Fezejet

2001 16|           okarínát tudnék ott fújni.~Erre az elmésségre többen nevettek,
2002 16|                 hogyan egyeztethető össze az a hittagadás a Lourdes-i
2003 16|         nevetőkkel tartani).~– Hja, uram, az ember hitét, meggyőződéseit
2004 16|             nagyon is érthető volt. Mikor az ember véletlen örökség útján
2005 16|          vagyonhoz jut, ez élő bizonysága az isteni gondviselés létezésének;
2006 16|                  mikor aztán két év múlva az ember ugyanazt a gazdagságot,
2007 16|                Aisne vette észre, hogy ez az ember a kártyájába lát.
2008 16|                   helyezi egy kategóriába az isteni felséget egy halandó
2009 16|                 volt rá, hogy a figuráját az ateista álarc alá rejtse.~–
2010 16|               önök is mind látták azt. Ez az a sárga lepke, mely nyáron
2011 16|                halál. De azzal nincs vége az életnek, jön egy szebb világ:
2012 16|             életnek, jön egy szebb világ: az ő fajára nézve üdv, s annak
2013 16|             virágra száll. Ez a „hit”, ez az „ösztön” készti ezt a parányi
2014 16|               otthona, s sejtve azt, hogy az le fog hullani a fáról:
2015 16|                   nagyon vegyes volt erre az allegóriára.~Sidonia grófnőnek
2016 16|                  mondá, hogy a lepkét már az ó-egyiptomiak is a halhatatlanság
2017 16|                  határozottan tiltakozott az ellen, hogy a mennyei paradicsom
2018 16|                azt világosan megállapítja az Újtestamentom és szent Chrysostomus.~
2019 16|         gerjesztett.~Eklatáns siker volt. Az egész asztaltársaság feljubileált
2020 16|            másikat igyekezett túlkiabálni az adatok halmozásában.~– A
2021 16|           pusztította!~– Akik a Louvre-t, az Hôtel de Ville-t, a templomokat
2022 16|           perdus-ket vezette június 14-én az általános gyújtogatásra!” – „
2023 16|                    Piadyt!” – „Még inkább az értelmi vezetőket: Courbet
2024 16|                alatt ismertek!” – „Kivált az idegen kalandorokat: Vanderburchot,
2025 16|                   úr. – Raoul Ripaille-t! Az Orsini-bombák hősét!~Dehogy
2026 16|          Orsini-bombák hősét!~Dehogy volt az kifelejtve! Azt már kandidálni
2027 16|                grófnőnek ott kellett ülni az asztalfőn; és hallgatni
2028 16|             távollevő kedves rokonunkért, az én kedves unokaöcsémért,
2029 16|                Sidonia grófnőhöz, poharát az övéhez koccintani. Abban
2030 16|              souspréfet. – Holnapután fog az assemblée elé kerülni a
2031 16|             felförmedve Mr. Boisgobery.~– Az igazságügyminisztertől,
2032 16|              miniszter megmutatta „önnek” az ítéletet?~– Sőt kegyes volt
2033 16|          meghallgatni felőle.~– És mi van az ítéletben? (Ezt a kérdést
2034 16|               szorgalmazá a souspréfet.~– Az nincs köztük.~Három ember
2035 16|                   mozdulatot is eltiltani az arcának: Sidonia, Médea
2036 16|                 mind dühöngött.~– Ezt még az assemblée meg fogja dönteni! –
2037 16|               colonel.~– Én magam vezetem az új revolúciót a kormány
2038 16|                harsogott Mr. Boisgoberry.~Az ebédnek vége volt már, az
2039 16|                 Az ebédnek vége volt már, az inasok felhordták a szájöblítőket.
2040 16|              mokkát a teremben élvezhetik az uraságok. Rá nézve ez megszabadulás
2041 16|                Lándory karját fogta el, s az öreg inasnak azt parancsolá,
2042 16|             magával Lándoryt, mintha csak az üvegháza díszét, a virágzásnak
2043 16|             narancs- és citromfákat. Amíg az inasok a kávét, a chartreuse-t
2044 16|                   beszélt a gróf nő, hogy az milyen derék, becsületes
2045 16|                    hogy mégis derék ember az a pesti fogorvos!~Akkor
2046 16|    igazságügyminiszterünkkel?~– Még abból az időből, amikor egyszer Magyarországot
2047 16|             Magyarországot beutazta, hogy az ottani börtönrendszerrel
2048 16|                 beosztva. Egyenesen azért az ügyért mentem hozzá, ami
2049 16|                    ami ide vezetett. Mint az igazságügy legfőbbb vezetője,
2050 16|                    hogy értesülést vegyen az oly nevezetessé lett Lis
2051 16|             communard-ok dolga?~– Nem biz az, grófnő; causalis nexus
2052 16|               nagyon jól értette, hogy mi az!)~– Akarja a grófnő, hogy
2053 16|                  akarná megtudni, hogy ki az a Raoul Ripaille?~– Micsoda
2054 16|                   Ripaille?~– Micsoda név az a Raoul Ripaille? – kérdezé,
2055 16|                  erőltetve, Lándorytól.~– Az a grófnő mostohafiának az
2056 16|                 Az a grófnő mostohafiának az álneve.~– Hah! – Vége volt
2057 16|                vele a valóságot.~– Én ezt az inasomtól tudtam meg, aki
2058 16|                   tudtam meg, aki viszont az államfogházban hallotta
2059 16|            szegedi börtönben.~– Emlékezem az arcra. Itt vicomte de Mont-Rouge-nak
2060 16|                franciául. No, hát ez volt az, aki Lis Blanc gróf kincseit
2061 16|                 felfedezőnek volt ígérve, az inasomat illeti meg, s aki
2062 16|                    s aki lemondott róla – az árvák javára – és a Godiva
2063 16|               javára – és a Godiva névre, az nem én voltam, hanem az
2064 16|                   az nem én voltam, hanem az inasom.~– Akkor az valami
2065 16|                  hanem az inasom.~– Akkor az valami rendkívüli ember.~–
2066 16|            reszkessen. Valóságos láz volt az. Ez az ember ördög! Beteggé
2067 16|                 Valóságos láz volt az. Ez az ember ördög! Beteggé tud
2068 16|                  jönni kényszerítse.~– Mi az?~– Hát ha egyszer egy nagy,
2069 16|                   víz kényszeríteni fogja az odarekedt csapatot a csatornagégéken
2070 16|               halántékáról, s végigfutott az arcán. Most már a hőség
2071 16|                ötnél. Raoul Ripaille volt az ötödik.~A grófnő azt hitte,
2072 16|                  amíg – kitörülte a nevét az első kategóriából, s átírta
2073 16|                 akkor egyszerre kitagadta az atyja – erre megjavult,
2074 16|                 apai birtokától, ellopták az utóvégrendeletet, melyben
2075 16|                    És most, íme, megkerül az ellopott végrendelet, a
2076 16|                 maga igazságot szolgáltat az elbukottnak. Hát az emberi
2077 16|            szolgáltat az elbukottnak. Hát az emberi igazságosztó kéz
2078 16|               emberré lehetni, hazájának, az emberiségnek szolgálni?~
2079 16|           jelentenek ezek a kategóriák?~– Az első = Grève-piac. – A második =
2080 16|                 Grève-piac. – A második = az Isle-de-France. – A harmadik
2081 16|                     A harmadik Cayenne. – Az elítéltek közül, akit halállal
2082 16|                 nagyon terhelve van, megy az Isle-de-France-ra; ha nem
2083 16|                 őket már nyolc nagy hajó. Az elsőbbi gyarmatban ugyan
2084 16|                   paradicsomi a vidék; de az idegenek nyolctized része
2085 16|                  Cayenne nem olyan rossz, az általános nyárhőség ugyan
2086 16|                mesteri játékának szólt ez az ováció: Sidonia grófnő felriadt
2087 16|               kegyességével. Kijátszottam az utolsó tromfomat. Így szóltam
2088 16|                  Lis Blanc Lyonelre nézve az mindegy: akár az Isle-de-France-ra
2089 16|           Lyonelre nézve az mindegy: akár az Isle-de-France-ra küldik,
2090 16|               Alfréd marquis. Lyonel gróf az »Internacionálé« tagja,
2091 16|                   többszörös milliomossá: az bizonyosan megszűnik »kommunista«
2092 16|                   ehhez a nagy birtokhoz, az annál hatalmasabb orleanista
2093 16|                ellensége a respublikának, az ultrademokrata-e vagy a
2094 16|                negyedik osztályzatba.~– S az mit jelent?~– Száműzetés
2095 16|             amivel önnek tartozunk: én és az egész családom.~– Grófnő!
2096 16|          gyűlöletnek.~– Talán ezúttal nem az. Még egy szót mondok önnek.
2097 16|                   azt, hogy mit köszönhet az ön közbenjárásának: az önnek
2098 16|          köszönhet az ön közbenjárásának: az önnek halálos ellensége
2099 16|                   ellensége lesz.~– Máris az. De amíg ellenségem, addig
2100 16|           játszott bésigue-t a souspréfet az abbéval. Hármasban voltak
2101 16|                nagyon sürgetős önre nézve az a mai protocollum?~– Rám
2102 16|          ellenkezőleg. Nekem előnyös lesz az, ha a jegyzőkönyv holnapra
2103 16|              fogják önök, hogy holnap van az utolsó terminus, a Traumhold-tömegnél
2104 16|                  Ah! Ah! Kérem, kérem! Mi az?~Alfréd egyszerre megszűnt
2105 16|               hogy jelentkeztek.~– Igenis az ellopott ékszerek és a végrendelet
2106 16|                megint nem jelenthetett be az iránt követelést, mert az
2107 16|                 az iránt követelést, mert az első végrendelet e félmilliót
2108 16|               hagyományozta önnek, és így az ügyvédje nem talált jogcímet
2109 16|                nem tesznek, a törvényszék az uratlan ötszázezer frankot
2110 16|              ötszázezer frankot odacsapja az „árva lányok” intézetének
2111 16|             melynek a boldogult feleségem az apja örökét hagyományozta.
2112 16|                   ha önöknek nem sürgetős az a protocollum, nekem nem
2113 16|                  a protocollum, nekem nem az.~Médeának a bámulata fokozódott,
2114 16|                   sext majorral. De amint az első mondatot a fülébe súgta
2115 16|               maccs”-nak ígérkező kártyát az asztalra, feldöntötte a
2116 16|                 el a protocollumot?~Aztán az abbé is felugrik a kártyaasztaltól,
2117 16|               felugrik a kártyaasztaltól, az is odafut a kis jegyzőhöz:~–
2118 16|             kifelé.~Médea azt látta, hogy az egész társaság felkavarodik.
2119 16|          grófnőhöz, azzal is abbahagyatja az érdekes epizódot, melyet
2120 16|             melyet a colonel bocsát közre az issyi erőd ostromáról. Másfelől
2121 16|                  reménykedve siet bevágni az útját a távozni készülő
2122 16|               tudok sakkozni.~– Ah. Pedig az ön hazafiai híresek arról,
2123 16|               hogy mind sakkoznak.~– Azok az arabok.~– Aztán a lábaikat
2124 16|              szakállára esküsznek?~– Hja, az régen volt. Most már a próféta
2125 16|                 vitába keverje.~Végre még az öreg inas is beavatkozott
2126 16|         legvigyoribb nyájassággal ejté ki az édes hangot a „kedves” vendéghez:~–
2127 16|               arcra el ne nevesse magát. (Az inasnak is úszott kétezer
2128 16|               most be?~Jött a souspréfet. Az is elfogta Lándoryt. Most
2129 16|                     Azon majd segítek én. Az inasom lóra ül, s elviszi
2130 16|             négyen, akik Lándoryt fogták. Az utolsó szó kapta meg a figyelmét.~–
2131 16|                  a figyelmét.~– Ah! Akkor az a derék fiú elvihetné a
2132 16|                    Jól tudok mindent, ami az adminisztratív közegek internacionális
2133 16|         korrelációjára tartozik; csakhogy az önök dualisztikus államformája
2134 16|                   szőnyegen forgó esetben az inhibitiót melyik fórumhoz
2135 16|                   a budai palatínushoz.~– Az tökéletesen mindegy – biztosítá
2136 16|                 szedett fel kölcsön, amit az atyja, a palatínus fog egykor
2137 16|                előtt ne hagyjon bennünket az utca közepén. – Eközben
2138 16|                   nagy szükségük van erre az emberre. Ez pedig tudja
2139 16|               panthera – látta, hogy most az anyja is közeledik Lándory
2140 16|               közeledik Lándory felé. Még az is meg fogja magát alázni.~–
2141 16|                 igen kedves dolgozószobám az emeleten. Azazhogy volt
2142 16|                   emeleten. Azazhogy volt az enyém, amíg én voltam itt
2143 16|                 enyém, amíg én voltam itt az úr. Az egészen önnek való
2144 16|                 amíg én voltam itt az úr. Az egészen önnek való hely.
2145 16|                  Meg akarta talán kímélni az anyját? Vagy megszánta a
2146 16|                   Vagy meg akarta mutatni az erejét? – Hirtelen fölállt
2147 16|            maradok.~Ekkor aztán nagy lett az öröm Izraelben. Rögtön futtattak
2148 16|                  távirat útján intézendők az osztrák első folyamodású
2149 16|                postabélyeg kelete megőrzi az igényt és jogot. Még aztán
2150 16|                igényt és jogot. Még aztán az érdekeltek megnyugtatására
2151 16|              velük. Jól indokolt lemondás az a netaláni elkésésből származható
2152 16|               minden formális előnyökről.~Az urak, kik a dolgozószobából
2153 16|        toronymagasságig: – de ne kerüljön az ő légkörébe!~A hivatalos
2154 16|                 nyakába akaszták a táskát az iratokkal, felsegíték a
2155 17|                teára. Még csak éjfél volt az idő, s az éjszaka csak két
2156 17|                 csak éjfél volt az idő, s az éjszaka csak két óra után
2157 17|               budoárjában szolgálták fel. Az ő lakosztálya mind abban
2158 17|                  ő lakosztálya mind abban az állapotban volt, amelyben
2159 17|                   falusi kastélyban éppen az ódon a stílszerű. A gobelin
2160 17|            legiszonyúbb balsorstól.~Médea az anyjára bámult.~– Lyonelt?
2161 17|                   Lyonelt? Hát hogy lehet az? Hát nem fogták el Lyonelt
2162 17|                   Fájdalom, hogy nem érte az a dicsőség. Ez a hír csak
2163 17|              magának a commune harcaiban. Az ő neve a Raoul Ripaille.~
2164 17|                Akit úgy átkozott mindenki az asztalunknál!~– Nem tudták,
2165 17|        asztalunknál!~– Nem tudták, hogy ő az én mostohafiam.~– De a marquis;
2166 17|                Lyonelért poharat emelt…~– Az tudta, hogy ő Raoul Ripaille.~
2167 17|                  Raoul Ripaille.~Médeának az arcán az az eksztatikus
2168 17|               Ripaille.~Médeának az arcán az az eksztatikus undor kifejezése
2169 17|            Ripaille.~Médeának az arcán az az eksztatikus undor kifejezése
2170 17|                kifejezése vett erőt, mely az ideges embereket szokta
2171 17|                 embereket szokta meglepni az ingadozó hajón. Talán ha
2172 17|                 volna a katasztrófa.~– Ez az idegen úr – monda Sidonia
2173 17|                néz, ha fél, ha gyűlöl, ha az őrüléshez van közel. Szempillái
2174 17|                    Bertalan pedig értette az elébbi tekintetet is, meg
2175 17|      megkegyelmezésről – szólt Sidonia.~– Az biztosítva van. De hogy
2176 17|                 Blanc Lyonel grófra, amíg az Raoul Ripaille alakját és
2177 17|            grófnők uralkodni idegeiken?~– Az én idegeim nehéz próbákat
2178 17|             nyugtalankodást.~Maga odament az ajtóhoz, s azt bezárta kulccsal.
2179 17|                kulccsal. Aztán félrehúzta az alkoven damasztfüggönyét,
2180 17|               alkoven damasztfüggönyét, s az álcázott szőnyegajtóra is
2181 17|              selyem guggolóra, fél térdét az összefont kezek közé fogta;
2182 17|                  tűz lángszínűvé festette az arcát.~– Legelébb is azt
2183 17|              alatti folyosóknak, melyeket az ős Párizs alapítói vájtak,
2184 17|           lesüllyedtek tízölnyi mélységbe az alattuk bedőlt katakombába.
2185 17|                  bedőlt katakombába. Most az utcák úgy vannak szabályozva,
2186 17|                 gerendák fojtó busszától, az undorító utcasártól, mely
2187 17|          bámulatos vitézséggel harcoltak. Az Internacionálé válogatott
2188 17|                  leveretés után egy része az Internacionálé csapatainak
2189 17|                  időn előbujkáltak: amint az éhséget és a nyomort nem
2190 17|         menedéküket, s előre gondoskodtak az ostromzár elleni dacolásról.
2191 17|               egyszer csak keresztültörte az alsó boltozatot, s maga
2192 17|                alatti agyagrétegig.~Tehát az az egyedüli hely a katakombákban,
2193 17|             alatti agyagrétegig.~Tehát az az egyedüli hely a katakombákban,
2194 17|                 leszállni a katakombákba, az a „Tombeau d’Izoard”, egy,
2195 17|                   Tombeau d’Izoard”, egy, az egyiptomi építészetre emlékeztető
2196 17|                  csigalépcsőn végig, ahol az ember se az előtte haladó,
2197 17|                   végig, ahol az ember se az előtte haladó, se az utána
2198 17|                   se az előtte haladó, se az utána jövő alakját nem látja.
2199 17|                   alakját nem látja. Ezen az úton egy ezred sem volna
2200 17|             fenyegetőzik, hogy dinamittal az egész városnegyedet levegőbe
2201 17|               szakad alá a Montmartre-on, az alárohanó ár elől elzárják
2202 17|              elhagyott bejáratához. Akkor az az egész zuhatag rövid időn
2203 17|           elhagyott bejáratához. Akkor az az egész zuhatag rövid időn
2204 17|                   van zárva, ott megreked az özönvíz, s folyvást emelkedve,
2205 17|                   Lyonel is köztük van!~– Az az ő hibája.~– Csakugyan
2206 17|                Lyonel is köztük van!~– Az az ő hibája.~– Csakugyan nincs
2207 17|                azután a komoly aggodalmam az ő sorsa iránt. Ahogy én
2208 17|           indulatos jellem: hozzászámítva az elkeseredést, az egész világ
2209 17|            hozzászámítva az elkeseredést, az egész világ iránti gyűlöletet,
2210 17|                 beszélnek Valentinről; ki az üldöző katonatiszt kezéből
2211 17|                  a selyemvánkosba takarta az arcát, s tenyereit a két
2212 17|              nélkül fegyverezzék le. – De az a nehéz kérdés, hogy miként
2213 17|               Grófnő! S gondolja ön, hogy az önnek való concert philharmonique
2214 17|              lefegyvereznek, megkötöznek? Az a káromkodás, az az átok,
2215 17|             megkötöznek? Az a káromkodás, az az átok, szitok, kardcsattogás,
2216 17|          megkötöznek? Az a káromkodás, az az átok, szitok, kardcsattogás,
2217 17|                    Nem veszteném el benne az eszméletemet, amíg Lyonelre
2218 17|           érintené. Könnyű simogatás volt az: észre sem is kellett venni.
2219 17|                  sötét patinával vonja be az arcokat, hogy utoljára csaknem
2220 17|              csaknem egyformákká lesznek: az egyik olyan, mint a másik;
2221 17|                rongyokká mállott öltözet, az elvadult szakáll, talán
2222 17|                szakáll, talán egy sebhely az arcon – az üldözöttek szoktak
2223 17|              talán egy sebhely az arcon – az üldözöttek szoktak hamis
2224 17|             szoktak hamis ráncokat etetni az arcaikra pokolkővel. – Nem!
2225 17|                  Hallgassuk meg. De azért az enyimet se vessük el.~–
2226 17|               Ripaille-t felismeri, mikor az a Tombeau d’Izoard-nál előkerül,
2227 17|                  Nem Lyonel grófot, hanem az árulót taksálva. A kormányhoz
2228 17|                konkurencia. Igen leszállt az értéke az árulkodásnak a
2229 17|                   Igen leszállt az értéke az árulkodásnak a kínálat miatt.
2230 17|             megteszik. Ez most sport. Aki az ifjú grófot Raoul Ripaille
2231 17|                  a grófnőt. Sőt, elmondom az útját, ahogy odajöhet. Mert
2232 17|               útját, ahogy odajöhet. Mert az nem megy olyan egyszerűen.
2233 17|                Versailles-ba. Keresse fel az igazságügyminisztert, s
2234 17|                 komolyan hangsúlyozza azt az ígéretet, hogy a jövőben
2235 17|                    Nem! – suttogá hevesen az anyja fülébe.~– Kérem, grófnő.
2236 17|              tudathatja vele: ott rögtön, az elfogatása után. Mindez
2237 17|               megszabadítás pillanatában, az üdv és kárhozat közötti
2238 17|                hogyan kövessen el árulást az ellen az ő megszabadítója
2239 17|              kövessen el árulást az ellen az ő megszabadítója ellen.~
2240 17|                  Egy délután, mikor éppen az ebédhez csengettek, Bertalan
2241 17|                grófnő szobájába: „hagyjuk az ebédet most, grófnő; a »
2242 17|            Gondolja ön, hogy most lesz?~– Az aneroid 73-ra ugrott: a
2243 17|            öltözetet választott, amilyent az egylovas fogatok bérkocsisai
2244 17|                 hajtott, mellette Sidonia az első ülésben, a háttal forduló
2245 17|                  munkásnak öltözve.~Amint az északi vaspálya induló-házánál
2246 17|         kicsavarta volna a grófnő kezéből az esernyőt, ha a Péter nem
2247 17|                   nem lehetett a kocsival az emberektől haladni. Ezeket
2248 17|                emberektől haladni. Ezeket az előre híresztelt haditerv
2249 17|              kérdezé, hogy hová igyekszik az úr meg az asszonyság? – „
2250 17|                  hová igyekszik az úr meg az asszonyság? – „Mouchard”
2251 17|             őszintén elmondá, hogy madame az anyja Raoul Ripaille-nak,
2252 17|                   a köztársaság elnökének az engedelme jogosítja az idejövetelre.~–
2253 17|          elnökének az engedelme jogosítja az idejövetelre.~– Akkor térjenek
2254 17|              elvezeti.~El kellett fogadni az ajánlatot.~Lándory lesegíté
2255 17|                jutni a híres új Tivoliba.~Az egy nyári vendéglő, melynek
2256 17|                  kenyeret beleszámítva. – Az eső mind a terembe szorította
2257 17|                 azért, hogy meg ne sértse az asztaltársaságot.~Természetesen,
2258 17|                volt a beszélgetés tárgya. Az asztalnál ülő polgárok többnyire
2259 17|                   sampinyont szállítottam az Halles-ba. Az én termésemet
2260 17|                szállítottam az Halles-ba. Az én termésemet nem verhette
2261 17|                   S most ők zabálják fel, az istentelenek! – Jó nekik
2262 17|               patkány elég? Azt gondolják az urak, hogy az megvetendő
2263 17|                   gondolják az urak, hogy az megvetendő csemege? Az ostrom
2264 17|               hogy az megvetendő csemege? Az ostrom alatt szorultságból
2265 17|                 Nagyon egyszerű mesterség az! A konyhamoslékban sok vaj,
2266 17|                mészvízen keresztülszűrik, az is van elég a katakombákban,
2267 17|                 van elég a katakombákban, az elveszi a színét meg a szagát,
2268 17|               grófnő.~– Gyerünk ki inkább az esőre.~De még oda is utána
2269 17|             véleménye.~– Fogadok, hogy ha az az átkozott Raoul Ripaille
2270 17|          véleménye.~– Fogadok, hogy ha az az átkozott Raoul Ripaille
2271 17|                semmi nevetnivaló.~Eközben az ég nyugat felé kitisztult:
2272 17|                   nyugat felé kitisztult: az alkonyodó nap végigönté
2273 17|                nap végigönté ragyogásával az óriási várost; a Montmartre-on
2274 17|              villámlobbanásnál rajzolódik az égre. Messziről lehetett
2275 17|                   figyelmezteté a grófnőt az utca nevezetességeire. Az
2276 17|                 az utca nevezetességeire. Az ott a Fosse Montmartre,
2277 17|                  a krétafehér vízár; mely az utcát átívelő boltozat alatt
2278 17|                 szomszédságában; mellette az egyik utca a Passage du
2279 17|                 utca meg a Rue Justienne; az a szögletház volt Du Barry
2280 17|               hagyjon még élni, hóhér úr! Az Isten szerelméért! Csak
2281 17|               most mindez a grófnőt! Csak az az egy ragadta meg a figyelmét,
2282 17|                 mindez a grófnőt! Csak az az egy ragadta meg a figyelmét,
2283 17|                  meg a figyelmét, hogy ez az egész zuhogó zagyva, mely
2284 17|           katakombákba tódulni, s azoknak az üregeit megtölteni. Jobban
2285 17|                   sapeur volt felállítva, az utcát egész a barrière-ig
2286 17|                katona-piquet hátramaradt. Az őrt álló tiszt előtt Lándory
2287 17|                   rossz a levegő – mondta az őrnagy.~– Talán a csertől
2288 17|            lejáratából jön fel, amint azt az alulról felfelé emelkedő
2289 17|                   előretolja.~– S azoknak az embereknek ilyen levegőben
2290 17|          megmondhatom a grófnőnek – szólt az őrnagy, elővéve oldaltáskájából
2291 17|              kimutatta. – Tudva van, hogy az ezárt carrieère-eknek a
2292 17|                  a térfogata milyen nagy; az is ki van számítva, hogy
2293 17|                   órájuknál több nincsen. Az utcai kürtőknél hallani
2294 17|                  bizonyára Raoul Ripaille az elsők között lesz: ő mindig
2295 17|             szokott járni.~Ezzel a szóval az a fiatal tüzérhadnagy avatkozott
2296 17|             ismerni.~A grófnő halkan súgá az őrnagynak.~– Milyen fiatal
2297 17|                 esztendős ifjoncokat, kik az iskolákat folytatják, s
2298 17|                 kitűnő szakismerettel bír az egész arcolai-ban. Különösen
2299 17|                 olyan csengő hangon, mely az első fiatalságra vallott. –
2300 17|                  szerkezetét ismerem jól. Az Internacionálénak ez volt
2301 17|        legfélelmesebb fegyvere. Ismeri ön az Orsini-bombákat, madame?~–
2302 17|                 Fiatal bajtárs! – inté őt az őrnagy. – Minek a gyöngéd
2303 17|               elrémíteni.~– Óh, aki ebben az órában erre a helyre el
2304 17|               erre a helyre el mer jönni: az nem lehet ideges.~Azzal
2305 17|                   fölé vont erős hálózat, az én elővigyázati találmányom.
2306 17|                fenn a háló megakadályozza az elpukkanásukat.~A grófnő
2307 17|                föl ezt a házat dinamittal az ostromlottak?~– Lehetetlen.
2308 17|                 csak úgy pislogtak benne. Az égő szivar sercegett a férfiak
2309 17|                   láthatólag párázott fel az alvilági, mellfullasztó
2310 17|              küzdi fel magát. Bal kezével az arcába ugráló patkányokat
2311 17|           kétfelől megragadják a karjait.~Az övébe tőr és pisztoly van
2312 17|                 szakálla a melléig ér.~Ez az öreg „père Croque-Mitains”! –
2313 17|    Félretaszították. Hadd jöjjön a másik.~Az már fegyveresen ugrott ki
2314 17|              követett el maga körül, amíg az őrnagy ki nem ütötte azt
2315 17|                 Crève-Coeur.! – kiabáltak az expertek.~Ezalatt előbukkant
2316 17|              grófnő feje fölött. Legalább az az élvezete is megvolt,
2317 17|                  feje fölött. Legalább az az élvezete is megvolt, hogy
2318 17|                úri asszonyságnak tartozik az élményei közé.~A lövöldöző
2319 17|                  gyufával meggyújtá magán az öltönyét. Egyszerre lángba
2320 17|                   Egyszerre lángba borult az egész alak, tetőtől talpig.
2321 17|                  előugrani látták, s erre az feltarthatatlanul rohanhatott
2322 17|                  s elfojtották a lángokat az öltönyein. Nem is történt
2323 17|                szaladni.~Most feltolódott az odúból az ötödik alak. Valamennyinél
2324 17|                Most feltolódott az odúból az ötödik alak. Valamennyinél
2325 17|                 mocskos kendővel bekötve; az egész arca fekete a lőporfüsttől
2326 17|                körül kék daganat látszik. Az ajka vérzik a friss patkányharapástól.
2327 17|                  friss patkányharapástól. Az a fél szeme, amelyikkel
2328 17|               csámpás léptekkel.~De amint az utolsó lépcsőfokra felhág,
2329 17|         Orsini-bombát elhajítja maga elé. Az egyiket le a földre, a másikat
2330 17|           teremből meg nem szabadul: ámde az előintézkedés igen jó volt.
2331 17|               előintézkedés igen jó volt. Az egyik pokolgép a puha csertalajon
2332 17|                  a fiatal tűzérhadnagy:~– Az ott a Raoul Ripaille!~Sidonia
2333 17|              sohasem ismert volna így rá. Az ő délceg, szép Lyoneljére,
2334 17|                    ez a gonosztevőmodell, az ő kedvencével egy és ugyanaz!
2335 17|              tömegeket kész gyilkolni, és az a hízelgő szőke fej, mely
2336 17|                   Lehetetlen! Lehetetlen!~Az pedig meghiúsult merénylete
2337 17|                  Ezt meg én ismertem meg! Az árulót! – kiálta hevesen
2338 17|                   nem férfi, hanem leány! Az én macám: a Lidy Carcasse!
2339 17|                  Carcasse! Szép kollégája az úrnak! Egy szajha, vállrózsákkal.~
2340 17|                 eltaszította a tenyerével az oldala mellől a kis tüzértisztet.
2341 17|              katonák is dühösen nekiestek az álcázott némbernek: egy
2342 17|                 Sidonia grófnő közel volt az elájuláshoz az iszonyattól.~
2343 17|                 közel volt az elájuláshoz az iszonyattól.~Az elárult
2344 17|               elájuláshoz az iszonyattól.~Az elárult Raoul Ripaille nekirohant
2345 17|                   meztelen leányra; amibe az reszkető sietséggel beleburkolózott,
2346 17|                  dühöngő Raoul Ripaille-t az őrnagy. – Nem kell a viszontlátás
2347 17|                   Nézze ön: itt van önnek az anyja.~S azzal karon fogta
2348 17|                 látja ön, hogy most szült az anyám? A drága földanya!
2349 17|                    hogy szüli egyre-másra az ikeröcséimet. Ez a termékeny
2350 17|                     No, hát mit csináljak az eszemmel? Persze, hogy nem
2351 17|                 kapott Thiers úrtól.~– Ki az a Thiers úr? Nem akarom
2352 17|                azok a pokolba: én is oda.~Az őrnagy beavatkozott.~– Menni
2353 17|               Franciaországból.~– Hol van az az ország? Hát van ilyen
2354 17|            Franciaországból.~– Hol van az az ország? Hát van ilyen tartomány?
2355 17|              tartomány? Nem tudok róla!~– Az atyai vagyonát visszanyerte
2356 17|                 arra, amit tőlem hallott. Az ékszerek is megkerültek.
2357 17|          gyémántot mind el akarom adni, s az árából földbirtokot vásárolni
2358 17|                vásárolni Erdélyben. Közel az ön húgának atyai birtokához,
2359 17|            programon! – vágott a beszédbe az őrnagy; akinek utasításában
2360 17|             vagyona visszaszerzését ennek az úrnak köszönheti, aki itt
2361 17|                  mutatott.~– Úgy? – monda az ifjú gróf, még a másik szeméről
2362 17|                   annyi jót tett velem ez az úr, akkor szabad kérnem
2363 17|                 is?~S azzal, nem várva be az engedelmet, kivette Lándory
2364 17|                  kivette Lándory szájából az égő szivart, s a saját szájába
2365 17|                  percben jobban érdekelte az a szivar, mint az egész
2366 17|               érdekelte az a szivar, mint az egész seigniers-i uradalom
2367 17|                fogják önt vezetni – mondá az őrnagy. – Ott megkapja a
2368 17|                  menekülteket. Arra kérte az őrnagyot, hogy fiának felismerőjét,
2369 18|                   zuávcsapat nyitott utat az utcát megtöltő néptömeg
2370 18|                   kísérője számára, egész az új Tivolinál hátrahagyott
2371 18|               mellett, a hátulsó ülésben.~Az ég ezalatt kitisztult, az
2372 18|                 Az ég ezalatt kitisztult, az idő egészen beesteledett;
2373 18|            népcsődület miatt nem lehetett az utcákon a gázlámpákat meggyújtani.
2374 18|                   Messagerie-nél vette át az utca ismét szokott nagyvárosi
2375 18|          hullámzott a cifra sokaság. Csak az a különbség volt a régi
2376 18|               tömegben feltűnően sok volt az egyenruha, s feltűnően kevés
2377 18|               feltűnően kevés a „slepp”.~(Az ostrom kezdetén hetvenezer
2378 18|                   hogy le tudjon szállani az ülésből; Bertalannak a karján
2379 18|                 Amint Péter eltakarította az alviláglátott öltönydarabjait,
2380 18|                már egészen megbarátkoztam az itteni cselédséggel.~– S
2381 18|                 megtetszettek?~– Akárcsak az illavai cimborák!~Egy közülük
2382 18|                Lándory rögtön sietett fel az emeletre: Médea grófné a
2383 18|                   színe nagyon jól illett az arcához. Azon évek divatja
2384 18|                    amit Isten adott, csak az tűnik ki. Hátul hosszú az
2385 18|                 az tűnik ki. Hátul hosszú az öltöny, mint a pávauszály,
2386 18|                  elé sietve –; mi történt az anyámmal? Iszonyú lázban
2387 18|                  beszél! S aztán nem akar az orvossal szóba állni: azt
2388 18|                   állni: azt mondja, hogy az ő baját semmi panaceák és
2389 18|             alakjáról, kelevényes sebéről az arcán, s egy Lidy Carcasse-leányról,
2390 18|                semmit bevenni, nem engedi az üterét tapogatni. Az orvos
2391 18|               engedi az üterét tapogatni. Az orvos piócákat rendelt neki,
2392 18|                neki, s ő azt mondja, hogy az ablakon ugrik ki, ha azokat
2393 18|                  Jöjjön oda, kérem. Talán az ön látása lecsillapítja
2394 18|                spanyolfal. Sidonia grófnő az ágyfülke félrehúzott brokátfüggönyei
2395 18|                  hímzett vánkosai között.~Az ágy mellett állt mademoiselle
2396 18|                   arccal, s a lámpa előtt az orvos, az óráját nézve.~
2397 18|                   a lámpa előtt az orvos, az óráját nézve.~Dea grófnő
2398 18|             Üdvözölték egymást.~– A beteg az ön nevét hangoztatja ismételve –
2399 18|             hangoztatja ismételve – mondá az orvos. – Megfoghatatlan
2400 18|                Megfoghatatlan kórtünetek! Az ütér egészen normális, a
2401 18|        megkönnyebbül tőle. Ismerem én már az ilyest.~– De hát a rémképek?
2402 18|                   A doktor aztán elmondta az utasításokat Lándorynak (
2403 18|            Sidonia arra lehunyta szemeit, az arca megnyúlt, az ajkai
2404 18|                szemeit, az arca megnyúlt, az ajkai félig szétnyíltak;
2405 18|              elámulva mondá Lándorynak:~– Az ön kezében magnetikus erő
2406 18|             magnetikus erő van. Elaltatta az anyámat.~– Nincs biz az
2407 18|                   az anyámat.~– Nincs biz az én kezemben semmi csodaerő!
2408 18|             elaludt, mert ki van fáradva, az idegei kimerülve.~– Hát
2409 18|                  nem szenvedett igazán?~– Az nem volt testi szenvedés.~–
2410 18|               szenvedés.~– Hát mi volt?~– Az a psychiátriába vág; s én
2411 18|          megvallom, hogy nem foglalkozom. Az utolsó órák élményei, azt
2412 18|                 megtámadták volna. Amiket az orvos és a grófnő környezői,
2413 18|             dinamitbombák, amiknek egyike az ő lábaihoz gurult? – Az
2414 18|                   az ő lábaihoz gurult? – Az mind valóság.~– Hát az a
2415 18|                    Az mind valóság.~– Hát az a leány, akiről letépték
2416 18|                 letépték a ruhákat, mind, az utolsó foszlányig, s ki
2417 18|                   utolsó foszlányig, s ki az ő karjai közé veté magát?~–
2418 18|                 karjai közé veté magát?~– Az most is itt van az udvaron.
2419 18|               magát?~– Az most is itt van az udvaron. Ott kucorog egy
2420 18|                   kucorog egy szögletben, az én köpenyembe burkolózva.
2421 18|           darabokra vágják.~– De hát „mi” az a Lidy Carcasse?~– Azt ne
2422 18|                  de ne a sajátjából, mert az annak hosszú lesz; inkább
2423 18|                kialussza. Szokott női baj az egész.~– Megbocsát ön, hogy
2424 18|              házunkat?~– Ami itt tartott, az be van fejezve. Most nekem
2425 18|              prefektúránál van fennakadva az ügy, oda kell mennem, utánanézni.~
2426 18|               Amikről én azt hittem, hogy az mind fantazmagória! Mindent
2427 18|               szándékozik adni, s azoknak az árából földbirtokot vásárolni
2428 18|                már átmelegülni, ismét azt az északfényszerű, ijesztő
2429 18|              orrcimpái csak úgy fújtattak az indulatos lüktetéstől.~–
2430 18|              kebellel.~Lándory nem nézett az arcára, félrefordítá a fejét.~
2431 18|                  Bertalan most sem nézett az arcára, hanem azért tudta
2432 18|                   mikor torzult el Deának az arca, s mikor mosolyodott
2433 18|            szükséges semmi”~Szép mulatság az, amit magyarul úgy hínak,
2434 18|           keresgélni, hogy ennek a szónak az értelmét megtalálja.~Lándory
2435 18|               bírói határozatot megkapja. Az ám!~De nem olyan könnyű
2436 18|                 nem olyan könnyű munka ám az, mint egy ötfelvonásos drámát
2437 18|                  a feleségét kimuzsikálni az orcusból, könnyebb volt
2438 18|                   értelmében ab instantia az özvegy grófnőt fogja-e megilletni,
2439 18|              halattatik meg; mármost csak az a kérdés, ki lesz hát a
2440 18|                  várta, amíg megérkezett, az iroda előtermében.~Boisgoberry
2441 18|                   kis barátságos ebédre – az én kis tuskulánumomban.
2442 18|                Hát legelőször is mikor ez az én clerc-em megcsinálja
2443 18|                   én clerc-em megcsinálja az írást, kapja magát, a régi
2444 18|                  bélyegével állíttatik ki az okirat, akkor meg (látott
2445 18|                meg (látott már ilyet?) ez az ügyetlen, kétbalkezű ember
2446 18|                  lakó grófnő névaláírását az ottani közjegyzővel hitelesíttetni,
2447 18|                Ezért megint visszaküldték az okiratot, s én kaptam egy
2448 18|     szerencsétlennek csak a címet kellett az okiratra ráírni. S tudja
2449 18|                cour d’assies”-hez címezte az okiratot; azt gondolta:
2450 18|                  a két szegletét behajtva az írásnak. Tetszik tudni:
2451 18|                   írásnak. Tetszik tudni: az ilyen hivatalos okmányon
2452 18|            szamárfül bevételem.~– De hisz az ön clerc-je akkor egy nagyon
2453 18|                   hivatalnok.~– Mintaképe az ostobaságnak. Ha mozsárban
2454 18|           mozsárban összetörik, sem tudja az esztendő tizenkét hónapját
2455 18|                csak mi tudjuk „itten”. Ez az ember egy szükséges semmi.~–
2456 18|           csakugyan új fogalom előttem.~– Az én találmányom a műszó.
2457 18|                bíró hölgy, aki ellen csak az az egy kifogása lehet, hogy
2458 18|                  hölgy, aki ellen csak az az egy kifogása lehet, hogy
2459 18|                 akar borotválkozni.~– Ki? Az asszony?~– Az ám.~– Hát
2460 18|        borotválkozni.~– Ki? Az asszony?~– Az ám.~– Hát egy kis pehely
2461 18|                    Hát egy kis pehely van az állán? No, azért még nagyon
2462 18|                 csak azt, hogy ugyanabban az időben, ugyanazon hivatalban
2463 18|                   kirakata előtt; nem fél az árjegyzékektől, eljár vadászni,
2464 18|             jókedvét, annak valami jutott az eszébe.~– S hát ön nem tud
2465 18|                    S hát ön nem tud ettől az embertől megszabadulni?~–
2466 18|                  megírni, nem bízom többé az ifjú úrra. Tessék önnek
2467 18|                  elviszem magammal kocsin az én tuskulánumomba, kedélyesen
2468 18|           kedélyesen megebédelünk, ön meg az esti vonattal visszamehet
2469 18|               tenné meg egy alispán, hogy az aljegyzője által elrontott
2470 18|             jutott, hogy egészen megfelel az illem szabályainak, ha a
2471 18|                beküldte a névjegyét.~Arra az inas bevezette az elegáns
2472 18|                    Arra az inas bevezette az elegáns szalonba, ahová
2473 18|                  nehány perc múlva kijött az oldalszobából a háziasszonyság.~
2474 18|               divattól csak a főkötőjének az alakja ütött el. Valami
2475 18|                    Valami kalapforma volt az, melynek széles szalagja
2476 18|                   melynek széles szalagja az álla alatt keresztülkötve,
2477 18|          kiváltságos dísze lenni.~Kezdett az a sejtelme támadni, hogy
2478 18|              világért sem hozta volna elő az ebédre hívást. Az asszonyság
2479 18|               volna elő az ebédre hívást. Az asszonyság maga említé fel
2480 18|                  háttal kifelé megtalálni az ajtót.~Amint a hotelbe megérkezett,
2481 18|            souspréfet-nek. – Tisztelegtem az asszonyságnál.~Boisgoberry
2482 18|                    Ej, ej! De veszedelmes az ilyen gondolatolvasó emberrel
2483 18|           kerülővel) a népkert felé vitte az urakat; ott egy csinos kis
2484 18|                órára ismét jöjjön vissza, az „urat” a vasútra fogja szállítani.~–
2485 18|                  szállítani.~– Készen van az okiratunk? – kérdezé Lándory.~–
2486 18|              csöngetésre magától felnyílt az ajtó. Azt Boisgoberry úr
2487 18|                   nyitott a vendége előtt az elfogadóterembe.~Az igen
2488 18|                 előtt az elfogadóterembe.~Az igen csinosan volt berendezve
2489 18|            berendezve altdeutsch stylben, az ablakok ólomba foglalt színes
2490 18|      háziasszonykához.~Lándorynak feltűnt az, hogy nem a háziasszony
2491 18|           elfogadni, hanem azok törnek be az ő szobájába. Ez nagyon is
2492 18|               tribunal austro-hongrois. – Az én kis keresztleányom”.~
2493 18|               szemérmesen megjegyzé, hogy az meglepetésül készül „a férjem
2494 18|                egész nap dologban jár, de az ebéd órájára pontban itthon
2495 18|                   sohasem váratott magára az elnézett „quart d’heure
2496 18|         közbekiáltott: „Hűh! Hogy olvasna az én kersztleányom ilyen rettentő
2497 18|                  férjhez vezetett vissza: az nem tűri az éneklő madarakat,
2498 18|              vezetett vissza: az nem tűri az éneklő madarakat, mert felzavarják
2499 18|               madarakat, mert felzavarják az álmából. Ha pedig a lábainál
2500 18|                  vitte át a beszélgetést, az is csak arra vált be, hogy