Fezejet

  1 2 |      minisztereikkel beszélni.)~– És te ezt honnan tanultad?~– Az
  2 2 |              is velük.~– Hahaha! Hát te vagy az a híres Lavater?~
  3 2 |             fogadok veled arra, hogy te három nap alatt szabadon
  4 2 |              sem használ.~– Ha pedig te veszted a fogadást, akkor
  5 2 |            veszted a fogadást, akkor te adsz nekem valamit, amivel
  6 2 |           adsz nekem valamit, amivel te is nyersz, én is nyerek,
  7 2 |             No, a fogadás első felét te nyerted meg. Kalondit még
  8 2 |         felét pedig, kegyelmes uram, te nyernéd meg. Az igazi rablót
  9 2 |            Hát éppen így fog tenni a te elfogott rablóvezéred. Valamennyi
 10 2 |         ravasz rókát nem fogják el a te agaraid.~– Magam is úgy
 11 2 |           van ilyen embered?~– Igen. Te vagy az.~– Én?~– Igen. Abban
 12 2 |             kezét a csípésétől. – De te botanikusa voltál az emberi
 13 2 |            volt: „Én is nyerek vele, te is nyersz vele, az ország
 14 2 |       rendkívüli megbízatást.~– Hogy te nyernél vele, kegyelmes
 15 2 |            ellenkezőjét tudom, de ha te azt hiszed, hogy az ország
 16 6 |             hördült fel Péter.~– Hát te is látod azt ott? – Ennél
 17 6 |             kezét is odaadta neki.~– Te voltál az egyedüli okos
 18 6 |      egyedüli okos ember a házamnál. Te mondtad azt mindig, mikor
 19 6 |      akasztófapomádét érzek rajtuk”. Te figyelmeztettél számtalanszor,
 20 6 |               Én tettem!”~– Őrjöngsz te! Hát mi okát tudnád adni
 21 6 |             a keblére.~– Mit tennél! Te régi, hű barátom! Egyetlen
 22 6 |        barátom! Egyetlen igaz hívem, te. Hisz ez egy olyan rémtett
 23 7 |     tekintetből a leány gondolatát.~„Te magad fogsz lenni az a poéta,
 24 7 |              fogsz lenni az a poéta, te magad fogsz lenni az a kiadó!”~–
 25 8 |            az én jó kisasszonyomnak! Te „Schzueinehund!” Hagysz
 26 8 |              azt mondá:~„Hát ki vagy te? Hogy a meg nem született
 27 8 |              kitalálod? Ember vagy-e te?”~Mindkét kezével megszorítá
 28 9 |           leánya, itt lehetek most a te házadnál, ugyan kinek van
 29 9 |          Hanem mikor ön azt mondja: „Te nem vagy oka az én balsorsomnak:
 30 9 |              kapott: „Ebben megyek a te esküvődre!” – Ön talált
 31 9 |            követni. Ön azt gondolja: te szeretnéd, ha én itt maradnék;
 32 9 |             ki földönfutóvá lett – a te megjelenésed napján – ezzel
 33 9 |             többet: élettársat. Ez a te lelkednek meghozná a nyugalmát.~
 34 10|              valamit beszélhettek, s te ezt kihallgattad.~– Nem!
 35 10|          éppen a lelke háborgását.~– Te hallottad? – kérdé suttogva.~–
 36 10|             Bizonyosan mondták. Csak te nem hallottad a kocsirobajtól.~
 37 10|            jól voltak értesülve.~– S te egy arcvonással sem árultad
 38 10|          szószátyárkodásnak, mintha „te” volnál az útjában annak,
 39 10|                 Tartottam tőle, hogy te erre a meghívásra azt fogod
 40 10|       tisztán.~– De hát miért féltél te, hogy kedvet találok kapni,
 41 11|          homály, megmaradt vagyona a te kezedbe jut: te abból egy
 42 11|            vagyona a te kezedbe jut: te abból egy alapítványt fogsz
 43 11|      mimiattunk” ártatlanul szenved; te azt nehéz fogságából ki
 44 12|             fogadásomat megnyertem: »Te adsz nekem valamit, ami
 45 12|         asztalra, s azt mondá neki: „Te azt beszéled, hogy ha egyedül
 46 12|            beszéden.~– Hová követnéd te ezt az urat, Kalthahn Péter,
 47 13|             Monterosso vezetett rá a te illavai lázadásod titkára.
 48 13|      szövetségesek. Ez az első nyom. Te, a bűntudattal nem terhelt,
 49 13|    szövetségesek. – A második nyom a te magaviseletedben levő ellentmondás. –
 50 13|    megfordult Traumhold üzletében, s te ott találkoztál vele. Neked
 51 13|             szekrénykét. Most azután te elkezdted magadban főzni
 52 13|             megrágni.~– Ezért álltál te szövetségbe Monterossóval,
 53 13|        vezető, aki a vidéket ismeri; te ott nőttél fel. Te pedig
 54 13|           ismeri; te ott nőttél fel. Te pedig arra gondoltál, hogy
 55 13|        cinkostársat, s akkor aztán a te gondod lesz, hogy az elrabolt
 56 13|           elő a testamentum?~– Hát a te számodra se vegyem fel a
 57 15|          olyan gyorsan, hogy előbb a te székedet az ajtón kívül
 58 15|        Borzasztó dolgok azok, amiket te itt nekem elmondasz, Péter.
 59 16|            lepte meg Pétert:~– Tudsz te lovagolni?~– Arra, hogy
 60 16|                Kíváncsi volt rám.~– „Te vagy az a méregkeverő?” –
 61 16|        hamarébb ment a pokolba. Ez a te gazdád ugye bűvész halottfeltámasztó,
 62 17|             azt mondá a leányának:~– Te nem is tudod, mennyi jót
 63 17|            dicsőség. Ez a hír csak a te megnyugtatásodra volt kigondolva.
 64 18|              Mahomed megy a hegyhez. Te nem is mutatod már magadat „
 65 18|       mandulatejjel lettek volna per te s tu valahol.~– Köszönöm.
 66 18|             Ebben megint igazad van. Te tudsz riposztozni. No, hát
 67 18|            Egy ilyen paradoxon, mint te vagy, aki a szerencsét kopasztatlanul
 68 18|            pajtások leszünk ezentúl. Te elvégezted a dolgodat, az
 69 18|             ezt kölcsönkérhetném! De te úgy élsz itt Párizsban,
 70 18| parasztnyelven „kétszerkettő”.~– Ah! Te számítasz? Hisz ők nagyon
 71 18|        Nagyon derék! Elvégezted már? Te itt most Sidonia grófnőről
 72 18|      félreértőt játszani.~– Micsoda? Te Médea grófnőre gondolsz?
 73 18|          igen. Ő éppen az a nő, akit te az első fejezetben leírtál;
 74 18|              aki nem gazdagabb, mint te vagy.~– De ez eredeti egy
 75 18|             De ez eredeti egy ötlet. Te ajánlod nekem azt a nőt,
 76 18|            az esküvő előtti napon!~– Te az esküvőd előtti éjt a
 77 18|           pödörgeté a bajuszát.~– És te nekem most ezt a történetkét
 78 18|            az ejt hálójába téged! És te el fogod venni Médeát. –
 79 18|         Tudja, mint a vadállat, hogy te vagy az idomárja. S csak
 80 18|              Alfréd Bertalanhoz. – A te párducszelídítő szemeid
 81 18|          veszve. Ki fogják nevetni. „Te is olyan vagy, mint más?
 82 18|             is olyan vagy, mint más? Te is pórul jársz, mint a többi.”~–
 83 18|              mondja nekem azt, hogy „te!”~– Jól van, kis Katicám!
 84 18|              véve, azt mondám: „Héj, te leány: kóstold meg elébb
 85 18|          eszembe jutott más. – „Hej, te cigány! Nem tudod a szárazfát
 86 18|          nyakamat. – Éppen úgy, mint te most. Hanem én eltoltam
 87 18|          neki: visszajövök érte.” – „Te visszajössz?” – kérdé nagy
 88 18|        monsieur Melpomené pedig vagy te. Bertalan elnevette magát.~–
 89 18|       segítség, ha bűntársa nincs. A te bűntársad maga mindent kibeszél.
 90 18|             Hát jól van, barátom, ha te kívánod, hogy igazat mondjak:
 91 18|              a találkozáson, amelyre te annyi gyanút alapítasz,
 92 18|              összeköttetést kezdett, te akkor éppen a roppant Lis
 93 18|             ilyen őszintén beszélek! Te kényszerítesz rá. Scilla
 94 18|              nevetéssel Alfréd. – És te kegyes gyámatyja a gyémántszívű
 95 18|             hatalom autorizálva van; te megkapod a perbeszüntető
 96 18|        kíváncsi a hírekre, amelyek a te kedves védenced, Lyonel
 97 18|             bámulva nézett rá.~– Hát te azt honnan tudod?~– Minden
 98 18|        ráncba szedjük őket.~– Péter! Te be vagy rúgva! – mondá neki
 99 18|        leánya, nem a hitvestársát?~– Te „ő”vele mégy? – kiálta fel
100 18|              nyár házasai lennének: „Te bizony elpazarolnál egymilliót
101 18|              lesz! A sajtot megeszed te.~– És veres bort?~– Nem.
102 18|            vagy tíz esztendeig.~– De te énnekem erről sohasem beszéltél –
103 18|         Bertalanhoz fordulva. – Hogy te katona voltál, háborúban
104 18|        hiperbola? Hát nem ott voltál te is? Te ci-devant huszárhadnagy,
105 18|            Hát nem ott voltál te is? Te ci-devant huszárhadnagy,
106 18|              mostanság plébános? Nem te beszélted el, hogy döngött
107 18|              volna szó!)~– De hiszen te akkor még nagyon fiatal
108 18|               Meg akarom látogatni a te Godivádat.~S azzal a nagy
109 18|        akadályozott? Talán én?~– Nem te.~– Szeretném megtudni, hogy
110 18|            Férfinak nem fáj az. Csak te harapj bele bátran.~Médea
111 18|             ha megbolondulok?~– Nem, te kedves – szólt nevetve Bertalan. –
112 18|              nevetve Bertalan. – Nem te vagy megőrülve, hanem én!~–
113 18|         kedveséhez felemelve.~– Nem. Te drágám! Ne gondolj arra.~
114 18|                 Alfrédet is?~– Ahogy te akarod.~– Nem akarsz magad
115 18|         erősen a szivarfüstöt.~– Ah! Te nem vagy féltékeny! – mondá
116 18|              ez túltesz rajta: ahogy te most Lis Blanc Lyonellel
117 18|              a szalon-vagonba.~– Hát te honnan? – kérdé a grófnő.~–
118 18|        Bertalannak a füle gombját.~– Te! Itt az én jelenlétemben
119 18|                 De hát mért kívánnál te éppen egy ilyen fényes csillagot
120 18|                 De hát hogy tudhatod te, hogy mi van az ő leveleiben
121 18|         felbontsa és elolvassa.~– És te mégis megtudod a tartalmát?~–
122 18|              Tréfás kópé vagy bizony te, Péter.~– Dehogy vagyok,
123 18|            gyémántot.~– De akkor hát te engemet el fogsz hagyni.~–
124 18|             van Lis Blanc grófnőnél, te pedig énmellettem. Dualisztikus
125 18|            Lidy Carcasse.~– Ah! Akit te különben az ifjabb nevén
126 18|             mesterség volt.~– Péter! Te derék ember vagy!~– Hát
127 18|            Lyonel, Dea után nézve. – Te tetted azzá. A te érdemed.
128 18|           nézve. – Te tetted azzá. A te érdemed. Ha Alfrédnél marad,
129 18|             meghívásomat elutasítsd. Te nem jöhetsz össze Sidoniával.
130 18|            okod a neheztelésre. Amit te tettél Sidoniával, az csak
131 18|              előttem szó sincs, hogy te kérleld meg az én mostohámat.
132 18|           csak egy módot tudok. Most te küldj a magad és Dea nevében
133 18|              fejét. Mi lesz ebből?~– Te nagy lélekbúvár vagy. Kitalálod,
134 18|         Kétféle lehet. Vagy az, hogy te azt feleled az én meghívásomra,
135 18|       várható.~– Vagy pedig az, hogy te azt mondod a levelemre: „
136 18|             No, van nekünk! De azért te is értesz hozzá? – Ha a
137 18|         komédiát játszott nálam!” Ha te valahogy azt hinnéd, hogy
138 19|         küldjenek hozzá szép leányt. Te odamégy hozzá: a férfi cselédek
139 19|           őket találni a virradat. – Te pedig Lyonelt a hátulsó
140 19|        történik! – mondá Lidy. Érted te ezt?~– Egészen értem. Az
141 19|        leszek a grófnő ajtaja előtt. Te ügyelj rá, hogy a dajka
142 20|              Sohasem képzeltem, hogy te így ismerjed a Szentírást.~–
143 20|            nevetéssel. Dehogy téged! Te egy szent vagy. Hanem azt
144 20|           kergetni.~– Nagyon ki vagy te már világítva, Lyonel komám! –
145 20|            milyen szép voltál akkor; te kis bichette.~– Mondja el
146 20|           erre.~– A bacilusokat! No, te ugyan derék vitéz vagy!
147 20|           fel Lyonel Médea mellől.~– Te is voltál nála! Hisz akkor
148 21|          ajánlkozék rögtön Alfréd. – Te csak maradj.~– Hát úgy is
149 21|               Kolera van a háznál! S te ezt nekünk nem mondod? Hát
150 21|           Hát micsoda házigazda vagy te?~– S még maga jár oda hozzá
151 21|               s az ajtóhoz futott.~– Te vagy itt, Dea? Mi bajod
152 22|           nem hív meg magához; de ha te úgy akarod: én nem ellenzem.~
153 22|      gagyogni is kezd az anyjának?~– Te nem kísérsz el az anyámhoz?~–
154 23|            Péterrel.~– Kedves Péter. Te most hazakíséred a feleségemet.
155 23|          Alfréd odakiáltott:~– Tudsz te bal kézzel is lőni! – Vedd
156 23|          után néha kibékülnek.~– No, te engem legázoltál – mondá
157 23|         mondá Lyonel –, pedig hiszen te nem vagy a kafferbivaly!
158 24|          találta.~– Mit cselekedtél, te szerencsétlen asszony? –
159 24|            köszönte be hozzá.~– Amit te tanácsoltál, anyám.~– Ah,
160 24|             angyal lenne is. Arra is te bírtál rá. Az Isten igazságos
161 24|             lelkem foltjai olcsók?~– Te egy szörnyeteg rabja vagy.
162 24|               Rettegtem az Istentől! Te azt nem tudod, hogy mit
163 24|             Péternek felesége van.~– Te visszajöhetsz a feleségedhez.~–
164 25|            azt mondta az anyjának:~– Te hát maradj itten, az apám
165 25|               egyébre nem vagyok jó! Te édesgettél ide a medvevadászatra. –
166 25|           derék ura van. Mit keres a te leányod itt énnálam? Hoztam
167 25|               annak gyónjatok meg.~– Te elutasítasz bennünket?~–
168 25|             én jegyesem!~– Micsodád? Te!~– Mondtam már. A menyasszonyom.
169 25|              hogy neki nyújthatom.~– Te álmodol! Hát elfeledted,
170 25|           Sidonia.~– Azt hitte, hogy te itt maradsz – iróniázott
171 25|              az asszonyi harag.) De „te!” kimondhatatlan című némber!
172 26|         világrészbe?~– Különös, hogy te olyan jól emlékezetedben
173 26|           Scilláért őrjöngök. Ah, ha te tudnád, hogy micsoda nő
174 26|           név kell neki. Tudom, hogy te hagynál választani. De jó
175 26|         leány abból megértette, hogy te rögtön elveszted az egész
176 26|             uradalmat formaszerűen a te nevedre kívánom átíratni,
177 26|              levelet tenálad hagyom. Te küldd el a szirénnek. Ő
178 26|       hátralévő napjaimat.~– Lyonel! Te valami iszonyú galádságon
179 26|             kegyeletes missziómat.~– Te máltai lovaggá akarsz lenni
180 27|         elmúlt. Én is elfelejtettem; te is felejtsd el. Óh, az a
181 27|             albisorai birtokot, amit te az eladott gyémántok árából
182 27|              leányának a pénze.~– De te rendelkezel vele. Médea
183 27|       szerzett a gyermeke számára, a te Lyoneled adósságainak a
184 27|            ismerjek a háznál.~– Légy te az úrnő: én leszek, aki
185 27|             aki engedelmeskedik.~– S te eltaszítasz engemet: az
186 27|       csúfosan elhagyott, megvetett? Te olyan szívtelen nő vagy,
187 27|       egymásnak a szíveinkről, ahogy te kívánod. Kezdjük el az én
188 27|            egy mostohatestvért, akit te szerettél, kényeztettél.
189 27|             szerettél, kényeztettél. Te biztattad, hogy szeressen
190 27|       iszonyattal töltött el, amikor te azt mondtad, hogy csókoljuk
191 27|        magára hagytuk az öregembert. Te adtál nekem pompás ruhákat,
192 27|   megszeretett, magához emelt, akkor te mindent elkövettél, hogy
193 27|            neked ezt a világot. Légy te e kastélyban az úrnő! –
194 27|              embernek a szakállát.~– Te nem is tudtad, hogy mi a
195 27|            köszönetemet.~Sidonia.”~– Te visszautasítottad az anyádat
196 27|              szemeibe. Bámulta őt.~– Te ezt tudtad mind! És mégis