Fezejet

  1 14|     unokaöcsém, vicomte De l’Aisne Alfréd szokta madame-ot kísérni.
  2 14|     nevezek ki: vicomte De L’Aisne Alfréd, unokaöcsém.~Az én kedves
  3 14|        gyűjtemény számra megvannak Alfréd úrnál is, csakhogy nála
  4 14|       örökösévé vicomte De L’Aisne Alfréd unokaöcsémet neveztem meg.
  5 15|  visszatért, már akkor ott találta Alfréd nagybátyját a seigniers-i
  6 15|          birtokban levő De L’Aisne Alfréd ellen. A rabló kézre került;
  7 15|           nélkül maradtak. Azonban Alfréd is kényelmetlenül érezte
  8 15|    megoldás.~Vegye nőül De L’Aisne Alfréd Médea grófnőt, s azzal meg
  9 15|       valami más is.~Hogy Médeának Alfréd gróf megfordított ideálja,
 10 15|         akik egy olyan rouét, mint Alfréd, eleven emberré tegyenek:
 11 16|           a jövedelem élvezőjének, Alfréd De L’Aisne vicomte úrnak
 12 16|          szigetre!” áriát. Ez volt Alfréd vicomte. Sztereotip mintája
 13 16|      fiának kizárásával De L’Aisne Alfréd marquis-t teszi általános
 14 16|          az ékszerek urává – mondá Alfréd Médeának –, én a fekete
 15 16|           hagyományosa, De L’Aisne Alfréd marquis.~Ilyen eset az,
 16 16|      birtok szállni fog De L’Aisne Alfréd marquis-ra, ha Lyonel törvényes
 17 16|        százhatvanezeret De L’Aisne Alfréd unokaöccsének; a többit
 18 16|            is visszhangoztak neki: Alfréd meg a pap.~– Gombát ér!
 19 16|        amelyet sietett alája tolni Alfréd marquis.~Hisz ez derék férfiú!~–
 20 16|           nyilvánítá ki véleményét Alfréd marquis minden indokolás
 21 16|          magát az asztalhoz; ezzel Alfréd ellen is tüntetett, ki rangra
 22 16|     kastélynak. Talán éppen azért! Alfréd azzal akarta elpalástolni
 23 16|           szomszédja volt a maire. Alfréd az asztal túlsó végén foglalt
 24 16|          és szép.~A felköszöntésre Alfréd is odajött az asztal túlsó
 25 16|  asztalfőnél maga mellett, úgyhogy Alfréd most már a grófnő és Lándory
 26 16|          utánacsinálja.~De L’Aisne Alfréd ezáltal kényszerítve érzé
 27 16|           aztán mindenki nevetett. Alfréd zavarba jött.~– Hát már
 28 16|          diadallal Boisgoberry úr.~Alfréd most már nagyon komoly arcot
 29 16|         márványszobor.~Mikor aztán Alfréd látta, hogy a grófnő eléggé
 30 16|         monsieur Lándory – kötődék Alfréd marquis –, ezúttal csak
 31 16|       hagyatékot örökli De L’Aisne Alfréd marquis. Lyonel gróf az »
 32 16|             Internacionálé« tagja, Alfréd marquis pedig pur sang orleanista.
 33 16|           kommunista« lenni, de ha Alfréd jut ehhez a nagy birtokhoz,
 34 16|           mondok önnek. Ha L’Aisne Alfréd megtudja azt, hogy mit köszönhet
 35 16|       hangjegylapot; jobbján pedig Alfréd tehenkedett a zongorára.
 36 16|  vendégével, azt ne zavarja meg. – Alfréd marquis egész impertinens
 37 16|           Ah! Kérem, kérem! Mi az?~Alfréd egyszerre megszűnt impertinens
 38 16|       egész társaság felkavarodik. Alfréd odafut Sidonia grófnőhöz,
 39 16|             Erre a szóra odakerült Alfréd is. Voltak már négyen, akik
 40 16|     Legutolsónak maradt De L’Aisne Alfréd. Atyafiságosan vett búcsút
 41 18|            s ez esetben De L’Aisne Alfréd marquis-ra száll át a Lis
 42 18|        dolog; – de erő!~De L’Aisne Alfréd~Végre minden rendbe jött.~
 43 18|    hírlapolvasás közben De L’Aisne Alfréd lepte meg a szállásán.~Lándory
 44 18| természetes tulajdonos: De L’Aisne Alfréd. Annak azt mondja: „Nézze,
 45 18|             szólt közbe Alfrédhoz.~Alfréd nagyot nézett a szeme közé.
 46 18|            az egész diatriba alatt Alfréd, hanyatt dobálva magát a
 47 18|           két keze ökölbe szorult.~Alfréd észrevette a hatást.~– Nem
 48 18|     kalapja után nyúlva De L’Aisne Alfréd. – Előre megmutatom a kelepcét,
 49 18|      karnevál nem volt igen zajos.~Alfréd mindent megpróbált Bertalannal:
 50 18|           után hazatéret azt mondá Alfréd nagy elbúsultan az ő kedves
 51 18|           ott volt a tilbury-jével Alfréd Lándory lakása előtt.~Felkészülve
 52 18|       jöttünk? – kérdezé kötekedve Alfréd Bertalantól, amint a fűtött
 53 18|           prince de Shamyl – mondá Alfréd, komolyan mutatva be magával
 54 18|      voltam, mikor először látott? Alfréd egészen buta lett a nagy
 55 18|         numero primo? – tevé hozzá Alfréd.~– A pesti nemzeti színház
 56 18|        próbánál? – kíváncsiaskodék Alfréd.~– No igen – mondá Bertalan –,
 57 18|   szerződést? – kérdé malíciózusan Alfréd.~– Uram! – kiálta lábával
 58 18|      utoljára megsokallta a dolgot Alfréd, aki mindebből semmit sem
 59 18|            mondjon ön! szabadkozék Alfréd.~– Olyankor azt hiszem,
 60 18|         Drága szépség! – mormogott Alfréd.)~– Erről csak mi ketten
 61 18|               A ruhán – veté közbe Alfréd.~– Bah! Licorne! – pattant
 62 18|        egyszarvúnak szidni – szólt Alfréd. – Ez nem élc. Tény, hogy
 63 18|           És nekem semmit? – mondá Alfréd, látva, hogy Scilla visszavonulni
 64 18|      Valóságos „sorcière”! – monda Alfréd a barátjának. – Angyalbőrbe
 65 18|            a színpadra, De L’Aisne Alfréd kalauzolása mellett. A foyer-ajtón
 66 18|           a hetedik égből? – mondá Alfréd Bertalannak, mikor együtt
 67 18|         Scilla meglátta Bertalant (Alfréd őtet tolta előre), egyszerre
 68 18|          lehet ráismerni – dörmögé Alfréd Bertalanhoz. – A te párducszelídítő
 69 18|          mi az?~– Nem mondhatom el Alfréd előtt; őt nyugtalanítaná.~–
 70 18|           mondja el magyarul.~– Ha Alfréd beleegyezik.~– Ráállok.
 71 18|      leszek a gondolatolvasó mondá Alfréd.~– Hát elmondom – kezdé
 72 18|            kitalálta? – zaklatódék Alfréd.~– Csendesen – csitítá Scilla. –
 73 18|         diskurzusból – förmedt fel Alfréd, akinek sehogy sem tetszett
 74 18|     örülhetnének.~– Ühm! – dörmögé Alfréd. – Sohasem tudtam, hogy
 75 18|           megalkotóját. De L’Aisne Alfréd örökség útján jutott hozzá.
 76 18|           meg az ő kedves barátja, Alfréd, egy délután. Már három
 77 18|          külső jel mindig elárulta Alfréd kedélyállapotját. Nagyon
 78 18|             Kedves barátom – mondá Alfréd, végigheveredve egy longuechaise-en. –
 79 18|           szólt iróniás nevetéssel Alfréd. – És te kegyes gyámatyja
 80 18|                Lis Blanc Lyonel az Alfréd által említett magánlevelet
 81 18|            nevetéssel. – A férjem, Alfréd marquis, az alatt a hat
 82 18|        vett alkalmazásba.~Ott volt Alfréd marquis is, aztán meg Maltout
 83 18|          járni az ő protektorának! Alfréd a vállát érinté Bertalannak.~–
 84 18|            Lyonel gróf, De L’Aisne Alfréd marquis…”~– Nem megyünk
 85 18|            kitörte a nyakát. Hanem Alfréd csak a totalisateur terén
 86 18|           re hallgat.~Közöttük van Alfréd is, meg Lyonel.~Lyonel háttal
 87 18|         amint Bertalant meglátják. Alfréd hirtelen odasúg valamit
 88 18|    párbeszédet a kettőn kívül csak Alfréd értette: a többiek találgatták.~–
 89 18|          nem tartok. Adieu, uraim!~Alfréd utánament az eltávozónak.~
 90 18|          hátramaradtak Hermione és Alfréd. Onnan nézhették a futtatást.~–
 91 18|      társasággal, medvét vadászni. Alfréd, Horác, az Effendi, a Murcus.
 92 19|            voltak a magyar urak. – Alfréd is értett hozzá. Az ő kertjeiben
 93 19|        embereknek! – magasztalá őt Alfréd. – Mindent láttam már megbocsátani;
 94 20|       monda neki e vitéz tett után Alfréd.~Erre aztán úgy tett, mint
 95 21|            mellett Lándoryn kívül: Alfréd még nem egészen volt nyeregbiztos
 96 21|         Nyomban visszajövök. Addig Alfréd lesz szíves helyettem játszani.~
 97 21|      kártyaasztalt elhagyni.~– Ah, Alfréd nem ért ehhez! – ellenkezék
 98 21|             Azt inkább elvégezheti Alfréd. Kinek kell pezsgőt beadni?~–
 99 21|      szívesen! – ajánlkozék rögtön Alfréd. – Te csak maradj.~– Hát
100 21|             Erupció után? – hebegé Alfréd elhüledezve. – Hát mi baja
101 23|           vagyunk mind a négyen.~– Alfréd meg itt lesz kibicnek.~Pár
102 23|          forhand. Az osztó pauzál.~Alfréd a háta mögött ült le, s
103 23|    választasz?~– Ha lehet: kardot. Alfréd eltávozott.~A következő
104 23|            játszó”, megkontrázták. Alfréd visszajött, s ismét odasúgott
105 23|    elhozzák, a három játszótárs és Alfréd megállapítják a föltételeket.~„
106 23|           Pisztolyokról, kocsikról Alfréd gondoskodik.~Ezalatt meghozták
107 23|            férges fenyőfa oldalán.~Alfréd kimérte a lépéseket, egy-egy
108 23|       Végre megérte hát De L’Aisne Alfréd azt a rég előkészített pillanatot,
109 23|             hogy a kezét lője meg.~Alfréd kezével tapsolt: „előre”.~
110 23|            oldalt álló segédeinek.~Alfréd odakiáltott:~– Tudsz te
111 23|       felemelték. Nem volt halott (Alfréd nagy bánatára), hanem a
112 23|           pisztolyok! – sopánkodék Alfréd. – Nagyon megtöltötték őket.~
113 26|             Egy napon meglátogatta Alfréd, aki még mindig Kolozsvárott
114 26|             Akkor aztán De L’Aisne Alfréd elveszi Scilla kisasszonyt,
115 27| küldetésének tartotta utána menni. Alfréd a birtokban maradt. S nekem
116 27|            eljárásáról. De L’Aisne Alfréd a grófnő beruházásaival
117 27|         Lyonel tarozik. De L’Aisne Alfréd csak annak a vásárlója,