Fezejet

  1 2 |                 leülnivaló.~– Kalondi?~– Igen. Szegény Kalondi, olyan
  2 2 |          utolsóig kifosztani: ez volt az igen jeles hadművelet. Az pedig,
  3 2 |                   S van ilyen embered?~– Igen. Te vagy az.~– Én?~– Igen.
  4 2 |                Igen. Te vagy az.~– Én?~– Igen. Abban a pillanatban, amikor
  5 4 |      magasztalást hallottam és olvastam. Igen nagyra veszem a kitüntető
  6 4 |             ujjai visszahajlottak. Arcán igen kevés pirosság, olyan, mint
  7 4 |  búcsúkézszorításnál.~– Azt hiszem, hogy igen.~– Meg fog bennünket látogatni?~–
  8 5 |          celebritások leveleivel, amiket igen könnyű utánozni. A híres
  9 5 |                ön emisszáriusai mind egy igen jól szervezett rablószövetségnek
 10 5 |               derültségre; ha a dolognak igen komoly folytatása nem volna.~–
 11 5 |      villámvonaton jött.~– Monterosso?~– Igen. Az ön Monterossója. Ott
 12 6 |               fényképészeti szekrénye?~– Igen.~– Nálad a kulcsa?~– Nálam
 13 7 |                     A hű, öreg cseléd!~– Igen. A Péter – mondá Stauner
 14 7 |            beszélgetést hallottam. Nekem igen éles hallásom van. Felkeltem,
 15 7 |                 függőben maradt ügy, ami igen nagy befolyású embereket
 16 7 |                most még csak húszéves.~– Igen. És eszerint most már csak
 17 7 |        biztosítást. Stauner úr azt nekem igen jól megmagyarázta. A biztosítótársaság
 18 7 |            legfőbb: nevet.~– Új nevet?~– Igen. A Traumhold névnek – egy
 19 7 |               szerepelni: „Schalkaug”.~– Igen. Azt választottam tréfából.~–
 20 7 |                  a mondott perselykét.~– Igen. Ez az. Jól ismerem – mondá
 21 7 |           háromszáz forintja.~– Az nekem igen soká fog tartani.~– Azzal
 22 8 |                atelier-ig. Festői célból igen alkalmas hely volt. Nagy
 23 8 |                Valamilyen művész?~– Nem. Igen tisztességes ember; – macskaprémes
 24 8 |                 fog kijönni; mert nekünk igen sovány vacsoránk lesz, s
 25 8 |                ön „Kis emberei”-ről mind igen kedvező bírálatokat hoztak,
 26 8 |                  miatt a bécsi high life igen jól ismeri, egy még sokkal
 27 8 |              Nagy gyerekek”-ről, melyben igen sok nagy szereplő alakját
 28 8 |              tőlem.~– Felelt ön nekik?~– Igen. A következő sorokat, amiket
 29 8 |               valamit? – kérdé Godiva.~– Igen. A meghatalmazást a bécsi
 30 8 |                egy áldott jó nővérem; az igen szívesen fogja önt látni.~–
 31 9 |            félreeső szobában.~Az óhajtás igen természetes volt. „Traumhold
 32 9 |            vendégek, látogatók vannak.~– Igen. Mikor nálam látogatók,
 33 9 |               Godiva Lándory leveléből.)~Igen nagy volt a csalódása a
 34 9 |         amilyennek elképzelte, hanem egy igen finom alkatú, halavány,
 35 9 |                látogatókat, s ennélfogva igen jól fogják magukat egymás
 36 9 |             Írásban és hivatalos alakban igen; de a társaságban senki
 37 9 |              kergetnek vagy nem az?~– De igen. Ha idáig jön, eléje dobom
 38 9 |                  szaporodtak. Lándorynak igen szép könyvtára volt, a modern
 39 9 |                árulója a szívnek!~Godiva igen keveset rajzolt ittléte
 40 9 |              címeket jegyezze fel. Tudok igen hidegen és szárazon írni.
 41 10|                  az orvos látogatása óta igen véresre sült bifszteket
 42 10|                     kérdé egy harmadik.~„Igen. Magában” – felelt az előbbi.~„
 43 10|                 felzavart az álmodból.~– Igen. Aludtam – mondá Godiva.~
 44 10|                Az üteredről érzem, hogy „igen”. Ez nem láz, ez lelki felindulás.
 45 10|            elégtételt „kérni”. – „Venni” igen: annak idején. – Csakhogy
 46 10|               nem gondolatolvasás útján. Igen egyszerű a dolog. Mikor
 47 11|               között háború folyik?~– De igen: a múlt tavasszal akadt
 48 11|                jó! Egy ólomkoporsó!~– No igen, egy ólomkoporsó és benne
 49 12|                az igazgató Lándorytól.~– Igen. Egyedül. Üres a „dühöngők”
 50 12|           találhatott volna engem is. Mi igen jól értettük egymást. A
 51 13|                elfogta, elítéltette. Ezt igen természetes dolognak találják.
 52 14|             Oroszlánkő várrommal együtt, igen szomorú emlék az ő szemei
 53 14|               rámául szolgált.~Itt pedig igen jó a rendőri szolgálat.
 54 14|       szemöldökcsináló. Londonban lakik. Igen nagy keresletnek örvend.
 55 14|                  meg szokta tenni, hanem igen szépen járatta el az haute
 56 14|                 grófnőt, miszerint az én igen kedves barátom, marquis
 57 14|                  gyóntatómmal azelőtt is igen barátságos viszonyt tartott
 58 15|         rendeznek. Itt neki Lyonel úrral igen benső viszonyban kellett
 59 15|                Macaire Róbert utódjaival igen jó barátságban éltek, s
 60 15|                és csiperkegombát. Kérlek igen szépen, hogy addig, amíg
 61 15|                olyan rosszul esnék, hogy igen gyorsan belehalnék; de mégsem
 62 16|                 arra a vidékre. Csakhogy igen messze van. Két nap kellett
 63 16|            túlvilágon is hűséget tart.~– Igen, igen, nagyon szép! – dörmögék
 64 16|                 is hűséget tart.~– Igen, igen, nagyon szép! – dörmögék
 65 16|                  nézve van feltámadás.~– Igen! – erősíté a souspréfet. –
 66 16|                 Monterossótól; ez megint igen benső pajtásságban volt
 67 16|             azokat, de a fogolypajtásnak igen. Ez meg fölfedezte nekem,
 68 16|              Párizsra?~– A kloákákról?~– Igen. Ott van.~– Lyonel!~A grófnő
 69 16|       védelmezzem.~– Ön védelmezte őt!~– Igen. Mikor a miniszterhez mentem,
 70 16|                 annak a karja alá dugva, igen szárazon azt kérdezé tőle:~–
 71 16|                  Lándorytól:~– Hát olyan igen nagyon sürgetős önre nézve
 72 16|             marquis. – Nekem van itt egy igen kedves dolgozószobám az
 73 17|                  párizsi katakombákat?~– Igen.~– De nem voltak bennük?~–
 74 17|               Nagyon nagy a konkurencia. Igen leszállt az értéke az árulkodásnak
 75 17|                  A megállapított tervvel igen nagy szolgaságot vállalt
 76 17|             garèon rögtön ott termett, s igen jó lapin-raguval szolgált
 77 17|                  kérdezé a grófnő.~– Óh, igen sokszor láttam őt, igen
 78 17|                  igen sokszor láttam őt, igen közelről. És mindenféle
 79 17|          tüzértiszteket. S jól beváltak. Igen sokszor fog ön láthatni
 80 17|                tanulmányai vannak.~– Óh, igen – szólt a fiatal tüzértiszt
 81 17|          szabadul: ámde az előintézkedés igen jó volt. Az egyik pokolgép
 82 18|                  mint a pávauszály, elöl igen rövid: szép lábak diadalához
 83 18|          rögtönözve. A bombahajigálókkal igen röviden szoktak elbánni.
 84 18|                Lyonel gróffal beszélt?~– Igen.~– Azt is elmondta, amit
 85 18|                 indulatos lüktetéstől.~– Igen? Azt mondá? – lihegé hullámzó
 86 18|           életörömmel. A feleség szintén igen kitűnő tulajdonságokkal
 87 18|              megszabadulni?~– Nem lehet. Igen hatalmas protektora van.~–
 88 18|         szembeszállni.~– Tudja ön? Nekem igen kedves, benső jó barátom.~–
 89 18|             előtt az elfogadóterembe.~Az igen csinosan volt berendezve
 90 18|              finom, halványpiros arccal; igen nagy, dióbarna szemekkel,
 91 18|                  dolog ma az irodában?~– Igen! Fripon! Nekem magamnak
 92 18|                  lett tálalva; az ebédlő igen kényelmes kis helyiség:
 93 18|                de négyecskén, mint most, igen jól lehet benne megférni.
 94 18|                 hogy a „szükséges semmi” igen jól eszik és iszik. És mindehhez
 95 18|                szóra, elnevetve magát.~– Igen, madame, de csak két esztendő
 96 18|               már „voltam” asszony.~– Az igen egyszerű: felesége voltam
 97 18|       pajtásságot ittunk egymással?~– De igen. Hanem azt gondolom, hogy
 98 18|                  azt felelem rá: „Ez egy igen derék, jellemes, korrekt
 99 18|                 csak azt mondom, hogy mi igen jó pajtások leszünk ezentúl.
100 18|                  váltam be, házibarátnak igen. Hordom neki a pletykákat,
101 18|            Hordom neki a pletykákat, s ő igen jól mulat rajtuk. A „mámi”
102 18|                  Csak nem talán?~– Na de igen. Ő éppen az a nő, akit te
103 18|                  utáni karnevál nem volt igen zajos.~Alfréd mindent megpróbált
104 18|                valami tíz esztendővel…~– Igen! Igen! Éppen tízzel! – erősíté
105 18|                 tíz esztendővel…~– Igen! Igen! Éppen tízzel! – erősíté
106 18|             kíváncsiaskodék Alfréd.~– No igen – mondá Bertalan –, hát
107 18|                   petit souper”-ra. Csak igen rövidre; mert mikor játszom,
108 18|             Phaedrát? Hogyan játszom el? Igen? Akkor jöjjön el holnap
109 18|                már? – kérdezé Lándory.~– Igen. Az olympi ebédet.~– Milyen
110 18|               élnek az istenasszonyok?~– Igen. Mikor nagy szerepük van.~–
111 18| viszontszerelemre?~– Én azt hiszem, hogy igen. Ámbár felbiztatni nem akarnám.
112 18|                 jelenetét Hyppolittal.~– Igen. De az nehezen megy Hyppolit
113 18|                  megkezdődött a jelenet.~Igen szépen összement az egész.~
114 18|              tanúskodik róla, hogy annak igen jó hasznát tudtad venni.
115 18|              jobb pisztrángokat kapni.~– Igen ám, de oda meg a feleségem
116 18|                  Én nem vagyok író.~– De igen. A magyarországi nagy internacionális
117 18|                De hát vajon ő szeret-e?~„Igen! Amíg azt hitte rólam, hogy
118 18|                 fajtája a gyűlöletnek, s igen rossz fajtája: kivált büszke,
119 18|             pincérnek, úgy látszik, hogy igen nagy véleménye volt a bejelentett
120 18|                   Önnek van vőlegénye?~– Igen, monsieur!~– Aki rögtön
121 18|          megváltoztak előtte a fogalmak.~Igen: szökünk egy világból, amely
122 18|                 tizenhárom próbát. Azért igen praktikus szokás az új házasokat
123 18|                ismered a fülemülét?~– De igen. Sorrentóban mindennap ott
124 18|               ismered a templomból.~– Óh igen! – vágott a szóba a plébános
125 18|                 is tanulnak franciául.~– Igen! Akiket akadémiákra küldenek –
126 18|                  észre, hogy ti itt most igen kellemetlen témát szellőztettek.
127 18|                férj a feleségét!~S Médea igen jól mulatott a vidám tiszt
128 18|   huszárkapitánynak a segédlete mellett. Igen jó kedve volt, egész a takarodót
129 18|          védelmezni; Bertalan hallgatott igen művészien.~Délután megszűntek
130 18|            kocsin? – kérdezé Dea.~– Nem. Igen szép út vezet oda.~S aztán
131 18|                agancskiállítás is, amely igen sok külföldi celebritást
132 18|              arcot már valahol láttam.~– Igen – szólt Bertalan –, a Tombeau
133 18|                 vonzalmát tanúsítani egy igen érdekes tudósítással.~–
134 18|               városba? – kérdé Lyonel.~– Igen, s főleg azért, hogy veled
135 18|              magyarázott, ismétlé: – Hát igen, a körülményekhez képest.~
136 18|            vadász menekült a lövés után.~Igen érdekes vadászrege volt
137 18|                  Nos? Ki vagy fizetve?~– Igen.~– Én is.~Azzal Alfrédhez
138 18|                  ki nem mondta volna.)~– Igen. „Dicke Freunde” lettünk.~–
139 18|                 hívott meg magához?~– De igen, meghívott keresztapának
140 18|               volt, hogy ön idejöjjön?~– Igen. Amint megtudta a boldog
141 18|                 Lyoneltől?~– Ah, uram.~– Igen. Hiszen én tudattam vele.
142 18|                vele. Ez örökszép látvány igen gyönyörködteté Médeát. S
143 18|              kisasszony fejére?~– Hát az igen szép halál volna neki.~–
144 18|                az őszi napokban; s Médea igen meg volt elégedve.~Hermione
145 20|                Lyonel ült Médea jobbján.~Igen érdekes tárgya volt a beszélgetésüknek:
146 20|          Isoard-nál elbúcsúztam tőled.~– Igen, a csizmasarkával.~– Még
147 21|               kell pezsgőt beadni?~– Óh, igen szívesen! – ajánlkozék rögtön
148 21|            beadni kanalanként.~– Hisz az igen kellemetes gyógykezelés.
149 22|                  Dorogmándra látogatóba.~Igen jó ürügy volt rá.~E napon
150 22|                  mulattál a grófnőnél?~– Igen, jól – felelt Médea. De
151 22|                  festett szobroké.~– Egy igen mulatságos történetet hallottam
152 24|               kérdezé Médea elbámulva.~– Igen. Az urával. Azt mondta,
153 25|                 a sógort előttem. Az egy igen derék, psütt fickó! Amióta
154 26|                chevreux-i uradalmamat.~– Igen, de engemet szeret!~– Az
155 26|               Sidonia Lyonelnek.~Ez mind igen szép volt, édes fiam; hanem
156 26|                 lovagrendbe.~– Lyonel!~– Igen. Harcoló szerzetes leszek,
157 27|                 is hozzá!~Médea eszerint igen csendesen élhette napjait
158 27|               gyémántok árából vettél.~– Igen. De éppen az volt a pokolbeli