Fezejet

  1 5 |            szekrényben, és a tartalma Lyonel javára szólt, azt bizonyítja
  2 5 |           kikötésekkel zárolja körül. Lyonel huszonnégy éves koráig a
  3 14|              férj és feleség.~A fiam, Lyonel, az pedig republikánus;
  4 14|             beszéljünk az én fiamról.~Lyonel anyja kitűnő, nevezetes
  5 14|          aztán itthon töltötte nálunk Lyonel.~S mondhatom, hogy ha volt
  6 14|             mikor Deával szemközt ült Lyonel, olyan okosan beszélt, mint
  7 14|            hajló példálózást kezdett, Lyonel ártatlan megbotránykozással
  8 14|           tudok, hogy elalszom rajta. Lyonel forgatta a hangjegyeket.
  9 14|          valami „Lied”-et.~Az ebédnél Lyonel nem ivott. Csupán akkor,
 10 14|               és Hermione kisasszony; Lyonel hol az egyik, hol a másik
 11 14|              valami olvasnivalót kért Lyonel Deától, amivel ez szívesen
 12 14|               Contes Bleues”. S az én Lyonel fiam szépen lefeküdt fél
 13 14|          lovaglásban produkálta magát Lyonel a kastély udvarán Dea előtt.
 14 14|             ilyen szembeszédet!~„Nem, Lyonel fiacskám. Ez nem megennivaló!”~
 15 14|             sóhajtva mondá: – Szegény Lyonel!~– Szegény Lyonel! De hát
 16 14|             Szegény Lyonel!~– Szegény Lyonel! De hát mi az ördögöt akar
 17 14|               felőle.~Egy hónap múlva Lyonel főbe lőtte a fiatal De L’
 18 14|               rendeletet visszavonni, Lyonel már most visszatérhet, s
 19 14|               önnek, hogy ha ön az én Lyonel fiamat a házánál elfogadja,
 20 14|          beteljesítésének félelmétől.~Lyonel hazatért Franciaországba.
 21 14|          azokat áthidalják. – Szegény Lyonel, mennyit szenved! Milyen
 22 14|           másikkal helyettesíteni, ha Lyonel a következő feltételemet
 23 15|               kat rendeznek. Itt neki Lyonel úrral igen benső viszonyban
 24 15|            hiszem, hogy Monterosso úr Lyonel úrnak egy-egy mesterfogást
 25 15|              a vonalon aluli világban Lyonel úrfi nem viselte a Lis Blanc
 26 15|             fáradozott Sidonia grófnő Lyonel megszelídítésében. Amint
 27 15|         leghőbb óhajtása beteljesült: Lyonel gróf eljegyezte mylady Elvirát.
 28 15|               a boldog párt nászútra.~Lyonel csakugyan példásan adta
 29 15|              Elvira kitűnő hegymászó. Lyonel mindenűvé mászott vele.
 30 15|              a virágünnepen meglátott Lyonel egy világhírű szép táncosnőt,
 31 15|       Madridba, ahol szerződése volt. Lyonel utánaszökött, s otthagyta
 32 15|               megelégedésről szóltak. Lyonel ott van mellette hűségesen,
 33 15|            lakott. Hanem a futóbolond Lyonel elrontotta az egész dolgot.
 34 15|              természetesen elfogadta. Lyonel természetesen oda is utána
 35 15|       Párizsba utazott. Elébb azonban Lyonel úrnak peremptorie kiadta
 36 15|                hogy az Asthon lord és Lyonel közötti kellemetlen találkozás,
 37 15|            nekik, hogy el nem árulom.~Lyonel gróf egyszerre kaphatta
 38 15|               hotelében is elfoglalta Lyonel úrfi helyét. Ez nagyon természetes.~„
 39 15|            kellett közöttük történni.~Lyonel úrfi tehát már most itt
 40 15|              félbe:~– Tudom jól, édes Lyonel, hogy mi hozta önt ide?
 41 15|               amit még jobban sejtek: Lyonel számára lesz elrendelve
 42 16|             az ifjú marquis Lis Blanc Lyonel miért nem jelenhetett meg
 43 16|              hogy miért nem jöhet ide Lyonel marquis.~A jelenlevők mind
 44 16| megsemmisíttetik. Az okok megszűntek. Lyonel családot alapított: egészen
 45 16|            kitagadás visszavonatik, s Lyonel általános örökössé lesz
 46 16|      mindenféle esetre gondolt előre. Lyonel nagykorúságáig Sidonia grófnő
 47 16|    mostohafiának, amennyit jónak lát. Lyonel csak a 24-ik éve elértével
 48 16|            azok az esetek, amelyekben Lyonel ismét elveszíti az apai
 49 16|            marquis.~Ilyen eset az, ha Lyonel a római katolikus vallást
 50 16|           Aisne Alfréd marquis-ra, ha Lyonel törvényes utód nélkül halna
 51 16|               színét viseli magán) ha Lyonel valamely egyházi rendbe
 52 16|              birtokot azon esetre, ha Lyonel akár testi, akár polgári
 53 16|               benső pajtásságban volt Lyonel gróffal. Lehetetlen, hogy
 54 16|         csatornán át jutott el hozzám Lyonel gróf második alakjának genezise.~
 55 16|        kloákákról?~– Igen. Ott van.~– Lyonel!~A grófnő nem tudta magának
 56 16|              Ripaille, nem! Lis Blanc Lyonel gróf ügyét védelmezzem.~–
 57 16|                A polgári halál esetén Lyonel ismét elveszti a jogát ősei
 58 16|               L’Aisne Alfréd marquis. Lyonel gróf az »Internacionálé«
 59 16|            francia köztársaságnak? Ha Lyonel lesz többszörös milliomossá:
 60 16|              nem azt, hanem Lis Blanc Lyonel gróf nevét a negyedik osztályzatba.~–
 61 17|               azt nem. Ő mentette meg Lyonel bátyádat a legiszonyúbb
 62 17|     megnyugtatásodra volt kigondolva. Lyonel nem szolgált a háború alatt
 63 17|               a meggyalázó büntetést; Lyonel meg van szabadítva, s azt
 64 17|               kegyelemlevél Lis Blanc Lyonel grófra, amíg az Raoul Ripaille
 65 17|           mely idereked.~– És ott van Lyonel már hónapok óta – szólt
 66 17|               a légberöpítéssel?~– De Lyonel is köztük van!~– Az az ő
 67 17|           terv – folytatá Bertalan. – Lyonel gróf a legelső nagy zivatar
 68 17|           Bizony Isten, szeretném, ha Lyonel igazi fia volna a grófnénak.~
 69 17|               hogy kettő is elég. Nem Lyonel grófot, hanem az árulót
 70 17|            meg neki a kegyelmet, amit Lyonel gróf irányában gyakorolt.
 71 17|               be a számára, amelyekbe Lyonel szokott szállni, mikor látogatóba
 72 17|               még egyszer születni.~– Lyonel! Minő beszéd ez? – kiáltá
 73 18|             köszönheti legelébb, hogy Lyonel grófot a tüzérek össze nem
 74 18|             elmondott.~– Azt is, amit Lyonel gróffal beszélt?~– Igen.~–
 75 18|     bebizonyítva, miszerint Lis Blanc Lyonel gróf csakugyan azonos-e
 76 18|        Ripaille személyében Lis Blanc Lyonel gróf testi vagy polgári
 77 18|          Ripaille communard Lis Blanc Lyonel gróffal, akkor kérdés támad,
 78 18|          kérdés támad, hogy Lis Blanc Lyonel gróf valósággal él-e? Egzisztál-e?
 79 18|     múlhatatlanul szükséges Lis Blanc Lyonel grófnak edictaliter való
 80 18|               arra, hogy ha Lis Blanc Lyonel gróf csakugyan azonos lesz
 81 18|      konstatálva lett, hogy Lis Blanc Lyonel gróf csakugyan egy és ugyanazon
 82 18|    gondnokságát mostohafia, Lis Blanc Lyonel fölött, annak nagykorúvá
 83 18|           elsőbb eset volt. Lis Blanc Lyonel gróf biztos fedezet alatt
 84 18|     kataraktáinál vízilovakat vadászó Lyonel grófot, aláíratja vele a
 85 18|            nem szeretett senkit. Az a Lyonel iránti érzelme nem több
 86 18|             ez az a „díva”, aki miatt Lyonel futóbolonddá lett, s elhagyta
 87 18|         amelyek a te kedves védenced, Lyonel úrfi felől érkeztek? Értem!
 88 18|             tofanát.~      ~Lis Blanc Lyonel az Alfréd által említett
 89 18|            birtokot a fiam, Lis Blanc Lyonel számára akarom megvenni,
 90 18|           tartozik ez ránk? Lis Blanc Lyonel gróf nem volt petroleur.~–
 91 18|                Hát a mostohatestvére, Lyonel, nem csupa gyermek volt-e,
 92 18|             poharat a dicső Lis Blanc Lyonel egészségére emelem. Ilyen
 93 18|             Sidonia grófnő, Lis Blanc Lyonel gróf, De L’Aisne Alfréd
 94 18|         összegeket vesztett a turfon. Lyonel maga is részt vett az akadályversenyekben,
 95 18|              legújabb hír: „Lis Blanc Lyonel gróf, magyarhoni nagybirtokos,
 96 18|    legnevezetesebbek voltak Lis Blanc Lyonel gróf trófeumai, két bivalyfej,
 97 18|               mellyel az óriási vadat Lyonel elejté, egyetlen acélvégű
 98 18|           Közöttük van Alfréd is, meg Lyonel.~Lyonel háttal van fordulva
 99 18|            van Alfréd is, meg Lyonel.~Lyonel háttal van fordulva azon
100 18|               hirtelen odasúg valamit Lyonel fülébe, mire az gyorsan
101 18|            effendim.~– Gróf Lis Blanc Lyonel, Lándory Bertalan. Lyonel
102 18|             Lyonel, Lándory Bertalan. Lyonel csak most fordul szembe
103 18|              sógorok vagyunk! – szólt Lyonel, kezét nyújtva Bertalannak.
104 18|             tőlem kérni a szivarához.~Lyonel egy percre meghökkent. –
105 18|         vagyunk.~– Nem tagadom.~Azzal Lyonel odafordult a körüle csoportosuló
106 18|      Szolgálhatok a tüzemmel? – szólt Lyonel, impertinens nyájas mosollyal,
107 18|             egész pour acquit – mondá Lyonel. – Mert akkor a szivaromat
108 18|          jöttél be a városba? – kérdé Lyonel.~– Igen, s főleg azért,
109 18|               vagy féltékeny! – mondá Lyonel, akit csiklandott a föl
110 18|           kedves húgocskám? – kérdezé Lyonel. – Hát a körülményekhez
111 18|       körülményekhez képest elég jól.~Lyonel megütődve tekinte rá.~–
112 18|           körülményekhez képest.~Erre Lyonel szellemes arca egyszerre
113 18|            nem nevettek: Bertalan meg Lyonel. Amannak az arabs fiziognómiájához
114 18|             maga elé a füstkarikákat. Lyonel azonban nem szívta, hanem
115 18|            mondjam el Deának odahaza.~Lyonel belenézett a két szemébe
116 18|             És aztán elbeszélte végig Lyonel a mindenesetre érdekes találkozását
117 18|         életét. Az a példány, amelyet Lyonel elejtett, tizennégy mázsát
118 18|             is, hogy először hallják. Lyonel nem szokta a vadászkalandjait
119 18|      érdekelve volt két versenylóval. Lyonel rájuk talált, s bement hozzájuk
120 18|              eretnek fiúnak az anyja!~Lyonel nagyot nevetett erre a furcsa
121 18|         budapesti lóversenyekre, hogy Lyonel visszavonta a nevezéseit.
122 18|        elrontotta ezzel a hóbortjával Lyonel. Úgyhogy a másnapi „run”-
123 18|            marquis, nagyon szereti ön Lyonel grófot? – kérdé Hermione.~–
124 18|            alkalom, hogy az én kedves Lyonel öcsémet harminclépésnyi
125 18|              lehet. Én vagyok az, aki Lyonel szenvedélyét folyvást szítom,
126 18|            megdicsőítem, míg utoljára Lyonel iránti majomszeretete, sértett
127 18|               célnak találja, leányát Lyonel szenvedélyének áldozatul
128 18|             örvendetes esemény felől.~Lyonel sem jött vissza – keresztapának.~
129 18|             Lis Blanc grófnő vásárolt Lyonel számára. Roppant erdőségek,
130 18|             megdézsmálni) megérkezett Lyonel Albisorára.~Bertalan egész
131 18|             válaszolta, hogy: „Kedves Lyonel! Köszönöm a szíves meghívást.
132 18|           mokány lóval, melyeket maga Lyonel hajtott.~Egyedül jött, kurta
133 18|           verandán Deát és Bertalant.~Lyonel az egyszerű öltözetben is
134 18|           asszony lett belóle – szólt Lyonel, Dea után nézve. – Te tetted
135 18|         kínálta a friss bivalytejjel.~Lyonel dicsérte a pólyás babát,
136 18|               mégis mindenki hazudik.~Lyonel el volt ragadtatva a gyermek
137 18|                 Még egy szóra – monda Lyonel, mikor már a kocsija eléjárt. –
138 18|               No, most az én sógorom, Lyonel, szép kis komédiát játszott
139 18|              Ismét kezet szorítottak; Lyonel felugrott a bakra, és elhajtatott.
140 19|              Kedvük szerint történik. Lyonel egészen makutyi lesz. A
141 20|              ült, a férj a másikon. – Lyonel ült Médea jobbján.~Igen
142 20|          vadászat hevélyes kalandjai. Lyonel komolyan életveszélyben
143 20|              négymázsás mackó, melyet Lyonel egy lövéssel leterített,
144 20|     hozzácsapott hatalmas tenyerével. Lyonel a puskájával fogta fel a
145 20|            agyát törte ketté; úgyhogy Lyonel kezében nem maradt más,
146 20|            segélyére siethetnek. – De Lyonel nem veszté el a lelkét,
147 20|         valóságos Krisztus!~– No, no! Lyonel! Én vallásos vagyok. Nem
148 20|         hasonló esetben átkozódott.~– Lyonel! Én elfutok innen, ha így
149 20|           szép, bűnös asszonyokról.~– Lyonel, ön olyan tárgyról kezd
150 20|              téged értettelek – szólt Lyonel ittas nevetéssel. Dehogy
151 20|           kiszaladt a szobából Médea.~Lyonel keserűen kacagott, mint
152 20|             ki vagy te már világítva, Lyonel komám! – monda neki e vitéz
153 20|           Carcasse halkan kopogtatott Lyonel ajtaján.~– Az urak kártyához
154 20|             urak kártyához ültek már.~Lyonel előjött, s Lidyt meglátva,
155 20|               beszéltem veled – mondá Lyonel –, amióta a Tombeau d’Isoard-nál
156 20|         életre rázni holnap reggelig. Lyonel nem is vette észre ez emberi
157 20|              titkos lépcső? – suttogá Lyonel.~– Az ágyfüggönyök mögött –
158 20|                az orvosságot beadni.)~Lyonel odament az ágyfülkéhez,
159 20|             baja, Hermione? – suttogá Lyonel. – Ön kolerában van?~– Ne
160 20|          vadállat. Ez a Lándory.~– De Lyonel. Hisz Hermione…~– Mit? Hermione!
161 20|              az ölelést.~– Kérem önt, Lyonel, beszéljünk úgy, mint két
162 20|            szeretjük egymást? – kérdé Lyonel, helyet foglalva a pamlagon
163 20|            Fogsz sírni a kedvemért?~– Lyonel! Ne érints így!~– Hát talán
164 20|      Jesus-Christ! Áyez pitié de moi.~Lyonel lángjai egyszerre jéggé
165 20|         vinaigre de toilette-tel.~Azt Lyonel egészen elfecsérelte a kezeire
166 20|          csípte volna meg, ugrott fel Lyonel Médea mellől.~– Te is voltál
167 20|                 Ah, ez eltűrhetetlen!~Lyonel rohant az ajtó felé.~– Ne
168 20|              az ajtó felé.~– Ne arra, Lyonel! A cselédek meglátnak! –
169 21|                       Imádlak!”~Amint Lyonel kocsija kirobogott a kastély
170 21|               vonzerejének.~– Hol van Lyonel? – jutott eszébe Alfrédnek. –
171 21|            értesítést adni a Péter.~– Lyonel már elfutott? Akkor sauve-qui-peut!~
172 21|           kérdezte senkitől, hogy hát Lyonel megvan-e még? Kitalálta
173 22|               lett koholva, bizonyos. Lyonel annyiban igazat mondott
174 22|               egész családot. Itt van Lyonel is, Bertalan házában. A
175 22|            elkékültek a dühtől.~– Hát Lyonel gróf?~– Az vacsora után
176 22|        Meglehet, hogy most is ott van Lyonel.~– Dehogy van! Az rögtön
177 22|          benne. A kisasszony leírta a Lyonel és Médea között szőtt-font
178 23|          csoport közepett vitatkozott Lyonel élénken az erdélyi urakkal; –
179 23|         politika fölött folyt a vita. Lyonel élesen ócsárolta az egész
180 23|        beszéde közepén.~– Ugyan, édes Lyonel, ne szóljon ön bele a politikába,
181 23|              semmit sem ért…~– Ah! – (Lyonel észrevette, hogy ez most
182 23|              ön regényhősnek? – kérdé Lyonel, elképedve. – Nem. Én önt
183 23|            Aztán odasúgott a fülébe.) Lyonel felkéret általam, hogy szavaidat
184 23|               ismét odasúgott neki.~– Lyonel nem fogadta el a kardot.~–
185 23|           valami mégis kínálkozott. A Lyonel kezében felemelt pisztoly
186 23|             lőtt, s a golyója éppen a Lyonel keze fejét fúrta keresztül.~
187 23|           keze fejét fúrta keresztül.~Lyonel a lábához ejté a pisztolyt.~–
188 23|            lőj vissza. – Igaz – mondá Lyonel, s felvette a bal kezével
189 23|             az a vad felordítás, amit Lyonel hallatott, aki e percben
190 23|             áll egyenesen a helyén, s Lyonel fekszik hanyatt az áfonyás
191 23|               homok került, mikor azt Lyonel a jobb kezéből kiejté, s
192 23|           Mind a két orvos siethetett Lyonel sebét bekötni. Annak a két
193 23|        Lándory addig ott maradt, amíg Lyonel sebeit bekötözik. Akkor
194 23|              engem legázoltál – mondá Lyonel –, pedig hiszen te nem vagy
195 24|            valaki mérget kevert volna Lyonel italába; a saját gyávasága
196 24|            fűzi?~– Az nagy különbség. Lyonel mostohabátyád. A világ előtt
197 25|         Menjetek penitenciát tartani!~Lyonel karszéke mögött egy spanyolfal
198 25|            egy szavam.~Azzal elhagyta Lyonel szobáját, s átment az agancsos
199 25|          eljátszani!~Azzal visszatért Lyonel szobájába.~Már akkor a mostohaanya
200 25| legindulatosabb veszekedésben voltak; Lyonel a bekötözött két kezével
201 25|          kötőlékeket helyreigazította Lyonel torzóján, akkor egy naiv
202 25|              itt maradsz – iróniázott Lyonel.~Erre összeszedte magát
203 26|                    A Kolumbusz tojása~Lyonel annyira helyreépült már,
204 26|               szívemből azt az érzést Lyonel iránt, ha elvérzik is fájdalmában;
205 26|                 Ez jó sakkhúzás volt. Lyonel káromkodni készült.~– Hanem
206 26|               kapott a mostohafiától.~Lyonel elismerte illetlen magaviseletét.
207 26|               A lépcső alján várt reá Lyonel szalonkabátban, a gomblyukába
208 26|      atilladolmányos úriember, akiket Lyonel egyenkint bemutogat az anyjának (
209 26|              tanújele által.~És aztán Lyonel, karját nyújtva Sidoniának,
210 26|              ellene nem támasztatott. Lyonel saját kezűleg aláírta, kezének
211 26|            hozzád a szobámban – mondá Lyonel, aki az egész ebéd alatt
212 26|               tőlem, ugyebár? – kezdé Lyonel, midőn a szobájába érve,
213 26|                Éljen vígan! Lis Blane Lyonel.” Meg vagy vele elégedve? –
214 26|             mondja ön, hogy Lis Blanc Lyonel gróf önnek adósa maradt:
215 26|             elkövetődött. Megcsókolta Lyonel homlokát.~– Most már okos
216 26|             gyönyörűségeiről.~– Nono, Lyonel, mit akarsz ezzel mondani?~–
217 26|           máltai szent lovagrendbe.~– Lyonel!~– Igen. Harcoló szerzetes
218 26|             el hátralévő napjaimat.~– Lyonel! Te valami iszonyú galádságon
219 26|         egymással – azt, amit bírtok! Lyonel nagyot kacagott.~– Óh, milyen
220 27|              is felejtsd el. Óh, az a Lyonel!~– Megint róla akarsz beszélni?~–
221 27|        marquis-nő elment Moszkvába, s Lyonel a máltai lovagok szent küldetésének
222 27|              át az albisorai birtokát Lyonel, de azt nem mondta meg,
223 27|        kétszázezer forintot, amivel a Lyonel hitelezőit kielégítem. Nálad
224 27|          marquis viszont elvállalja a Lyonel adósságait, amelyek az albisorai
225 27|              ő bírói zárt fog kérni a Lyonel vitalitiuma ellen.~A másik
226 27|           általános örökös, Lis Blanc Lyonel tarozik. De L’Aisne Alfréd
227 27|          Sidonia grófnőnek a birtokát Lyonel nagyon megterhelte adóssággal.