Fezejet

  1 1 |            lenni; aki éppen úgy, mint mi valamennyien, ellenségeinek
  2 2 |        vágyóknak.~– Furcsa ember ez a mi Lándorynk – mondá egy öreg
  3 2 |          annyira belészeretett. Hát a mi Lándory barátunk meg az
  4 2 |              hogy fogass el rögtön.~– Mi jóért?~– Megmondom. – Holnap
  5 2 |           tigrishez. Megmutatta neki, mi van a kalpagjában. Egy távirat.~–
  6 2 |         király!”.~Akik értették, hogy mi történt, nagyot gondolkoztak
  7 3 |       rablókalandok rémköltészetének. Mi csak azzal az egy alakkal
  8 4 |       személyében megláthatjuk, akkor mi is el fogjuk ismerni, hogy
  9 4 |         önöknek megtudni, mert itt, a mi házunknál van egy sajátszerű
 10 4 |            most senki sem tudja, hogy mi a vétke? Ahányan vannak,
 11 4 |          vallatá Godiva.~– Nem tudom, mi az az állat.~– Tehát diploma
 12 4 |               Narrenabendről.~– Tehát mi önnek a keresetmódja?~–
 13 4 |               párbajban embert öltem, mi baj aztán? Én magyarországi
 14 4 |       mennyire csalatkozom én ebben a mi új vendégünkben. A hír után
 15 5 |               folytatása nem volna.~– Mi komoly folytatása lehetne? –
 16 5 |           éppen most finanszírozzuk – mi együtt! Milyen szatíra!).
 17 5 |            alkalmával közötte volt.~– Mi volt az?~– A megholt Lis
 18 5 |              már tudja ön, uram, hogy mi aktuális vonatkozása van
 19 6 |      becsülete, a hitele felfeszítve!~Mi a szívbe ütött dárda öklelése
 20 6 |               ébren vagyok? Nézz oda, mi az?~– Az ajtó lepecsételve! –
 21 6 |         Vizsgálóbíró és detektív.~– A mi házunknál!~– Jer innen.
 22 6 |           tettem!”~– Őrjöngsz te! Hát mi okát tudnád adni annak?~–
 23 6 |             börtönre ítélnének.~– Hát mi különbséget tesz az, hogy
 24 6 |              az sem ijesztene vissza. Mi ez az én rossz szürke fejem?
 25 7 |                Képzeletem sincs róla, mi úton?~– Szeret ön kisgyermekeket
 26 8 |            bírta elrejteni az örömét. Mi a hadvezérek diadala a hadi
 27 8 |               Hát hiszen én is tudom, mi a hatáskiszámítás.~Most
 28 8 |             derengett.~– Azonban ez a mi beszélgetésünk a kis Riekét
 29 8 |              hogy ő nagyon jól tudja, mi rejtőzik a Schalkaug álnév
 30 9 |              találgatta magában, hogy mi oka lehet annak? Talán púpos
 31 9 |           illatát.~– De hogyan fogjuk mi akkor egymást megérteni –
 32 9 |            egy félreeső szobácskában. Mi itt a magunk urai vagyunk.
 33 9 |              s kérte, hogy nézze meg, mi zaj van odakinn?~A szobaleány
 34 9 |              háziasszony nincs többé. Mi címen ismertet ön meg annyi
 35 10|              kis vércsepp megjelenik!~Mi van abban? – A túlvilág
 36 10|              közbe a ráspolyéles. – A mi Lándory barátunk nagy asztronómus.
 37 11|               a kapitány. – Én tudom, mi az, amit ön szenved, mert
 38 11|          ostromolták? Nem tudja, hogy mi az a commune? Nem tudja,
 39 11|           halálordítás ad élő hangot. Mi az ő szelíd fájdalma ez
 40 11|       keresztkötésből ki nem bontott. Mi csak poharankint nyeltük
 41 11|            1870. június 30-ikán, hogy mi történik 1869. június hasonló
 42 11|              sötét fenekén nem tudni, mi lakik?~Amíg a hajóút tartott,
 43 11|         borravalót a kezébe nyomja.~– Mi ez? Egy bajocco! A pápa
 44 11|     huszonnégy liter borszesz között. Mi van ezen nevetnivaló?~Hiszen
 45 12|              családnak kedvence volt, mi vihette volna önt arra az
 46 12|           találhatott volna engem is. Mi igen jól értettük egymást.
 47 12|                ivópoharát, az ételét! Mi akar ez lenni? Fogadott
 48 12|             Nővérem hirtelen meghalt. Mi megszerettük egymást, és
 49 13|         magadban főzni a taplót. Amíg mi itt kussadunk a börtönben,
 50 13|         lietavai romok között, mint a mi ólomlábú pandúrjaink.~–
 51 13|         Találgatni fogják, hogy ennek mi lehetett az ára? Ingyen
 52 13|       titokban maradhat a dolog, amíg mi ketten, mint két angol turista,
 53 13|              lehetett még látni, hogy mi történik odalenn!~A felriasztott
 54 14|            kategóriájába tartoznak. A mi életmódunk mellett a férfikor
 55 14|             Dea lovagolni.~Hát hiszen mi úgy fogunk itt élni ezután,
 56 14|                Szegény Lyonel! De hát mi az ördögöt akar ön Lyonellel?
 57 14|           sejtelme sincs róla, hogy ő mi szerepet játszik ebben a
 58 14|              el két férjet.~– No, hát mi van benne? (Így szólt Sidonia.)
 59 14|              az egész iratcsomagot.~– Mi baj, uram? – kérdé Péter
 60 15|                En már megszereztem. – Mi módon?~– A legtörvényesebb
 61 15|           Majd elmondom azt is, hogy „mi?” – Ön odáig értesült a
 62 15|             húszesztendős vagy. – Hát mi az az egy esztendő? – Gondold,
 63 15|            volt olyan optimista, mint mi ketten; ő, mikor az új pár
 64 15|          Tudom jól, édes Lyonel, hogy mi hozta önt ide? Pénzt akar
 65 15|                akkor jött el a sora a mi hősünk tevékenységének.
 66 15|              bírom az emlékezetemben. Mi ott az illavai fogház vasrácsai
 67 15|         voltunk értesülve arról, hogy mi történik Párizsban, mint
 68 15|            Kolosszális eszme volt ez. Mi is számot vetettünk benne!
 69 15|        versailles-i kormány seregeit! Mi erről mind pontos tudósítást
 70 15|              a körülzárolt Párizsból. Mi is összesúgtunk. – Csakhogy
 71 15|          azokkal verette őket tönkre. Mi is pórul jártunk a kitörési
 72 15|       Legfeljebb azt tudtuk meg, hogy mi történik az Alföldön? Ön
 73 15|             Alföldön? Ön tudni fogja, mi lett a commune-ből.~– Azt
 74 15|               A kormánytól függ, hogy mi történjék.~– És így az is
 75 15|               megeshetik, hogy amidőn mi ezzel a szekrénnyel megérkezünk
 76 15|        magammal alkudni afölött, hogy mi az igazság, a kötelesség?
 77 15|              a kötelesség? Aztán meg, mi a „jótett” hát akkor azon
 78 15|            fog nekünk okozni az, hogy mi úton-módon jutunk el mi
 79 15|               mi úton-módon jutunk el mi Párizsba. A német seregek
 80 16|               kastélyban.~– Hát önnek mi véleménye van, De a grófnő? –
 81 16|            engedett a főúr.~– Ah! Ezt mi nagyon jól tudjuk. A hírhedett
 82 16|               az ő expozéjában.~– Azt mi jobban tudjuk, uram. Ami
 83 16|        belefoglalni sem lehetett. Ezt mi jobban tudjuk, uram!~– Nekem
 84 16|               hogy a fiatal grófnőnek mi oka lehetett azokat a csodaszép
 85 16|             azzal a húszezer frankkal mi történik, ami a prefektúránál
 86 16|           volt, elvörösödött.~– Akkor mi ez összeghez még egyszer
 87 16|              Boisgoberry.~– Írja ön a mi összegünk alá e nevet: „
 88 16|               vele a kihívó szóért.~– Mi az? Uram! Hát pogányok lettünk-e?
 89 16|               de ugyan mondja ön meg, mi célra támasztaná fel egy
 90 16|             Ürítsünk inkább poharat a mi távollevő kedves rokonunkért,
 91 16|             meghallgatni felőle.~– És mi van az ítéletben? (Ezt a
 92 16|          által.~– Ön régóta ismerős a mi igazságügyminiszterünkkel?~–
 93 16|              nagyon jól értette, hogy mi az!)~– Akarja a grófnő,
 94 16|      napvilágra jönni kényszerítse.~– Mi az?~– Hát ha egyszer egy
 95 16|             nyugtatá meg Lándory. Még mi nem végeztük el. En még
 96 16|             sang orleanista. Már most mi van érdekében a francia
 97 16|                 Ah! Ah! Kérem, kérem! Mi az?~Alfréd egyszerre megszűnt
 98 16|               a derék fiú elvihetné a mi sürgönyünket is a izéhez?
 99 16|             irányában.~Nem érté, hogy mi bajuk lehet, de azt kitalálta,
100 16|              kérem önt, hogy legyen a mi vendégünk.~S ezzel eléje
101 17|          mennyi jót tett Lándory úr a mi házunkkal.~– Hallottam –
102 17|              kezét Lándorynak.~– Ön a mi jó angyalunk!~      ~És
103 17|              végrendelet előkerült, s mi visszahelyeztettünk örökünkbe.~–
104 17|           húgának atyai birtokához, s mi is odaköltözünk, elhagyjuk
105 18|           mondá Lándory elé sietve –; mi történt az anyámmal? Iszonyú
106 18|         hajtja, hogy kérdezzük öntől, mi baja.~– Nincs semmi félelmes
107 18|           volt testi szenvedés.~– Hát mi volt?~– Az a psychiátriába
108 18|           darabokra vágják.~– De hát „mi” az a Lidy Carcasse?~– Azt
109 18|             azt ön nem érti. Azt csak mi tudjuk „itten”. Ez az ember
110 18|                  Hát én nem bánom, de mi lesz mármost a Lis Blanc-féle
111 18|              monsieur, mit gondol ön: mi lesz abból, ha egyszer madame
112 18|            kérdésre.~– Mondja ön meg, mi dolga volt önnek Raoul Ripaille-jal?
113 18|               el is felejtetted, hogy mi Seigniers-ben, az emlékezetes
114 18|             No, csak azt mondom, hogy mi igen jó pajtások leszünk
115 18|          neked az egész történetet; a mi nevezetes menyegzői éjszakánknak
116 18|       minotaurus” társaságnak. Tudod, mi az a minotaurus?~– Tudom.~–
117 18|              meg volt adva a módja, s mi úgy tértünk vissza a templomból,
118 18|               mégis kimaradt.~– Ugyan mi?~– Egy kéve zsupp.~– Ejnye,
119 18|             az üdvözlést.~– Hisz ez a mi „kis Katicánk!”~S aztán
120 18|       mormogott Alfréd.)~– Erről csak mi ketten nem tudunk semmit.
121 18|         Scilla Lándory fülébe. – Csak mi hárman leszünk.~Azzal elmenekült
122 18|             mondá Bertalan.~– No, hát mi az?~– Nem mondhatom el Alfréd
123 18|          Scilla arcából leolvasott. – Mi az ördögről tudnak önök
124 18|              Fog-e vallani a vádlott? Mi?~Lándory nem akarta engedni,
125 18|       dallamot.~Senki sem tudta, hogy mi beszél abban. (Sidonia legkevésbé.)~
126 18|     örökkévalóságban élsz. Mondd meg, mi vár reám? Üdv-e, vagy kárhozat? –
127 18|                  Nem értem a kérdést. Mi volna benne a tréfa?~– Félmillió
128 18|              Lándory búcsút vegyen.~– Mi önnek olyan sokkal tartozunk,
129 18|       ismerjük egymást, ön minket, és mi önt. Nincs szüksége közöttünk
130 18| birtokviszonyok rendbeszedése végett. Mi ma rögtön lerándulunk Seigniers-be,
131 18|   hetvenkedéssel. Úgy hiszem, hogy ha mi ketten összefogunk, hát
132 18|         egymással találkoznunk többé. Mi utazunk a leányommal Erdélybe,
133 18|       csengetésemre?~– Nem hallottunk mi egy csepp csengetést sem. (
134 18|            Majd meg fogja tudni, hogy mi lakik még egy asszonyi szívben! –
135 18|             magát erre a gondolatra: „mi most szökünk!”, egészen
136 18|               akkor tanulja meg, hogy mi az? Milyen jó az!~Játszani,
137 18|          másik hang felelt.~– Hallga! Mi a? – kérdezé Médea figyelve.~–
138 18|           aztán azt is megtudta, hogy mi az „édesen alvás”, mikor
139 18|         felvilágosítani.~– Hát bizony mi mind a hárman egy bűnben
140 18|           ritka jelvényt.~– Hát biz a mi barátságunk nagyon régi
141 18|              emelem. Ilyen hős volt a mi Bertalanunk is. Éljen!~Bertalannak
142 18|           émelygés, migrén. Ki tudja, mi nem lesz még belőle? Talán
143 18|            felsikoltott eliszonyodva. Mi az? Hisz ez valami rettenetes
144 18|        Szeretném megtudni, hogy ugyan mi?~– Majd megtudod.~Azzal
145 18|      megmutatta Bertalan Deának, hogy mi akadálya volt eddig az ő
146 18|             pillanatig. Én nem tudom, mi bajom van megint?~– Támaszkodjál
147 18|    fejecskéjét, s megsúgta neki, hogy mi az ő nagy baja?~Erre aztán
148 18|                 Én találtam meg, hogy mi az igazi sport, amit a mi
149 18|             mi az igazi sport, amit a mi híveink űznek. A hivatalos
150 18|            női erénynek!~– Ah! Hiszen mi sógorok vagyunk! – szólt
151 18|          életemmel és vagyonommal? De mi az ördögnek magázzuk mi
152 18|               mi az ördögnek magázzuk mi egymást? Hiszen sógorok
153 18|             olvasta a lapban. Akkorra mi is beköltözünk.~S azzal
154 18|            hát hogy tudhatod te, hogy mi van az ő leveleiben írva?~–
155 18|               szövetkeztetek össze?~– Mi sem természetesebb. Ő is
156 18|               a katasztrófa eredetét. Mi viheti Pétert erre a szaltó
157 18|        ollószár közé dugta a fejét. – Mi úgy fogunk tenni a Lidyvel,
158 18|           hanem azért tudta jól, hogy mi cselszövényt szőnek, fonnak
159 18|          bámulva kapta hátra a fejét. Mi lesz ebből?~– Te nagy lélekbúvár
160 18|      lélekbúvár vagy. Kitalálod, hogy mi lesz ennek a következése?~–
161 18|        Mármost felfogod ugyebár, hogy mi érdekem van az egész furfangban.~–
162 19|              az, dacára annak, hogy a mi zsoldunkban áll, mégis híve
163 19|            Péter. – De meglássa, hogy mi következése lesz ennek a
164 19|              sem, hogy e légyottjáról mi is tudunk valamit. Olyan
165 19|              a mélységbe. Itt vagyunk mi ketten. A fő-fő ellenség: „
166 19|            arra szükség. Én ismerem a mi emberünket. Fegyverrel a
167 20|             ameddig megkérdezte, hogy mi baja van? Ezt a betegséget
168 20|             szét.~– Ah! Ön van itt!~– Mi baja, Hermione? – suttogá
169 20|                 Mit tudjátok ti, hogy mi az? De én jól ismerem, mert
170 20|                 Én is azt akarom. Hát mi hiányzik nálam?~– Semmi
171 20|          kérdezte tőle, hogy hát neki mi keresete van itt?~– Szaladj! –
172 21|             volna a pezsgőt beadni.~– Mi az? Mi tért vissza? – kérdezé
173 21|              pezsgőt beadni.~– Mi az? Mi tért vissza? – kérdezé az
174 21|             Alfréd elhüledezve. – Hát mi baja Hermionénak?~Péter
175 21|             idehordani a bacilusokat. Mi ugyanazt a kártyát forgatjuk,
176 21|             kikiáltott.~– Nos! Ki az? Mi baj?~Médea elváltoztatott
177 21|           futott.~– Te vagy itt, Dea? Mi bajod van? Miért jössz ide?~–
178 22|               tegnapi intermezzóra.~– Mi történt itten az éjjel? –
179 22| visszaparancsolva Lidyt az ajtóból.~– Mi történt? – sipogá Hermione
180 22|          vissza a másvilágról. De hát mi történt Lyonellel?~– Mit
181 22|               ő dolga volt a további. Mi történt közöttük, azt én
182 22|              maradt nő. – Mit tettem? Mi lesz ebből? Ennek iszonyú
183 24|           test, hol kezdődik a lélek? Mi benne az állati ösztön,
184 24|               benne az állati ösztön, mi a szellem akaratereje?~Egy
185 24|        reggeli pongyola köntösében.~– Mi hír, Péter?~A szolga alig
186 24|       lehajtott fejjel: s várja, hogy mi fog vele történni? Vajon
187 25|            találta fel a büszkeséget. Mi menjünk ebédelni. – Legalább
188 25|    tarantellát táncolnak együtt, vagy mi? Ül le szépen? S rakja vissza
189 27|             el a kérdezősködést! Hogy mi baja a lábamnak? Az csak
190 27|                Te nem is tudtad, hogy mi a világra jöttünk.~– Tudtam