Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jézus 2
jézuska 4
jo 3
jó 193
jóakaratot 1
jobb 31
jobbakat 1
Frequency    [«  »]
196 nagyon
196 te
194 pedig
193 jó
191 amit
191 annak
190 mi
Jókai Mór
A lélekidomár

IntraText - Concordances


    Fezejet
1 1 | hegedűn.~Halálos ellenségét barátjává tudja szelídíteni.~ 2 2 | maradt utána más, mint csupa emlékezet.~– Ez volt a meleg 3 2 | az éjjel hazaeresztik.~– volna, ha a második felét 4 2 | maradt Lándory, az tehát volt; de annál rosszabb 5 2 | tekintélyes, a népszerű, a birtokú és tanult hazafiak 6 2 | mindenüvé.~Hanem azért még időbe telt bele, amíg künn 7 2 | most hát ezentúl nem azok a hazafiak, akiket fegyveres 8 4 | magának ilyen fényűzést. hírben álló cég volt. Bécsben 9 4 | felvetett téma értelmében?~ szerencse, hogy a főpap 10 4 | ellophatná? Mire volna az önnek ?~– Arra, hogy kegyednek 11 5 | Ügyvezetőm címezte Kolaczinnak. szerencse, hogy ma ünnep 12 6 | őket valaki. Még azután a szokás kedvéért koccintani 13 6 | szorítottak a házigazdával, s éjt kívántak egymásnak: 14 6 | annál melengeté.~– Óh, édes uram! Hogy ezt kellett megérnem!~ 15 6 | embereket bejelentéd: „Uram, nem emberek ezek: akasztófapomádét 16 6 | közelben.~– Láttad, milyen kedve volt ma?~– Ki nem 17 6 | Aztán menni készült.~– éjszakát, uram.~A bankár 18 6 | csizmavarrással szolgálva meg a rozskenyeret, amiből eleget 19 6 | megválthatom az én drága kisasszonyomnak a sorsát? 20 6 | sohasem kaptam mást, mint szót és megbecsülést; aki 21 7 | hitte, hogy a könyvvezető. A reggel kívánásra éppen úgy 22 7 | szeretettnem mint egy emberde mint egykutya, 23 7 | egyemberde mint egy kutya, hogy ez megölhesse 24 7 | egy vasútigazgató (régi barát) kegyelméből kaptam, 25 7 | menni Münchenbe.~Ott vannak barátaim az akadémiai tanárok 26 7 | lesznek; és azt vegye tőlük néven. Egy fejbólintás azoknál 27 8 | nyílt, és északnak fordulva világítást adott; hanem 28 8 | teázott. S ha egyszer egy napot akart magának csinálni, 29 8 | hogy „koldus leves”. Nagyon az!~Karácsony estére valami 30 8 | elől a keblére loccsant.~ szerencse, hogy Lándory 31 8 | a mysteriosus kis könyv volt azt elpalástolni; a 32 8 | Ez mind szép, ez mind , de hát az, amit elválásunkkor, 33 8 | kisasszony. Van egy áldott nővérem; az igen szívesen 34 8 | Godiva megköszönte szépen a tanácsot; de az mind hideg 35 8 | püfölni.~– Mit csináltál az én kisasszonyomnak! Te „Schzueinehund!” 36 8 | meggyőzze a kettőjük között levő egyetértésről, a látszat 37 8 | egészen bebizonyítsa, mennyire kedve van, fogta a kis Riekét, 38 8 | továbbment.~      ~No, de , hogy van Isten az égben, 39 9 | egészségesadjon Isten napotszóval üdvözlé őt 40 9 | a szüretig.~– Az nagyon lesz.~– Megtanulok az ön 41 9 | tudta, hogy mind a ketten kézben vannak; s maga sietett 42 9 | Sem a szép asszony, sem a barát, sem az instans, sem 43 9 | gondolá magában, hogy milyen volna annak a helyén feküdni.~ 44 9 | olyan gondatlannak tartja a nénjét, hogy ő előre el 45 9 | vendég számára készített. volt az mind asenkifiainak.~ 46 9 | őrangyalukat vesztették el a Sarolta kisasszonyban; a 47 10| fővárosi orvos. Nagyon régi barát! Régen nem látták 48 10| egymást! No, de hisz az a , mikor az ember egyorvos” 49 10| mikor az ember egyorvos barátot sok ideig nem lát! 50 10| ottani égalj és időjárás és rossz oldalait.~Egy derült 51 10| Budapesten Lándory (akinek az a szokása volt, hogy az indulási 52 10| ejtheti: „a hitvesem”.~Milyen volna meghalni.~Úgy jött 53 10| megrémült bécsi ismerős és rokon bizonyára elég sok 54 10| felőled forgalomba, hogy a viszony megszakítását igazolja 55 10| sokáig élni, boldogul. Milyen , hogy ezt megtudtam. Most 56 10| vagyok. Anagykutya”, akit kikerülni.~Miért van olyan 57 11| tengeri ütközetben mintha hadnagy, a dItalia” 58 11| hasonló napján?~Ennek a adomának csak maga nevetett 59 11| törnek ki.~– No, ez már ! Egy ólomkoporsó!~– No igen, 60 11| Olaszországból szigorúan eltiltatik.~ is volna! Azt mondani, hogy 61 11| az átkozott próza éppen az embernek a szívét kicserzeni.~ 62 12| Napóleonról beszél.~A maga régi barátjával, a miniszterrel, 63 12| koronázási bálban, csak volna; mert az éppen jó 64 12| jó volna; mert az éppen helyre került: a király 65 12| terjed közöttük. S ez még , mert a nazarénusnak kötelessége 66 12| gondoskodva van. Kapunk ételt, kenyeret (amilyet 67 12| ruháit előkerestetni.~– Azok hátul vannak eltéve a raktárban. 68 13| érdekében szokta az útitársát szivarral megkínálni, hogy 69 13| tetszik idebenn, mint odakinn. ember a porkoláb. A rabok 70 13| Monterosso is éppen ilyen szándékkal volt teirántad.~ 71 13| csuda, ha megelőz. Úgy lesz , ahogy ön mondta. Hanem 72 13| piacon a parasztok mint ismerőst üdvözölték, s ha 73 13| erdőkerülő. S aztán megint csak napot, Lándory úr!”~Tehát 74 13| útonmagyarázá Lándory.~ szerencse, hogy a háziasszony 75 13| karaván a várrom felé. Az még három órai út a kastélyhoz. 76 13| út a kastélyhoz. Hajdan út lehetett az, mikor még 77 14| azzal továbbhajtattak a országúton, négylovas útiszekerükön. 78 14| szolgált.~Itt pedig igen a rendőri szolgálat. Nem 79 14| de még ezért lehetnénk férj és feleség.~A vallásosság 80 14| De még ezért is lehetnénk férj és feleség.~A fiam, 81 14| Bafomet-idol. Ez neki mind . A papokhoz eljár ebédelni, 82 14| szerette meg olyan nagyon a báró aMédeanevet. Ő – 83 14| ő kikeres a számára egy szelíd paripát az istállóból, 84 14| bolondulva. – Még akkor nagyon véleménnyel voltam felőle.~ 85 14| szívesen látott vendége. Ez a viszony firól fira szállt.~ 86 15| kérdezé Péter.~– Ez is mondá Bertalan, s elkezdte 87 15| Macaire Róbert utódjaival igen barátságban éltek, s a Lanterne-t 88 15| nálam nélkül.~Azzal egy csomó pénzt átadott Lyonelnek, 89 16| még nem vagyok. (Nagyon ! – szólt bele az elnök.) 90 16| Péter utánament az inasnak.~ vártatva visszatért, s hamisan 91 16| tudokmondá. – Egyszerre pajtások lettünk a kollégával. 92 16| mondá a grófnő. – „Akkor lesz önnek sietni a vásárral, 93 16| megelőző körülményeiről is értesüléseiknek kell lenni…~.. 94 16| szemközt volt Médeával.~A borok felnyitották a nyelveket. 95 16| ámennel együtt?~– Hát az a parasztoknak; meg az asszonyoknak, 96 16| a marquis-tól.~Majd maga példával ment előre, egy 97 16| mormogá a grófnő. – De , hogy nem tudok deákul! ( 98 16| félek tőle; hanem ha egyszer barátommá fog lenni, akkor 99 16| maraschinót; s egynehány embertől valami kétszázezer 100 17| kezét Lándorynak.~– Ön a mi angyalunk!~      ~És a megszabadítás 101 17| rögtön ott termett, s igen lapin-raguval szolgált és 102 17| fel, az istentelenek! – nekik mindennap csiperkegombát 103 17| szorultságból megkóstoltam, nagyon , ha ragunak csinálják. Eppen 104 17| fogadva.~A grófnőnek is lesz egy pohárral meginni. 105 17| ámde az előintézkedés igen volt. Az egyik pokolgép 106 17| keseredve.~– Én azt hittem, hogy híreket fogok önnel közölhetni, 107 17| hát mehetünk. Éljenek a emberek és a rossz asszonyok!~ 108 18| monsieur Lándory, házunk barátja.~Üdvözölték egymást.~– 109 18| Isten önnel, grófnő. éjszakát.~– Jól teszi ön, 110 18| kitépné a haját. Ekkor hoz a sors eléje egy ilyen szükséges 111 18| Nekem igen kedves, benső barátom.~– Hát én nem bánom, 112 18| támadni, hogy ő most aligha helyre jött. A társalgást 113 18| hogy holnap mindenesetre idő lesz, Lándory vette 114 18| Látszik rajta a kisvárosi nevelés.~Éppen munkában 115 18| Hanem a souspréfet úr áldott keresztapa. Minden tréfát, 116 18| Carcasse! Ön nálunk marad, s dolga lesz.~*~Médea utánagondolt 117 18| rossz játékhoz csinált pofának” vagyok én a megtestesült 118 18| akit úgy hívnak, hogy ,„ fiú”!~– Én soha semmiért 119 18| rovására nevetnek, tovább is cimbora marad; csak az alkalomra 120 18| verekszik érte, továbbra is cimbora marad, hanem azután 121 18| hanem azután igyekszik a pajtást egy harmadikkal 122 18| azt mondom, hogy mi igen pajtások leszünk ezentúl. 123 18| gavallér módra. A társaságban híred van. És én büszke 124 18| bolondulva egészen. Ahogy a német mondja: „Sie haben 125 18| mármost láthatod, hogy cimborád vagyokmondá, 126 18| nem fogod unni magadat.~– lesz.~– Otthon légy reggel 127 18| visszatértek volna a régi idők, amikor Arnould Sophie-nak, 128 18| fejéhez repül. Semmi sem neki. Persze nagyon fel 129 18| ha a meghívott vendége étvággyal eszik abból, amit 130 18| hozzá: – Nem tesz semmit, Jean! Úgyis más szervizt 131 18| ábrándozik, hogy milyen volna a régi szerelmesétől 132 18| aztán három felvonást a Racine a darabhoz?~Scilla 133 18| ti pezsgőtök csak hűtőnek az én boromhoz!”~– Ah! És 134 18| békavartyogás van benne, s lesz, ha a palástodat a 135 18| menekült, ki merre látott, s szerencse volt, ha az Oroszlán 136 18| senkinek. Előhozattam azt a betyárparipát, amin egykor 137 18| csak maradjon itt, vetve a paplanos ágy.” – Erre készen 138 18| tanúskodik róla, hogy annak igen hasznát tudtad venni. Most 139 18| jószágom számára. – Ez hát nekem. – De mit szólsz ahhoz, 140 18| szeretőmet. – Hanem azért barátok maradunk. – Most 141 18| van! Az is siet a kedves barátját, Lándory urat üdvözölni, 142 18| Isten, áldd meg a magyart~ kedvvel, bőséggel!~Nyújts 143 18| Harpe, könyvkiadó.”~A régi, nevű firmát jól ismeré.~ 144 18| Traumhold Godivát. – Az atyja barátom volt. A leányát 145 18| kezdődhetik a nászút.~– Nagyon , grófnő.~– És most beszéljünk 146 18| ügyben határoz, az nekem mind . Semmi kifogásom ellene.~– 147 18| Gyere vissza! Az inasával cimboraságban vagy. Keresd 148 18| kérdezé Bertalan.~– Nagyon lesz; de sok-sok galambbegyet 149 18| És egy giardinettót?~– lesz! A sajtot megeszed 150 18| A grófnő a grófnőnek reggelt kívántat általam. 151 18| akkor se lát, se hall.~ gazda, aki maga lát a jószágának 152 18| aki még itt is megtartja a kedélyét; aki az első csengetésnél 153 18| meg, hogy mi az? Milyen az!~Játszani, bohóskodni, 154 18| az mondott szépeket.~– Ez recept az udvarlásra, de 155 18| Volna ott akadémia!~– Nagyon akadémia. A tömlöc. Ott 156 18| játékszerrel nem lepheti meg egy férj a feleségét!~S Médea 157 18| kereskedők és kivétel nélkül mind táncosok. Cigányt is hozattak; 158 18| segédlete mellett. Igen kedve volt, egész a takarodót 159 18| Deának az orrát. „Ejnye, de lehet ez a valami.” Bertalan 160 18| férjéhez. – Én is leszek olyan , mint ő volt!~A Godiva sírköve 161 18| barátommal, aki éppen olyan bivalyvadász, mint ő. Már 162 18| erre.~– Hahaha! Ez nagyon . Az én nagyságos uram engem 163 18| az urának a csizmáit, s éjszakát kívánt.~Bertalan 164 18| Párizsban is szolgált nálam. A Lidy Carcasse.~– Ah! Akit 165 18| szoptatja a gyermekét. Ez is . – „Az alatt a férj elmehet 166 19| gyomrára mustárkovászt tétetni. lesz egy darab jeget lenyelni 167 19| cselszövényt Bertalan úrnak.~– Nem lenne. Ez elválasztaná őket 168 19| hogy ne tegye, mert nem következése lesz.~– Hermione? – 169 19| Bertalan pedig igazán, őszintén hangulatba jött erre a felfedezésre, 170 20| léptek csikorognak.~Nem a tűzzel játszani!~      ~ 171 21| súgással.~– Megint visszatért. volna a pezsgőt beadni.~– 172 21| csak maradj.~– Hát úgy is leszszólt Lándory, visszaülve 173 21| van ahhoz bátorsága, hogy lövőszerszámmal, gyakorlott 174 21| amit odaalant kimondtak. „ éjt! Aludjék csendesen. 175 22| Dorogmándra látogatóba.~Igen ürügy volt .~E napon együtt 176 22| Elfogadására Péter jött elő. A zsoldban tartott Péter. 177 22| Sidonia. – Azt látom, hogy ön étvágyat hozott vissza a 178 22| magával vitte a szegény Hermione kisasszonyt, visszatértében. ( 179 22| Médeának azonban olyan kedve volt egész nap, hogy 180 22| püspököt, s még néhány régi ismerőst szándékozott meglátogatni. 181 22| Elaludt. S a gyermeket nem felzavarni, mert akkor egész 182 22| a gyermek elaludt, s nem felkölteni akkor minek jött 183 22| megkezdje azalatt, amíg a többi barátok a férjet elfoglalva 184 22| menjetek haza. Későre nem maradnimondá a nejének. – 185 22| gyermekkel.~A kicsikének nagyon kedve volt. Kapott valami 186 22| fogantyúja violagyökérből van. Ez a gyermeknek, ha a szájába 187 23| nincsen asszony.~– Nagyon lesz: Murcus, teríttesd 188 24| a férje tudta nélkül? A szándék, az erős elhatározás, 189 25| raptusokat.~Sidoniának szertelen kedve volt.~– Hadd fusson 190 25| szedni; egyébre nem vagyok ! Te édesgettél ide a medvevadászatra. – 191 26| te hagynál választani. De szerencse, hogy a mennyei 192 26| vezetek az oltár elé.” – Ez sakkhúzás volt. Lyonel káromkodni 193 27| levelet írt az urának, a Péternek.~– Hát a Lidynek


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License