Fezejet

  1 4 |                  a házikisasszony, a szép Godiva, vagy ahogy a bécsiek hívták: „
  2 4 |                    tulajdonságaikkal maga Godiva kisasszony ismerteti meg
  3 4 |              arcát nevetésre készítve elő Godiva –, a hírhedett inkvizítor,
  4 4 |          kényszerítek. Tanulni fog tőlem.~Godiva folyvást kacagva mondá el
  5 4 |              kiáltá oda tetsző véleményét Godiva kisasszony az íróasztaltól.~–
  6 4 |             termetű. Hogy nevettek rajta!~Godiva kisasszony elkészült a schedáival:
  7 4 |                  társaság felkacagott, de Godiva kisasszony meg tudta tartani
  8 4 |                mint amekkorát leszámlált. Godiva kisasszony, a vizsgálóbíró,
  9 4 |                 Lett rá nagy nevetés! Még Godiva kisasszony is kiesett a
 10 4 |               alatt ruinált ember leszek!~Godiva kisasszony ismét komoly
 11 4 |                   a diplomáját? – vallatá Godiva.~– Nem tudom, mi az az állat.~–
 12 4 |                hogy a nevetését elfojtsa. Godiva kisasszony arca pedig egyszerre
 13 4 |            Felmentünk tégedet – zendül rá Godiva kisasszony szava s utána
 14 4 |                  volt – monda rá komolyan Godiva kisasszony.~– S mikor történt
 15 4 |                 ellenfél két szekundánsa. Godiva kisasszony felhívására azonnal
 16 4 |           kacagtak a sikeres védelmen.~De Godiva kisasszony sem maradt adós;
 17 4 |        mellékasztalka mellett lapozgatott Godiva kisasszony rajzalbumaiban,
 18 4 |                  idézve van – komolykodék Godiva kisasszony. – Még egy vádlevél
 19 4 |             bűnömet a fejemre olvastatni.~Godiva kigöngyölíté a cédulkát,
 20 4 |                  kérdé bírói pedánssággal Godiva kisasszony.~Erre a kérdésre
 21 4 |                Lándory; szemeiből, melyek Godiva tréfás arcára voltak fordítva,
 22 4 |             zavarban van, s súgták neki: „Godiva kisasszony albumait!” (Ők
 23 4 |            rabolnának, azokat vinnék el.)~Godiva elnevette magát. Talán hízelgett
 24 4 |                   tüzet a Vezúvból.”~Maga Godiva is hangos kacajra nyitotta
 25 4 |                 szeretnek ülni párosával.~Godiva odahívta maga mellé egy
 26 4 |        Trafiktürke” a dohányosbolt előtt.~Godiva felszökkent az ülőhelyéből.~–
 27 4 |        kiáltoznának rá: „Mért nem sírsz?”~Godiva arcán az ámulat átszellemülése
 28 4 |         szétterjesztve vitorláztak benne, Godiva összeborzongott, mikor Lándory
 29 6 |        vasszekrénnyel a kezében, amelyben Godiva vegyészi szerei álltak.
 30 7 |                 keresse ennek az indokát?~Godiva nagyon jól tudhatja, hogy
 31 7 |                 Másnap ott volt a lakásán Godiva.~Azt is sejté. Egész nap
 32 7 |                Beszéljünk az ön dolgáról, Godiva kisasszony! Én rossz vigasztaló
 33 7 |                      Ez szerencsétlenség, Godiva kisasszony. Olyan, mintha
 34 7 |                 most már kezdte kitalálni Godiva észjárását.~– Hol vennők
 35 7 |               hagyjam itten. Íme, átadom.~Godiva az oldalán függő kis bőrtárcából
 36 7 |           alternatíva pedig ez – folytatá Godiva. – A biztosítási kötvény
 37 7 |                levest főzni! – dicsekedék Godiva ennél a témánál, s valami
 38 7 |              elfogadja ön az én tervemet?~Godiva sietett a kezét nyújtani.~–
 39 7 |          címpajzsára ez a név van vésve: „Godiva” és egy évszám „1848”.~–
 40 7 |                   az. Jól ismerem – mondá Godiva.~– Eszerint ebben kell lenni
 41 7 |                 füléhez kötve, nyissa ki.~Godiva felnyitá a perselyt, s kiönté
 42 7 |                   Ez a legkapósabb munka.~Godiva lehajtotta a fejét, s amellett
 43 7 |                     Schalkaug kisasszony!~Godiva még egy szót mondott Bertalannak
 44 8 |                  Jézuska jövetele hozott.~Godiva földszinti szállást kapott
 45 8 |          ruggyanta csövekkel leszorítani.~Godiva otthon töltötte a karácsonyestét.
 46 8 |                naponkint tíz pfenningért.~Godiva a kisgyermek örömére karácsonyfát
 47 8 |               amit a Jézuska hozott neki.~Godiva elmélázva ül a karácsonyfa
 48 8 |                  pirítsuk meg a kenyeret.~Godiva odaszökött a kályhához,
 49 8 |              bebocsátotta az idegen urat.~Godiva majd kiejtette a láttára
 50 8 |                 megemlékezett rólam monda Godiva, lesegítve Bertalanról az
 51 8 |                   másik a modell számára.~Godiva már most abbahagyta a kenyérpirítást,
 52 8 |                kaptam már kiadót.~– Ah! – Godiva kétkedve tekinte rá. Bertalan
 53 8 |               kiadásért háromszázötvenet.~Godiva nem akart hinni a mondottaknak,
 54 8 |                   élő szemeivel olvashatá Godiva, hogy az egy valóságos komoly
 55 8 |                   s aközben tanulmányozta Godiva arcvonásait.~A szemöldökei
 56 8 |                  volt.~– Ah! – kiálta fel Godiva a meglepetés sikoltó hangján.
 57 8 |           vigyázzon azzal a spiritusszal!~Godiva zavarban volt, és elpirulva:
 58 8 |                   rossz ember – duzzogott Godiva Bertalanra. Kezdi a „geräucherte
 59 8 |                   fogadni! – kapott rajta Godiva. De rögtön elkomolyult megint.~
 60 8 |                Makler” szerepét játszani.~Godiva arcán ismét bizalom derengett.~–
 61 8 |                      Ez az úr jól mondja.~Godiva tehát hozzáfogott a háziasszonyi
 62 8 |               mulatságos fölfedezés volt. Godiva arcán egy-egy percben át
 63 8 |                megtetted-e azt?)~Utoljára Godiva felállt az asztaltól, az
 64 8 |                  is kell valamit? – kérdé Godiva.~– Igen. A meghatalmazást
 65 8 |               kellett pamlagul használni.~Godiva, elöl menve, sietett azt
 66 8 |           olvasmányom. Egy regény.~– Ejh! Godiva kisasszony. Hát előttem
 67 8 |                   Az egy magyar nyelvtan. Godiva arca lángvörös lett.~– No
 68 8 |              falusi lakában.~– Tegye azt, Godiva kisasszony. Van egy áldott
 69 8 |                  a tollam alá, mit írjak?~Godiva leült az ágy szélére.~Bertalan
 70 8 |               tökéletesebbet alkothasson.~Godiva megköszönte szépen a jó
 71 8 |                   nem tartok órát – mondá Godiva –; átellenben éppen a torony.
 72 8 |                még az indóházban? – szólt Godiva. – Maradjon még. Majd készítek
 73 8 |                  narancsot belefacsarták. Godiva előhordta a tanulmányait,
 74 8 |                prémes kabátját felöltve.~(Godiva csendes szemrehányással
 75 8 |               valamit kell önnek átadnom, Godiva kisasszony. Itt van az atyjának
 76 8 |                 kiadott ítéletet odatette Godiva kezébe.~Godiva ezeknél a
 77 8 |                   odatette Godiva kezébe.~Godiva ezeknél a szavaknál levágta
 78 8 |           felhagyott a szakállcibálással. Godiva végre, hogy egészen bebizonyítsa,
 79 8 |                vasúthoz.~– Várjon – szólt Godiva. – Én is önnel megyek. –
 80 8 |                      Én? Bécsbe. – Minek?~Godiva elébb egy nagyot hallgatott.
 81 8 |           megtettem azt – mondá Bertalan.~Godiva megdöbbenve nézett reá.
 82 8 |                  valamit az én kedvemért, Godiva – szólt Bertalan a baráti
 83 8 |      Gyógyíthatlanná váló mellbajt. Érti?~Godiva rábólintott a fejével. És
 84 8 |           emeleten. Reggel korán megkapta Godiva kisasszony a felmondást
 85 9 |              vagonablakból kikandítani. – Godiva vala.~Odafutott eléje, hogy
 86 9 |                  Ezen aztán nagyot bámult Godiva; s találgatta magában, hogy
 87 9 |                megérteni – kíváncsiskodék Godiva –, ha önnek a nénje csak
 88 9 |             szívességre kérem önt – szólt Godiva, mikor már a falu közelébe
 89 9 |          emlegetni szabad idegenek előtt.~Godiva azonban más okot akart ennek
 90 9 |                  néni. (A nevét tudta már Godiva Lándory leveléből.)~Igen
 91 9 |         megcsókolta: az viszont őt; aztán Godiva beszélt magyarul, Sarolta
 92 9 |               csendesen mosolygott hozzá.~Godiva már azt is megtudta, hogy
 93 9 |               aztán már egy hetet töltött Godiva Lándory házánál, anélkül,
 94 9 |                   ki látogatna meg engem?~Godiva valami kimondhatatlan fájdalom
 95 9 |                   bele a szavába hirtelen Godiva.~Bertalan nagyot sóhajtott.~–
 96 9 |           sóhajtott.~– Ön kivételes lény, Godiva; – ezt én önnek a legelső
 97 9 |                  szólt, tiltó szót emelve Godiva, aki azt hitte, hogy az
 98 9 |                  Hogy történt az? – kérdé Godiva természetes kíváncsisággal.~–
 99 9 |               sehová a világba? – kérdezé Godiva.~– Mit keressek én a nagyvilági
100 9 |                   attól bennünket – mondá Godiva e baljóslatra. Talán észre
101 9 |                 az én eszményem – suttogá Godiva; hisz Bertalan úgyis olvas
102 9 |               zsákmányt!~– Hol? – kérdezé Godiva elbámulva.~– Az vagyok én
103 9 |               elől térjen ön ki! – kiálta Godiva.~– De hátha nem az? – mondá
104 9 |                hát majd merek én! – mondá Godiva, s előlépve a kerti lakból,
105 9 |          gyermekei, ugye? – rebegé halkan Godiva.~Igenis, „azokéi”. Akiknek
106 9 |                  ruhás fiúval találkozott Godiva mindig ő köszönt neki előbb: „
107 9 |                  úgy rajongott érte, mint Godiva. Szintén ekként találkozott
108 9 |                   lett árulója a szívnek!~Godiva igen keveset rajzolt ittléte
109 9 |                    Közelgett a szüret is.~Godiva példálózni kezdett már az
110 9 |             szüret előtti nap éjszakáján.~Godiva hálószobájának az ajtaja
111 9 |               mellette: orvosért küldtek.~Godiva hirtelen felszedte a ruháit,
112 9 |                nem szabad még meghalnia!”~Godiva szinte megszánta őt. Hát
113 9 |                   akkor vette észre, hogy Godiva is ott van.~Akkor aztán
114 9 |                 felállt, s aztán megfogta Godiva kezét, odatette azt Sarolta
115 9 |                 kérdezé: hát dobog-e még?~Godiva fejének csendes ingatásával
116 9 |                    s kirohant a szobából.~Godiva egyedül maradt a halottal,
117 9 |                égnek is?” – kérdé magában Godiva. – És aztán a legközelebbi
118 9 |            következő még hosszabb – mondá Godiva. – Sajnálom, hogy annak
119 9 |              leány van a háznál?~– Kedves Godiva, gyászszertartásnál nem
120 9 |             ismeri egymást.~Ezt a szokást Godiva nem tudhatá, hisz az ő nagy
121 9 |                támaszkodott a homlokával.~Godiva folytatá.~– Hányszor megcsalta
122 9 |               maradok a temetésig – mondá Godiva. – Akkor aztán visszatérek
123 9 |              danája: „Vajon ki halt meg?”~Godiva és Bertalan visszatértek
124 9 |                  engednek a búcsúvételre.~Godiva egész nap el volt foglalva
125 9 |            visszaérkezett. Azokat is mind Godiva bontogatta föl, s jelentést
126 9 |               ültek egyedül az asztalnál, Godiva és Bertalan, végignézve
127 9 |                  helyet tetőled! – rebegé Godiva a koporsóra borulva, melyet
128 9 |                   vera” – suttogá magában Godiva, a homlokzat feliratát emlékébe
129 9 |                  ma este elutazom – mondá Godiva, mikor az utolsó sopánkodó
130 9 |              kavicsot odalenn az udvaron: Godiva, fátyolos utazó kalapjával
131 9 |                 önéiben.~– Tudok – susogá Godiva –, ön azt gondolja: „Ne
132 9 |           lelkednek meghozná a nyugalmát.~Godiva arca még halaványabb lett
133 9 |                   hogy a szemeibe nézzen.~Godiva zavarodottan meredt Bertalan
134 9 |                   megtalálja-e azt nálam?~Godiva a megdicsőülés kábulatával
135 10|                    szenvedélyes csók után Godiva megtörülte az ajkát, a fehér
136 10|             örömök privilégiumát lezárja.~Godiva megrettent. Bertalan igyekezett
137 10|               orvos nem is kérdezősködött Godiva hogylétéről; inkább bókokat
138 10|                 játszotta a hipochondrát.~Godiva mindezekre csak az ő szokott
139 10|              rosszul sikerült a tettetés. Godiva tudta azt már jól, hogy
140 10|                   sleeping-cart bérelt ki Godiva számára, ahová őt előre
141 10|                 az alvószakaszba pihenni.~Godiva azonban nem tudott aludni
142 10|               minden beszéd áthallatszik.~Godiva hallhatá jól az újon érkezett
143 10|                   nem is mondta el soha.)~Godiva mohó kíváncsisággal hallgatózott
144 10|              orgazdája volt a többieknek.~Godiva felszökött az ágyáról. A
145 10|            tartott botrányos orgia miatt.~Godiva összetette a kezeit: azon
146 10|                 vonat tovább indulhatott.~Godiva bámult azon, hogy ő még
147 10|             ismerte. Bertalan jött hozzá.~Godiva igyekezett nyugalmat erőszakolni
148 10|                     Igen. Aludtam – mondá Godiva.~Hanem a keze mást mondott
149 10|                 Nem! – sietett tiltakozni Godiva. – Semmit sem hallottam.~–
150 10|              terólad. Mindenféle rosszat.~Godiva most rémülten kapta meg
151 10|                   nem mondák – tiltakozék Godiva: elárulva vele, hogy az
152 10|                   egy palotát Budapesten.~Godiva szeretett volna kacagni
153 10|                    Háziúr által kiűzetés!~Godiva most görcsös nevetéssel
154 10|                 Bertalant nejével együtt.~Godiva reszkető kézzel vette át
155 10|                   otthon énnekem? – kérdé Godiva, elernyedve, elbúsultan.~
156 10|           küszöbét sem léphetnéd át soha.~Godiva még mindig nem látott tisztán.~–
157 10|              kivágott ruhában kell menni. Godiva arcán negédes mosoly vonult
158 10|                  Egy forró vízcsepp, mely Godiva vállára hullott.~Ezt a forró
159 11|              felvéve. Ebben pedig utazott Godiva – haza – ahhoz a kis otthonhoz,
160 11|                    Annyi ideje múlt, hogy Godiva kitalálta azt a gondolatját: „
161 11|              törülve a fövenybe írt szó: „Godiva, Bertalan: szeretlek”?~Az
162 12|                szenvedő Pétert.~– Micsoda Godiva? – kiálta fel a rab.~– Traumhold
163 12|             Boldogok voltunk.~– Traumhold Godiva az ön neje? – kiabált a
164 12|              belőle: „született Traumhold Godiva”, „meghalt Capri szigetén,
165 13|            vagyona zár alatt marad, addig Godiva szegény lesz. Ha az a kincs
166 13|                  kezemhez kaptam, s ahogy Godiva kívánta, ez összeget alapítványul
167 16|                   alá pedig ezt a nevet: „Godiva”.~Egyszerre, mintha megbénult
168 16|            elmondta egymásnak, hogy ez a „Godiva” nem csupán annak a híres
169 16|                    az árvák javára – és a Godiva névre, az nem én voltam,
170 18|                azt a lezárt étuit, amiben Godiva arcképe volt rejtve. Capri
171 18| immortelle-koszorút, amit nagy alattomban Godiva számára kötözött. Nő kívánsága
172 18|                    suttogá Dea, odasietve Godiva sírköve elé, s letérdelve
173 18|                  olyan jó, mint ő volt!~A Godiva sírköve mellett volt egy
174 18|                 meg fog halni a gyermeke: Godiva elrabolja magának. – A férje