Fezejet
1 2 | hazában; s az Rózsa Sándor – mondá a miniszter.~– Hát kiszabadult?~–
2 2 | ember ez a mi Lándorynk – mondá egy öreg mágnás, aki már
3 3 | másodszori találkozásnál mondá a rabnak szemrehányólag:~–
4 3 | elvégzettnél, Lándory elégedetlenül mondá:~– És mégsem végeztem semmit.
5 4 | elolvasta a neveket, s aztán azt mondá: – Vezesd be az urakat a
6 4 | szükségem semmi ajánlólevélre – mondá a bankár. „Lándory úr barátja”,
7 4 | hiszem, hogy az vagyok – mondá Lándory. – Még ugyan nem
8 4 | Godiva folyvást kacagva mondá el a bizarr ötletét, mely
9 4 | mellére téve, kenetteljesen mondá:~– Igenis: elismerem. Szerelemféltő
10 5 | átkozott játékot űztek – mondá Lándory. – Önt közvetítőnek
11 5 | izzadságot a homlokáról, s azt mondá a vendégének:~– Azt ne higgye
12 5 | Az a legvalószínűbb! – mondá a bankár.~– Csakhogy én
13 5 | elfintorította az arcát, s azt mondá. „Nem tud az úr olyan dolgot,
14 5 | őt nem zsenírozta), s azt mondá:~– Én határozott választ
15 5 | Menjünk vacsorázni – mondá a bankár, székéből felállva.~–
16 6 | rá.~– Az már veszedelem – mondá Péter elcsüggedten. – Tehát
17 6 | húzni.~– Ne húzd fel! – mondá a bankár.~Akkor aztán odament
18 7 | cseléd!~– Igen. A Péter – mondá Stauner úr, tapasztalatai
19 7 | este viselt.~A kapusné azt mondá, hogy ő reggel, hajnal előtt,
20 7 | Sietek a vasúthoz! – mondá Lándory a tudósítás után.~–
21 7 | fárasztania és költségbe verni – mondá önérzetes nyugodtsággal
22 7 | arccal.~– Vártam önre – mondá neki.~Hát ráismert? A sűrű
23 7 | megragadta a kezét, e szókat mondá, mély, heves hangon:~– Uram!
24 7 | Beszéljünk az ön dolgáról – mondá, leülve egy karszékbe Godivával
25 7 | is adott át, amiről azt mondá, hogy ez az atyám pénzszekrényében
26 7 | Igen. Ez az. Jól ismerem – mondá Godiva.~– Eszerint ebben
27 8 | kisasszony után odakinn mondá a házmester.~– Valamilyen
28 8 | értettem a szerződésből – mondá a leány büszkén és gyanakodóan –,
29 8 | megjelent; azt is elhoztam – mondá Lándory, s ekkor meg az
30 8 | Magamhoz veszem őket – mondá Bertalan –, s azt fogom
31 8 | aláírnivalókat rendezzük el – mondá Lándory, a pompás lakoma
32 8 | Én nem tartok órát – mondá Godiva –; átellenben éppen
33 8 | vasúthoz visszatérjek – mondá Lándory, prémes kabátját
34 8 | öltözve Lándory, akkor azt mondá nagy halkan:~– És még valamit
35 8 | Már én megtettem azt – mondá Bertalan.~Godiva megdöbbenve
36 8 | nézett reá. Tekintete azt mondá:~„Hát ki vagy te? Hogy a
37 9 | őrizzen meg attól bennünket – mondá Godiva e baljóslatra. Talán
38 9 | Lát ön engemet ottan? – mondá Bertalan Godivának, ki nagy
39 9 | Godiva.~– De hátha nem az? – mondá Bertalan.~– Ön csak nem
40 9 | No, hát majd merek én! – mondá Godiva, s előlépve a kerti
41 9 | azon gondolkozik, ugye – mondá Bertalan –, hogy milyen
42 9 | következő még hosszabb – mondá Godiva. – Sajnálom, hogy
43 9 | itt maradok a temetésig – mondá Godiva. – Akkor aztán visszatérek
44 9 | Én még ma este elutazom – mondá Godiva, mikor az utolsó
45 9 | A kocsi készen áll – mondá Bertalan.~Aztán kiadta a
46 10| bezárta a kupét. Bertalan azt mondá Godivának, hogy csak nyugodjék
47 10| félkupé?”~Egy másik azt mondá: „Lándoryt látom benne ülni.”~„
48 10| elárulta.~– Átjöttem hozzád – mondá Bertalan, gondosan becsukva
49 10| álmodból.~– Igen. Aludtam – mondá Godiva.~Hanem a keze mást
50 10| kezének.~– Neked lázad van? – mondá a férje megijedve.~– Nem.
51 11| Megjön az. A feledés – mondá a kapitány. – Én tudom,
52 12| összesen harminc éve van neki – mondá Lándory az igazgatóhoz fordulva.~–
53 12| raboknál alkalmazzuk azt – mondá az igazgató –, midőn a fogházon
54 12| álljon.~– Szükségtelen – mondá Lándory. – Ne legyen a közelemben
55 12| kést az asztalra, s azt mondá neki: „Te azt beszéled,
56 12| Csak nyugodt vér, Péter – mondá Lándory odalépve a rabhoz,
57 12| akarata ellen keveredett mondá Lándory.~– Nem, uram. Egyike
58 12| Én veszem önt magamhoz – mondá Lándory. A rab összecsapta
59 12| Erre kíváncsi vagyok – mondá a fegyenc, karjait keresztbetéve
60 12| kegyelem útján el van engedve – mondá Lándory, átadva a hivatalos
61 13| kirablója. „Ez az én emberem!” mondá magában Monterosso. S föltette
62 13| festőművész úr.~Az úrnő azt mondá, hallotta már egyszer a
63 13| összevissza volt túrva.~Az erdész mondá, hogy bolond emberek járnak
64 14| Sidonia grófné nagyot sóhajtva mondá: – Szegény Lyonel!~– Szegény
65 14| eresztett fejét.~– Semmi – mondá Bertalan. – A spiritusz
66 15| kérdezé Péter.~– Ez is jó – mondá Bertalan, s elkezdte a hideg
67 16| souspréfet.~– Nekem van – mondá Lándory.~– Tessék előadni.~–
68 16| azt a megjegyzést tenni – mondá Lándory. – Most lássuk a
69 16| emberem majd ki tudja nyitni – mondá Lándory, mikor már megunta
70 16| Lándory iróniás mosollyal mondá:~– A hipnotizmus. Tetszik
71 16| tesz az ékszerek urává – mondá Alfréd Médeának –, én a
72 16| jóakaratot nem viszonozhatom – mondá a fiatal grófnő –, miután
73 16| bátyámé.~– Talán még nem? – mondá a vicomte hideg, kegyetlen
74 16| kell jönni a jegyzőkönyvbe mondá Lándory.~A souspréfet úr
75 16| szemével:~– Mindent tudok – mondá. – Egyszerre jó pajtások
76 16| Azt meg is fogom tenni!” – mondá a grófnő. – „Akkor jó lesz
77 16| firma! A souspréfet azt mondá, hogy a lepkét már az ó-egyiptomiak
78 16| győzött. „Vicisti Galileae”, mondá a miniszter. „Kiástál egy
79 16| közelállók ne hallják.~Lándory mondá:~– A bécsi törvényszék két
80 17| odafordulva Médeához, azt mondá a leányának:~– Te nem is
81 17| Még semmi sincs jól – mondá Bertalan komoran. – S én
82 17| részéről.~– Hogyan? Hisz ön azt mondá, hogy a miniszter biztosítá
83 17| próbákat kiálltak már – mondá Médea.~– Nekem pedig nincsenek
84 17| azért én is ott leszek – mondá Sidonia grófnő.~– Nem akarom
85 17| terem!~A szomszédja azt mondá, hogy mit ér a csiperkegomba,
86 17| azzal cinikus renyheséggel mondá:~– No, ha annyi jót tett
87 17| Mazas-ba fogják önt vezetni – mondá az őrnagy. – Ott megkapja
88 18| alviláglátott öltönydarabjait, azt mondá neki:~– Málházz össze. Itt
89 18| meg, hogy ide kérettem – mondá Lándory elé sietve –; mi
90 18| hangoztatja ismételve – mondá az orvos. – Megfoghatatlan
91 18| félelmes baja a grófnőnek – mondá Lándory –, bizonyosan meghűtötte
92 18| elaludt.~Médea elámulva mondá Lándorynak:~– Az ön kezében
93 18| vártatva könnyebbült sóhajjal mondá:~– Jól teszi ön, ha itt
94 18| lüktetéstől.~– Igen? Azt mondá? – lihegé hullámzó kebellel.~
95 18| Aztán kevésvártatva azt mondá Deának:~– Majd ha a grófnő
96 18| ez nagyon kedves ember – mondá magában Lándory, mikor elhagyta
97 18| önnek a házából jövök – mondá a souspréfet-nek. – Tisztelegtem
98 18| egyedül a souspréfet-vel, azt mondá Lándory:~– Uram! Nekem úgy
99 18| beleegyezését. Médea vállvonva mondá:~„Mikor keresztnevet kerestetek
100 18| déshabillé!” – „Csitt!” – mondá ő, az ujja hegyét a szájamra
101 18| hogy jó cimborád vagyok – mondá, kalapja után nyúlva De
102 18| élvezet után hazatéret azt mondá Alfréd nagy elbúsultan az
103 18| Monsieur le prince de Shamyl – mondá Alfréd, komolyan mutatva
104 18| kíváncsiaskodék Alfréd.~– No igen – mondá Bertalan –, hát mikor a
105 18| hiszem, hogy Sappho vagyok – mondá Scilla tetszelgőleg.~– Hisz
106 18| tartaná.~– Szép szem? – mondá Bertalan; s szemrehányólag
107 18| Lándoryval!~– Ön bolondos! – mondá Scilla duzzogón; hanem azért
108 18| olyan öntudatos büszkeséggel mondá, aminővel Minerva hívta
109 18| No! És nekem semmit? – mondá Alfréd, látva, hogy Scilla
110 18| rendező”-könyvvel, s azt mondá a művésznőnek: „Ön jól játszott;
111 18| lecsalogatja a hetedik égből? – mondá Alfréd Bertalannak, mikor
112 18| Brahma!~– Hát csak jöjjön – mondá Scilla, s azzal letérdelt
113 18| kezéből Scilla, s duzmadtan mondá:~– Ühm! Ezt már csak nem
114 18| Van ez alatt más is – mondá, szétnyitva a kantus elejét,
115 18| a keblén, kihívó daccal mondá:~– No, hát találja ki.~Lándorynak
116 18| homlokára. – Már elolvastam – mondá Bertalan.~– No, hát mi az?~–
117 18| leszek a gondolatolvasó mondá Alfréd.~– Hát elmondom –
118 18| a kis kopott emberke azt mondá önnek, hogy „jól játszott”.~–
119 18| itt nagyobb világosság – mondá Scilla, s egy látszólag
120 18| Lilas kánkántáncosnői – mondá Scilla, csakúgy nyelve az
121 18| Ejh, hová menne kend? – mondá a leány. – Nézze, hogy villámlik:
122 18| talál.~– Kedves barátom – mondá Alfréd, végigheveredve egy
123 18| foglalt.~– Maradj itt – mondá Sidonia a leányának, aki
124 18| megkezdett zsolozsmát; s azt mondá a hozzá közel álló bámulóinak:~–
125 18| Elfogadom az ajánlatát – mondá a kiadónak.~– Nálam a kész
126 18| nem tudjuk meghálálni – mondá Sidonia.~– Amit tettem,
127 18| engedte másnak.~– Uram! – mondá Péter e műtét közben. –
128 18| Péter! Te be vagy rúgva! – mondá neki az ura.~– Nem én. Csak
129 18| ebben az órában.~– Tessék! – mondá Bertalan fanyalogva, s felkelt
130 18| az uraságok.~– Nem azt – mondá Lándory. – Hanem emezt itt,
131 18| odakoccintva a másik pohárhoz, azt mondá vidám hangon.~– „Viva noi!” (
132 18| téged valami gyermekjátékra mondá Lándory. S azzal mind a
133 18| régi időkből datálódik! mondá Bertalan. (Mintha csak barátságról
134 18| Nem megyünk Budapestre – mondá röviden Médea.~– Tehát inkább
135 18| egy kertészlábtóval, azt mondá neki: „tedd le; visszamehetsz!” –
136 18| fehér karod van neked! – mondá Médea, éhséget kifejező
137 18| Nem egész pour acquit – mondá Lyonel. – Mert akkor a szivaromat
138 18| Te nem vagy féltékeny! – mondá Lyonel, akit csiklandott
139 18| urak egyedül maradtak, azt mondá az effendi Lándorynak:~–
140 19| kisasszony! Én mosom a kezemet! – mondá Péter. – De meglássa, hogy
141 19| van.~– Ne üss lármát! – mondá Bertalan. – Vendégek jönnek,
142 19| grófnő tudtával történik! – mondá Lidy. Érted te ezt?~– Egészen
143 19| Hermione kisasszony – mondá Péter. – Én kétszer is mondtam
144 20| asszonyt eléje hozták, azt mondá: „Bocsássátok meg neki,
145 20| nem is beszéltem veled – mondá Lyonel –, amióta a Tombeau
146 21| kastély felvonóhídján, azt mondá Péter Lidynek:~– No, mármost
147 22| Mivé tettek önök engem! – mondá a kisasszony szemrehányó
148 22| Későre nem jó maradni – mondá a nejének. – Én még itt
149 22| Eredj, hídd át a Pétert! – mondá Médea a dajkának. A leány
150 23| kártyában egy be van repedve! – mondá az effendi.~– Hozassunk
151 23| szép piros már az áfonya! – mondá Lándory az effendinek.~–
152 23| Tönkre van a kezem lőve! – mondá rekedt hangon az oldalt
153 23| s lőj vissza. – Igaz – mondá Lyonel, s felvette a bal
154 23| No, te engem legázoltál – mondá Lyonel –, pedig hiszen te
155 25| ő volt-e valaha, aki azt mondá, hogy a világ minden igazsága
156 25| búza között.~Ebéd után azt mondá Sidonia leányának.~– Öltözzél
157 25| Kerüld el azt a kocsit – mondá Sidonia a kocsisának. A
158 26| katolikus hitből kitérsz, azt mondá:~– „Nem! Ezt nem vehetem
159 26| magukra maradának, akkor azt mondá Sidonia Lyonelnek.~Ez mind
160 26| szerencsém hozzád a szobámban – mondá Lyonel, aki az egész ebéd
161 27| velem szemben állva, azt mondá nekem: „egyenlők vagyunk;
162 27| elteltek a maguk örömével, azt mondá a nejének: – Nem szólsz
163 27| Másnap reggel azt mondá Bertalan Deának.~– Én most
|