Fezejet

1001 9 |                   alatt. Engedte, hogy ez az ember olvassa ki a szívéből
1002 9 |               hogy micsoda választ vél ön az én szívemből kiolvasni.
1003 9 |                 azt, hogy „Mit törődöm én az egész világgal! Hisz én
1004 9 |            vadember. Nekem Isten kegyelme az, hogy egy második élő lelket
1005 9 |               indulatai éppen úgy kiűznek az emberlakta földről, mint
1006 9 |                 magamnak.” Ezt olvassa ön az én szívemből, ugye?~E szóknál
1007 9 |                  a világból. Pár év múlva az én viselt dolgaimról nem
1008 9 |                   világesemények elmossák az apró harcok történetét.
1009 9 |         történetét. Nekem még lesz dolgom az emberek között. S a Traumhold
1010 9 |                   nem a léleknyugtalanság az, ami engem arra készt, hogy
1011 9 |                  egyaránt. Száz közül egy az, aki a megoldott talányban
1012 9 |          személyvonat szépen fütyülhetett az indóháznál, tovább is roboghatott.
1013 10|             Egészen realisztikus igazság.~Az emberi organizmus nincs
1014 10|                   emberi organizmus nincs az abszolút boldogság számára
1015 10|                    Milyen nagy bölcs volt az, aki a farsangot a tél végére
1016 10|                amikor folyvást rövidülnek az éjszakák, és nem a nyár
1017 10|           Csináljunk approximatív büdzsét az „egészen rendes” férjnek
1018 10|                   egészen rendes” férjnek az idejéből, hogy mennyi marad
1019 10|                  5 óra ~~~~~~Étkezés (no, az még félig-meddig közös élvezet)     ~~~~
1020 10|                 alvás ~~~~6 óra ~~~ Marad az asszony számára nettó 60
1021 10|              megszokja ezt szépen.~De hát az a századik, aki a maga talányát
1022 10|               csók után Godiva megtörülte az ajkát, a fehér zsebkendőjén
1023 10|                   túlvilág pecsétje, mely az örömök privilégiumát lezárja.~
1024 10|                látogató, megnősülése óta. Az is csak oly véletlenül jött.
1025 10|               látták egymást! No, de hisz az a jó, mikor az ember egy „
1026 10|                    de hisz az a jó, mikor az ember egy „orvos” jó barátot
1027 10|             gyógyászati dolgokról. Itt is az a regula, hogy aki a maga
1028 10|                   beszél, bírságot fizet.~Az orvos nem is kérdezősködött
1029 10|            mondott neki: úgy néz ki, mint az élet! S a kezét is csak
1030 10|                  megcsókolja: alig tévedt az ujja az üterére.~De azért
1031 10|          megcsókolja: alig tévedt az ujja az üterére.~De azért nem lehetett
1032 10|                 De azért nem lehetett ezt az asszonyt megcsalni! Úgy
1033 10|                  enged magával dacolni! S az emberek mégis egyre védik
1034 10|             Bertalan készül a hadjáratra.~Az első előkészület elfutni
1035 10|                  első előkészület elfutni az embernek: – saját maga elől.
1036 10|                saját maga elől. Azt hiszi az ember, hogy az lehet! Más
1037 10|                  Azt hiszi az ember, hogy az lehet! Más ég alatt azt
1038 10|          mondhatja: hiszen nem én vagyok!~Az orvos eltávozta után néhány
1039 10|               után néhány napra megjelent az első köd a vidéken. Ez a
1040 10|            vidéken. Ez a hideg pokol, ami az eget elzárja az embertől.~
1041 10|                pokol, ami az eget elzárja az embertől.~Bertalan elkezdett
1042 10|                 panaszkodni a ködre. Hogy az őt megöli. Azt mondta, hogy
1043 10|           fejfájásról, rheumatizmusokról. Az orvos azt tanácsolta neki,
1044 10|                    Godiva mindezekre csak az ő szokott mélabús mosolyával
1045 10|                 tudta azt már jól, hogy ő az, akinek Capriba kell menni,
1046 10|           Európában akkor volt készülőben az a végzetes nagy harc a két
1047 10|            utófájdalmait még most is érzi az egész világrész mint ahogy
1048 10|     időváltozásnál azt érzi, hogy kezének az ujjai fájnak: amik már nincsenek.
1049 10|                fojtani.~– Megyek én ebből az őrült világból oda, ahová
1050 10|             legmíveltebb nemzete, akiknek az emberiséget az isteni tökélyhez
1051 10|                    akiknek az emberiséget az isteni tökélyhez kellene
1052 10|                 jön utánam!~És felkészíté az útra a feleségét.~Ő már
1053 10|              Olaszországot előbb, ismerte az ottani égalj és időjárás
1054 10|                  őszi napot választott ki az elutazásra; az egész elutazási
1055 10|              választott ki az elutazásra; az egész elutazási tervet előre
1056 10|                   megállapítva Godivával. Az volt a terv, hogy Bécsen
1057 10|                   előre meg kell acélozni az idegeket, mert ez éppen
1058 10|                Budapesten Lándory (akinek az a jó szokása volt, hogy
1059 10|                   a jó szokása volt, hogy az indulási időnél mindig egy
1060 10|                   órával hamarabb ment ki az indóházba) egy kényelmesen
1061 10|              küldve a vacsorát. Godivának az orvos látogatása óta igen
1062 10|                 cigányzene úgyis felkölti az alvókat, ő is át fog jönni
1063 10|                   ő is át fog jönni hozzá az alvószakaszba pihenni.~Godiva
1064 10|         áthallatszik.~Godiva hallhatá jól az újon érkezett urak beszédjét.
1065 10|                  mindjárt megcáfolták ezt az örömet azzal az észrevétellel,
1066 10|           megcáfolták ezt az örömet azzal az észrevétellel, hogy „Kissé
1067 10|                   Igen. Magában” – felelt az előbbi.~„Akkor csak inkább
1068 10|               zakatoló robajban elveszett az emberi beszéd értelme, a
1069 10|                lakóira nézve.~Azután csak az egyes állomásoknál állt
1070 10|                 utazó annak a kalandjának az elmeséléséhez is hozzáfogott,
1071 10|                  el, ha azt akarná, hogy „az” belészeressen. Hát „őneki”
1072 10|           lehetett belőle többet hallani.~Az esztergom-nánai állomáson
1073 10|                 dicsőség után, hogy lehet az, hogy Lándory mégis úgy
1074 10|             hadaró orgánum.~– Ez mind nem az igazi ok! Lándoryt kizárja
1075 10|              kizárja a világból egyenesen az, hogy megházasodott!~– Talán
1076 10|             többieknek.~Godiva felszökött az ágyáról. A szíve elkezdett
1077 10|             átkiáltson: „Ne rágalmazzátok az én halottamat!”~Hanem aztán
1078 10|            védelmébe vette Traumholdot.~– Az nem áll. Traumhold tudtán
1079 10|                 hang.~– Nem is lett azzá. Az inasa gyilkolta meg! – szólt
1080 10|                   közbe a ráspoly hang. – Az egy rémséges gonosztevő.
1081 10|                   gonosztevő. Én olvastam az egész történetet; benne
1082 10|                 meg már a Pétert szidják. Az is fájt Godivának.~– De
1083 10|              bankár meghalt. Mindig annak az alakja jelent meg előtte
1084 10|                 hárman.~– Úgy, hogy ő, ki az aktákba belenézett, rájött,
1085 10|                   Ah, ez már valami!”~Ezt az indokot úgy látszik, hogy
1086 10|                mindenik azt hitte, hogy ő az igazi. Most aztán mindent
1087 10|            imádkozott, hogy miért nem hoz az Isten most egy vasúti összeütközést
1088 10|                  hallanivalója volt.~– Ez az oka – vevé át a szót a sebesen
1089 10|                    hogy nők nem mennek el az estélyére. Valóságos szerencsétlenség
1090 10|               Lándoryra!~Végre berobogott az állomásra a bécsi vonat,
1091 10|                   meghalni.~Úgy jött neki az egész, mint egy álom.~Azonban
1092 10|                közeledtek a vagonfolyosón az ő kupéja felé. Már a lépteit
1093 10|                   majd tettetni.~Csakhogy az ereiben lázasan lüktető
1094 10|               lárma, kocsifütty felzavart az álmodból.~– Igen. Aludtam –
1095 10|                  történhetett veled. Ezek az emberek ideát valamit beszélhettek,
1096 10|                   Semmit sem hallottam.~– Az üteredről érzem, hogy „igen”.
1097 10|                 meg énrólam; valószínűleg az atyádról is. No, ne remegj.
1098 10|               egyének arra sem érdemesek. Az egyiket, a hadarót, úgy
1099 10|                hogy „a pletyka Napóleon”. Az az éles ráspolyhangú pedig
1100 10|                   a pletyka Napóleon”. Az az éles ráspolyhangú pedig
1101 10|                  szűzleány testvérüket és az édesanyjukat is. Nem esnek
1102 10|                  nevük.~Godivának kezdett az ideges reszketése elcsillapulni.~
1103 10|                   s kiderítette, hogy nem az volt a gazember, hanem én,
1104 10|                   arra spekuláltam, mikor az árva leányát behálóztam
1105 10|                   Milyen tréfásan hangzik az ő szájából ez az utálatos
1106 10|                  hangzik az ő szájából ez az utálatos rágalom.~– Bizonyosan
1107 10|               Godiva: elárulva vele, hogy az előbbieket mégis csak kitalálta
1108 10|           elragadt a nevetés.~Hanem azért az a fellázadt ütér még egyre
1109 10|            fellázadt ütér még egyre verte az alarmot. Hiszen nem az a
1110 10|              verte az alarmot. Hiszen nem az a fájó pont, hogy e képtelenségeket
1111 10|            rettenetes mendemondának mégis az az eredménye, hogy Lándory
1112 10|         rettenetes mendemondának mégis az az eredménye, hogy Lándory
1113 10|                   hirdetve mint jegyesek, az esküvő napjáig csak úgy
1114 10|                  csak úgy özönlött hozzám az anonim levél. Mindnyájan
1115 10|                mely nem repült a többivel az arcunkba. Ez az oltalom!
1116 10|                  többivel az arcunkba. Ez az oltalom! Ha ezer száj köpködi
1117 10|               volt halálra sértve! Hogy ő az a hitvestárs, aki miatt
1118 10|              Bertalan tanakodott magában. Az a csepp vér ölje-e meg őt
1119 10|                  a csepp méreg? Talán még az elébbi enged alkudni magával?~
1120 10|                 enged alkudni magával?~Ez az utóbbi nem.~Elszánta rá
1121 10|    szószátyárkodásnak, mintha „te” volnál az útjában annak, hogy én a
1122 10|                megtagadhatni magadtól azt az elégtételt, azt a gyönyört,
1123 10|                 nagyasszonynak, aki téged az egész világ rágalmával szemben
1124 10|                kedvet találok kapni, hogy az udvari bálba elmenjek?~Bertalan
1125 10|                  forró vízcseppet nevezik az emberek könnycseppnek is.
1126 10|                 aztán a kezét, annak mind az öt ujját sorba: – csak az
1127 10|                 az öt ujját sorba: – csak az ajkát nem.~A nő pedig egészen
1128 10|               egészen meg volt dicsőülve. Az a csepp méreg nem fogja
1129 10|                 fogja többé megölni: csak az a csepp vér – talán…~– Köszönöm
1130 10|                   én mind azt tettem, ami az életet megrontja: ha valamire
1131 10|            megérkezünk, nem fogsz ezekkel az emberekkel itt szót váltani?~–
1132 10|           menekülnek?~Mikor beszélni hall az ember azokról az örökzöld
1133 10|            beszélni hall az ember azokról az örökzöld tájakról: azt hiszi,
1134 10|                 tájakról: azt hiszi, hogy az a paradicsom. Pedig éppen
1135 10|                 dajkája a búskomorságnak. Az örök egyforma virány. Sohasem
1136 10|                   virány. Sohasem takarja az a szép fehér hó az alvó
1137 10|                takarja az a szép fehér hó az alvó földet; nem rajzolja
1138 10|                 földet; nem rajzolja tele az ablakot szeszélyes kezű
1139 10|                kezű tündér jégvirágaival; az örökké járó tenger sohasem
1140 10|                 első jácintcsírától: minő az álom oda alant?~S az örökzöld
1141 10|                 minő az álom oda alant?~S az örökzöld virányban nincs
1142 10|                  pacsirtát meg összefogja az olasz, s megeszi polentával.~
1143 11|                                A két hajó~Az egyik volt az őfelsége,
1144 11|                  A két hajó~Az egyik volt az őfelsége, az olasz király
1145 11|                   egyik volt az őfelsége, az olasz király hadihajója,
1146 11|                   kis otthonhoz, amelynek az ablakán egyre járnak ki
1147 11|              lehajtott fővel támaszkodott az árbocnak. Tekintete az előtte
1148 11|       támaszkodott az árbocnak. Tekintete az előtte keresztben fekvő
1149 11|                tengerhatárba, amint annak az utolsó csúcsa is elmerült
1150 11|             téveteg tekintet visszakerült az előtte fekvő tárgy hoz.
1151 11|                Maradj itt örökre!”~Hát ez az „örökre”?~Hát csak álom
1152 11|               örökre”?~Hát csak álom volt az egész boldogság? Azok az
1153 11|                  az egész boldogság? Azok az édes napok, amiknek minden
1154 11|             amiknek vége nem akart lenni?~Az is mind álom, hogy ott jártak
1155 11|                  mint két pajkos gyermek: Az mind álom, hogy ott nézték
1156 11|             Godiva, Bertalan: szeretlek”?~Az is álom, hogy együtt látták
1157 11|      azúrbarlangban, hogy együtt keresték az arbutusok közt a virágzó
1158 11|                  gondolkodni sem tud.~Hát az édes csókok? Az ébresztő,
1159 11|                  tud.~Hát az édes csókok? Az ébresztő, az elaltató csók? „
1160 11|                 édes csókok? Az ébresztő, az elaltató csók? „Ha meghalok
1161 11|               nappal tovább tartott volna az élet, ahány csók el lett
1162 11|                  volt! Csak egy nem volt.~Az a véghagyomány, amit utolsó
1163 11|            árvaleányok megmentésére, s ez az atyám nevét fogja viselni?~
1164 11|          fogságából ki fogod szabadítani!~Az az üdvözült mosolygás, mely
1165 11|                  ki fogod szabadítani!~Az az üdvözült mosolygás, mely
1166 11|           válaszolta, hogy el van találva az utolsó óhajtása. Csak ez
1167 11|                  utolsó óhajtása. Csak ez az egy nehéz teher kötötte
1168 11|           repülhetett.~Ha azt hinné, hogy az is álom, a halott felemelné
1169 11|              felelt rá Bertalan.~– Megjön az. A feledés – mondá a kapitány. –
1170 11|                  kapitány. – Én tudom, mi az, amit ön szenved, mert én
1171 11|              tengeren. Útközben halt meg. Az utolsó öt percben, amikor
1172 11|                 utolsó öt percben, amikor az ágya mellett ültem, elkezdett
1173 11|            halottamat. Látnom kellett azt az örvényt, ami a hullámba
1174 11|             temetett kedvesem után támad, az izenethozó buborékokat,
1175 11|              izenethozó buborékokat, amik az örvényből feljönnek. S aztán
1176 11|              örvényből feljönnek. S aztán az átlátszó sírdombot, ami
1177 11|                  fel nem ajánlhatom, mert az nem kapható mindennap. –
1178 11|                hallám, nem a fülemmel; de az egész lelkemmel. Ekkor ütött
1179 11|                  végzetes percben, amidőn az osztrák hadihajó orrával
1180 11|                  fúródott, én fenn voltam az árbockötélzeten. Az iszonyú
1181 11|                voltam az árbockötélzeten. Az iszonyú taszítástól oly
1182 11|              percben már süllyedt a hajó; az osztrák hadihajó gyorsan
1183 11|                 hadihajó gyorsan húzta ki az orrát az oldalából, s arra
1184 11|                 gyorsan húzta ki az orrát az oldalából, s arra ez elkezdett
1185 11|                 elkezdett megfordulni. Én az árbockötélzetről egyenesen
1186 11|            szálltam. De nem vesztettem el az eszméletemet. Hirtelen lekapcsoltam
1187 11|       eszméletemet. Hirtelen lekapcsoltam az oldalamról az övemet, s
1188 11|                lekapcsoltam az oldalamról az övemet, s azzal a fegyvereim
1189 11|          felszínére felküzdeni. Már ekkor az egész hajó süllyedt alá.
1190 11|                   volt rajta. Mikor ennek az ezer embernek a halálordítása,
1191 11|                   vizek mélységében, hogy az egész tenger, mint valami
1192 11|                fel magamat a víz színére. Az óriási hajó akkor süllyedt
1193 11|              süllyedt el éppen a víz alá. Az utolsó árboca, a rákapaszkodó
1194 11|         leforrázott hangyaboly, keringett az összekuszált embertömeg.
1195 11|                  összekuszált embertömeg. Az örvény egyre tágult, széles
1196 11|               egyszer letekinthettem abba az ezreket elnyelő tölcsérbe,
1197 11|                mint ahogy egy békát kifúj az orrán a cethal. Ekkor aztán
1198 11|              cethal. Ekkor aztán már csak az ágyúk bömbölését hallottam.
1199 11|           bömbölését hallottam. Fuvolaszó az, uram! Az után a hang után,
1200 11|            hallottam. Fuvolaszó az, uram! Az után a hang után, amit odalenn
1201 11|             feleségem hattyúdala.~– Hanem az a tengerfenéki kardal?~–
1202 11|             tengerfenéki kardal?~– Igenis az; a járókelő hullámokon sem
1203 11|               hullámokon sem láttam többé az ő domborodó sírját; csak
1204 11|                  kapitány, annak mindjárt az elején egy kövér betűkkel
1205 11|          táviratot pillanta meg, mely még az ő olasz temperamentumát
1206 11|               szokott tréfálkozni, s mind az öt érzékének teljes használatában
1207 11|                    a nőm észrevette volna az arcomról, amit megtudtam.~–
1208 11|           ostromolták? Nem tudja, hogy mi az a commune? Nem tudja, hogy
1209 11|            halálordítás ad élő hangot. Mi az ő szelíd fájdalma ez irtóztató
1210 11|               önnek, hogy hátulról kezdje az olvasást; mert különben
1211 11|                 különben valami még eddig az orvosok által nem ismert
1212 11|                kollégámtól hallottam, aki az északi Jeges-tengernek egy
1213 11|                  orosz hajó meglátogatni: az elviszi a számára az egész
1214 11|        meglátogatni: az elviszi a számára az egész lefolyt évben megjelent
1215 11|               kíváncsi, de elteszi szépen az egész csomagot, s naponkint
1216 11|            Bertalan feje körül már zúgott az a tenger, mely örvénylő
1217 11|              tölcsérébe egyre sodorja alá az emberek miriádjait, országok
1218 11|               önmagával volt dolga, annak az átálmodott két évnek a története
1219 11|                 olyan volt rá nézve, mint az Apokalipszis könyve. Amint
1220 11|             boldog világon kívül élésnek. Az ember nem mehetett olyan
1221 11|                 Elzász-Lotharingiáról meg az ötmilliárdról ne beszéltek
1222 11|              volna. A véres drámának csak az utójátéka folyt már, ahol
1223 11|                 lépten-nyomon beleütközik az ő tudta nélkül megváltozott
1224 11|                   aki a málháját kicipeli az aviso-gőzösről, a szeme
1225 11|               pápa képével! Hát nem tudja az úr, hogy a bajocco nem jár
1226 11|                   mégiscsak magára vessen az utazó, ha jól kinevetik,
1227 11|                   aki restellte elolvasni az olasz kormánynak 1870. január
1228 11|                  rendeletét, mely szerint az ólom kivitele Olaszországból
1229 11|                mint érckoporsót szerezni, az ólomból készültet felnyittatni,
1230 11|                  a halottjával, mikor azt az egyik koporsóból a másikba
1231 11|                   egészen épségben tartá; az arc vonásai sem változtak.~
1232 11|                arc vonásai sem változtak.~Az érc szarkofágban azonban
1233 11|                marad meg a borszesz, mert az nem záródik hermetice. Erre
1234 11|              rendszabály a vámhivatalban.~Az érckoporsót olvasztott viasszal
1235 11|                  A másvilágra csak könnyű az út, de más országba nehéz
1236 11|                utazni a holt embernek.~Ez az átkozott próza éppen jó
1237 11|                   átkozott próza éppen jó az embernek a szívét kicserzeni.~
1238 12|                 csak helyet változtattak. Az egyik elment Bécsbe külügyminiszternek,
1239 12|                   csupa új emberek ültek.~Az első tapasztalata az volt,
1240 12|               ültek.~Az első tapasztalata az volt, hogy minden ismerőse,
1241 12|                   fogadja, mintha ő volna az a híres angol, akit a vadak
1242 12|             talpig cifrára megtetováltak. Az egyiknek nem jut hirtelen
1243 12|                  beszél neki minden ember az ötmilliárd hadisarcról.~
1244 12|                   ötmilliárd hadisarcról.~Az nem volna baj, hogy a közönség
1245 12|               közönség elfelejtette régen az ő viselt dolgait, a nagy
1246 12|                 együtt; de nagyobb galiba az, hogy a miniszterek is elfelejtették,
1247 12|               bálban, csak jó volna; mert az éppen jó helyre került:
1248 12|                   a vesztett parit. Hanem az a baj, hogy egy szabadon
1249 12|                  még a belügyminiszter és az igazságügy miniszter is
1250 12|                    azok pedig új emberek; az egész rémper, Rózsa Sándor,
1251 12|                 elmondani a magyarázatot, az indokokat, hogy miért van
1252 12|                 indokokat, hogy miért van az ötszáz illavai rab között
1253 12|                nem volt tudomása. Persze, az újdonság rovatot nem olvasta
1254 12|                értesülve lett volna, hogy az illavai fegyházban lázadás
1255 12|             Lándory tehát hiába tette meg az utat Illavára; vissza kellett
1256 12|                   térnie Budapestre, hogy az igazságügy minisztertől
1257 12|            megszólítással, hogy vegye fel az intézet pénztáránál a felesége
1258 12|                replikázott, hogy akár van az úrnak polizze, akár nincs
1259 12|                 felszólításhoz megküldték az alapszabályaikat, s azokon
1260 12|                  történt változtatásokat.~Az ilyen időszaki határozat
1261 12|              esetében is kifizettetik, ha az életbiztosítás a haláleset
1262 12|               három évvel köttetett, s ha az illető három éven keresztül
1263 12|                   ez nem maradt titokban, az természetes.~Talán másutt
1264 12|             maradjon ott, ahol van.~Ez is az unikumok, a hihetetlenek
1265 12|               alatt odaért Szamosújvárra.~Az ottani állami fegyház hajdan
1266 12|                   kettős vastag vasrácsok az ablakain, a lépcsőzetek,
1267 12|                  egy elítélt rab, a másik az oltárszobrokat faragja.
1268 12|               útonálló volt mind a kettő.~Az óriási konyhában roppant
1269 12|         kemencékből éppen akkor szedik ki az illatozó cipókat.~A nagy
1270 12|                cipókat.~A nagy hálótermek az első emeleten nappal üresek;
1271 12|          társaságban.~A rabok optimátesei az ő kezén keresztül kerültek
1272 12|                 hosszú teremnek a zugában az ablak előtt ül magányosan
1273 12|                  szerez; annak kétharmada az államé, amiért ellátást
1274 12|                 Aki ezt a hivatalt végzi, az a „bankár”.~Lándory ráismer
1275 12|              legveszedelmesebb gonosztevő az egész társaságban súgja
1276 12|           társaságban súgja fülébe halkan az ellenőr.~– Ismerem – mond
1277 12|                   mellett ülő fegyenchez. Az szabály szerint felállt
1278 12|                változtattatott. Másodszor az illavai államfegyházban
1279 12|                  van neki – mondá Lándory az igazgatóhoz fordulva.~–
1280 12|                 nagy befolyásról, amit ez az ember a többi fegyencekre
1281 12|                minden bűnét meggyónni. Ez az ember az ő pátriárkájuk.
1282 12|              bűnét meggyónni. Ez az ember az ő pátriárkájuk. A temetésnél
1283 12|              meglátja ön, hogy mit tud ez az ember egy miatyánkból csinálni?~
1284 12|                   alkalmazzuk azt – mondá az igazgató –, midőn a fogházon
1285 12|                  kézzel is lehet.~Lándory az igazgató kíséretében lement
1286 12|              lement a külső udvarra, ahol az egész fegyencnép össze volt
1287 12|                össze volt már gyülekezve. Az udvar közepén egyszerű deszkakoporsóban
1288 12|                  a halott fedetlen arccal az ég felé fordulva fekszik,
1289 12|                  van a fegyháztól: csupán az ő számukra van az ott. Némelyik
1290 12|                  csupán az ő számukra van az ott. Némelyik sírnak a fejénél
1291 12|              jönne még valaki tudakozódni az ott alvó felől, megtalálja
1292 12|                  halottas könyvébe beírva az egész nevét. De hát ki keresné
1293 12|                élő fát nem ültetnek rája.~Az új lakost lebocsátják társai
1294 12|                  madrácot, komám?” – mond az egyik. – „Ennek már szabad
1295 12|                mondás után szünetet tart, az meg van neki engedve, hogy
1296 12|             gyülekezet, melynek közepette az Úr imája a minden szónoklatok
1297 12|              leghatásosabbjává emelkedik. Az utolsó mondatnál: „szabadíts
1298 12|                szava: „sorakozz! indulj!” Az élőhalottak visszatértek
1299 12|             maradjon idelenn – parancsolá az igazgató.~A nevén szólított
1300 12|                  vele beszélni? – kérdezé az igazgató Lándorytól.~– Igen.
1301 12|                dühöngők” zárkája?~– Üres.~Az egy földszinti szoba; az
1302 12|                  Az egy földszinti szoba; az őrhellyel átellenben, melynek
1303 12|               melynek vasajtója egyenesen az udvarra nyílik; ablaka magasan
1304 12|                  sem fegyverül használni.~Az igazgató felnyittatá a zárkát.~–
1305 12|                      Két fegyveres foglár az ajtóhoz álljon.~– Szükségtelen –
1306 12|                   gonosztevőkkel szemben. Az a hírhedett rablógyilkos
1307 12|                 láncokat, bezárta mögötte az ajtót, s akkor letett eléje
1308 12|                letett eléje egy éles kést az asztalra, s azt mondá neki: „
1309 12|                   Kalthahn Péterrel; mert az egy rafinált komédiás: szelíden
1310 12|                  én a közelben leszek. Ez az én kötelességem.~Lándory
1311 12|                   maradtak, Lándory leült az asztal mellé; megjelölve
1312 12|                    Önnek nem lehetett azt az embert megölni, aki önnek
1313 12|              anyját tartotta holtukig. Ön az egész családnak kedvence
1314 12|                 mi vihette volna önt arra az elhatározásra, hogy gyilkosává
1315 12|               mérget Traumhold számára, s az egész szökése a kirabolt
1316 12|            öngyilkosságának.~Péternek még az ajkai is elsápadtak e szóra.~–
1317 12|                 nem volt, mint leszámolni az élettel. Becsülete és vagyona,
1318 12|             vállára téve a kezét. – Önnek az egész elvállalt bűne egy
1319 12|                   hiba volt: egy tévedés. Az a biztosítótársaság, melynél
1320 12|                  nyomtatványt. Olvassa el az aláhúzott sorokat.~Péternek
1321 12|            bankárt, ravaszság, tréfa volt az egész pénztárkirablás, és
1322 12|                  kegyesen el is hinnék, s az azért kapott tizenharmadfél
1323 12|                  esztendő a hátamon, amit az illavai lázadásban való
1324 12|                  Nem, uram. Egyike voltam az „értelmi szerzőknek”, ahogy
1325 12|              vezér, Monterosso oldalánál. Az a golyó, mely őt leteríté,
1326 12|              semmiképpen nem becsülte túl az érdemeimet, mikor tizenöt
1327 12|                  hatást sem tett a rabra.~Az obligát térdreborulás, kézösszekulcsolás,
1328 12|           meglepett ember közönyösen állt az „evangélium”-hirdető előtt.
1329 12|          evangélium”-hirdető előtt. S még az ajkait pittyeszté:~– Minek
1330 12|                 pittyeszté:~– Minek nekem az az amnesztia? – szólt vállvonogatva. –
1331 12|              pittyeszté:~– Minek nekem az az amnesztia? – szólt vállvonogatva. –
1332 12|                    egyikünk sem kérkedik; az igazi érdemeink köztudomásra
1333 12|                 Felügyelőink, elöljáróink az igazgatón kezdve az utolsó
1334 12|           elöljáróink az igazgatón kezdve az utolsó foglárig, szigorúan,
1335 12|                Ahhoz meg, hogy fát vágjak az utcán, nincsen ízlésem.
1336 12|                 éjjeli álmát, ivópoharát, az ételét! Mi akar ez lenni?
1337 12|                  a tengerinyúlba beojtják az ebdühöt. De én nem vagyok
1338 12|                  innen! Kérdezze meg csak az igazgatót.~– Én pedig önt
1339 12|              kísérleti hóbort hozott arra az eszmére, hogy egy méregkeverésért
1340 12|               Godivámnak utolsó kívánsága az volt, hogy szabadítsam ki
1341 12|                 volt, hogy szabadítsam ki az őérette ártatlanul szenvedő
1342 12|                  rab.~– Traumhold leánya: az én nőm. Két évig éltünk
1343 12|               voltunk.~– Traumhold Godiva az ön neje? – kiabált a fegyenc. –
1344 12|              munkával tartotta fenn magát az én tanácsom szerint.~– Munkával?
1345 12|                      Ezt már elhiszem. Ez az ő vonása.~– A szünidő alatt
1346 12|          összehúzott szemöldökkel olvasta az írást, beleütögetve az öklével,
1347 12|            olvasta az írást, beleütögetve az öklével, s egyes szavakat
1348 12|                Nem szidott, nem átkozott? Az apja gyilkosát?~– Hisz engem
1349 12|           Nápolyban. Keresse ön fel benne az utolsó lapot.~Azon a lapon
1350 12|            férjemnek”.~Annak a fegyencnek az arcában saját magára ismert
1351 12|                  berohant a zárka ajtaján az igazgató, a porkoláb, az
1352 12|                  az igazgató, a porkoláb, az őrök.~Lándory inte nekik,
1353 12|           felemelje a földről. Nem bírta. Az a lábait tartá átölelve:
1354 12|                   követni fogom önt, mint az árnyéka, s meghalok önért,
1355 12|                      Hová követnéd te ezt az urat, Kalthahn Péter, mint
1356 12|                urat, Kalthahn Péter, mint az árnyék? Van teneked még
1357 12|                átadva a hivatalos levelet az igazgatónak.~Az egyik bámulatból
1358 12|                   levelet az igazgatónak.~Az egyik bámulatból a másikba
1359 12|            kezdeni, hogy önt magát megöli az úton, s aztán rablóbandát
1360 12|                   mondok ellene. Csak azt az egyet kérem, hogy ha egyszer
1361 12|                ehhez, Péter?~– Nem voltam az.~– Hát akkor miért vallottad
1362 12|                hanem csak kíváncsiságból. Az az illavai lázadás is csak „
1363 12|                   csak kíváncsiságból. Az az illavai lázadás is csak „
1364 12|                Olyan hallucináció?~– Nem. Az komoly dolog volt. Lándory
1365 12|                 azt csak ketten tudtuk: s az egyik már halott.~– Sokat
1366 13|                                           Az elrabolt kincs~Több szó
1367 13|                   csendben bocsátották el az intézetből. A többi fegyencnek
1368 13|             társuk kegyelmet kapott; mert az mindig felháborodást kelt
1369 13|               vendéglőbe sietett. Lándory az ebédet odahozatta a szobájába
1370 13|               most nem állt fenn közöttük az úr és szolga közötti viszony,
1371 13|               zsebére megy ma, van pénze!~Az ember úgy falt, mint egy
1372 13|               Lándory szivart adott neki. Az meg éppen a paradicsom volt
1373 13|                 nem magyarázta neki, hogy az ember a saját érdekében
1374 13|                  a saját érdekében szokta az útitársát jó szivarral megkínálni,
1375 13|              megkínálni, hogy ne bűzöljön az orra alá a 4 krajcáros patkányfarkkal.~
1376 13|               egész derült kedélybe hozta az emberét, akkor elkezdett
1377 13|                  sok egyet-mást megtudott az ember, amit semmi tortúra
1378 13|                   vezettek azok már engem az élők nyomába. Most is éppen
1379 13|              legbensőbb szövetségesek. Ez az első nyom. Te, a bűntudattal
1380 13|                  a másokét fenyegetve. Ez az erős ellentmondás valóságos
1381 13|                 azzal befellegzi magát.~– Az a Monterosso sokszor megfordult
1382 13|                Neked akkor is gyanús volt az az ember, s gyanúdat nemcsak
1383 13|                   akkor is gyanús volt az az ember, s gyanúdat nemcsak
1384 13|                   mint elítélt fegyencek, az illavai nyereggyártó műhelyben.
1385 13|                   Nagy volt a meglepetés! Az előkelő, elegáns úr, aki
1386 13|                gyilkosa és kirablója. „Ez az én emberem!” mondá magában
1387 13|                megtaszítja a szomszédját: az a szó a megtartani való;
1388 13|  kincsesszekrényét szerencsésen elemelve. Az eset nagy port vert fel
1389 13|                fel Európa-szerte, nemcsak az elrabolt kincs nagy értéke
1390 13|                  érte? A majoresco-e vagy az unokaöccs. A kincsesszekrény
1391 13|                   Godiva szegény lesz. Ha az a kincs felszabadulna, úgy
1392 13|                 egyszerre fel lenne oldva az átok alól.~Péter nem tudott
1393 13|                 kezét Lándory. Olyan volt az ő kezének az érintése, mint
1394 13|                   Olyan volt az ő kezének az érintése, mint a villanyütés.~
1395 13|             érintése, mint a villanyütés.~Az meg volt bénulva, mint egy
1396 13|                   álomjáró.~– De hát ön-e az Úr Istennek az a háromszegletű
1397 13|                   hát ön-e az Úr Istennek az a háromszegletű szeme, amely
1398 13|                 ilyen világító háromszög: az emlékezet, a képzelet és
1399 13|                  emlékezet, a képzelet és az ítélet. Engem természetfölötti
1400 13|               kedvező alkalommal kitörtök az illavai fegyházból, s akkor
1401 13|              aztán a te gondod lesz, hogy az elrabolt érték hogyan jusson
1402 13|                  mámorgerjesztőhöz, midőn az elítélt rab azt hallja,
1403 13|             kiszabadítsa. Meg lehet venni az őröket, a foglárokat, a
1404 13|                   a fegyenc fölfedezését.~Az elébb kitekintett az ajtón,
1405 13|        fölfedezését.~Az elébb kitekintett az ajtón, hogy nem hallgatózik-e
1406 13|             száját, sugdosott a fülébe.~– Az elrablott szekrény Lietava
1407 13|                   magától mind nem jő elő az omladékok között, arra a
1408 13|                    mint amit elmondtam.~– Az legyen hát az első dolgunk,
1409 13|                elmondtam.~– Az legyen hát az első dolgunk, hogy Lietavát
1410 13|         végakaratául reám bízott; majd ha az utolsó terhelő vádat atyja
1411 13|             túlvilágra, ott fogod találni az atyádat, szép, fényes arccal,
1412 13|                 szép, fényes arccal, minő az idvezülteké”.~– Jaj, uram,
1413 13|                idvezülteké”.~– Jaj, uram, az ön gondolatjai repülnek,
1414 13|                  ön gondolatjai repülnek, az enyéim csak földön járnak!
1415 13|                   is hadd adjam elő, amit az én földhözragadt eszecském
1416 13|                  Péter.~– Minekünk ezeket az eldugott kincseket úgy kell
1417 13|               voltam! Előttem fölfedezték az egész mechanizmust, ami
1418 13|                   egész mechanizmust, ami az emberi társaság ellenségeit
1419 13|                 élete van itt kockán. Már az is szemet fog szúrni, hogy
1420 13|                    hogy ennek mi lehetett az ára? Ingyen akkora summa
1421 13|                dolognak találják. De hogy az ő jól eldugott zsákmányukat
1422 13|               nyilvánosságra kell kerülni az egésznek, amikor a szekrényt,
1423 13|     családtagoknak azt mondja: itt vannak az ellopott gyémántjaitok;
1424 13|                fel a kitűzött jutalmat?~– Az én számomra? Hát nem lesz-e
1425 13|                nekem teljes ellátásom, ha az ön házánál leszek? Ha az
1426 13|                  az ön házánál leszek? Ha az ön kenyerét eszem, az ön
1427 13|                  Ha az ön kenyerét eszem, az ön borát iszom, s valljuk
1428 13|            valljuk meg a gyöngeségemet: – az ön szivarjait is szívom?
1429 13|                 önkéntelenül kezét nyújtá az öreg fickónak.~Az pedig
1430 13|                  nyújtá az öreg fickónak.~Az pedig nagy halkan azt mormogá
1431 13|            visszalopni!~Lándoryt mindjárt az első napi utazás meggyőzte
1432 13|              Természetes: mikor valakinek az arcképe minden élclapban
1433 13|            címlapján ékeskedik; hát akkor az ilyen markírozott arcra
1434 13|            szerepet vitt kormánybiztosnak az özvegye, ki ősi kastélyában
1435 13|                olyan helyen fekszik, hogy az csak a radnai úton hozzájárulható.
1436 13|                  biztatnak a megmászásra. Az alatta fekvő völgyből ugyan
1437 13|                    de aki ezeken elindul, az alant épült majorház lakói
1438 13|              Megjegyzendő, hogy még akkor az újabb festői nemzedék nem
1439 13|             Péterrel a radnai kastélyban.~Az özvegy úrnő most is egyedül
1440 13|                   Maga is kivételes lény. Az egész élete cselekvő jóság
1441 13|                  jóság és tűrő szenvedés.~Az úrnő nagyon örült, hogy
1442 13|               ismét meglátogatá. Ritkaság az ő hajlékában a látogató;
1443 13|             hajlékában a látogató; kivált az olyan, aki másodszor is
1444 13|              eljön.~Lándory bemutatá neki az útitársát.~– Hahn, festőművész
1445 13|                     Hahn, festőművész úr.~Az úrnő azt mondá, hallotta
1446 13|          erdőkerülő kísérje a várromokhoz az urakat.~Az odavezető úton
1447 13|                  a várromokhoz az urakat.~Az odavezető úton csak ökrös
1448 13|             vacsora alatt aztán elmondatá az úrnő magának Lándoryval,
1449 13|                 orrfúvással takargatni.~– Az útitársam nagy náthát kapott
1450 13|              útitársam nagy náthát kapott az úton – magyarázá Lándory.~
1451 13|                  a karaván a várrom felé. Az még jó három órai út a kastélyhoz.
1452 13|         kastélyhoz. Hajdan jó út lehetett az, mikor még Lengyel Magdolna
1453 13|            jobbra-balra tátongó kátyúkban az eleje délnek, a hátulja
1454 13|                 nem dőlhet fel.~Elöl ment az erdőkerülő, duplapuskával
1455 13|                 lőcsnek vetve, fenntartsa az egyensúlyt. A szekér oldalába
1456 13|            hátrahagyják a fák árnyékában; az ökröket kifogják az igából,
1457 13|           árnyékában; az ökröket kifogják az igából, s legelni eresztik;
1458 13|                marad a szekérnél, a másik az urak holmiját cepeli utánuk.~–
1459 13|                   majd visszaküldjük érte az erdőkerülőt.~Most már aztán
1460 13|                aztán értette a dolgot.~Ha az ember archaeolog, akkor
1461 13|                   betűket keres közte; ha az ember csak turista, akkor
1462 13|              kilátásból; ha azonban festő az ember, akkor azt keresi,
1463 13|                  levele vérpiros volt már az őszi derektől, kipakolta
1464 13|               együtt; a két úrnak azonban az volt a véleménye, hogy előbb
1465 13|                   a véleménye, hogy előbb az omladékok szépségeiben gyönyörködjenek:
1466 13|                   a reggeli világításban.~Az erdőkerülő mindenütt a sarkukban
1467 13|                 fogadkozott, hogy ő fogja az urakat vezetni olyan helyekre,
1468 13|                   nagy gödrök voltak ásva az omladékokba. A bástyaterem
1469 13|               bástyaterem pedig, amelyben az erkélykő a falnak támasztva
1470 13|                   összevissza volt túrva.~Az erdész mondá, hogy bolond
1471 13|                   idomú, keskeny ablakok.~Az alatta levő üreg, melyet
1472 13|                  hajdani családi sírbolt. Az egyik ablakközén még megvan
1473 13|      freskófestést. Ime, itt van előttünk az élő tanújel.~Péter nagyot
1474 13|                   itt a festékesládánk.~– Az pedig szükséges, ha színekkel
1475 13|               olyan szíves, hogy elhozza.~Az rögtön készséggel vállalkozott
1476 13|                   elkészítheti a vázlatát az egész körönd belsejének
1477 13|              hagyta rá Péter.~Amint aztán az erdőkerülő lépteinek ropogása
1478 13|        végezhetett azon a feladaton; mert az alatta levő üregben, amint
1479 13|            fenevad őrzi: bizonyosan annak az ivadéka, mely címerükben
1480 13|          vasbotját ragadva, lebocsátkozék az üregbe.~A Péter lámpájának
1481 13|                mikor egyszerre Lándorytól az orrára, Pétertől meg a füle
1482 13|                  azt mondva magában, hogy az okosabb enged, nekiiramodott
1483 13|                közül, a várkapun át, neki az erdőnek.~A béres ijedtében
1484 13|              fenevad elől a vadkörtefára; az erdőkerülő azonban két puskalövéssel
1485 13|                   debachált Péter –, ahol az embert medvék akarják megenni!
1486 13|                   akarják megenni! Ha ezt az egész várat nekem adják!~
1487 14|                  rögtönzött szerepébe. Ez az „ursus ex machina” csakugyan
1488 14|               csakugyan kapóra jött neki.~Az erdőkerülő ugyan mindenképpen
1489 14|                 bizonyosan ott lesz ennek az elszalasztott medvének a
1490 14|                   azok majd kizavarják, s az aztán meglakol a hitvestársáért
1491 14|                 irtózik. (Medvének hívják az olyan képet, melynek nem
1492 14|                  halni. Vér is folyt már! Az erdésznek el kellett menni
1493 14|             kellett menni füveket keresni az erdőbe, amik a vérzést elállítják.
1494 14|             megrémült úrnő rögtön hívatta az uradalmi orvost:~Az előresiető
1495 14|               hívatta az uradalmi orvost:~Az előresiető Lándory aztán
1496 14|                 piktor a szekéren maradt, az most már le nem mer onnan
1497 14|                   mer onnan szállni, amíg az erdőben tart. (Tudniillik
1498 14|                  botjaikkal jól elvertek.~Az úrnő azonban most már nem
1499 14|                Bécsbe. Nem hajlott meg se az úrnő, se Lándory marasztalására.
1500 14|                  hogy délután kezdjék meg az utat visszafelé.~Térképen