Fezejet

1501 14|                  négylovas útiszekerükön. Az úton azonban már alkonyat
1502 14|                 azonban már alkonyat felé az egyik kerékről lepattant
1503 14|          éjszakára.~Elég csinos kis város az a Vág mentében; a vendéglője
1504 14|             vendéglője is kényelmes; csak az az egy baj van vele, hogy „
1505 14|          vendéglője is kényelmes; csak az az egy baj van vele, hogy „
1506 14|              legkellemesebben hangzik; ez az egész tájék: a Vágon túl
1507 14|                együtt, igen szomorú emlék az ő szemei előtt. Az a kettős
1508 14|                  emlék az ő szemei előtt. Az a kettős rostélyú ablak!
1509 14|                   a legfőbb nevezetesség. Az erre érkező utasnak be kell
1510 14|               írhatta még ez ívre Lándory az útitársáról, hogy „inasával”;
1511 14|               Ennek a következése azonban az lett, hogy megérkezésük
1512 14|                    No, most Péter gyorsan az ágyba; aztán horkolj.~Egy
1513 14|                   A fegyházi sebész volt. Az igazgató küldte. Maga is
1514 14|               érdemes utódját, hogy nincs az útitársának egyéb megsebesülése,
1515 14|           tüskésborz neki is csiklandozta az oldalát.~Nemsokára megérkezett
1516 14|            oldalát.~Nemsokára megérkezett az igazgató úr is. Azt már
1517 14|           vacsorára (a múlt alkalommal is az ő vendége volt Lándory);
1518 14|                  volt Lándory); hozza oda az útitársát is. Minden furfangos
1519 14|                   csatányos megoldást.~Ez az eset pedig ugyancsak kínálkozott
1520 14|                  kínálkozott most, amikor az útitársát szembeállíthatta
1521 14|                  volna annak a fegyháznak az igazgatójával, aki ezt fél
1522 14|                   felkelt, megnézte, hogy az utcára néző ablak jól le
1523 14|                 balra, sohasem nyitja ki. Az a feladat, hogy melyik ponton
1524 14|                   Monterosso kitól vette? Az majd később fog kiderülni.
1525 14|                  e remekművön elég.~Péter az ismert fortély segélyével
1526 14|                 olyan ritka kincs, aminek az értékét szakértők egy aranybányával
1527 14|             Amabban voltak a gyémántok és az ötvösművészet remekei felhalmozva.~
1528 14|                 rekesz titkai érdekelték: az okiratok.~E rekesztéknek
1529 14|               teteje volt vésett acélból, az alatt volt felhalmozva a
1530 14|             utolsó világi útjában. – Ezen az időn túl nem lettek gyűjtve
1531 14|               időn túl nem lettek gyűjtve az ereklyék. Sárgult selyemrongy,
1532 14|              legutoljáig őrzé, bizonyítja az, hogy a legutolsó okmány,
1533 14|              keresett utolsó végrendelet, az egész rekesznek a fenekéről
1534 14|            fenekéről került elő. Eszerint az öreg Lis Blanc grófnak még
1535 14|                 előtti napokon is ezeknek az áttekintésével kellett foglalkozni.~
1536 14|                  s a levélborítékra kívül az írott oldalán e saját kezűleg
1537 14|                pedig öt meghívott tanúnak az aláírása.~A másik oldalán
1538 14|                   öt pecsétjén kívül mind az öt tanúnak a mellényomott
1539 14|               mindenből, s a nagy vagyont az unokaöcsre, vicomte De L’
1540 14|                   át, némi életjáradékkal az özvegy számára, akivel a
1541 14|                kályhában?~– Minek?~– Erre az iratra az van jegyezve,
1542 14|                   Minek?~– Erre az iratra az van jegyezve, hogy tűzbe
1543 14|               tűzbe dobandó.~– Önnek szól az az írás?~– Nem nekem. De
1544 14|                  dobandó.~– Önnek szól az az írás?~– Nem nekem. De úgy
1545 14|              kezébe kapja.~– Akkor sem ön az. Mert ez iratot már előbb
1546 14|           Monterosso nekem elmondta ennek az ön kezében levő iratnak
1547 14|              elrabolta. Ha ön elégeti ezt az írást olvasatlanul, én holnap
1548 14|             holnap el fogom önnek mondani az egész naplónak a tartalmát. –
1549 14|                   tartalmát. – Tehát csak az a kérdés, hogy eredetiben
1550 14|                egy óriási rémperben, mely az egész civilizált világot
1551 14|                  iratokból meg fog tudni, az önre nézve vezérvilág lehet
1552 14|               vajon ne vigye-e vissza ezt az egész drága szekrényt, kincsestül,
1553 14|                    Hiszen ha elolvasta ön az egészet, azután is lesz
1554 14|                ideje azt a tűzbe dobni. – Az már nincs ráírva, hogy „
1555 14|                  Défense de lire” (tiltva az elolvasás).~Lándory még
1556 14|                önt arról, miszerint ennek az egész naplónak a tartalma
1557 14|                    egy inas előtt!), csak az első bevezető lapot fogom
1558 14|                   melyben fiamat, Lyonelt az öröklésből merően kizárom,
1559 14|                maguk után.” Nézze ön meg, az áll-e az első lapon?~Szóról
1560 14|                    Nézze ön meg, az áll-e az első lapon?~Szóról szóra
1561 14|           átolvasásához. Péter előkereste az útibőröndből a teafőző készüléket.
1562 14|        útibőröndből a teafőző készüléket. Az éjjel ébren fognak maradni.~„…
1563 14|                    a rafinált gyönyörök s az aggkor tantalusvágyai nyomokat
1564 14|            lélekgyógyász azt mondja: ezek az elmehábor jelenségei.~Minden
1565 14|                  meg van vesztegetve, még az öreg komornyikom is, hogy
1566 14|             legbensőbb titkait, amik csak az öltöző- és fürdőszobában,
1567 14|            gyóntatószékben megsúghatók, s az én titkaimat meg közli a
1568 14|                tánckaréja, azért mégis ez az egy tényem, miszerint az
1569 14|                  az egy tényem, miszerint az egyetlen fiamat az örökségéből
1570 14|              miszerint az egyetlen fiamat az örökségéből kitagadom, s
1571 14|                 szerint jött létre.~Arról az oldalról is meg fogják támadni
1572 14|      elcsábíthatatlan bonapartista. Ebben az egyben jótállok a hűségéről.
1573 14|          csinálják a párizsi új divatot s az új európai politikát. Hogy
1574 14|                   meg a luxemburgi kérdés az ő fantáziája. En pedig sohasem
1575 14|                Tuilériákba felmenjek. Oda az unokaöcsém, vicomte De l’
1576 14|           támadtak, hogy miért nem megyek az udvarhoz! „No, hát elmegyek!”
1577 14|          Kérdezték, hol jártam? – „No hát az udvarnál Frohsdorfban meg
1578 14|               Chambord grófnál. Nekem ott az udvar.” – A politikai meggyőződéseink
1579 14|                  feleség.~A fiam, Lyonel, az pedig republikánus; sőt
1580 14|                 odább: szocialista. Abból az igazi vadjából: akinek nem
1581 14|                 feloldja. S hogy nem ezek az indokok kényszerítettek
1582 14|                leginkább bizonyítja annak az egyénisége, akit fiam mellőzésével
1583 14|                 Aisne Alfréd, unokaöcsém.~Az én kedves nénémnek a fia
1584 14|               legelőször is orleanista. Ő az elismert „médium” Aumale
1585 14|                nem vesztegetett meg. Hisz az köztudomású rólam és mindenkiről,
1586 14|                 egy asztalnál ebédeljünk. Az imperializmus usurpatorunk,
1587 14|              republikánizmus hóhérunk, de az orleanizmus versenytársunk;
1588 14|                 vallásos érzelmeit illeti az öcsémnek, azokra nem sokat
1589 14|                  asztalokkal; de amellett az „üdvhadseregének” a hadjárataiban
1590 14|                   a jámbor sorornak, hogy az elszörnyedve rohan ki a
1591 14|             magányjelleme olyan ajánlatos az unokaöcsémnek, hogy a fiammal
1592 14|                    csakhogy nála hiányzik az azoknak rögtöni működésbe
1593 14|               rögtöni működésbe hozásához az erély, néha a tehetség is.
1594 14|                   tilalmas vágyakat, amíg az alkalom előkerül. Jaj az
1595 14|                  az alkalom előkerül. Jaj az ellenségének! De nagyobb
1596 14|                 megnehezteljen rá, legyen az akár egy bonmot, akár egy
1597 14|                   azt fogom kikötni, hogy az unokaöcsém a szenátusban,
1598 14|                  melynek tagja, szavazzon az Orléans hercegek elkobzott
1599 14|                  hát meg fogja tenni.~Ezt az embert teszem én vagyonomnak
1600 14|                örökösévé. Most beszéljünk az asszonyomról.~Mikor én nőül
1601 14|                  neki egy tízéves leánya. Az első férje egy erdélyi mágnás
1602 14|              minden lapban volt olvasható az a pikáns kis notice, hogy
1603 14|                egészséges fogát kirántva, az úrnő ínyébe beillesztette,
1604 14|                  mondhatom, hogy ez igaz. Az előkelő úrhölgy az én feleségem.~
1605 14|                  igaz. Az előkelő úrhölgy az én feleségem.~Sokan bámulják
1606 14|                   annak a műtevő orvosnak az ügyességét: én annak az
1607 14|                   az ügyességét: én annak az úrhölgynek a szívtelenségét
1608 14|               mert lett neki mit harapni: az a kettő pedig grófnévá lett.
1609 14|                  grófnévá lett. Mit kíván az ember többet?~Egy másik
1610 14|                 Egy másik retus pedig már az újabb időkben érte a grófnét,
1611 14|       elszörnyedve látta a tükréből, hogy az egyik szemöldöke kihullott.
1612 14|               egyik szemöldöke kihullott. Az az átkozott bűvös kenőcs!~
1613 14|                  szemöldöke kihullott. Az az átkozott bűvös kenőcs!~Hanem
1614 14|              bűvös kenőcs!~Hanem hát amit az egyik csodadoktor elront,
1615 14|                  nagy keresletnek örvend. Az írlandi leányok híresek
1616 14|                  egy csöves tű segélyével az idegen talajba beültetni;
1617 14|                   mintára, amilyen fazont az ember megrendel. Ez már
1618 14|               Senki sem mondaná, hogy nem az eredeti.~Mindezek apróságok,
1619 14|  márványkedélyének legelső áldozata lett, az volt maga az első férje.~
1620 14|               áldozata lett, az volt maga az első férje.~A jámbor magyar
1621 14|                   maguk „mentek nőhöz”. – Az ő hazájában, úgy látszik,
1622 14|                   hazájában, úgy látszik, az a bevett szokás, hogy minden
1623 14|               gazdag nőnek a hozománya és az igényei egymást teljesen
1624 14|                cingár emberke volt, ahogy az arcképe mutatja; és amellett
1625 14|                 borotva, ciánkáli: vannak az élet megrövidítésének feltűnést
1626 14|                   örökségét megszabadítom az adósságterhektől, s aztán
1627 14|        adósságterhektől, s aztán átíratom az ő nevére.~Ekkor aztán meg
1628 14|                 kellett tudnom a leánynak az igazi nevét. „Médeá”-nak
1629 14|            gyűlölni már a megszületésekor az apjának, hogy ezt a nevet
1630 14|                  Ristoriné asszony, annak az előadásából szerette meg
1631 14|                 báró a „Médea” nevet. Ő – az anya – azt kívánta, hogy „
1632 14|                 de ővele elhitették, hogy az magyarban annyi, mint „Médea”.~
1633 14|                 magát. S a gyermeknél még az emlékezet, a képzet és az
1634 14|                 az emlékezet, a képzet és az ítélet össze van keverve.~
1635 14|       felfoghatatlan nagy bűnökért.~Nekem az egybekelésünk után első
1636 14|            egybekelésünk után első gondom az volt, hogy a feleségem leányát
1637 14|                    mert én olyankor éppen az epsomi lóversenyen voltam
1638 14|                   belenézni!~No, hát ezek az én Médea leányomnak a szemei.~
1639 14|               fekete párducra emlékeztet. Az a vadállati elegancia, az
1640 14|                 Az a vadállati elegancia, az a rugékonyság, mely minden
1641 14|                 mozdulatokkal ellenkezik; az az előrenyúlt fejtartás,
1642 14|              mozdulatokkal ellenkezik; az az előrenyúlt fejtartás, éppen,
1643 14|         előrenyúlt fejtartás, éppen, mint az ugrásra készülő párducnál,
1644 14|                  szemöldök, s ami zavarja az esztétikai összhangot, de
1645 14|           összhangot, de növeli a hatást, az a fenyegető szempár, melynek
1646 14|            csakhogy leányainknál hiányzik az akarat. Ezzel nem lehet
1647 14|                   Gazdag tárháza van nála az iróniának, a szarkazmusnak,
1648 14|               iróniának, a szarkazmusnak, az attikai sónak. Mindig az
1649 14|                  az attikai sónak. Mindig az a fekete párduc jut eszembe,
1650 14|                  karcsú tenyerével, mikor az a ketrecfalhoz dőlve kinyújtja
1651 14|                   jár mindig pórul nála!~(Az én időmben lionnak hívták
1652 14|              tartozik.~És most beszéljünk az én fiamról.~Lyonel anyja
1653 14|                   kell vallanom, hogy nőm az egész együttlétünk alatt
1654 14|         fiúgyermekkel. S ez őneki magának az életébe került.~Ez a fiú
1655 14|                egyszer, igazán szerettem.~Az a sajátságos vérvegyülék,
1656 14|               kifejezése, méla kék szemei az anyjára emlékeztetnek, hanem
1657 14|              felvetett, élvkövetelő ajkak az én családi hagyományom.
1658 14|                 kacagásra teremtve. Hanem az anyai ágról is örökölt valamit
1659 14|                 demagógok eloquentiáját. (Az egyik nagyapja híres clown
1660 14|         saint-cyri intézetbe.~Éppen abban az időben házasodtam meg másodszor,
1661 14|                koholt a növendékek között az igazgató ellen; másszor
1662 14|            Sidoniának nagy befolyása volt az udvarnál: az ő kérésére
1663 14|               befolyása volt az udvarnál: az ő kérésére megbocsátottak
1664 14|                fiúnak.~A kiakolbólítás és az újra befogadtatás időközeit
1665 14|                  hajtotta tökéletességre. Az ő igaztalan pártfogása,
1666 14|                 majomszeretet” ez; de nem az! Csupán hiúság! Bálványozza
1667 14|                  egyszeregyszer kicsapták az intézetből: a „phalanstère”-
1668 14|                Renanról, a „kainitákról”, az „új Babilon”-ról. (Úgy hiszem,
1669 14|                volt.) Hogy tudott citálni az ateista írókból! Mintha
1670 14|                Nem! Ezek már benne voltak az én fiamnak a vérében!~Tizennyolc
1671 14|                   a lovakat maltraitálni!~Az adósságcsinálásáról még
1672 14|                   egyszer jöttem rá, hogy az udvari bálba készülő feleségemnek
1673 14|               szekrényembe. Azontúl aztán az „igazi” Lis Blanc gyémántokat
1674 14|          gyémántokat nem adtam oda többet az „ifjasszonynak”. Ha ő a
1675 14|                Miért nem vigyáztok jobban az üszőitekre!~Egyszer aztán
1676 14|                 is a zárdából.~Ott voltam az első találkozásuknál. Megfigyeltem
1677 14|               Amint ezt a leányt meglátta az én szeleburdi fiam, egyszerre
1678 14|                 Mintha kicserélték volna. Az a hetyke önbizalom, amivel
1679 14|                úgy messziről lehelt hozzá az ajkához. S alig tudott neki
1680 14|            Schumanntól (nem tudom, melyik az egyik, melyik a másik) valami
1681 14|                  Deával valami „Lied”-et.~Az ebédnél Lyonel nem ivott.
1682 14|           felköszöntést tettem: akkor azt az egy poharat kiürítette fenékig.~
1683 14|           Hermione kisasszony; Lyonel hol az egyik, hol a másik hölgy
1684 14|         botanikáról; mikor bealkonyodott, az asztronómiáról.~Éjszakára
1685 14|                 neki a „Contes Bleues”. S az én Lyonel fiam szépen lefeküdt
1686 14|                   mostohája kedveért (meg az én bosszantásomra) meg szokta
1687 14|              hanem igen szépen járatta el az haute école-t, s úgy hozta
1688 14|                   lovagolni (hát biz arra az apácák nem tanítják a növendékeiket),
1689 14|             számára egy jó szelíd paripát az istállóból, s az ő oktatása
1690 14|                  paripát az istállóból, s az ő oktatása mellett majd
1691 14|             gondolám magamban.~Hanem amit az úrfinak a szája el nem mondott,
1692 14|                  szemei. – Ismerem én jól az ilyen szembeszédet!~„Nem,
1693 14|                Sidonia grófnőt, miszerint az én igen kedves barátom,
1694 14|                 Szegény Lyonel! De hát mi az ördögöt akar ön Lyonellel?
1695 14|             nőmmel való meghasonlásom.~Én az ő leányának valóban boldog
1696 14|                neki való vőlegény volt. – Az sem volt valami szent. Isten
1697 14|                   szerencsétlen rencontre az ő cselszövénye volt, azt
1698 14|                ráfogni: de én már ismerem az ilyen ürügyeket.~Egy esztendeig
1699 14|                  Biarritzban tölté, ahova az udvar járt; én pedig vagy
1700 14|             mindig fölfelé.)~Madame azzal az örvendetes hírrel vélt lekötelezni,
1701 14|                  csinálhatja valaki. Csak az a kérdés, hogy kinek a kezébe
1702 14|        Eltávozásuk után én rögtön leültem az íróasztalhoz, s a következő
1703 14|              kijelentem önnek, hogy ha ön az én Lyonel fiamat a házánál
1704 14|                  azonnal ki fogom tagadni az örökségből, és egész vagyonomat
1705 14|         közintézetre, bolondok házára; de az ön bolondjára semmi esetre
1706 14|             hazaérkezett, már ott találta az asztalán a levelemet.~Nem
1707 14|                semmi hatása.~Úgy látszik, az első férje nagyon elszoktatta
1708 14|                kvalitású őrjöngéseknek ez az egyedüli panaceája. Az exorbitans
1709 14|                 ez az egyedüli panaceája. Az exorbitans gazdagság: jog
1710 14|                 gazdagság: jog és titulus az exorbitans bolondságok elkövetésére.
1711 14|               méltóztattam tenni, s abban az őt megillető özvegydíj kivételével
1712 14|           megillető özvegydíj kivételével az egész vagyonom örökösévé
1713 14|                 hogy engem kikémleljen, s az elhatározásaimra befolyást
1714 14|                   gyakoroljon.~Elfogadtam az ajánlatot. Azt mondtam Hermione-nak,
1715 14|         Hermione-nak, hogy ezentúl legyen az én felolvasónőm.~A gyóntatómmal
1716 14|              kisasszony.~Itt maradása óta az én »curé«-m a szokottnál
1717 14|                 fel fog ellene ingerelni.~Az iránt semmi kétséget sem
1718 14|                   testvérei egymásnak! Ha az ostoba formalitások árkot
1719 14|                  magyar tartományok, ahol az a genre kultiváltatik. Nem
1720 14|                Lándory indulatosan csapta az asztalhoz az egész iratcsomagot.~–
1721 14|           indulatosan csapta az asztalhoz az egész iratcsomagot.~– Mi
1722 14|            felserkenve, ki szépen elaludt az asztal szélére támasztva
1723 14|                   Tudom jól, hogy aki ezt az iratot olvasni fogja, ennél
1724 14|             sornál úgy fogja azt odavágni az asztalhoz, mint én tettem,
1725 14|              madame-hoz, hogy kész vagyok az első végrendeletemet felcserélni,
1726 14|                 nagyatyáinknál kezdődött, az én ősöm kénytelen volt a
1727 14|                csak egy leánya van, akire az örökség néz; a majorescója
1728 14|          törvénytelen fia, akit adoptált. Az meg egyszer fogadásból megivott
1729 14|              kedvence.~Születésétől fogva az én fiamnak szánta feleségül
1730 14|                   hogy nem szép. – De hát az én fiamra nézve ez tökéletesen
1731 14|                  ajkai, kecses álla: csak az az egy baj, hogy közbeesik
1732 14|               ajkai, kecses álla: csak az az egy baj, hogy közbeesik
1733 14|              hosszúra szabott orr. De hát az ördögbe is! Szükséges az
1734 14|                  az ördögbe is! Szükséges az embernek a felesége képét
1735 14|                meg reggel a szemeit, este az ajkait, a többit meg hagyja
1736 14|                   hát akkor megsemmisítem az első végrendeletemet egy
1737 14|             dacára, szeretem. Nem törődöm az excentricitásaival; megszokom
1738 14|            történnie azon idő alatt, mely az első és második végrendelet
1739 15|              katlanában régen ki is égett az alkohol, a víz fel is forrott,
1740 15|                   is forrott, ki is hűlt: az első csésze tea olyan fekete
1741 15|                 hideg.~– Nem dobjuk tűzbe az iratot? – példálózék Péter. –
1742 15|                Lis Blanc nevet (no, iszen az kellett volna oda), ott
1743 15|                    Majd még szebb is lesz az, ha tovább beszélünk róla.
1744 15|              múlva már kiparfümözve ültek az Odéon loge infernale-jában.
1745 15|           föltételét megértette, elővette az úrfit: – Legyen eszed! –
1746 15|              húszesztendős vagy. – Hát mi az az egy esztendő? – Gondold,
1747 15|           húszesztendős vagy. – Hát mi az az egy esztendő? – Gondold,
1748 15|                 aztán megkapta a meghívót az esküvőre. Erre udvariasan
1749 15|          Nemsokára azután megküldték neki az „Illustrated News” számát,
1750 15|                  Worth mesternél készült; az uszálya hímzésén hat mamsell
1751 15|              Hiszen mehetett volna ő arra az esküvőre a lába miatt, de
1752 15|                   templomba be nem lép, s az első esketés anglikán szertartás
1753 15|       jelenlétében is végbe kellett menni az esküvőnek, s a szerződő
1754 15|                 megerősíttetni.~– No, már az ilyen háromszor megesküdött,
1755 15|          véleményben vagyok. Sajnos, hogy az öreg Lis Blanc gróf nem
1756 15|                  mint mi ketten; ő, mikor az új pár a hivatalos szertartás
1757 15|           kastélyba, a pompás luncheont s az atyai áldást elfogadni,
1758 15|              vannak a Lis Blanc családnak az ősi kincsei, amiknek némelyike
1759 15|          örökösömmé. Soká nem viszem már. Az orvosaim biztosítottak,
1760 15|                  vagy hűtlenül elhagynád, az énnekem olyan rosszul esnék,
1761 15|                  hogy előbb a te székedet az ajtón kívül ne helyezzem.
1762 15|                 vagy engemet találtok itt az áldásommal együtt, vagy
1763 15|                   áldásommal együtt, vagy az áldásomat nálam nélkül.~
1764 15|                   csakugyan példásan adta az új férjet – egész Svájcon
1765 15|              Többször kínálkozott rá neki az alkalom, hogy a feleségét
1766 15|                 iskolába jártam.~És akkor az a páratlan hölgy, a hátrahagyott
1767 15|          szégyenét, szerencsétlenségét. S az a jámbor csel talán azoknak
1768 15|              futóbolond Lyonel elrontotta az egész dolgot. Scilla kisasszony
1769 15|                 csakhogy egymásba ütötték az orraikat: az ipa és vő.~
1770 15|             egymásba ütötték az orraikat: az ipa és vő.~És Asthon lord
1771 15|            belekerüljön, s azokból azután az atyja is meg fogja tudni,
1772 15|                  valószínűleg értesítette az öreg grófot, csakhogy a
1773 15|                 jól volt berendezve, hogy az érkező leveleket elébb átvizsgálták,
1774 15|                  feltűnőnek találom, hogy az Asthon lord és Lyonel közötti
1775 15|                    A sikerült rablás volt az utolsó aktus. Amik ezután
1776 15|                  kaphatta meg a táviratot az öregúr haláláról s a végrendelet
1777 15|                 balcsillagzata idevezette az ön légkörébe, ahol megkapta,
1778 15|         seigniers-i kastélyrablást. Tehát az ellopott végrendeletnek
1779 15|              lenni.~Ennek a felfedezésnek az alapján Lis Blanc grófné
1780 15|              ellen. A rabló kézre került; az orgazda is kitudódott: a
1781 15|              kényelmetlenül érezte magát. Az igényper miatt az öröklött
1782 15|                  magát. Az igényper miatt az öröklött birtok bírói gondnokság
1783 15|                   Hisz a tenyerén fekszik az embernek a megoldás.~Vegye
1784 15|                gróf megfordított ideálja, az nem baj; és hogy Médea sem
1785 15|                  eleven emberré tegyenek: az is úgy volt a rendén. Így
1786 15|            kitölteni, amíg a víz felforr. Az oroszlánvadász sietett haza
1787 15|               törvényesen elválasztották, az arra mutat, hogy valami
1788 15|                 félig meglőtt oroszlánnak az emlékével, egy félig füstbe
1789 15|             találkozott.~Nem hiszem, hogy az eredeti ős Médea jobban
1790 15|          forgatott szemekkel nézett volna az ő Jásonára. A szavait följegyzék.
1791 15|            beszélni a mostohatestvérének, az rögtön ezzel a szóval szakítá
1792 15|                 önt ide? Pénzt akar kapni az anyámtól. Az pedig „most”
1793 15|                   akar kapni az anyámtól. Az pedig „most” nálunk is szabottan
1794 15|            legyintése!~Médeának általában az egész férfinem iránt az
1795 15|                   az egész férfinem iránt az undorig menő ellenszenve
1796 15|         egyenruhástól, fegyverestől bírom az emlékezetemben. Mi ott az
1797 15|                 az emlékezetemben. Mi ott az illavai fogház vasrácsai
1798 15|                  történik Párizsban, mint az összes európai kormányok.
1799 15|            kormányok. Nagyszerű terv volt az, ha sikerült volna. Egyszerre
1800 15|               egyesült erővel nekizúdulni az egész társadalomnak. Ki
1801 15|               Oroszországban, Belgiumban, az osztrák-magyar birodalomban,
1802 15|               elszökött. Népszerű is volt az eszme! A diadalmasan hazatérő
1803 15|              menekült bradjagát, előhozni az ólombányák elítéltjeit,
1804 15|               akik már úgyis elvesztették az életüket. A kockánál csak
1805 15|                 életüket. A kockánál csak az a kilátás, hogy visszanyerhetik. –
1806 15|                    a Louvre, a Tuilériák, az Hôtel de Ville kormos falai
1807 15|               hirdetik, hogy ki járt ott? Az Issy erőd makacs védelmében
1808 15|                  védelmében ők szolgáltak az ágyúk mellett; bizony nem
1809 15|                 vagy a rongyszedők; hanem az elszánt gálya rabok. S már
1810 15|        kísérletünkkel. A derék Monterosso az első rohamban elesett, s
1811 15|              tudtuk meg, hogy mi történik az Alföldön? Ön tudni fogja,
1812 15|                 eresztett a kormány. – És az anarchista hadsereg?~– Azzal
1813 15|                nagyon kegyetlenül bántak. Az utcai harcban ezerével hullottak
1814 15|               hogy mi történjék.~– És így az is megeshetik, hogy amidőn
1815 15|               nyert – négy lat ólommal.~– Az bizony megeshetik.~– Nem
1816 15|                  azért, hogy visszatérjek az én egész eszemjárásának
1817 15|                 halni: akkor ki lesz, aki az én boldogult gazdám, Traumhold
1818 15|                  alkudni afölött, hogy mi az igazság, a kötelesség? Aztán
1819 15|                  keze égesse el és mikor? Az tőlem fog függeni. Idő nincs
1820 15|               fejtörést fog nekünk okozni az, hogy mi úton-módon jutunk
1821 15|                   tengeren át szabad lesz az út. – De vajon Marseille-tól
1822 16|                    Péter a fejét rázta.~– Az ellenfogadás részemről könnyelmű
1823 16|           különbség: Lándory L’áne doré.)~Az úr úgy bánt a szolgájával,
1824 16|               legbenső barátjával szokott az ember bánni, s a világ előtt
1825 16|              ember bánni, s a világ előtt az úr és cseléd közötti viszonyt
1826 16|                 Blanc-szekrény megkerült: az elveszett ékszerek s a zárt
1827 16|                 hivatalába, ahol részéről az átadásnak meg kell történni.~„
1828 16|                    ott egy napot időzött, az igazságügy miniszternél
1829 16|                    A seigniers-i uradalom az Isle-de-France-ban fekszik –
1830 16|             fekszik – egész napot tartott az odautazás – a rendkívül
1831 16|                 majd helyrehozatták volna az országutakat. Így tehát
1832 16|               Boisgoberry úrnak megmaradt az a boldog tudata, hogy intézkedései
1833 16|          seigniers-i virányokat. Csakhogy az idegen eltávozta után megint
1834 16|                  bajjal járhattak rajtuk. Az utak helyreállítása sok
1835 16|        helyreállítása sok pénzt igényelt; az uradalom pedig per alatt
1836 16|            barbaro, ahol járhatatlan volt az út, kicsaptak a gyepre.
1837 16|         parancsolgatni, mert nem tudhatta az ember, hogy ki lesz az úr
1838 16|           tudhatta az ember, hogy ki lesz az úr ebben a zavaros világban.~
1839 16|                 világban.~A helység, mely az uradalomnak a nevét adja,
1840 16|                  De L’Aisne vicomte pedig az átellenben levő fogadóban
1841 16|                  levő fogadóban tanyázik.~Az történt, hogy erre a napra
1842 16|                  a vendégnek.~Ebből aztán az lett, hogy egyik sem szállt
1843 16|                   sűrű fátyollal takarva. Az egyik, aki termetére fiatalabbnak
1844 16|                  haladt el mellette, hogy az arcát sem fordítá felé;
1845 16|                   sem fordítá felé; hanem az idősebb megállt, s az arcába
1846 16|               hanem az idősebb megállt, s az arcába nézett; még vissza
1847 16|                oda nézett, ahova beszélt.~Az új ajtónyílásnál a két lefátyolozott
1848 16|                  Mikor belépett, meglátta az idegen alakot, s miután
1849 16|                  Feltette a „pincenez”-ét az orrára: úgy vette szemügyre.~
1850 16|                két oldala van, s kinézett az ablakon.~Erre aztán a vicomte
1851 16|           hölgyekhez, félrekomplimentozta az útjából a kis jegyzőt, s
1852 16|               hozta volna őket ide össze; az éltesebb hölgy elfogadta
1853 16|            társalgást, s a fátyolát egész az ajkáig felveté az arcáról. –
1854 16|                   egész az ajkáig felveté az arcáról. – Arról enyelegtek,
1855 16|                   a grófnő? – szólítá meg az ifjabbat. – Az volt az elvált
1856 16|                szólítá meg az ifjabbat. – Az volt az elvált felesége.~–
1857 16|                meg az ifjabbat. – Az volt az elvált felesége.~– Nekem
1858 16|                    volt a válasz.~Ez volt az első hang, melyet hallott
1859 16|                 Rachel Felix asszonyéhoz, az a visszadöngő hang, amely
1860 16|                 helyet kínált a jegyzőnek az asztal másik oldalán. S
1861 16|                  a hivatalos ténykedésnek az okait és céljait, ékesítve
1862 16|               bandának a feje Ausztriában az ottani főinkvizítor, Mr.
1863 16|                konstatálják a szekrénynek az azonosságát. Nem szükség
1864 16|                  előtt magyarázatot adnom az iránt, hogy egyike a meghívottaknak,
1865 16|                  egyike a meghívottaknak, az ifjú marquis Lis Blanc Lyonel
1866 16|                nélkül helyezte maga mellé az asztalra.~Lándory felnézett
1867 16|                   szíveskedjék felolvasni az általa megírt protocollumot,
1868 16|                   Nagyon jó! – szólt bele az elnök.) Azután, ha lehetne
1869 16|                 helyett Magyarországot. („Az nem lényeges dolog!”) Továbbá,
1870 16|                szekrény feltaláltatott. („Az irreleváns dolog”) S a vármegye
1871 16|                   téren a csodákig vitték az ügyességet. A hipnotizmus
1872 16|                  Azonban amit kifogásolok az egész expozéban, tehát nemcsak
1873 16|                 nemcsak a jegyzőkönyvben, az egy hézag. Ki méltóztatott
1874 16|                 méltóztatott hagyni, hogy az elrabolt tárgyak közt volt
1875 16|                   úr vérét! Hibát találni az ő expozéjában.~– Azt mi
1876 16|              tudjuk, uram. Ami nincs itt, az nem tárgy. A végrehajtott
1877 16|                 utolsó alineája így szól: Az ötszázezer frankot képviselő
1878 16|                    jegyző úr – intézkedik az elnök.~A kulcs bele volt
1879 16|                forgatta azt jobbra-balra, az nem nyílt ki. A család jelen
1880 16|                többször látta a szekrényt az öreg gróf által kinyittatni,
1881 16|         előhívatott műlakatos is.~– Talán az én emberem majd ki tudja
1882 16|                   szekrény felső födelét. Az alatt még csak a második
1883 16|                 hogy nyílik fel?~– Azt is az én emberem fogja megmutatni.~–
1884 16|                  felelősség ellen: miután az egész szekrény előbb azon
1885 16|             elvitte, s a felnyitás titkát az is jól tudta, s eszerint
1886 16|                 magyarul, hogy nyissa fel az alsó tábláját is a szekrénynek.~
1887 16|                tábláját is a szekrénynek.~Az is megtörtént.~Akkor a hölgyek
1888 16|                  a pamlagról, s odamentek az asztalhoz. A kíváncsiság
1889 16|              fátyolaikat is hátravetették az arcukról.~A jelenlevők mind
1890 16|                 mind összedugták fejeiket az ékszerek bámulatára. Az
1891 16|                   az ékszerek bámulatára. Az elnök egyenkint szedegette
1892 16|                   eltartott másfél óráig.~Az elragadtatás általános volt.~
1893 16|                  a végrendelet engem tesz az ékszerek urává – mondá Alfréd
1894 16|                   fiatal grófnő –, miután az egész a bátyámé.~– Talán
1895 16|                   végrendeletre is a sor.~Az ezt lepecsételt tanúk sorban
1896 16|                  nekik bemutatott irat, s az elnök konstatálta, hogy
1897 16|               végrendelet egy egész ívnek az első lapját betöltötte,
1898 16|             végrendelet megsemmisíttetik. Az okok megszűntek. Lyonel
1899 16|           táblázva. Médea grófnő megkapja az apai birtokát Erdélyben;
1900 16|                 neki hagyományozza a gróf az atyja beváltott adósleveleit.~
1901 16|                 Ellenben következtek azok az esetek, amelyekben Lyonel
1902 16|         amelyekben Lyonel ismét elveszíti az apai örökséghez való jogát,
1903 16|                 való jogát, s helyébe lép az első végrendelet hagyományosa,
1904 16|                Alfréd marquis.~Ilyen eset az, ha Lyonel a római katolikus
1905 16|         Franciaország ellensége.~Éppenúgy az egész birtok szállni fog
1906 16|          csakugyan clairvoyance kellett!)~Az aláírás biztos, szilárd
1907 16|        pótrendelkezés került elő.~Ez volt az említett codicillus.~Ebben
1908 16|            hagyományozó a készpénzével és az értékpapírjaival rendelkezik.~
1909 16|                   tudja, hogy hol kapható az ötszázezer frank papírban?~
1910 16|                  Lándory.~Ezzel egyszerre az általános érdeklődés tárgyává
1911 16|                 húzta oda Lándory számára az asztalhoz a széket; amelyet
1912 16|                becses véleményét.~– Tehát az én véleményem szerint az
1913 16|                  az én véleményem szerint az az ötszázezer frank a Traumhold
1914 16|                  én véleményem szerint az az ötszázezer frank a Traumhold
1915 16|                souspréfet úr.~– Van Isten az égben! – sóhajtá fel a plébános.~–
1916 16|                  minden indokolás nélkül.~Az indokolást egyébiránt Lándory
1917 16|                   a neje virtualitásainak az örököse; nagylelkűség tőle,
1918 16|                  volt a vállvonogatásban. Az embert nem kell azért megdicsérni,
1919 16|             jegyzőcskére, mely parancsnak az rögtön igyekezett eleget
1920 16|                befejeztem – monda Lándory az elnökhöz fordulva –; nem
1921 16|                nevében köszönetet szavaz: az utazási költségei, napidíjai
1922 16|                    Azzal kurtán üdvözölte az ott maradókat, Péterrel
1923 16|                  partján végig.~– Különös az – szólalt meg Péter –, hogy
1924 16|                 szólalt meg Péter –, hogy az érdekelt felek közül az
1925 16|                   az érdekelt felek közül az egyik nem mutatott jókedvet,
1926 16|           színészek. De más alapja is van az egykedvűségüknek. A végrendelet
1927 16|               Lyonelt a két baleset közül az egyik utoléri. A grófnő
1928 16|             figyeltem meg mind a kettőnek az arcán, midőn önnel voltak
1929 16|                   lovagolni?~– Arra, hogy az akadályversenyen pályázzak,
1930 16|                jártatták a lovakat. Tehát az uraságok már a kastélyban
1931 16|                  már a kastélyban vannak. Az új statutio végbement.~A
1932 16|                 ott lesz.~Péter utánament az inasnak.~Jó vártatva visszatért,
1933 16|             Kíváncsi volt rám.~– „Te vagy az a méregkeverő?” – kérdezé
1934 16|                     No, hát hogyne volnék az?”~– „Akkor kollégák vagyunk.
1935 16|              kevertem a gazdámnak, amitől az hamarébb ment a pokolba.
1936 16|                Párizsban. Azokat megették az ostrom alatt. A régi gazdámnak,
1937 16|                   amint a marquis átvette az örökséget, az egész ménest,
1938 16|             marquis átvette az örökséget, az egész ménest, istállót mind
1939 16|                 váltotta fel. Most aztán (az ajtón keresztül hallottam)
1940 16|                hogy mikor én kapom vissza az uradalmat, csak az üres
1941 16|                 vissza az uradalmat, csak az üres szekrényt találjam.«”~– „
1942 16|                 csemegének nagyon leverik az árát.”~– „A gutát! Ilyen
1943 16|                   mikor a souspréfet, aki az új (de régi) örökösöket
1944 16|                egyenkint nyitogattatá fel az ajtókat, bevezette őket
1945 16|                 folyvást azon veszekedett az öreg grófnő a marquis-val,
1946 16|                grófnő a marquis-val, hogy az eredeti festményeket kicserélte
1947 16|                   más vezetnivalója, mint az ifjú grófnő. Az meg csak
1948 16|       vezetnivalója, mint az ifjú grófnő. Az meg csak ődöngött, a fejét
1949 16|        mosolygással mondta, ahogy szoktak az ilyen hivatalos urak: »Ez
1950 16|          grófnőnek a hálószobája!« Tudod? Az a nászéji szoba. A közepén
1951 16|                   Hej, hogy csapta be azt az ajtót a souspréfet úr orra
1952 16|          megfordult a sarkán, s kiszaladt az erkélyre. – No, majd beszélek
1953 16|                  estére aztán jól kicsípd az uradat; mert sok szem megakad
1954 16|                elmondottaknak. Végigmenve az egésznek során, kezdte megérteni
1955 16|                  börtönből Lándory, akkor az ő életének megelőző körülményeiről
1956 16|          értesüléseiknek kell lenni…~..ha az a szó, amit Hermione kisasszony
1957 16|                  amit Hermione kisasszony az öreg Lis Blanc grófnak elmondott – „
1958 16|                 ha szóbeszéd tárgya volna az, hogy egy jámbor szamaritánus,
1959 16|              könnyű megérteni, mit beszél az a lefelé nyíló szem, az
1960 16|                   az a lefelé nyíló szem, az a középen felnyíló száj,
1961 16|               virágokról is gondoskodott. Az akkori divat szerint az
1962 16|                   Az akkori divat szerint az étkezőasztalt telehintették
1963 16|             gyárosok és szállítók, akikre az uraságnak szüksége van.~
1964 16|                  mind iparkodott vele még az ebédhez ülés előtt megismertetni
1965 16|               váltott néhány szót, s azon az alapon, hogy Médea grófnő
1966 16|                   érdekes apróságot arról az országról, ahol a birtoka
1967 16|              Magyarország fővárosát, akár az erdélyi kastélyát valaha
1968 16|                  van tálalva, s szétnyitá az étterem kettős szárnyajtaját.
1969 16|                   szárnyajtaját. Lándoryt az a kitüntetés érte, hogy
1970 16|                 érte, hogy Sidonia grófnő az ő karján vezetteté magát
1971 16|                  ő karján vezetteté magát az asztalhoz; ezzel Alfréd
1972 16|         mellőztetést, hogy Médeát vezesse az asztalhoz (hiszen felesége
1973 16|                   azzal is elkésett, mert az meg már akkor a souspréfet
1974 16|               souspréfet karján csüggött.~Az asztalnál is ez a rend volt
1975 16|                 ez a rend volt megtartva. Az asztalfőn Sidonia grófnő,
1976 16|           szomszédja volt a maire. Alfréd az asztal túlsó végén foglalt
1977 16|                Aumale hercegek belépnek-e az assemblée-ba? Vissza fogják-e
1978 16|                Franclieu marquis támadása az orleanisták ellen a legitimisták
1979 16|                    vagy végképp szakított az orleanistákkal? Megbukik-e
1980 16|            érdekében biztat-e sikerrel? – Az „Haute Sauterne”-nél már
1981 16|                   Haute Sauterne”-nél már az aktuális politika terére
1982 16|                  a veres zászló tetszett.~Az erdei szalonka után a souspréfet
1983 16|               souspréfet úr poharat emelt az új birtokosokra, a két grófnőre:
1984 16|          felköszöntésre Alfréd is odajött az asztal túlsó végéről „rokonaival”
1985 16|               marquis-t, helyet adva neki az asztalfőnél maga mellett,
1986 16|       prefektúránál le van téve, jutalmul az elrabolt kincsek és végrendelet
1987 16|              bánta volna, ha azt nem itt, az ebédlőasztalnál hozták volna
1988 16|            maradhat a közpénztárban, mint az Ahasverus kincse.~– Tehát
1989 16|              helyeslés moraját idézte elő az asztaltársaságnál.~Sidonia
1990 16|      asztaltársaságnál.~Sidonia grófnőnek az arca még az alatt a remek
1991 16|             Sidonia grófnőnek az arca még az alatt a remek émail alatt
1992 16|                remek émail alatt is, mely az Elysée titka volt, elvörösödött.~–
1993 16|                alá e nevet: „Médea”.~– És az öné alá, monsieur Lándory?~–
1994 16|                  alá, monsieur Lándory?~– Az enyim alá pedig ezt a nevet: „
1995 16|                    mintha megbénult volna az egész társaság, mindenki
1996 16|                vele a kihívó szóért.~– Mi az? Uram! Hát pogányok lettünk-e?
1997 16|                hiszekegy utolsó mondását, az ámennel együtt?~– Hát az
1998 16|                  az ámennel együtt?~– Hát az jó a parasztoknak; meg az
1999 16|                 az jó a parasztoknak; meg az asszonyoknak, azok hadd
2000 16|           keresnék a mennyországban, ahol az örökkévalóságig énekelnek