Fezejet
1 2 | tapintattal bírnak az ilyenben!~– No, ma nálamnál csak egy ember
2 2 | nagy könyvet fog róla írni.~No, már ez csakugyan elég ok
3 2 | összekerült a fekete ruhással.~– No, a fogadás első felét te
4 2 | de hazai szülötteket. – No, ezekkel meg aztán éppen
5 2 | tekintettel mondja neki:~– No, a fogadás második felét
6 3 | mikor azt mondta, hogy „No, hát igyunk egyet, Sándor,
7 4 | lett. Ez önt tán kínozza? No, hát én rá akarom önt kényszeríteni,
8 4 | tilinkó-virtuózra következett a sor.~No, ez járt szépen.~Az volt
9 4 | hogy nem öltem meg őket.~– No, ez a tizenharmadik Müller
10 4 | apródonkint visszaadogassam.~– No, a cél kimenti a gonosz
11 4 | felszökkent az ülőhelyéből.~– No, de ez már boszorkányság.
12 6 | szerint, hahotával kacagott.~– No, már ezen igazán nevetnem
13 7 | vesznek soha. Ott egyenrangú a nő a férfival; sőt ami képtelenség,
14 7 | ismét derengett az arcán.~– No, erre legtöbb szükség lesz
15 7 | Az kedvenc mulatságom.~– No, hát csináljon ilyen rajzokat,
16 8 | két darab rozskenyeret.~– No, kicsikém, hát mármost pirítsuk
17 8 | lesz aztán a karácsony!~– No, az nagyon szép öntől, hogy
18 8 | szerző között. Nem tréfa.~– No, hát aláírja? Van írószere?
19 8 | reprodukált képekre. „Ez sikerült! No, ez jobban is üthetett volna
20 8 | alakját fogjuk megismerni. No, iszen, megindult erre minden
21 8 | Godiva arca lángvörös lett.~– No hát, ha meglátta, nem tagadom.
22 8 | szívesen fogja önt látni.~– No hát, mondja ön a tollam
23 8 | éjféli misének a készülője!~– No, most már itt az ideje,
24 8 | búcsúzott és továbbment.~ ~No, de jó, hogy van Isten az
25 9 | igazán, őszintén szeret.~– No, és a nővére! Ne legyen
26 9 | bajától?~De nem bizony.~– No, hát majd merek én! – mondá
27 9 | vizsla a vadat „állni”.~– No, látjátok, hogy nem veszett
28 10| a huszonnégy órájából a nő boldogítása számára?~ ~~~
29 10| 5 óra ~~~~~~Étkezés (no, az még félig-meddig közös
30 10| Régen nem látták egymást! No, de hisz az a jó, mikor
31 10| még „jobb” is jön?~Jött.~– No, már én azért a millióért
32 10| valószínűleg az atyádról is. No, ne remegj. Ebből nem lesz
33 10| csak az ajkát nem.~A nő pedig egészen meg volt dicsőülve.
34 11| férfi, aki igazán szeret?)~– No, önnek akkor most pokolbeli
35 11| kacagásban törnek ki.~– No, ez már jó! Egy ólomkoporsó!~–
36 11| már jó! Egy ólomkoporsó!~– No igen, egy ólomkoporsó és
37 12| azt a szívembe fogod ütni. No, hát itt van a kés, hadd
38 13| ér egy zsák aranynál:~– No hát, öreg cimbora! Azon
39 13| nagyobb bajuk nem történt.~– No, hát hol a festékes láda? –
40 13| adta a megijedt piktort.~– No, hát majd festek én! – duzzogott
41 14| látogatójuk érkezett.~– No, most Péter gyorsan az ágyba;
42 14| belőle a kincsesszekrényt.~– No, a tolvajok szépen meg lesznek
43 14| nem megyek az udvarhoz! „No, hát elmegyek!” Egy hét
44 14| Kérdezték, hol jártam? – „No hát az udvarnál Frohsdorfban
45 14| céljaikat előmozdítja. Minthogy nő: nem lehet a franc-maçonnerie
46 14| saját hiányát pótolja vele!~No, de hát a parasztleánynak
47 14| hogy félelem belenézni!~No, hát ezek az én Médea leányomnak
48 14| kellett Franciaországból.~– No, legalább mármost elmégy
49 14| viselt még el két férjet.~– No, hát mi van benne? (Így
50 15| viselte a Lis Blanc nevet (no, iszen az kellett volna
51 15| névaláírásukkal megerősíttetni.~– No, már az ilyen háromszor
52 15| sikerült volna; mert a derék nő úgy félre tudta magát húzni
53 15| Vezúv közelgő kitörését.~No, iszen a mylord nem várt
54 16| ismeretesek előttünk.~– No, hát legyen úgy – hagyta
55 16| méregkeverő?” – kérdezé tőlem.~– „No, hát hogyne volnék az?”~– „
56 16| mint amennyit megbírt; – no iszen, azt a képet, azt
57 16| kiszaladt az erkélyre. – No, majd beszélek én még neked
58 16| kertészről beszélt a gróf nő, hogy az milyen derék, becsületes
59 16| Ugyanaz a név franciául. No, hát ez volt az, aki Lis
60 17| gyapot sálba tekerve.~– No, mondhatom, hogy senki sem
61 17| hangon rikácsolá, hencegve:~– No, hát én vagyok a Raoul Ripaille!~
62 17| tömeg között elrejteni.~– No, csak mérséklet, úrficska! –
63 17| megbotránkozva Sidonia grófnő.~– No, hát nem látja ön, hogy
64 17| eszére! Nem ismer rám?~– No, hát mit csináljak az eszemmel?
65 17| tetszik nekem, citoyen! No, hát mért óhajtott látni
66 17| cinikus renyheséggel mondá:~– No, ha annyi jót tett velem
67 17| a saját szájába dugta.~– No, hát mehetünk. Éljenek a
68 18| kis pehely van az állán? No, azért még nagyon tiszteletreméltó
69 18| gondolatolvasó emberrel összeakadni! No, hát vegye ön fel a paleot-ját
70 18| nem jön, hogy megcsípjen. No, nem igaz, grófnő?~– Nem
71 18| golyóval, se darázzsal.~– No, a grófné mama már beszélhetne
72 18| magát a levegőbe röpíti. No, hát nem volt igazam, grófnő?~–
73 18| tu valahol.~– Köszönöm. No, hát ülj le, és gyújts rá.~–
74 18| tolvajtól kapta örökségbe.~– No, hát akárhogy volt: egy
75 18| van. Te tudsz riposztozni. No, hát jól van. Ezer ember
76 18| eszejárásának ez az ember?~– No, csak azt mondom, hogy mi
77 18| előttem új dolog a világon.~– No, hát akkor annyival inkább
78 18| akik vele jót tettek. – No, látod, ebben az egyben
79 18| Na de igen. Ő éppen az a nő, akit te az első fejezetben
80 18| Éppen nem vagyok prűd.~– No, hát ülj le ide mellém,
81 18| amiért az ember megházasodik. No, de ezt helyrepótolja azután
82 18| borzasztóan be van fűzve! „No, de majd ha otthon leszünk
83 18| szerencsétlenség ne fenyegessen.~– No, hát mondom, aki tulajdonképpen
84 18| más, mint anyagcsere.~– No, hát kedves egészségetekre
85 18| Pohártörés mennydörgésével.~– No, hát mindebből Médeánál
86 18| Utálatos egy karikatúra! Egy nő, aki nevet. Nem „nevet”,
87 18| jött az: felhagyott vele.~– No, mármost láthatod, hogy
88 18| annyi szépséget lát.~– No, majd látni fogsz itt is.
89 18| szerelmeskedést.~– Hát kezdjük?~– No, megállj. Majd elviszlek
90 18| kíváncsiaskodék Alfréd.~– No igen – mondá Bertalan –,
91 18| címszerepet?~– Grahn Lucile-től.~– No, majd éntőlem nézze meg!~
92 18| köszönöm, hogy fölkeresett.~– No! És nekem semmit? – mondá
93 18| kellett volna sütnöm.~– No, hát kérem azt a megszolgált
94 18| Angyalbőrbe kötött diablesse. – No, hát nem megyünk a Pradóba:
95 18| anyanyelvükön szólt hozzá:~– No, hát hogy volt ön megelégedve
96 18| elmenekült az öltözőjébe.~– No, ugye, hogy még a Brahmát
97 18| egyszerre elnevette magát.~– No, ez szép volt!~– Most jönne
98 18| így szólt Lándoryhoz.~– No hát, haragszik rám Brahma?~
99 18| csipke corsage-t alatta. – No, hát üljünk asztalhoz.~S
100 18| kihívó daccal mondá:~– No, hát találja ki.~Lándorynak
101 18| elolvastam – mondá Bertalan.~– No, hát mi az?~– Nem mondhatom
102 18| adni, de akiért ön rajong.~No, ez bizony ugyan huszáros
103 18| nagyot villant a szeme.~– No lám! – Azzal felemelte a
104 18| mikor már Phaedra elment.~– No, ez megkísérelhető.~– Próbáljuk
105 18| voltak egyedül: a férfi és a nő.~Ennek minden íze, mozdulatja
106 18| meg engemet máskor is.” – „No, csak maradjon itt, vetve
107 18| Oroszországban van.~– Hát az „más?” No, de mégis közel van hozzátok?~–
108 18| tőlünk. Hál’Istennek!~– No, én hát nem bánom. Én geográfiát
109 18| vénségemre nem tanulok. No, hát egyszóval együtt laktok
110 18| sem tart tovább itten.~– No, ez igazán kedves hír rám
111 18| Az a monsieur Lándory! No, ennek a kedélyállapotjáról
112 18| mondhat felőle valami újat.~– No, ez pedig valami új lesz. –
113 18| rövidségére.~Lándory tudta, hogy no, most kezdődik a harcjáték.~
114 18| Eddig „asszony” volt, elvált nő; – hideg, lenéző, csúfondáros –
115 18| az egész társaság (férfi, nő) arcán mind azt olvashatá,
116 18| szempillantásból, amit a játszó nő ezalatt feléje vetett, mindent
117 18| egy neme a gyűlöletnek. No, ugye, hogy nem volt igaza?~–
118 18| helyet fel kellett keresni. – No, meg aztán egy bőröndöt
119 18| almafájának árnyéka alatt. A nő szemében olyan fény ragyog,
120 18| furcsa képpel nézett rá.~– No, csak azért kérdem – monda
121 18| el tudta rabolni az egyik nő arcáról a nevetést, s tudott
122 18| nem voltam gyermek!~Más nő akkor végzi a gyermekségét,
123 18| nevetett a sikernek.~– No, hát találd ki, hogy mire
124 18| egy pofont.~– De jólesett! No, még egyet!~Csak azért sem.~
125 18| Godiva számára kötözött. Nő kívánsága parancsolat!~–
126 18| nagy baja?~Erre aztán a nő arca egyszerre lángra gyulladt:
127 18| senkitől nem kapott Médea. A nő aztán felfedezte előtte
128 18| csoportosuló urakhoz.~– No, lám, milyen szép az, hogy
129 18| kényszerített az arcára.~– No, hát a kedvedért elmesélem
130 18| az effendi Lándorynak:~– No, barátom, eddig azt hittem,
131 18| furcsa kétségbeesésre.~– No, csak ne szállj perbe az
132 18| hátra. Ő nem mindennapi nő. Vele nem lehet úgy játszani,
133 18| tolvajkulcs megvan, amivel egy nő szívéhez hozzá lehet férni. –
134 18| kesernyés nevetéssel. – No, akkor vigyázni fogok a
135 18| az a szokás, hogy mikor a nő legmagasztosabb küldetésének
136 18| előidézi a rigolyáknak. A nő szenvedése merő lelkiismeret-furdalás
137 18| vannak berendezve, hogy a nő és a férj hálószobáit csak
138 18| is elő lehet készíteni. A nő, amíg szoptat, nagyon érzékeny
139 18| helyen.~Itt azután a férj és nő lakása is egészen a normális
140 18| tivornyaszó nem hatolhatott át a nő szobájáig. De viszont a
141 18| fel sem lehetett látni a nő udvari ablakaiba, a fölöttük
142 18| ugyanannak a királynak.~– Haha! No, ezt is elmondom neki. Mert
143 18| őtet ápolom.”~– Hahaha! No, ez nem várható.~– Vagy
144 18| majd hozzatok magatokkal.~– No, van nekünk! De azért te
145 18| hagynám hátra nálad, hogy „No, most az én sógorom, Lyonel,
146 19| árt, aki megharagszik.~– No, én előre figyelmeztetem
147 19| tisztára lepusztítva találja!~– No, kisasszony! Én mosom a
148 19| elbújva a levelek közt.~– No, ezt az egyet tegyük ide
149 20| Médea volt az egyetlen nő az asztalnál, Hermionéről
150 20| Hermione-nak. – A vacsoránál a nő az asztal egyik végén ült,
151 20| egy valóságos Krisztus!~– No, no! Lyonel! Én vallásos
152 20| valóságos Krisztus!~– No, no! Lyonel! Én vallásos vagyok.
153 20| sem szokott az idejönni! A nő teljesen szabad.~Nyugtalanul
154 20| megpillantá Lyonelt a beteg nő, egyszerre kivillantak az
155 20| lennél.~– Szeretem, mikor egy nő az erényprédikációhoz kezd:
156 20| nevetett erre.~– A bacilusokat! No, te ugyan derék vitéz vagy!
157 21| azt mondá Péter Lidynek:~– No, mármost én meg a többieket
158 21| szíves helyettem játszani.~No, ezt meg kellett akadályozni!
159 21| is hívták effendinek.~– No, látod. Egészen megfordult
160 22| De hát hogyne akarna egy nő eldicsekedni azzal a szép
161 22| megfutott a pásztoróra elől. A nő teljesen kiábrándult. Ez
162 22| rebegé az egyedül maradt nő. – Mit tettem? Mi lesz ebből?
163 23| odaszólt az effendihez.~– No, hát itt vagyok, revánsot
164 23| nem fogadta el a kardot.~– No, hát legyen pisztoly. Rekontra.~
165 23| után néha kibékülnek.~– No, te engem legázoltál – mondá
166 24| érezte magát; ez állapotban a nő ingerlékeny, izgatott, szeszélyes,
167 25| Sidonia a kocsisának. A gróf nő, mint professzionált lókedvelő,
168 25| ide a medvevadászatra. – No, én megkaptam a magam medvéjét.~–
169 25| átkozottat, aki így bánt veled!~– No, csak semmiképpen ne szidalmazd
170 25| Hát hadd legyen!~– Egy nő van nálad?~– Igenis, egy
171 25| nálad?~– Igenis, egy szép nő.~Sidonia grófnő egy lépést
172 25| a földön, nem volnék se nő, se művésznő, csak anya.
173 25| el minden idegeit. Ez a nő vaskézzel dúlt a belső zsigereiben.~
174 25| táncosnők privilégiuma? No, hát én elfogadom a versenyt.
175 25| mindazt, amit ő mondott.~A két nő közül most amaz volt a nagyobb,
176 26| te tudnád, hogy micsoda nő az!~– Ha én tudnám, hogy
177 26| tudnám, hogy Scilla micsoda nő! Ez jól volt adva. Mintha
178 27| hagyott.~– Micsoda „ember?”~– No, hát, Lándory no.~– Úgy?
179 27| ember?”~– No, hát, Lándory no.~– Úgy? A Lándory! Az nem
180 27| megvetett? Te olyan szívtelen nő vagy, mint amilyen szívtelen
181 27| finom selyem – harisnya! – No, hogy ne legyen kénytelen
182 27| mondja: „úgy kell neki!”~– No, hát legyen egészen „úgy!”~
183 27| az orruk előtt az ajtót: „No, hát jöjjetek utánam!”~A
184 27| bennünket? – kérdezé az a nő. Hány csók volt elég erre
185 27| visszaérkezett az országházból, a nő akkor dobta a kandalló tüzébe
|