Fezejet

  1 4 |              tudomány! Aki érti. – A Péter volt az urának a legjobb
  2 4 |       ezüsttálcán átnyújtá az urának Péter, a fél szájszegletéből azt
  3 4 |               Rövidvártatva belépett Péter az ezüsttálcával – azon
  4 4 |      orrcsíptető szemüvegét kereste, Péter elmondá a maga véleményét
  5 4 |             A tribunált megzavarta a Péter azzal a jelentéssel, hogy
  6 4 |      mindenki annak képzeli magát.~A Péter ismét megzavarta a társaságot
  7 4 |              a másikban Traumhold és Péter inas a bakon.~
  8 6 |             dákót Lándorynak. Amíg a Péter elhozatja a megrendelt vacsorát,
  9 6 |       vacsora fel volt szolgáltatva; Péter bejelenté; akkorra Stauner
 10 6 |         kérdezték tőle, hol járt.~De Péter annyit súgott az urának
 11 6 |            éjt kívántak egymásnak: a Péter vezette őket a vendégszobákba.~
 12 6 |        tévedt. A csengetésre odajött Péter.~– Mit akarsz? – kérdezé
 13 6 |          lepecsételve! – hördült fel Péter.~– Hát te is látod azt ott? –
 14 6 |            Az már veszedelem – mondá Péter elcsüggedten. – Tehát csakugyan
 15 6 |      beszéljünk valamiről csendesen, Péter: – tudod? Csendesen.~A bankár,
 16 6 |         súlylánca a végét járja már. Péter újból fel akarta húzni.~–
 17 6 |       orgazdája voltam.~Erre a szóra Péter elkezdett kacagni. Igazán,
 18 6 |           csukják.~– Nem úgy van az, Péter. Vétkes nem vagyok, hanem
 19 6 |              azt felelte: „Hagyd el, Péter: egy bankárnak az újszülöttje
 20 6 |         orgyilkos, aki azt megtenné! Péter odatette az urának a kezét
 21 6 |      gondolsz? – riadt föl a bankár.~Péter nem felelt semmit. Fölkelt
 22 6 |           bűnhődik meg érte miattam.~Péter felállt, kiegyenesedett.~–
 23 7 |         hallottam ütni. Vártam, hogy Péter majd bejön, s kinyitja az
 24 7 |           csizmáit tisztítatlanul. A Péter nem fog azokért bejönni;
 25 7 |              azokért bejönni; mert a Péter az éjjel megölte a gazdáját,
 26 7 |              kiverni a szeméből.~– A Péter! – kiáltá fel Lándory, hirtelen
 27 7 |               öreg cseléd!~– Igen. A Péter – mondá Stauner úr, tapasztalatai
 28 7 |         dugva az inas-livrée-re, mit Péter tegnap este viselt.~A kapusné
 29 7 |      Szökevény tolvaj inas, Kalthahn Péter elfogatott, rablott pénz
 30 7 |           gondolat megőrjít. Az öreg Péter tett engem árvaleánnyá!~–
 31 7 |              hogy azt is elrabolta a Péter, mert ha otthagyja, azt
 32 8 |             amelyiknek a cédulájára „Péter” neve volt felírva. Hogy
 33 12|         elítélt rabot: neve Kalthahn Péter. Eszközölj számára amnesztiát.«”
 34 12|            kegyelmi levelet Kalthahn Péter számára.~Csakhogy ekkor
 35 12|      átszállítva. Azok között vala a Péter is.~Lándory tehát hiába
 36 12|           mondatot:~– Nevem Kalthahn Péter, negyvenöt éves vagyok,
 37 12|            újra kezdődik.~– Kalthahn Péter, maradjon idelenn – parancsolá
 38 12|              zárkába, utána Kalthahn Péter, akinek a kezeiről levették
 39 12|              hova álljon.~– Kalthahn Péter, ön azt vallotta magára,
 40 12|        gyilkosa.~– Csak nyugodt vér, Péter – mondá Lándory odalépve
 41 12|             idézte is elő a halálát.~Péter most már ravaszul nevetett.~–
 42 12|              mondom önnek: „Kalthahn Péter! Erre van éjszak, arra nyugat,
 43 12|          Odaadta a rabnak a levelet.~Péter összehúzott szemöldökkel
 44 12|           még valamit mutatok önnek, Péter. Itt van a jegyzékkönyvecském,
 45 12|         saját magára ismert Kalthahn Péter.~Azzal ez a kemény ember,
 46 12|             te ezt az urat, Kalthahn Péter, mint az árnyék? Van teneked
 47 12|            henyélni való.~– Kalthahn Péter hátralevő büntetése legmagasabb
 48 12|           igazgató úr, hogy Kalthahn Péter sohasem volt méregkeverő.~–
 49 12|     méregkeverő.~– Mit szólsz ehhez, Péter?~– Nem voltam az.~– Hát
 50 12|        Lándory köhécselt.~– Kalthahn Péter nem fegyenc többé. Kérem
 51 12|           nem tudja ön, uram – szólt Péter határozott hangon –, mert
 52 13|             ki lett állítva Kalthahn Péter számára a szabadonbocsátási
 53 13|             kelt a hátramaradtakban.~Péter új gazdájával együtt a városi
 54 13|            bort inni, se dohányozni. Péter ugyan komiszabb szivarral
 55 13|             volna.~– Ne hidd ám azt, Péter (Lándory most már tegezte
 56 13|          vexírzár) képez a lelkeden.~Péter önelégülten mosolygott azon,
 57 13|              zárat fel tudom nyitni.~Péter fújta a füstöt a havannából.
 58 13|  rablótársaság nagymestere; Kalthahn Péter pedig Traumhold bankár gyilkosa
 59 13|           keveset érdekelt, Kalthahn Péter; amíg egyszer el találta
 60 13|            lenne oldva az átok alól.~Péter nem tudott a helyén maradni
 61 13|           szándékkal volt teirántad.~Péter a falnak támaszkodott a
 62 13|             nyugszik.~– Ne most még, Péter. Csendes álma van ott a
 63 13|      eszecském kigondolt.~– Beszélj, Péter.~– Minekünk ezeket az eldugott
 64 13|             a gonosztevő!~– Jól van, Péter; odáig csak titokban maradhat
 65 13|        foganatosítani, hogy Lándory, Péter kíséretében, egyenesen odautazik
 66 13|         akkor festőt is hoz magával.~Péter lesz a festő.~– De én nem
 67 13|             hasztalan volt a szegény Péter előtt a gazdag vendéglátó
 68 13|                 kérdé nagyot bámulva Péter. – Hát aztán?~– Aztán majd
 69 13|             előttünk az élő tanújel.~Péter nagyot bámult. Még ilyennel
 70 13|        Mármint én, ugye? – hagyta rá Péter.~Amint aztán az erdőkerülő
 71 13|          törmelék között elhangzott, Péter odaadta a rajzalbumot Lándorynak,
 72 13|           alatta levő üregben, amint Péter elkezdett botorkázni, rögtön
 73 13|             tart a mancsai közt, s a Péter most ezzel akadt össze.~
 74 13|           lebocsátkozék az üregbe.~A Péter lámpájának vége volt már:
 75 13|              meg álmai megzavaróját. Péter szerencséjére azonban egy
 76 13|             magát.~Lándory odarohant Péter segítségére, s hátulról
 77 13|             haragjával.~Most azonban Péter került felül, s megint ő
 78 13|             festek itten – debachált Péter –, ahol az embert medvék
 79 14|              Blanc szekrény~Kalthahn Péter nagyon jól bele tudta magát
 80 14|              a hitvestársáért is; de Péter úr köszönte szépen azt a
 81 14|           amik a vérzést elállítják. Péter azt tátongó sebnek nevezte.
 82 14|           kellett neki maradni „Hahn Péter, festő”-nek.~Ennek a következése
 83 14|     látogatójuk érkezett.~– No, most Péter gyorsan az ágyba; aztán
 84 14|             mind a kettőjük számára. Péter lefeküdt már, mikor a látogató
 85 14|           szoba ajtaját.~Akkor aztán Péter is felhagyott a színlelt
 86 14|           tudomány ennek – magyarázá Péter Lándorynak. – Aki a fortélyát
 87 14|    závárfogak egyszerre szétnyílnak.~Péter ezt is Monterossótól tudta
 88 14|              volt e remekművön elég.~Péter az ismert fortély segélyével
 89 14|              mondok önnek – folytatá Péter. – Ön nem felejtheti azt
 90 14|             magában.~– Uram! – szólt Péter. – Hogy meggyőzzem önt arról,
 91 14|   hozzáfogott a napló átolvasásához. Péter előkereste az útibőröndből
 92 14|                Mi baj, uram? – kérdé Péter felserkenve, ki szépen elaludt
 93 15|         Főzzek friss teát? – kérdezé Péter.~– Ez is jó – mondá Bertalan,
 94 15|              az iratot? – példálózék Péter. – Inkább szerezzük meg
 95 15|    Lanterne-t exegetálták. Ne legyen Péter a nevem, ha Monterossónak
 96 15|        Ripaille, amelyet a Bonaparte Péter által, agyonlőtt Victor
 97 15|              te itt nekem elmondasz, Péter. Csináljunk puncsot: én
 98 15|              is elolvasnunk? – kérdé Péter.~– Láttad, hogy tíz pecséttel
 99 15|              volna.~– Hiszen, kedves Péter, ha én meg tudnék magammal
100 15|              De elébb Versailles-ba.~Péter nem értette, miért, de belenyugodott.
101 16|              L’âne doré~– Fogadjunk, Péter, száz forintban egy garas
102 16|             nevezni – monda Lándory.~Péter a fejét rázta.~– Az ellenfogadás
103 16|         cseléd közötti viszonyt csak Péter feszes magatartása tanúsítá –
104 16|            megjelenésnél, kísértetve Péter által, ki a kincsesszekrényt
105 16|         megunta a kínlódást nézni.~A Péter aztán egy perc alatt felnyitotta
106 16|             Különös az – szólalt meg Péter –, hogy az érdekelt felek
107 16|      köszönte a meghívást, ott lesz.~Péter utánament az inasnak.~Jó
108 16|               Lándory utánagondolt a Péter által elmondottaknak. Végigmenve
109 16|        elhozatni Lándory útiszereit, Péter urat meg a készen tartott
110 17|               a háttal forduló ülést Péter foglalta el, külvárosi munkásnak
111 17|            kezéből az esernyőt, ha a Péter nem fogta volna fél kézzel
112 18|        felvették a kocsiba. Elfért a Péter mellett, a hátulsó ülésben.~
113 18|         katakombák bűze tapad.~Amint Péter eltakarította az alviláglátott
114 18|       névjegyet hozott be Lándoryhoz Péter: „Le Harpe, könyvkiadó.”~
115 18|    eltöltötte a búcsúlátogatásokkal.~Péter is megtartotta a búcsúlakomát
116 18|        Reggel pedig le sem fekhetett Péter, mert az volt az összekelés
117 18|              másnak.~– Uram! – mondá Péter e műtét közben. – A palotában
118 18|           hát ráncba szedjük őket.~– Péter! Te be vagy rúgva! – mondá
119 18| remiz-hintója volt; a kocsis mellett Péter ült, aki a kalapjával köszöntött
120 18|             hová mennek?~– Madame. A Péter nehéz ember.~– Eh, mit?
121 18|                Hová utazunk? – kérdé Péter az urától.~Az furcsa képpel
122 18|            csak azért kérdem – monda Péter –, mert a cimborám, a Jean,
123 18|             is elborítá végképp az a Péter által Jeannak küldött tudósítás,
124 18|            Dea nem vette észre, hogy Péter távolból követi őket, s
125 18|              szólt Bertalan. S amint Péter odaérkezett, a kezében egy
126 18|            távcsövet lecsavargatá, s Péter elrakta azt a tartályába.~
127 18|             neki.~– Tartsd eszedben, Péter, hogy nálam a vendéget még
128 18|           írva?~– Olvasgatom őket.~– Péter! Figyelmeztetlek rá, hogy
129 18|             vizsgálatot megindítani.~Péter nagyot nevetett erre.~–
130 18|              Ez gonosz egy tudomány, Péter.~– De hasznos.~– Tehát neked
131 18|              van a grófnő közelében? Péter!~– Hát nem magam bejelentettem-e,
132 18|          Tréfás kópé vagy bizony te, Péter.~– Dehogy vagyok, uram.
133 18|     kifejezésben, amit e szavaknál a Péter arca fölvett. Lándory nagyot
134 18|          nevetett rajta.~– A gutába! Péter! Csak nem akarsz meghalni?
135 18|            Csak nem akarsz meghalni? Péter megcsóválta a nehéz fejét.~–
136 18|       hálószobájában egyedül voltak, Péter rákezdé.~– Bizony, halálomat
137 18|             kulcsárné?~– Ohó! „Höher Péter!” Én is azt mondom, amit
138 18|             találni a titok nyitját.~Péter kivitte az urának a csizmáit,
139 18|    összekötni a sorsát Deáéval, mint Péter és Lidy egy párrá létele?~
140 18|        Pétert, nagy rakosgatásban.~– Péter! Gratulálok! A Lidy Carcasse
141 18|           Nem nagy mesterség volt.~– Péter! Te derék ember vagy!~–
142 18|        levelében Bertalan, ahogy azt Péter Lidy által megkapta. Péter
143 18|           Péter Lidy által megkapta. Péter nem merte vele megkínálni
144 19|              egészen makutyi lesz. A Péter meg a hajdú felviszik a
145 19|            kertnek egy szögletében a Péter pepecselt valamivel. Ő is
146 19|       kötözgesse.~– Mit csinál maga, Péter? – szólítá meg Hermione.~–
147 19|             mosom a kezemet! – mondá Péter. – De meglássa, hogy mi
148 19|              azzal orrot billegetett Péter felé, otthagyva őt a megkopasztott
149 19|          megmondtam! – dörmögé utána Péter. Persze, ha olvasta volna
150 19|              sem tudhatta. – Talán a Péter tudta.~A formozai lakosok
151 19|        konzultáltak, azalatt Lidy és Péter egy más halálos nyavalya
152 19|             szem sem volt már rajta!~Péter ott járt az urak nyomában,
153 19|          Hermione kisasszony – mondá Péter. – Én kétszer is mondtam
154 21|             felvonóhídján, azt mondá Péter Lidynek:~– No, mármost én
155 21|           szerencse!~Az ajtón belépő Péter megvárta, hogy számítsák
156 21|             Hát mi baja Hermionénak?~Péter sietett felvilágosítással
157 21|           alázatos értesítést adni a Péter.~– Lyonel már elfutott?
158 21|            rezeket” és „csontokat” a Péter visszarakta a tartályaikba.~
159 22|            kikocsiztak.~Elfogadására Péter jött elő. A jó zsoldban
160 22|           elő. A jó zsoldban tartott Péter. Úgy kellett tennie, mintha
161 22|            rövid kérdése az inashoz.~Péter felelete még rövidebb volt;
162 22|               könyörögj érettünk!”~A Péter belépett.~Az arca nyugodt,
163 23|           váltott Péterrel.~– Kedves Péter. Te most hazakíséred a feleségemet.
164 24|          alakot, hogy ráismerhetett. Péter volt.~Mért jár ez korán
165 24|       kocsisnál hamarabb megérkezett Péter. A gyalogúton megelőzte
166 24|       pongyola köntösében.~– Mi hír, Péter?~A szolga alig bír szót
167 24|              A kocsis készen álljon.~Péter szótlanul engedelmeskedett.~
168 24|       maradunk Budapesten? – kérdezé Péter.~– Én meglehet, hogy nagyon
169 24|          háznál „egy” Lidy Carcasse!~Péter kitalálta azt, amit az ura
170 24|          halogatom tovább! Vége van!~Péter futott a rendeletet foganatosítani.~
171 24|             el? – kérdezé Médea.~– A Péter – rebegé Lidy, akinek természetesen
172 24|             az volt a főszemély.~– A Péter? – kérdezé Médea elbámulva.~–
173 27|                Hát a Lidynek férje a Péter?~– Amióta csak a házunkhoz