Fezejet

2501 18|               amíg a férj távol van: mert az még a macskára is féltékeny.~–
2502 18|           macskára is féltékeny.~– De hol az ördögben késik olyan soká? –
2503 18|             zúgolódék a souspréfet, mikor az óra már elütötte a négyet.
2504 18|                 várva várt boldog férfiú. Az asszony ka minden teketóriázás
2505 18|          teketóriázás nélkül eléje futott az ajtóig; ott karjai közé
2506 18|                 parancsoló hangon utasítá az asszonykát, hogy siessen
2507 18|                  asszonykát, hogy siessen az ebéd után látni: aminek
2508 18|                   ebéd után látni: aminek az engedelmesen szót fogadott.~
2509 18|           keresztatyus! Volt sok dolog ma az irodában?~– Igen! Fripon!
2510 18|                magamnak kellett helyetted az egész relatiót megírni.
2511 18|                   letetted, és coramizáld az iratot: ne az én nevem alá,
2512 18|                  coramizáld az iratot: ne az én nevem alá, hanem a préposté
2513 18|                 ne öntsd le porzó helyett az írást. Aztán majd beszéljünk
2514 18|                   packáznak a főnökeikkel az ilyen gaminok, akiknek hatalmas
2515 18|                 Ezenben fel lett tálalva; az ebédlő igen kényelmes kis
2516 18|               bolondos kalandokat, amiket az nagyon restellni látszik.
2517 18|           modorban henceg, mintha ő volna az, aki a souspréfet urat –
2518 18|          souspréfet urat – felkantározza; az asszonyka nem győzi lehurrogatni,
2519 18|               hivatalos komolysággal szól az ifjú házigazdának.~– És
2520 18|                 akarja azokat kapni, hogy az esteli vonattal visszamehessen
2521 18|                  visszamehessen Párizsba.~Az ifjú úr felállt engedelmesen,
2522 18|                  gyöngéd asszonyka.~– Biz az pedig sem gyorsan, sem lassan
2523 18|              Azért csak pakold neki össze az útitáskáját, s küldd utána
2524 18|                útitáskáját, s küldd utána az irodába.~– Ah – szólt az
2525 18|                  az irodába.~– Ah – szólt az asszonyka duzzogó hangon
2526 18|              duzzogó hangon Lándoryhoz. – Az nem szép öntől, hogy elrabolja
2527 18|               öntől, hogy elrabolja tőlem az én kincsecskémet.~S eközben
2528 18|           Officium praecedit!~Ekkor aztán az asszonyka durcásan felállt
2529 18|                asszonyka durcásan felállt az asztaltól, otthagyta a vendégeit,
2530 18|               nyafogás hangjait, amellyel az eltávozót útjára bocsáták.~
2531 18|   gondolatolvasásnak! – Hanem valljuk meg az igazat, ezúttal, monsieur
2532 18|                 hamis zsebben nem kereste az én pisztolyból kilőtt zsebórámat!~–
2533 18|            Ugyebár, mikor meglátta ön azt az áll alatt keresztülkötött,
2534 18|          plébánosnak meggyónom a bűnömet: az tehát a gyónás titkát el
2535 18|                kéz a másikat mossa. Aztán az egyik pénteken én viszek
2536 18|             ugyanazt a maga életpárjának: az asszonyok már előre örülnek
2537 18|                halebédnek, szörnyű módon.~Az asszonyka visszajött, ki
2538 18|                 vonult a kis menyecskének az ajka. – Boisgoberry úr még
2539 18|              gondolt, hogy szép találmány az a „szükséges semmi” intézménye;
2540 18|              csakhogy nem Boisgoberry úré az első feltalálás dicsősége.~
2541 18|                volt; s nagyon hozzáillett az arcához. Szénfekete, göndör
2542 18|             öregbíté a csalódást. – Médea az első pillanatra valóban
2543 18|                  szerepkörömből, beálltam az auteuili dinamit gyárba
2544 18|              Tessék elhinni, madame, hogy az egész commune harcaiban
2545 18|                 commune harcaiban egyedül az „internacionalisták” voltak
2546 18|                  voltak a „fenegyerekek”. Az elit truppot képezték a
2547 18|                 lengyelek, a piktorok meg az omnibuszkocsisok. Végre
2548 18|                 szuronyoknak helytállani! Az újságírók csak vezetni szeretnek; –
2549 18|             darázstól van mit félni, mert az körülrepül, úgy csíp meg;
2550 18|               eldongott a fülünk mellett, az többet vissza nem jön, hogy
2551 18|                   már „voltam” asszony.~– Az igen egyszerű: felesége
2552 18|                  vele?~– Természetes! Aki az Internacionáléba belép,
2553 18|               áruló lesz, halál a fejére! Az nem olyan könnyen vehető
2554 18|                nem árulom, még mindig köt az esküm.~– És mégis elárulta
2555 18|                   mégis elárulta ön őt.~– Az nem volt árulás. Az tökéletesen
2556 18|                 őt.~– Az nem volt árulás. Az tökéletesen félreértett
2557 18|              Orsini-bombát hoz magával, s az egyiket le a kövezetre,
2558 18|       Carcasse-nak pedig egyre mosolygott az arca.~– Hát aztán mikor
2559 18|                 nagy plakátok megjelentek az utcaszögleteken meg az affiche-oszlopokon,
2560 18|        megjelentek az utcaszögleteken meg az affiche-oszlopokon, amiken
2561 18|                affiche-oszlopokon, amiken az volt hirdetve, hogy aki
2562 18|                  már, s azáltal megmentem az életét, mint ha ő rettenetes
2563 18|         elfogatására kiküldött őrnaggyal: az én tanácsomra töltötték
2564 18|              válthassa, s amikor kilépett az odúból, s dacosan odahajítá
2565 18|                 tőlem, madame?~– Nem volt az.~– És ő mégis árulással
2566 18|                  némber! Tépjétek le róla az egyenruhát!” És mikor leszaggattak
2567 18|                  Médea, kezével eltakarva az arcát, mely egyszerre lángra
2568 18|             rádobta a mezítelen testemre! Az önök családjához tartozik
2569 18|                   sajnálom. Mert én ennek az embernek tudnék olyan hűséges
2570 18|                aki éjjel-nappal vigyáznék az ajtaja előtt, s a tolvajt,
2571 18|                   előtt, s a tolvajt, aki az ágyához közelít, bizony
2572 18|                Ennek a rejtélyes embernek az alakja megint egy pár új
2573 18|                Erények. De gyönge szív. – Az a rúgás a csizmasarkkal: –
2574 18|                  rúgás a csizmasarkkal: – az csúf dolog; – de erő!~De
2575 18|                 kézbesíttetik, vagy abban az esetben, ha ennek holtartózkodása
2576 18|          háromszor kihirdettetik.~Ezúttal az elsőbb eset volt. Lis Blanc
2577 18|                  a „La Fayette” utánamegy az elsőnek szintén Egyiptomba;
2578 18|                 kézbesítési térítvényt, s az ismét a tengeri úton visszakerül.
2579 18|                  kitavaszodik.~Hát hiszen az nem tartozik a nagy szerencsétlenségek
2580 18|               szerencsétlenségek közé, ha az ember kényszerítve van Párizsban
2581 18|                  pedig különösen nem volt az. Ez esztendőnek a téli évadja
2582 18|                 gyönyörök paradicsomává s az erszények purgatóriumává”
2583 18|              méltóságos nyugalom vette át az uralmat. Törvényszékek,
2584 18|                  a hivatalokat epurálták. Az ipar, a kereskedés rendes
2585 18|                    soha szebb, mint ebben az esztendőben. Ekkor volt
2586 18|                  volt a francia nemzetnek az igazi „gloire”j-a; csakhogy
2587 18|         társaságtól visszavonulva; nappal az üléseket, a törvényszékeket,
2588 18|                Lándory nem titkolhatta el az arcán bámulatát a nem várt
2589 18|                    hogy mi Seigniers-ben, az emlékezetes lakomán pajtásságot
2590 18|                  Hanem azt gondolom, hogy az ilyen borozás közben fogadott
2591 18|                   Már erre mifelénk pedig az a szokás, hogy pajtásságot
2592 18|        szolgálatokat nem tett, mint én.~– Az már bizonyos. Ezt nem is
2593 18|           segélyével…~– Mondtam már, hogy az inasom vezetett rá; az meg
2594 18|               hogy az inasom vezetett rá; az meg a tolvajtól kapta örökségbe.~–
2595 18|              végrendelet. Ennek már tudom az értékét. Én találtam rá,
2596 18|                 grófnő elég fösvény volt (az angolok »lencseszámlálónak«
2597 18|                 szó nélkül megírtam volna az utalványt a bankáromhoz
2598 18|                 volna egymásra többet, ha az utcán találkozunk.~– Kivéve,
2599 18|                    hogyha én lettem volna az a „becsületes” Monterosso,
2600 18|                 ez” a nemes szándéka volt az ellopott végrendelettel,
2601 18|                  végrendelettel, s akivel az ellopás előtt elégszer váltottatok
2602 18|                  lett volna. Nekem jutott az átkozott szerencse, hogy
2603 18|               Lándory kénytelen volt ezen az ötleten nevetni.~– Hát ezáltal
2604 18|            gentleman; akit nem bánnám, ha az ördögök elvittek volna,
2605 18|                hadd érje el a maga fátuma az ő Raoul Ripaille álarca
2606 18|                együtt nevet azokkal, akik az ő rovására nevetnek, tovább
2607 18|                 is jó cimbora marad; csak az alkalomra vár, vagy nem
2608 18|                   Vagy talán eléje került az ő eszejárásának ez az ember?~–
2609 18|              került az ő eszejárásának ez az ember?~– No, csak azt mondom,
2610 18|                 Te elvégezted a dolgodat, az én nagy káromra; de egészen
2611 18|               mindenüvé. A klubjainkba és az estélyeinkre. Azért nem
2612 18|                   azért nem játszom, mert az első osztás után minden
2613 18|                inkább eljárhatsz most is. Az ember a mások bolondságain
2614 18|                még jobban.~– Vettem észre az arcodon, hogy meghőköltél,
2615 18|                 mámi” is elsóhajtotta már az eladott lovakat s a kicserélt
2616 18|               többet megbocsátottam neki. Az a sajátságos természetem
2617 18|                 úgy Sidonia grófnőnek meg az a balvégzete, hogy azokat
2618 18|                tettek. – No, látod, ebben az egyben csalatkozol. Ezek
2619 18|                  egyben csalatkozol. Ezek az asszonyok beléd vannak bolondulva
2620 18|                Hogy hívják a könyvedet?~– Az iskolában „Tabula Cebetis”-
2621 18|                 gazdagok.~– Hisz éppen ez az ok. Nekem van akkora jövedelmem,
2622 18|                tudok tartani, aki szereti az otthont, aki gyönvörűségét
2623 18|           túlragyogni a kortársait; – ezt az én kétszerkettőm ki nem
2624 18|              hitves rabszolgájául, tiltja az ízlésem.~– Hahaha! Hahaha!
2625 18|                Hahaha! Hahaha! – kacagott az egész diatriba alatt Alfréd,
2626 18|                  Ő is özvegy, én is.~– De az ördögnek volt eszébe a mámi!
2627 18|                  Bertalan nagyon jól adta az elcsodálkozót; pedig tudta
2628 18|              talán?~– Na de igen. Ő éppen az a nő, akit te az első fejezetben
2629 18|                  Ő éppen az a nő, akit te az első fejezetben leírtál;
2630 18|              Akarod, hogy elmondjam neked az egész történetet; a mi nevezetes
2631 18|                 egy pohár konyakkal, hogy az emlékezetemet felfrissítsem.
2632 18|        felfrissítsem. Így ni! Koccintsunk az „ő” egészségére. – Hát kezdjük
2633 18|                egészségére. – Hát kezdjük az elején. – Az öreg Lis Blanc
2634 18|                  Hát kezdjük az elején. – Az öreg Lis Blanc meghalt;
2635 18|               engem tett örökösévé. Hanem az özvegy meg a kitagadott
2636 18|                 protestációt emeltek azon az alapon, hogy volt egy utóbbi
2637 18|          törvényszék arra zárt rendelt el az egész birtok ellen. A dolog
2638 18|        kellemetlenné lett; mert én voltam az a Tantalus, akinek nem szabad
2639 18|                   kellett tudni a dolgot. Az anyja felszólítá, hogy nyilvánítsa
2640 18|               kérdeztétek meg, hogy fog-e az nekem tetszeni? Minek kérdeztek
2641 18|                      A regény többi része az ékszerészeknél és csipkeárusoknál
2642 18|                Negyvenöt esztendős koráig az ember csak suhanc; azontúl
2643 18|                  Régi praktikus vagyok én az ártatlanságok elleni harcban.
2644 18|                   éltem nyolc esztendeig. Az az igazi világ! Párizs csak
2645 18|                éltem nyolc esztendeig. Az az igazi világ! Párizs csak
2646 18|                    társaságnak. Tudod, mi az a minotaurus?~– Tudom.~–
2647 18|                beszéljünk a részleteiről? Az athéni „szűzek adójáról”.~–
2648 18|                 csábítás nem mesterségem, az katonatiszteknek való. Hízelkedni,
2649 18|                  realizmus embere vagyok. Az ilyen processzust legjobb
2650 18|                 ilyen processzust legjobb az executión kezdeni. Itt legjobb
2651 18|              legjobb törvény a statárium. Az áldozat könnyei engem meg
2652 18|                   lágyítanak. – Hanem azt az egy genre-t, a szent házasság
2653 18|                   hiányzik belőle, amiért az ember megházasodik. No,
2654 18|                  ezt helyrepótolja azután az egyházi esketés; amit rangbeli
2655 18|                 kesztyű nélkül sem tudom. Az oltár előtt aztán, mikor
2656 18|                  oltár előtt aztán, mikor az esküvésre került a sor,
2657 18|                   a kesztyűjét, úgy tette az én kezembe.~Aztán mit gondolt
2658 18|              gondolt ki? Azalatt, amíg én az esketési formulát az érsek
2659 18|                   én az esketési formulát az érsek után elmondtam, az
2660 18|                  az érsek után elmondtam, az ujjai hegyével folyvást
2661 18|                  odadörmögött a fülembe: „Az ördögök vannak veled, hogy
2662 18|              olyan lassan suttogott, hogy az eskető pap nem hallotta,
2663 18|             eskető pap nem hallotta, hogy az esküformát mondja-e utána?
2664 18|                  jelen volt feleségestől. Az én menyasszonyom se nem
2665 18|   paradicsomunkban: annál jobban fog esni az ebéd, biztatám én gyöngéden.
2666 18|                        Csitt!” – mondá ő, az ujja hegyét a szájamra téve.
2667 18|                    S én elfelejtettem azt az ujjacskáját megcsókolni.
2668 18|            ujjacskáját megcsókolni. Ekkor az egyszer lett volna rá alkalmam.~
2669 18|                   lett volna rá alkalmam.~Az elválás a mamától minden
2670 18|              sírás rendje; mert én hoztam az áldozatot. Médea nem szeretett
2671 18|               Médea nem szeretett senkit. Az a Lyonel iránti érzelme
2672 18|            mondanom a viszonyt Scillával: az isteni bajadérral, akiért
2673 18|                valaha Brahma megbocsátott az egész osztálynak. – Tudod,
2674 18|                   osztálynak. – Tudod, ez az a „díva”, aki miatt Lyonel
2675 18|           lakhelyhez kötnöm, egy hotelnek az árán a Citében. – S ezt
2676 18|                  Micsoda búcsúlakoma volt az a rue Lepelletier-i házban
2677 18|                  rue Lepelletier-i házban az esküvő előtti napon!~– Te
2678 18|                 esküvő előtti napon!~– Te az esküvőd előtti éjt a kedvesednél
2679 18|           kedvesednél töltötted?~– Dehogy az éjt! Csak a napot. Éjfél
2680 18|                    Búcsút venni csak kell az embernek, s mikor tegye,
2681 18|           embernek, s mikor tegye, ha nem az utolsó nap? Hát mondom,
2682 18|              utolsó nap? Hát mondom, hogy az áldozathozó fél én voltam.
2683 18|               voltam. Mert Médea is szép: az igaz, szobrász-szemmel nézve
2684 18|                  egy festő Scillának adná az elsőbbséget. Micsoda kolorit!
2685 18|                  hajfürtöknek! Ha egyszer az arcképét megmutatom neked!
2686 18|                kellene miatta bolondulni. Az a temperamentum! Az a szenvedély!
2687 18|           bolondulni. Az a temperamentum! Az a szenvedély! A szikrázó
2688 18|                 elmésség. Sohase ugyanaz. Az ember tizenkétféle asszonyt
2689 18|                 belebolondulnál. Ez lenne az én legédesebb bosszúm!~Lándory
2690 18|          tulajdonképpen áldozatot hozott, az én voltam. Megérdemlettem
2691 18|                   meg egy szobaleány volt az egész úti cókmók. Seigniers-ben
2692 18|                 transzparentekkel vártak; az egész tűzoltóság kivonult.~–
2693 18|                  menüt. – Barátom, a menü az ilyen alkalommal a fő dolog.
2694 18|                  Ezeknek a csodaszereknek az atomjaiból támad a szerelem,
2695 18|               gyöngéd figyelemből magában az úrnő budoárjában teríttettem
2696 18|               budoárjában teríttettem fel az étkezőasztalt. Háttérben
2697 18|           letakarva. Finom heliotrópillat az egész szobában. Nagyszerű
2698 18|                Emlékezni fogsz e divatra. Az utcán nem hordják, csak
2699 18|                   mely egészen körülfogja az arcot, a keblen keresztül
2700 18|                   ivott. – Barátom, ez is az élvezetek tanulmánya, megfigyelni
2701 18|             nőarcon a bor hatását, akinél az még szokatlan újság: – elkezdve
2702 18|               szokatlan újság: – elkezdve az első hajnalpiruláson, egész
2703 18|               első hajnalpiruláson, egész az alkonyati bíborlángolásig.
2704 18|                alkonyati bíborlángolásig. Az első pohárnál a szemekben
2705 18|                 eloltani a tüzet, s végre az utolsó pohárnál a lecsukódó
2706 18|             lecsukódó szempilla rátakarja az éjszakát. Hejh! De sokszor
2707 18|               semmi. – Barátom! Úgy ivott az, mint három „rat”!Meg sem
2708 18|              három „rat”!Meg sem látszott az arcán a bor hatása. Egy
2709 18|               csinálni. Engem ingerelt ez az ő változatlan arca, elkezdtem
2710 18|               pikáns adomákat mesélgetni, az Oeil de Bouefből, Boccaccióból
2711 18|                 Sírva ne fakadj! Nem tett az arra semmi hatást. A legsikamlósabb
2712 18|                  utoljára is hozzányúltam az ismert gyógykezeléshez,
2713 18|              ismert gyógykezeléshez, amit az ilyen márványszépségnél
2714 18|             valami sikere? Valami volt. – Az, hogy én magam lettem makutyivá.
2715 18|          kabátomat. – Hát azt csak teheti az ember a felesége előtt:
2716 18|              nekem, s amint a szalvétával az izzadó fejemet törülgettem,
2717 18|       odaragasztva a „félholdamhoz”. Erre az ő eddig mozdulatlan arca
2718 18|                  két fogsora közbevillog; az orrcimpái felhúzódnak, s
2719 18|                 dühbe hozott. Felugrottam az asztal mellől, s odarohantam,
2720 18|                    drága barátom! Meg tud az felelni magáért. Hiszen
2721 18|             medvebőrös kerevetre; s attól az eséstől utolért a katasztrófa;
2722 18|                  forgott körülem. – És ő, az eumenidák koncentrált személyesítője,
2723 18|        osztályához tartozom-e, félrehúzta az alkoven függönyeit; s leülve
2724 18|                   s leülve a tabouret-re, az egyik lábát feltette a térdére,
2725 18|                 kibontani; folyvást azzal az átkozott, nevető ábrázattal.
2726 18|                   Így buktam én meg éppen az én kedvenc eszmémmel, a
2727 18|                  elpártolni, s kacérkodom az idealizmussal.~Bertalan
2728 18|               Igenis. Azért. Mert ismerem az emberemet. Ha én teneked
2729 18|                 tőle: ez a nyíl behatolt! Az a démoni gúnynevetés, az
2730 18|                  Az a démoni gúnynevetés, az a dermesztő csúfolódás,
2731 18|                   a dermesztő csúfolódás, az ejt hálójába téged! És te
2732 18|                  a vadállat, hogy te vagy az idomárja. S csak azért is
2733 18|                   nevetni. Erőltetve jött az: felhagyott vele.~– No,
2734 18|                   nem volt maradása többé az ő kedves barátjától: az
2735 18|                   az ő kedves barátjától: az őt rabszolgájává tette,
2736 18|                  sereg ércövét széttörni, az ostromolt világvárosból
2737 18|                házuk, vagy házmester volt az apjuk. – Az ostromév utáni
2738 18|                házmester volt az apjuk. – Az ostromév utáni karnevál
2739 18|                spelunkák „noce”-jaiig! De az semmiben sem találta élvezetét.~–
2740 18|           tettétek a szép asszonyaitokat? Az én időmben Párizs hemzsegett
2741 18|               matrózé, s minő szójárások! Az egykori élces, pikáns causerie
2742 18|              Budapesten csak azt sajnálja az ember, hogy nincs nyolc
2743 18|              szépség. Ennek is a poroszok az okai. S még nem kerültek
2744 18|                vissza. Még nem tértek meg az idegenek: az angol mylordok,
2745 18|                   tértek meg az idegenek: az angol mylordok, az orosz
2746 18|              idegenek: az angol mylordok, az orosz hercegek s az amerikai
2747 18|             mylordok, az orosz hercegek s az amerikai petróleumkirályok.
2748 18|                Bertalan vette észre, hogy az ő kedves barátja ővele „
2749 18|                   a császárság matadorai, az akkori nagykövetek feleségeikkel,
2750 18|                   tesznek meg a kedveért. Az új korszak notabilitásai
2751 18|            véleményen vannak. Talán éppen az a társalgás ingere. Ha Lándory
2752 18|            Amelyik regénye Jules Vernének az egyik tetszését megnyerte,
2753 18|             kifogást talál. Flammarionnal az egyik a csillagokba utazik,
2754 18|            iparkodik a másikkal éreztetni az eszét!~S ha mindez nem volt
2755 18|                nem volt elég, akkor Médea az orgonájához ül, s játszik
2756 18|              mondá Alfréd nagy elbúsultan az ő kedves cimborájának:~–
2757 18|                   reggel négy órakor. Nem az asztronómiai reggelt értem;
2758 18|                kesztyű? Feketét hord most az egész világ; azt is a kezében
2759 18|                összehajtva tartja. Jáspis az inggomb az idén. Fekete-piros
2760 18|                 tartja. Jáspis az inggomb az idén. Fekete-piros rózsa
2761 18|                   A lépcsőháznál elkezdve az elfogadó teremig, mindenütt
2762 18|                amikor Arnould Sophie-nak, az opera első balerinájának
2763 18|                   szerecsen purdé sietett az úrnőt értesíteni az uraságok
2764 18|               sietett az úrnőt értesíteni az uraságok inváziójáról; a
2765 18|               ronthattak be a budoárjába, az írószobájában találkoztak
2766 18|         megjelenése csupa észrontó bűbáj; az arc rubensi koloritja, a
2767 18|                magyarul kiáltá:~– Hisz ez az én kedves Lándory bácsim!~
2768 18|                   nevető hangján viszonzá az üdvözlést.~– Hisz ez a mi „
2769 18|                   Scilla. – Hisz ő egyike az én apáimnak.~– Diantre!
2770 18|                   Őt! Cinque! Fünfe! (Még az öt ujjával is mutatta.)~–
2771 18|                 Odajön hozzám Dalai úr.~– Az atyám – kommentálá Scilla.~–
2772 18|                Tizennégy éves lehetett.~– Az én voltam.~– S azon kezdi,
2773 18|             tudott rám nézni! Hanem aztán az első próbánál mindjárt megszerettem.~–
2774 18|                 szót Scilla. – Hát egyike az öreg uraknak azt mondta
2775 18|                    hogy vajon nem hamis-e az? Erre én hirtelen leeresztettem
2776 18|                   százféle kérdést tenni; az otthon levőkről, a másik
2777 18|                 pesti nemzeti színházról, az ismerős művészekről és művésznőkről;
2778 18|              Sappho nem verselt rímekben; az egy saját versnemet talált
2779 18|           sapphicusokat.~– Hogyan hangzik az? Mondjon egyet.~– Én bizony
2780 18|                 ridentem”.~– Hogy hangzik az magyarul?~– Édesen, csevegőn,
2781 18|               nagynak; de elefántnak nem.~Az „elefánt” szóra meghökkent
2782 18|               hangon.~– Azért nem szükség az embert egyszarvúnak szidni –
2783 18|               Azért a spiritiszta hölgyek az összejöveteleiknél mind
2784 18|               mint Éva anyánk – mikor még az almafa virágzott. Vigyázzon
2785 18|                játszani? Jöjjön el holnap az operába (ha nincs máshova
2786 18|                 kis operabalett. A tárgya az ismert klasszikus balladából
2787 18|          megdicsőíti a „bűnös” szerelmet. Az indus főisten emberalakot
2788 18|             csípőig; semmi vállfűző, maga az istenalkotta női báj, s
2789 18|             istenalkotta női báj, s aztán az arany csillagokkal átszőtt
2790 18|                   mely minden mozdulatnál az idomhoz simul, mintha hullám
2791 18|                  hullám közül merülne fel az; a bokáig mezítelen lábak,
2792 18|        szerelmesnek!”~Viharrá nőtt a taps az operaházban, s felhőszakadás
2793 18|           elvégezte: typhonja keletkezett az enthuziazmusnak!~Előadás
2794 18|                foyer-ajtón olvasható volt az utasítás: „Az urak tartoznak
2795 18|              olvasható volt az utasítás: „Az urak tartoznak a színpadon
2796 18|                 leszünk.~Azzal elmenekült az öltözőjébe.~– No, ugye,
2797 18|                    mikor együtt elhagyták az operaházat. – Most gyerünk
2798 18|               Éppen azért! Ismerem már én az ő petit souper-it, amiket
2799 18|                előadás után szokott adni. Az étel mind az inasnak a fejéhez
2800 18|                szokott adni. Az étel mind az inasnak a fejéhez repül.
2801 18|                 jött ki a belső szobából, az egyik kezét a pofáján, a
2802 18|                   Belülről pedig hangzott az összetört porcelán csörömpölése,
2803 18|            porcelán csörömpölése, s folyt az ékesszólás, amiben több
2804 18|                     mint a verbum regens. Az aj tón benyitó előtt éppen
2805 18|               toporzékol, s egy inas, aki az üres tálcával a két kezében
2806 18|              felszedni, s azokat felrakta az inas kezében levő tálcára,
2807 18|                    Hát lehet énnekem most az ön gondolatját elolvasnom,
2808 18|                veres kantus fedi?~Scillán az este kínai selyem-japonika
2809 18|              asztalhoz.~S azzal átvezette az étkezőbe a vendégeit, ahol
2810 18|             hármukra már meg volt terítve az asztal. Maga a pamlagon
2811 18|          szeretetreméltó volt! Maga rakta az ételt a két úrnak a tányérjára,
2812 18|              senki egy piskótát sem ennél az asztalnál kiátkoztatás nélkül.~
2813 18|              mondá Bertalan.~– No, hát mi az?~– Nem mondhatom el Alfréd
2814 18|              bizony könnyű volt leolvasni az erre támadt gondolatot –
2815 18|              pedig megengedte magának azt az élvezetet, hogy elébb gyönyörködjék
2816 18|              önnek a régi szeretőjének és az újnak a neveit, akkor nem
2817 18|               szerető neve „Terpsychoré”, az újé pedig „Melpomené”.~E
2818 18|                    E két szóra, mint akit az álomkórból ébreszt fel a
2819 18|                  Ez” ellen nem védnek meg az amulettek.~– Nos? Nos? Hát
2820 18|               hódolatát fogadta, akik önt az első világhírű balerinák
2821 18|                   emelték, s aztán, mikor az a kis kopott emberke azt
2822 18|                   holdkórosa vagyok annak az ábrándnak, hogy valaha drámai
2823 18|                 meg, hogy leszek-e valaha az új kedvesemé, akiért rajongok?~–
2824 18|                  arcából leolvasott. – Mi az ördögről tudnak önök olyan
2825 18|                    ami úgy elszomorított, az, hogy szegény apám és anyám
2826 18|                Sohasem tudtam, hogy önnek az apját Terpsychorénak, s
2827 18|                   apját Terpsychorénak, s az anyját Melpomenénak hívják.~
2828 18|               számára, aki lábai hegyével az operát hírhedetté, a herceget
2829 18|               olvasta, visszagondolt arra az időre, amikor ő ennek a
2830 18|              órakor ott volt a palotában. Az előszobában az inas azzal
2831 18|                 palotában. Az előszobában az inas azzal a szomorú hírrel
2832 18|             látogatójegyét. – Amint aztán az inas a nevét meglátta, egyszerre
2833 18|           egyszerre gömbölyűre kerekedett az arca.~– Ah! A monsieur számára
2834 18|                 kis szerecsenre, odatalál az írószobába. Ott várt rá
2835 18|                   nézett ki.~Kezét nyújtá az érkezőnek.~– Ön pontosan
2836 18|                  kérdezé Lándory.~– Igen. Az olympi ebédet.~– Milyen
2837 18|                   olympi ebédet.~– Milyen az?~– Négy lat félig nyers
2838 18|                kenyérhéj.~– Ah! Így élnek az istenasszonyok?~– Igen.
2839 18|                  Nézze ön – szólt Scilla, az íróasztalához vezetve Lándoryt.
2840 18|                 tanulmányokkal töltöttem.~Az asztala tele volt bírálatokkal,
2841 18|              táncoltak, zenéltek, egyedül az ő és Guimard kisasszony
2842 18|                    hogy Scilla visszajött az öltözőből. A görög jelmezhez
2843 18|                    Tökéletesen olyan volt az alakja, mint ott azon a
2844 18|                  a két karommal. Jobb, ha az egyik némileg akadályozva
2845 18|         kenyérhéjat sem kapok. Hát tesz-e az különbséget, hogy porcelánt
2846 18|                    hogy porcelánt vágok-e az inasomnak a fejéhez vagy
2847 18|                   Hyppolittal.~– Igen. De az nehezen megy Hyppolit nélkül. –
2848 18|            jelenet.~Igen szépen összement az egész.~Most már Scillán
2849 18|                hát ha én vagyok Hyppolit, az énvelem nem fog menni; mert
2850 18|                   neki, hogy „Hohó, édes! Az én kardom nem laskavágó
2851 18|                Scilla nevetésre fakadt.~– Az igaz, hogy az mindig nagy
2852 18|                   fakadt.~– Az igaz, hogy az mindig nagy kérdés marad.
2853 18|                 visszatiltólag takarja el az arcát. Ekkor rántja ki orozva
2854 18|             legyen a kard, ezt ide dugjuk az ön habit-jánaka gomblyukába.
2855 18|                   megcsókolni Hyppolitot. Az pedig irtózva védi magát
2856 18|                  pedig irtózva védi magát az ölelés ellen, miközben Phaedra
2857 18|              tudta védelmezni Hyppolitnak az erényét. Scilla el tudta
2858 18|                 Hyppolitot. Igaz, hogy ön az életben is valódi képmása
2859 18|                  Bertalan vállára téve, s az arcát arra fektetve.~– Nagyon
2860 18|           vallomást egy anya teszi; kinek az indulatkitörései közt elárult
2861 18|              ereiben a vért, midőn fiának az arcán az iszony kifejezését
2862 18|               vért, midőn fiának az arcán az iszony kifejezését meglátja.
2863 18|                meglátja. A vak indulat, s az ösztönszerű, a soha meg
2864 18|            szívében, s azt visszatükrözni az arcnak, ezt tolmácsolni
2865 18|              játsztál, mert én sem voltam az igazi Hyppolit.~– Nagyon
2866 18|                 Ki mondta ezt neked? Azok az ismerőseid, ugye? Akik velem
2867 18|                 pezsgőtök csak hűtőnek jó az én boromhoz!”~– Ah! És ön
2868 18|                 tenorától, ahol a hölgyek az asztalra föltett lábaikkal
2869 18|          Kegyetlenkedett is, gyilkolt, és az alvókra rágyújtotta a házat
2870 18|                 katonákkal, bevette magát az ingoványok berkeibe, s oda
2871 18|                   s oda menjen utána, aki az életét megunta! A nádasok
2872 18|                 magának: „Oroszlán Gabi”. Az Ecsedi-láp volt az ő birodalma,
2873 18|                 Gabi”. Az Ecsedi-láp volt az ő birodalma, ott bujdogált
2874 18|               nádasban öt-hat sátora, hol az egyikben, hol a másikban
2875 18|                 gyermeket sem kímélte, ha az bíbictojás-szedés közben
2876 18|              egyetértett vele. – A betyár az igazi megtestesült Kentaur;
2877 18|             Kentaur; ami lélek van benne, az megoszlik közte és a ménje
2878 18|                    kettőjüknek” ellensége az egész emberi társaság. Mikor
2879 18|                hangját tudja utánozni: ez az ő titkos beszéde. S Oroszlán
2880 18|                   óra. A „Vidra” megviszi az órák számát oda, ahonnan
2881 18|                veszély van”. S aki ezeket az üzeneteket küldi, az a „
2882 18|               ezeket az üzeneteket küldi, az a „pusztai rózsa”.~– Ah! –
2883 18|                 Ön látta őt?~– Így hevert az is egyszer a lábam előtt,
2884 18|            pusztán nem volt más ház, csak az a csárda. Amióta vasút szeli
2885 18|                 Hiába csörgették ez előtt az arannyal telt erszényt,
2886 18|                   bankót, nem akart tudni az Oroszlán Gabiról. – Ellenben
2887 18|                   makkot hetedhét számra, az Oroszlán Gabinak színe világát
2888 18|              eldugott fegyverekkel, akkor az Évica jól megvendégelte
2889 18|              tizenkét gyertyát rakott fel az asztalra, míg egyszer úgy
2890 18|                  éjféltájon belövöldöztek az ablakon: akkor aztán „ki
2891 18|                   s jó szerencse volt, ha az Oroszlán Gabi csak a lovaikat
2892 18|                  el magával. Ekkor mondta az a madár: „jöjj ki, mert
2893 18|                  ki, mert veszély van!” – Az Oroszlán Gabi aztán bejött;
2894 18|                    előhúzta fülénél fogva az elbújt üldözőit, odaültette
2895 18|                 üldözőit, odaültette őket az asztalhoz, bort hozatott
2896 18|                   azoknak dalolni kellett az ő nótáját, amíg ő az Évicával
2897 18|              kellett az ő nótáját, amíg ő az Évicával járta a kopogóst:
2898 18|                    s abból kellett kiinni az áldomást az üldözőjének,
2899 18|                kellett kiinni az áldomást az üldözőjének, halálrettegés
2900 18|              mondá Scilla, csakúgy nyelve az elbeszélést.~– Hát az Oroszlán
2901 18|              nyelve az elbeszélést.~– Hát az Oroszlán Gabit csak nem
2902 18|                Jászság, sem a Kunság, sem az apáti bíróság!” Kincseket
2903 18|                     Kincseket ígértek már az Évicának, hogy legyen árulójává;
2904 18|                 hogy legyen árulójává; de az nem adta el a szeretőjét
2905 18|                  legyen, mint száz levele az igazi rózsának, s tövise
2906 18|                 vakmerő kalandor dacolhat az egész társadalommal, s megmarad
2907 18|            bennszakadt gyökerének, amiből az újra kisarjadjon. Gondoltam
2908 18|                Rózsa Sándor barangolta be az alföldi pusztákat. Ez is
2909 18|                  olyan lelkes állat, mint az Oroszlán Gabié. Soha el
2910 18|                kantárszárat, tudja, merre az út? Mikor mind a két kézre
2911 18|                  vissza kell fordulni, és az üldözőkkel szembeszállni,
2912 18|                didergett, úgy borzongott: az arca is elkékült-zöldült. –
2913 18|                kellett meghódítanom. Mert az híve marad a volt gazdájának,
2914 18|                  a volt gazdájának, mikor az már a börtönben ül is. Ha
2915 18|                rázkódik meg alatta, mikor az éppen lőni készül. Mikor
2916 18|                    s bementem a csárdába. Az ivószobában csak a Vidra
2917 18|                 csak a Vidra cigány volt, az is aludt a kuckóban, vagy
2918 18|               lócára, a kétcsövű puskámat az asztalra csapva. – Rövid
2919 18|                  időn előjött a leány. Én az asztalra dőltem, félkönyökre,
2920 18|             findzsából!” S azzal ledobtam az asztalról a poharat. Az
2921 18|                   az asztalról a poharat. Az első palackot aztán kiittam „
2922 18|              mondják ezt, akinek nem kell az égő gyertya.) – „Van rajtad
2923 18|               kiittam a második palackot. Az asztalra is öntöttem belőle,
2924 18|              belőle, s abból a borfoltból az ujjammal elkezdtem szamarat
2925 18|                   lovamnak; de ne kösd be az istállóba, még ma hajnal
2926 18|               idejön a fergeteg.” „Mosott az már meg engemet máskor is.” – „
2927 18|                  a nótám: „nem fekszem én az ágyadra; mert elalszom éjszakára! –
2928 18|             odaállt elém, hogy hát melyik az én nótám? „Volt nekem egy
2929 18|               monda a leány, és kisietett az ivószobából. Mind a lóról,
2930 18|         szerszámról meggyőződhetett, hogy az igazi szegénylegény-készség.
2931 18|                tette magát. Mikor a nótám az utolsó versét járta: „Volt
2932 18|               esztendeig sirattam. Ő volt az én mindennapi halottam.
2933 18|             szemöldöke, cseresznyeajkai s az a göndör, szénfekete haja,
2934 18|                   összehasonlítani. Mikor az emberhez közel jött, úgy
2935 18|                   háziszövésű gyolcs volt az, nem gyári szövet; hanem
2936 18|                 hagytam neki megfogdosni. Az nem volt elég kérges. –
2937 18|                elég kérges. – Híven adtam az elbúsult betyárt. S az egy
2938 18|              adtam az elbúsult betyárt. S az egy szál cigány mellett
2939 18|                  akkor nem ismertek, csak az Ecsedi-láp körül.~– Eldanolná
2940 18|          Ecsedi-láp körül.~– Eldanolná ön az én kedvemért is? – szólt
2941 18|                   Scilla.~– El biz én. Ha az Évica kedvéért megtettem,
2942 18|               szép bariton hangja volt, s az elénekelt dal egyike azoknak
2943 18|                  nótának, ott ült a leány az ölemben; nagy volt a zivatar
2944 18|                azokkal a mesékkel, amiket az emlékezetembe égetett rémper
2945 18|             lettem Oroszlán Gabinak!~Csak az volt a kérdés, hogy melyikünket
2946 18|                egyikünket meg fogja ölni, az már bizonyos volt. Talán
2947 18|            odakúszott Bertalan lábához, s az elkapott kezének minden
2948 18|              egyenkint akarta eltördelni. Az pedig folytatta a mesét.~–
2949 18|            korcsmárost tartottam pénzzel, az kisistennek nevezett. A
2950 18|                  nevezett. A leány szidta az apját, hogy minek veszi
2951 18|                 megint visszakerült. Csak az ujjaival mutogatott valamit
2952 18|                  a falióra üt, felrezzen: az ablakra tekint, aztán megint
2953 18|                  ott maraszt. Amint aztán az éjfélt elütötte az óra,
2954 18|                  aztán az éjfélt elütötte az óra, akkor megragadja a
2955 18|                  fülembe: „Most már fuss! Az Oroszlán Gabi jön! Itt ne
2956 18|                 árult el, hanem a rablót! Az én rózsám lett a nyertes! –
2957 18|              Ugyan visszajövök! Mert ha ő az Oroszlán Gabi, én meg vagyok,
2958 18|                 kezeit imára kulcsolta.~– Az is így térdepelt elém. Megfogta
2959 18|                  a keze közül, s kimentem az udvarra. A lovam ott állt
2960 18|            tömtek-e bele földet? A cigány az ő embere!”~Megköszöntem
2961 18|                 falka vadlúd repült végig az égen nagy gágogva. Nagy
2962 18|              világ, s a betyár nem keresi az utat. – Legelőször is felkaptattam
2963 18|               buckára, jól vigyázva, hogy az útba eső tömpölyökbe, „angyalhullásokba”
2964 18|              midőn szemeim hozzáélesedtek az éjjeli világításhoz. A mocsár
2965 18|                  légáramlat szembejött, s az felém hozta a szimatot.
2966 18|                   felém hozta a szimatot. Az én betyárparipám hamarább
2967 18|               betyár közeledtét, mint azé az enyémet.~Scilla még a lélegzetét
2968 18|          tudhattam, hogy merről fog jönni az ellenfelem. A csárda ablakában
2969 18|        akasztottak a kútgém kankalékjára, az mutatja a jelt. – Mármost
2970 18|                  csend van idealant; csak az égen fut alá egy-egy fényes
2971 18|                  egyszerre megváltoztatta az irányát. Eddig világ irányában
2972 18|               Nekem előnyösebb lett volna az ellenfelemet ott várnom
2973 18|            tartottak. Nem fogadtam el ezt az előnyt. Lesből vadász lő
2974 18|                ketten felemeltük a puskát az arcunkhoz jobb kézzel. A
2975 18|               térdemmel a lovamnak, amire az megállt mereven. – Amint
2976 18|                   vele: egyszerre dühösen az arcához kapta a fegyverét
2977 18|            gyorsan egymás után reám süté. Az egyik golyó azt a már egyszer
2978 18|            görcsösen sírni, hüvelykujjait az öklébe szorítva. Lándory
2979 18|                    amit a szerelmes leány az ujjára felhúz. Derék szép
2980 18|                 hamarább odaért, mint én. Az udvarra bevágtató gazdátlan
2981 18|                 hozta, hogy a kettő közül az egyik meghalt. De vajon
2982 18|              vajon melyik? Amint a paripa az egyik kapun bevágtatott,
2983 18|                   melyiknek a paripája? – Az Évica kinn állt a folyosó
2984 18|             folyosó tornácán, ottan várta az élve megérkezőt. Mikor aztán
2985 18|                Mikor aztán én beléptettem az udvarra, s leszálltam a
2986 18|                   minden tagja reszketett az emberfölötti kéjtől.~– Mért
2987 18|           eláruljak érted?~      ~Ez volt az a mese, amit Bertalan nem
2988 18|              Párizsban időzni, felhozatta az otthon hagyott naplóit,
2989 18|                   Vannak emberek, akiknek az ilyen munka a legkedvesebb
2990 18|              mulatság közepette lepte meg az ő kedves barátja, Alfréd,
2991 18|         Búcsúvétel nélkül nem hagynám itt az ismerőseimet.~– Van rá eset,
2992 18|        ismerőseimet.~– Van rá eset, mikor az ember megteszi. Egyébiránt
2993 18|                 azt is tudom már, hogy ki az a Terpsychoré és Melompené.
2994 18|                 calembour nem rossz. Csak az a kár, hogy nem talál.~–
2995 18|              inquisiteur, hogy a bűnösnek az abszolút tagadás csak akkor
2996 18|               kezdte velem, hogy kidobott az ajtón, s minden összeköttetést
2997 18|      összeköttetést merőben megszakított. Az arcképeimet mind visszaküldte,
2998 18|               mondta, hogy nem akar többé az árnyékomban megpihenni. –
2999 18|                   akarta engedni, hogy ez az ember még fölényt kapjon
3000 18|               ismét gazdát cserélt; neked az ősi birtokod marad. Az a