Fezejet

  1 2 |             rögtön hozta a kegyelmes úr számára a pekkót, rum nélkül,
  2 2 |          Kalondi, olyan tisztességes úr volt valaha!~– És én azt
  3 2 |      derültségre. Ezalatt egy fiatal úr, a kezében egy hosszú elefántcsont
  4 2 |       odasúgott egy szót a kegyelmes úr fülébe, mire az, otthagyva
  5 2 |                 Az egész társadalom, úr és paraszt az üldözötteknek
  6 2 |           azt mondja neki: „kövess”, úr vagy paraszt, engedelmeskedni
  7 4 |        megsúgta a gazdájának: „Ez az úr szélhámos; őrizzük tőle
  8 4 |         látogatójegy.~Amíg Traumhold úr az orrcsíptető szemüvegét
  9 4 |            látogatást.~A kis termetű úr a zsebébe nyúlt, s egy levelet
 10 4 |             mondá a bankár. „Lándory úr barátja”, ez a legjobb cím
 11 4 |           kiküldve Stauner Gottfried úr, a rendőrség detektívügynöke.~–
 12 4 |     házasítunk ki belőle.~A kisebbik úr úgy tett, mintha mindez
 13 4 |          üres idejét kitölté Stauner úr, a tilinkóművész.~Bámulni
 14 4 |            aztán ítéljetek.”~Stauner úr azonban meg akarta mutatni,
 15 4 |             azonnal vállalkozott két úr, aki kész volt bizonyítani,
 16 4 |        párbajnál, amelyben a Stauner úr a szerencsétlen Müllert
 17 4 |           törvényhatóságnak! Lándory úr vegye őrizete alá.~Lándory
 18 5 |      palotához megérkezve, Traumhold úr utasítást adott a komornyikjának,
 19 5 | komornyikjának, hogy a két vele jött úr számára nyittassa fel a
 20 5 |       ajtókat mind bezárták: a három úr egyedül maradt a comptoirban.~
 21 5 |              hogy ki az a Monterosso úr, akinek a neve több ízben
 22 5 |  letéteményezőé, és ki az a Kolaczin úr, akinek későbben, néha fél
 23 5 |           Akkor kérném, hogy Stauner úr hagyna bennünket egyedül;
 24 5 |              két vendégével.~Stauner úr felkelt, és kiment a szobából.~
 25 5 |         ékszerrablás után Monterosso úr ott volt Budapesten. Pedig
 26 5 |            itt az értékpapírok?~– Ön úr a saját házánál.~Traumhold
 27 5 |    végrendeleti codicillusa. Az öreg úr viszályban élt a feleségével
 28 5 |             s azt mondá. „Nem tud az úr olyan dolgot, ami nekem
 29 6 |             Egy mesés jellem~Stauner úr átadta a dákót Lándorynak.
 30 6 |              vacsorát, azalatt a két úr kijátszhat egy partit. Hozzá
 31 6 |     tekebotot adták-vették, az egyik úr csak ennyit hallatott: „
 32 6 |           karambolt csinált, Stauner úr kiment a billiárdszobából.
 33 6 |           bejelenté; akkorra Stauner úr is visszakerült. Nem kérdezték
 34 6 |     spanyolviaszkszagot hozott ez az úr magával a szobába”.~A bankár
 35 7 |              volt már, mikor Stauner úr Lándory hálószobájába benyitott.
 36 7 |              A Péter – mondá Stauner úr, tapasztalatai által szerzett
 37 7 |          hálószobájából, midőn a két úr Staunerrel együtt a korridoron
 38 7 |              vált el öntől Traumhold úr az éjjel megejtett vizsgálat
 39 7 |            is tévedet!)~Most Stauner úr adta elő a tapasztalatait.~–
 40 7 |      önérzetes nyugodtsággal Stauner úr. – Itt van már a zsebemben
 41 7 |           olvasva e gondolatot a kis úr arcán, magában gondolhatott
 42 7 |             az ön tilinkósa, Stauner úr. Ez a derék ember, mikor
 43 7 |              értek hozzá; de Stauner úr megmagyarázta a főbb ismernivalókat.
 44 7 |           egész biztosítást. Stauner úr azt nekem igen jól megmagyarázta.
 45 7 |         ezüstben. – Ez eddig Stauner úr véleménye. Ami ezután következik,
 46 8 |          szúrt kenyérszeletet.~– Egy úr kérdezősködik Schalkaug
 47 8 |             küldöttje…~– Ah! Lándory úr! – kiálta fel meglepetten,
 48 8 |           mint a képeskönyv?~– Ez az úr jól mondja.~Godiva tehát
 49 8 |           bécsi kiadóval. Ez a derék úr maga ott járt nálam, amint
 50 9 |          nagyon rosszul van; Lándory úr ott van mellette: orvosért
 51 10|         egészen rendes állapot. A 99 úr és 99 asszonyság megszokja
 52 11|            képével! Hát nem tudja az úr, hogy a bajocco nem jár
 53 12|     gyülekezet, melynek közepette az Úr imája a minden szónoklatok
 54 12|             Biztosítom önt, igazgató úr, hogy Kalthahn Péter sohasem
 55 13|            nem állt fenn közöttük az úr és szolga közötti viszony,
 56 13|      meglepetés! Az előkelő, elegáns úr, aki százezreket hordott
 57 13|           álomjáró.~– De hát ön-e az Úr Istennek az a háromszegletű
 58 13|           hogy „Alászolgája, Lándory úr!” A piacon a parasztok mint
 59 13|              csak „Jó napot, Lándory úr!”~Tehát azt a tervet kelle
 60 13|       útitársát.~– Hahn, festőművész úr.~Az úrnő azt mondá, hallotta
 61 13|           Hát mit mondtam önnek Hahn úr? – kiálta fel Lándory diadalmasan. –
 62 13|        akarunk mázolni. Talán erdész úr lesz olyan szíves, hogy
 63 14|          hitvestársáért is; de Péter úr köszönte szépen azt a reváns-kilátást;
 64 14|              megérkezett az igazgató úr is. Azt már a vendéglőteremben
 65 14|               A vendégszerető, derék úr nagyon erőltette, hogy menjenek
 66 15|              hiszem, hogy Monterosso úr Lyonel úrnak egy-egy mesterfogást
 67 16|              Lándory L’áne doré.)~Az úr úgy bánt a szolgájával,
 68 16|            bánni, s a világ előtt az úr és cseléd közötti viszonyt
 69 16|               Boisgoberry souspréfet úr stratégiai elővigyázatból
 70 16|            az ember, hogy ki lesz az úr ebben a zavaros világban.~
 71 16|       arcképnek, melyen a souspréfet úr erősen kiviaszkolt bajusszal
 72 16|             rangelsőbbséget. Lándory úr már bemutatta magát nála
 73 16|         Például ha a tisztelt jegyző úr a nevem végére y-grec-t
 74 16|           forrásba hozta Boisgoberry úr vérét! Hibát találni az
 75 16|        tartalmát. Nyissa fel, jegyző úr – intézkedik az elnök.~A
 76 16|          mondá Lándory.~A souspréfet úr még mindig védeni akarta
 77 16|            Ha megengedi a souspréfet úr, hogy előadjam.~– Nagyon
 78 16|    codicillus! – rebegé a souspréfet úr.~– Van Isten az égben! –
 79 16|             rögtön y-grec-re Lándory úr nevének végbetűjét! – rivallt
 80 16|              rivallt rá a souspréfet úr a kis jegyzőcskére, mely
 81 16|            azt az ajtót a souspréfet úr orra előtt, s azzal megfordult
 82 16|          Lándory, balról Boisgoberry úr, amellett Médea grófnő,
 83 16|           szalonka után a souspréfet úr poharat emelt az új birtokosokra,
 84 16|            elhangzott s a souspréfet úr leült a helyére, poharát
 85 16|         kiálta diadallal Boisgoberry úr.~Alfréd most már nagyon
 86 16|        jelképének tarták, a plébános úr ellenben határozottan tiltakozott
 87 16|           önök? – kiáltá Boisgoberry úr. – Raoul Ripaille-t! Az
 88 16|           azt kérdezé tőle:~– Jegyző úr! Készen van a mai hivatalos
 89 16|         szemeket csinált rá; egy pár úr félrefordult kuncogni. Hisz
 90 16|              meg magát, a souspréfet úr felé fordulva.~– Monsieur
 91 16|         kétségei voltak a souspréfet úr jólértesültségében. Egész
 92 16|         enyém, amíg én voltam itt az úr. Az egészen önnek való hely.
 93 17|              mennyi jót tett Lándory úr a mi házunkkal.~– Hallottam –
 94 17|          katasztrófa.~– Ez az idegen úr – monda Sidonia grófnő –
 95 17|               hogy hová igyekszik az úr meg az asszonyság? – „Mouchard”
 96 17|              hagyjon még élni, hóhér úr! Az Isten szerelméért! Csak
 97 17|    felvilágosításra.~– Kérem, őrnagy úr. Van a katonáknak utasításuk
 98 17|              úrtól.~– Ki az a Thiers úr? Nem akarom ismerni. Nem
 99 17|           annyi jót tett velem ez az úr, akkor szabad kérnem tőle
100 18|            rémképek azok, professzor úr. Azokat a grófnő mind élő
101 18|             előtermében.~Boisgoberry úr nagyon örült, hogy a kedves
102 18|            Blanc-ügyben.~Boisgoberry úr azt a megmaradt üstökét
103 18|        szükséges semmi”.~Boisgoberry úr jóízűen nevetett ezen a
104 18|       jövevénynek, hogy a souspréfet úr még nincs itthon, a hivatalban
105 18|           asszonyságnál.~Boisgoberry úr a falnak esett ijedtében.~–
106 18|           megállapodott. Boisgoberry úr utasításba adta a kocsisnak,
107 18|             az ajtó. Azt Boisgoberry úr ismét betette maga után,
108 18|    esernyőiket, s azzal a souspréfet úr minden bejelentés nélkül
109 18|        találtak rá, ahol Boisgoberry úr bemutatá őket egymásnak: „
110 18|        keresztleányom”.~A souspréfet úr keresztleánya csinos kis
111 18|        szükséges semmi”.~Boisgoberry úr nagyot nevetett, mikor a
112 18|         helyette.~Hanem a souspréfet úr áldott jó keresztapa. Minden
113 18|      házigazdának.~– És most, jegyző úr! Hirtelen öntse a gallérja
114 18|         tudvalevő teendőket. Lándory úr még ma meg akarja azokat
115 18|     visszamehessen Párizsba.~Az ifjú úr felállt engedelmesen, és
116 18|            mint ön maga.~Boisgoberry úr olyat nevetett erre, hogy
117 18|  menyecskének az ajka. – Boisgoberry úr még ott maradt.~Lándory
118 18|    kisasszony.~– Odajön hozzám Dalai úr.~– Az atyám – kommentálá
119 18|         szépség! Ugyebár, De L’Aisne úr?~(– Drága szépség! – mormogott
120 18|       pamlagon foglalt helyet, a két úr két karosszékben.~Iszonyú
121 18|          hogy itt van Maltout bankár úr.~– Vezesd ide. Én kérettem
122 18|              Még a derék Boisgoberry úr is itt van! Az is siet a
123 18|             Ekkor aztán a souspréfet úr rovására megy a mulatság.~–
124 18|        Lándory rábámult.~– Tréfál az úr?~– Nem értem a kérdést.
125 18|          tündértől ilyesmi.~La Harpe úr kedélyesen gyönyörködött
126 18|          visszaemlékezem a Lis Blanc úr „révélation”-jaira.~Lándory
127 18|              tanúja volt Boisgoberry úr.~Szerényebb, igénytelenebb
128 18|         Lándorynak nyújtá.~– Lándory úr – szólt a vejéhez. – Ön
129 18|            asszony? – Hát ki itt az „úr” a háznál?~Bertalan odament
130 18|       lelkész.~– De hogy a „pásztor” úr is?~– Hát nálunk a pásztorok
131 18|     Lehel-huszároknál, a tiszteletes úr pedig a tábori lelkész.
132 18|            Ha valamelyik tisztelendő úr látogatóba jött, eltagadta
133 18|             ismer. Ott van az a négy úr is, akivel egykor a vasúton
134 18|        következő párbeszéd támadt az úr és a szolga között.~– Mondja
135 18|           kerttel. Valamikor Lándory úr öregapja építtette, aki
136 19|     Carcasse-nak.~– Most jött el az „úr színeváltozásának” napja.
137 19|            Hát az uraságunk. Lándory úr.~– Adok is én valamit az
138 19|          nagyon meg fog haragudni az úr!~– Annál rosszabb rá nézve!
139 19|          gyönyörködjék benne Lándory úr.~Azt is leszakította, s
140 19|         volna hozzá. „Tiltva van, az úr megharagszik érte!” Ez meg
141 20|         kenőasszonytól, hogy Lándory úr határozottan megtiltotta,
142 21|          játszótársak.) Három magyar úr volt az asztal mellett Lándoryn
143 21|         kellene értesíteni.~– A gróf úr az imént távozott el a hintaján –
144 22|             nincs Médea grófnő.~– Az úr szobájában van – felelt
145 22|              felelt Lidy.~– Micsoda „úr” szobájában? – kiálta rá
146 22|         ezektől a gonosztevőktől! Az úr a fő-fő inkvizítor, a tortúra
147 22|            is. Remélem, hogy Lándory úr meg fogja engedni.”~Lándory
148 24|        Egyszer aztán mond valamit az úr a szolgájának, amitól ennek
149 24|           nem hallotta is.~S erre az úr lehajol a szolgához, és
150 24|     megcsókolja annak az orcáját.~Az úr a szolga arcát!~Akkor aztán
151 24|          mennek.~– A férjem is?~– Az úr elébb a kertbe ment. Ott
152 25|          közben jelenté, hogy a gróf úr most nem fogad el senkit.~–
153 25|       bocsánat, excellenz! De a gróf úr kegyelmességteket különösen
154 26|              összehozni): tiszttartó úr, fiskális úr, jegyző úr.~–
155 26|              tiszttartó úr, fiskális úr, jegyző úr.~– De micsoda
156 26|              úr, fiskális úr, jegyző úr.~– De micsoda nagy parádéval