözött, Bertalan bérkocsival küldé őt Lis
211 22|           mellett az anyja lakásán?~Bertalan vette észre Médea arcán,
212 22|            attól, hogy ezt elmondá.~Bertalan sápadtan támaszkodott az
213 22|          szemei! Reszketett előtte.~Bertalan pedig elővette a szivartárcáját,
214 23|           visszafojtotta azt.~Aztán Bertalan kezét ragadta meg, s azt
215 23|            formaságokat – felelt rá Bertalan.~Azzal a két orvos letelepedett
216 23|           Parancsold a barrière-re!~Bertalan már a parancsszó előtt odalépett
217 23|         petárdát sütöttek volna el. Bertalan hallotta az éles füttyöt,
218 24|          kocsira, rá a benne ülőre, Bertalan maga hajtja a lovakat.~Mikor
219 24|           nem történt-e semmi baja?~Bertalan szól hozzá valamit, amire
220 24|     becsörömpöl a kocsi az udvarra. Bertalan leszökik belőle, odadobva
221 24|              majd megfojtja.~      ~Bertalan egy szót sem mondott el
222 24|               Ez a két kis kéz itt!~Bertalan már akkor gondoskodott róla,
223 24|       Rajtad függ az elhatározás.~– Bertalan! – rebegé Médea, kezeit
224 27|           létüket Sidonia, Médea és Bertalan.~Pedig ez idő alatt valami
225 27|            Mit főz?~– Gyermekpépet.~Bertalan nem kérdezett többet. Futott
226 27|           nem akaró gondot jelzett. Bertalan addig kereste, amíg kitalálta.~
227 27|         eltűnt a homlokról végképp.~Bertalan nevetni kezdett.~– De ezúttal
228 27|            anyádat énértem? – szólt Bertalan gyöngéd érzelemmel.~– Ezt
229 27|             Másnap reggel azt mondá Bertalan Deának.~– Én most bemegyek