Fezejet

3001 18|              neked az ősi birtokod marad. Az a serénység, amellyel Seigniers-ben
3002 18|                 elárulja, hogy neked erre az összegre is szükséged van.
3003 18|                 nemcsak engemet dobtak ki az ajtón, hanem a nagy vasútkirályt,
3004 18|                  is, aki rögtön kész volt az üresen maradt helyemet elfoglalni?
3005 18|                 százmilliói is elolvadnak az ő szép szemei tüzénél? –
3006 18|           történetén elkezdve. – Elvetted az eszét; őrjöng utánad! –
3007 18|                    Felmondta a szerződést az operánál. – Fizeti a bánatpénzt. –
3008 18|                  Én Magyarországon lakom. Az meg Oroszországban van.~–
3009 18|                 Oroszországban van.~– Hát az „más?” No, de mégis közel
3010 18|           szakállukat hagyják szakállnak. Az mindegy. Oda fog menni Scilla.
3011 18|              nézve.~– Valamint a többi is az volt. Hát hiszen én csak
3012 18|                 hordjak. – Elvetted tőlem az örökségmet – elvetted tőlem
3013 18|            Blanc-ékhoz, s elbeszéli nekik az egész pusztai rózsa históriáját.
3014 18|                 forgat majd reád alá-felé az én istenasszonyom!~– Úgy?
3015 18|                  felőle győződve, hogy ez az ő kedves barátja a legnagyobb
3016 18|          megitatni egy ilyen búcsúlakomán az aqua tofanát.~      ~Lis
3017 18|                          Lis Blanc Lyonel az Alfréd által említett magánlevelet
3018 18|              jobban kínozza, mint valaha. Az az őrült vágy az elérhetetlen
3019 18|                  kínozza, mint valaha. Az az őrült vágy az elérhetetlen
3020 18|                  valaha. Az az őrült vágy az elérhetetlen ideál után,
3021 18|               Médea nem szólt reá semmit.~Az anyja elkezdett sopánkodni
3022 18|                  félbeszakítá a jelenetet az inas, ki azzal lépett be,
3023 18|                 akart. – Téged is érdekel az ügy. Megbocsát, uram, hogy
3024 18|                 grófnőnek.~– Nem bízhatom az ügyemet másra, csak önre.
3025 18|               támasztok túlzott igényeket az árak dolgában.~– Fel van
3026 18|               árával kezdeni?~– Itt ismét az ön közvetítéséhez kell fordulnom.
3027 18|                  medve és vadkan?~– Éppen az kell nekem. A birtokot a
3028 18|               számára akarom megvenni, és az ő nevére íratni. Őszintén
3029 18|               önnek a szándékomat. Én ezt az új világot itt Franciaországban
3030 18|               szavába kerül, hogy Lyonelt az országból kitiltsák.~E szavaknál
3031 18|               szavaknál egészen felhevült az arca Médeának.~– De Lándory
3032 18|                  De Lándory nem fogja azt az áruló szót kimondani – szólt
3033 18|                  felvillanyozódott.~– Ah! Az a monsieur Lándory! No,
3034 18|                   férjem, Alfréd marquis, az alatt a hat óra alatt, amíg
3035 18|                  eladása perfekt dolog –: az erdélyi birtokvevés fait
3036 18|              kezűleg volt írva, mentségül az idő sürgős rövidségére.~
3037 18|               Blanc palota dísztermeiben. Az elfogadóterem egész az ajtajáig
3038 18|                    Az elfogadóterem egész az ajtajáig tömve volt, s az
3039 18|                 az ajtajáig tömve volt, s az urak közt lehetett látni
3040 18|         találkozzék!~Minő találkozás volt az!~A „leány” elpirult, és
3041 18|                   mai nappal lép hatályba az ő gondnoksága, ami egyúttal
3042 18|                   ami egyúttal Lándorynak az itteni működését kívánt
3043 18|            kifejezni a grófnő iránt, hogy az ő kedvéért ily rendkívüli
3044 18|          tüntették ki Lándoryt. Általában az egész társaság (férfi, nő)
3045 18|                Boisgoberry úr is itt van! Az is siet a kedves jó barátját,
3046 18|           Képzelje! Megcsalt! Megszökött. Az átkozott!~– Megszökött?
3047 18|            Megszökött? És kivel?~– ’Sz ez az abszurdum. A saját férjével
3048 18|                   előléptette a miniszter az auteuili valóságos jegyzőségbe.
3049 18|                  Micsoda erkölcsök; mikor az ember még afelől sem lehet
3050 18|            szükséges semmi” is túl tudott az eszén járni az ő protektorának!
3051 18|                 túl tudott az eszén járni az ő protektorának! Alfréd
3052 18|                 oda: valamit fog játszani az orgonán. Szánd magad rá
3053 18|                   orgonán. Szánd magad rá az áldozatra.~– Óh, én szeretem
3054 18|              áldozatra.~– Óh, én szeretem az orgonát.~– Templomban. De
3055 18|                 mikor Lándory megérkezett az orgonaterembe: Bach, Häendel
3056 18|              elkezdte a korzikai népdalt.~Az első akkord után mintha
3057 18|          elhomályosulni. Ott van, ott van az a húr a szívében, amit ha
3058 18|                 van is, összerendül bele. Az oltár előtt, az Isten előtt
3059 18|         összerendül bele. Az oltár előtt, az Isten előtt letett eskü
3060 18|                   nem tudott volna: akkor az egész tudományát eldobhatta
3061 18|              eldobhatta volna a lomtárba.~Az a forró kézszorítás, amit
3062 18|                    csak a pecsét volt már az elolvasott íráson.~Mindent
3063 18|            Eltűnését hamar észrevették, s az egész társaságban csak egy
3064 18|                  mágnese van!”~Igaz, hogy az volt. Egy nővel sietett
3065 18|               szobájába. Aztán előkereste az íróasztala fiókjából azt
3066 18|                   már sem múlt, sem jövő: az örökkévalóságban élsz. Mondd
3067 18|                  bűnper emlékirata. Nekem az igazságügyminiszter beszélt
3068 18|                 Nem tudom, hogy érdekli-e az a közönséget.~– Mint szakmunka
3069 18|              szakmunka is érdekelni fogja az avatott köröket, de mint
3070 18|                Lándory rábámult.~– Tréfál az úr?~– Nem értem a kérdést.
3071 18|               ajándékot.~Lándorynak pedig az járt a fejében.~Nem tudott
3072 18|                   Talán Lis Blanc grófnő? Az akarja a családjának tett
3073 18|           föltétel alatt. Bele kell tenni az alkulevelünkbe, hogy ha
3074 18|          könyvnyomtatást feltalálták, még az meg nem esett, hogy a szerző
3075 18|                    ha felteszi róla, hogy az egy kifizetett összeget
3076 18|         vállalatba belebukott.~– Nekem ez az egész dolog mégis hihetetlennek
3077 18|                 meg ön, uram, hogy én ezt az egész hírhedett rémpert
3078 18|               akasztott érdemrendet; mert az is aranyból van. És most
3079 18|                  nagy összeget elfogadok; az fog rajtam feküdni, mint
3080 18|                  fog rajtam feküdni, mint az incubus, hogy ki vagyok
3081 18|                 hívok a segítségemre, aki az ön skrupulusait szét fogja
3082 18|                 Scillára? – Kitelik ettől az eszeveszett tündértől ilyesmi.~
3083 18|              akinek arcképe ott van önnek az íróasztalán: Traumhold Godivát. –
3084 18|         íróasztalán: Traumhold Godivát. – Az atyja jó barátom volt. A
3085 18|             rémper ölte meg a bankárt, és az árnyék, amit a nevére vetett,
3086 18|            eloszlatni. Ezt követeli öntől az az arckép ott! Nézzen a
3087 18|         eloszlatni. Ezt követeli öntől az az arckép ott! Nézzen a szemébe.
3088 18|               magát legyőzve.~– Elfogadom az ajánlatát – mondá a kiadónak.~–
3089 18|              Kezet szorítottak, s megvolt az egyezség. A szerződést majd
3090 18|            szerencsét kívántak egymásnak, az első kötet kézirat átadásánál
3091 18|           eltávozott.~Bertalan ott maradt az íróasztala előtt, s hosszasan
3092 18|                   s hosszasan bámult arra az arcképre.~– Hát csakugyan
3093 18|                 okmányok kicserélése után az ügyvéd eltávozott; magukra
3094 18|            mellette levő karszékbe. Médea az anyja mellett ült a pamlagon.~
3095 18|           marasztalás kedvező jel volt.~– Az a szó, amit ön kimondott,
3096 18|                 tett egy hivatalos egyén, az legyen mind elfelejtve.
3097 18|                  is elég lesz önnek, hogy az ügyeit rendezze Párizsban?~–
3098 18|                   a jövedelme alig éri el az értékének három százalékát.
3099 18|                 három százalékát. Így van az minden birtokkal, amit messze
3100 18|                 sem látunk belőle. Én azt az ajánlatot teszem önnek,
3101 18|                   vagyoni ügyben határoz, az nekem mind jó. Semmi kifogásom
3102 18|      litografiázva a szokásos értesítések az ismerősökhöz, hírlapokhoz
3103 18|                 lap azzal volt tele, hogy az ünnepelt és elkényeztetett
3104 18|              kedvéért Moszkvába költözik.~Az a szerencséje volt Lándorynak,
3105 18|                 sem fekhetett Péter, mert az volt az összekelés napja;
3106 18|             fekhetett Péter, mert az volt az összekelés napja; s neki
3107 18|                  összekelés napja; s neki az úti málházáshoz kellett
3108 18|                  kellett látni; aztán meg az urának a haját felbodrozni.
3109 18|                    Ott produkálta előttem az erejét, székeket emelgetve
3110 18|                  vagy rúgva! – mondá neki az ura.~– Nem én. Csak egy
3111 18|                 úgy ment végbe, ahogy azt az ország törvényei parancsolják.
3112 18|               hisz nem templomban történt az esküvő.~A szertartás után
3113 18|                Médea egymás mellett ültek az asztalnál.~Még ez ideig
3114 18|             pontos; a borok válogatottak. Az utolsó tószt után Sidonia
3115 18|                toalettből át kell öltözni az úthoz.~Ez is rendes szokás.~
3116 18|               úthoz.~Ez is rendes szokás.~Az urak meg rágyújtottak egy
3117 18|         Üdvkívánatok fölöslegesek voltak: az már megvan.~Lándory, amint
3118 18|              amint egyedül maradt, átment az orgonás szalonba. S ott
3119 18|            szalonba. S ott elgondolkozott az eddig történteken és az
3120 18|                   az eddig történteken és az ezután történendőkön.~Hogy
3121 18|        következtek ezek mind egymás után. Az illavai vendéglőben megejtett „
3122 18|             óranegyed alatt készen voltak az úti toalettjükkel, s átjöttek
3123 18|              mondva! Ha nem olvasta volna az öreg Lis Blanc „felfedezéseiben”,
3124 18|                   a szégyenpénzt odadobja az ajándékozó arcába, s arra,
3125 18|                 miként egykor Alkibiadész az areopág előtt, felkapja
3126 18|              jelenetre volt készen tartva az egész cselédség az előszobákban. –
3127 18|                 tartva az egész cselédség az előszobákban. – Sidonia
3128 18|                 Ripaille után!”~Csak arra az egyre nem volt készen a
3129 18|                Lándory nyugodtan tette le az asztalra a kezébe adott
3130 18|                sem szólt a grófnőhöz: még az arca sem gyulladt ki semmi
3131 18|             Kedvesem!”~És Médea – felállt az anyja mellől, a kezét férje
3132 18|               bámulattól. Nem akart hinni az érzékeinek. Lehetetlenség
3133 18|                    S azzal maga nyitá fel az ajtót Bertalan előtt, s
3134 18|                lépte át előbb a küszöböt. Az ajtó bezárult utánuk.~Sidonia
3135 18|                gördül ki a kapubolt alól. Az ablakhoz futott. A kapus
3136 18|               futott. A kapus tisztelgett az ezüstbuzogányával. Pedig
3137 18|                arcát. Jókedve volt.~– Itt az ördögök játszanak közbe! –
3138 18|                Hát senki sincs itt?~Ekkor az oldalszobából sietve jött
3139 18|               sietve jött hozzá Hermione. Az is látta ugyanazt az ablakból,
3140 18|            Hermione. Az is látta ugyanazt az ablakból, amit Sidonia.
3141 18|                   ablakból, amit Sidonia. Az még jobban el volt rémülve.~–
3142 18|                      lihegé.~– De hol van az a sok naplopó, hogy nem
3143 18|                   Hermione maga futott ki az inasokat keresni. Az öreg
3144 18|                   ki az inasokat keresni. Az öreg Jeant megtalálta valahol,
3145 18|                egy csepp csengetést sem. (Az öreg fickónak még most is
3146 18|     kötelességteket, mikor láttátok, hogy az az ember a leányomat magával
3147 18|                   mikor láttátok, hogy az az ember a leányomat magával
3148 18|                   magával viszi?~– Nekünk az volt parancsolva, hogy ha
3149 18|               visszaadta neki.~– Takarodj az ostoba inasélceiddel. Még
3150 18|                 ostoba inasélceiddel. Még az van hátra, hogy kánkánt
3151 18|        táncoljatok előttem. Gyere vissza! Az inasával jó cimboraságban
3152 18|                 mit? Aki pénzért szolgál, az pénzért megvehető. Eredj
3153 18|               ruhában szöktél el velem.~– Az igaz. Az úton pedig kell
3154 18|              szöktél el velem.~– Az igaz. Az úton pedig kell valami.~–
3155 18|                 Ott minden drága, menjünk az „Au bon marché”-hoz, ott
3156 18|                  orbul nem kért vissza; s az udvarmesterére bízta a számlái
3157 18|          kifizetését.~Hát azután elmentek az „Au bon marché” üzletbe,
3158 18|                   előszoba, mely egyúttal az inas lakásául szolgált,
3159 18|                  estén a gyakorlott rouét az asztal alá áldomásozta?
3160 18|                pamlagon, úgy reggeliztek.~Az ilyen Istentől megáldott
3161 18|              boldogságot sugárzik vissza. Az egymásba néző szemek beszédében
3162 18|               feleletek cserélődnek: vers az; a legszebb költemény: rím
3163 18|                 van minden életműszerben; az lát, hall, ízlel, az éhezik,
3164 18|       életműszerben; az lát, hall, ízlel, az éhezik, az lakik jól. A
3165 18|                   hall, ízlel, az éhezik, az lakik jól. A földgömb lehull
3166 18|            földgömb lehull alóluk; elvész az űrben, egyetlen érzés tart
3167 18|             kopogtatás szét nem foszlatja az egész tündérábrándot.~Nem
3168 18|                  Hanem amit a kezében hoz az alpacca tálcán, à peu près
3169 18|                kedvesebb látogatást ebben az órában.~– Tessék! – mondá
3170 18|               udvariasságból eléje menjen az ajtóig a hölgyvizitnek.~
3171 18|              férne be Hermione kisasszony az egyik ajtószárnyon?~A következő
3172 18|            cipeltek utána, s azt letették az elfogadó- (étkező-, dolgozó-
3173 18|                van: a másik fölösleges. Ő az egyiket önnek ajándékozza.
3174 18|                   amit tegnap hoztak haza az uraságok.~– Nem azt – mondá
3175 18|                 melynek ezüst plaque-jára az egyesült Lis Blanc-Mezőhegyessy
3176 18|              címerek voltak felírva. – Ez az önök kelengyéje.~Hermione
3177 18|                  nézett. – Hát engedi ezt az asszony? – Hát ki itt az „
3178 18|                  az asszony? – Hát ki itt az „úr” a háznál?~Bertalan
3179 18|                   Médeához, s megcsókolta az ajkát.~És Médea azt tűrte!~
3180 18|               mennünk. Kedvesem: vedd fel az útiköpenyedet.~– Hová utazunk? –
3181 18|               Hová utazunk? – kérdé Péter az urától.~Az furcsa képpel
3182 18|                    kérdé Péter az urától.~Az furcsa képpel nézett rá.~–
3183 18|               eseményt Sidonia grófnőnek: az csakugyan egyszerre nevetőgörcsöket
3184 18|             Hahaha! Arcul mert engem ütni az az ember! – Felcsúfolt a
3185 18|                  Arcul mert engem ütni az az ember! – Felcsúfolt a saját
3186 18|                tőrrel, hogy elveszti bele az eszét, azt az ő nagy eszét,
3187 18|               elveszti bele az eszét, azt az ő nagy eszét, amire olyan
3188 18|           megszüntesse a kínzó kacagást.~…Az a varázsló el tudta rabolni
3189 18|                 varázsló el tudta rabolni az egyik nő arcáról a nevetést,
3190 18|             polgári házasság érvénytelen; az ottani törvények előtt Médea
3191 18|                előtt Médea csak szeretője az „emberének”. Hanem ezt is
3192 18|                   ezt is elborítá végképp az a Péter által Jeannak küldött
3193 18|                   őtet; annak a szerepnek az emléke miatt, melyet a nagy
3194 18|                 tengeri szigeten, s annak az emléke most is kultusz tárgya
3195 18|                  Médea azt hitte, hogy ez az ember illik legjobban az
3196 18|                  az ember illik legjobban az ő világgyűlölő, emberkerülő
3197 18|                költeni fel a lemondást, s az öröm percében gyanúval gondolni
3198 18|                  következő megbánásra.~Ez az ember, ennek a háza lett
3199 18|                  ember, ennek a háza lett az ő eszményképe. A magyar
3200 18|              pusztáról azt gondolta, hogy az egy szibériai „tundra” vagy
3201 18|                  valamennyinek parancsol: az Lándory.~Hanem aztán attól
3202 18|              Lándory fel segítette ölteni az esőköpenyét, és ő elnevette
3203 18|                   szeressünk benne lakni.~Az első nap, az első hét megtanította
3204 18|                 benne lakni.~Az első nap, az első hét megtanította rá,
3205 18|                életunalmát megossza vele: az egy derült kedélyű „útitárs”.
3206 18|              kedélyű „útitárs”. S a vasút az, ami igazán kipróbálja a
3207 18|                  csepp nehéz indulat van, az felszínre kerül ilyenkor.
3208 18|              megtartja a jó kedélyét; aki az első csengetésnél nem ráncigálja
3209 18|               Azért igen praktikus szokás az új házasokat az esküvő után
3210 18|          praktikus szokás az új házasokat az esküvő után nászutazásra
3211 18|        megérkeztek, akkor megint mindjárt az egész táj fogadta Médeát
3212 18|        feldarabolt gazdaságaitól; azonban az ilyen roppant terjedelmű
3213 18|              parkba, s egyszerre elétűnik az ősi lakhely, egész a tetejéig
3214 18|          befuttatva kúszórózsával; mintha az érkező menyasszony tiszteletére
3215 18|                 bükk, a fehér lombú ihar, az arannyal pompázó hárs, a
3216 18|                   lenéző ősnemes tölgyfa; az egész egy összhangzó remek
3217 18|                   a kastély is megcáfolta az elővéleményét.~Építészeti
3218 18|            komfort kínálkozott mindenütt. Az egész berendezés azt hirdette,
3219 18|             berendezés azt hirdette, hogy az „első” feleség nagyon szeretve
3220 18|                  új világba lépett. Ennek az új világnak a neve „otthon”. –
3221 18|                 végre-valahára levethette az örök vállfűzőt. Ezt az acélbörtönt.
3222 18|         levethette az örök vállfűzőt. Ezt az acélbörtönt. Elég karcsú
3223 18|              elítélve.~Majd elkövetkezett az ebéd. Pontban déli harangszóra.
3224 18|              Talán a vállfűző is lehetett az oka.~És aztán ebéd végeztével
3225 18|           csinálni színházhoz, s variálni az unalom örök témáját; – hanem
3226 18|                ráhajtotta a fejét, s amíg az újságot olvas, azalatt egyet
3227 18|               jólesik! S amitől fölébred, az sem kellemetlen. Ha álmodott
3228 18|         kellemetlen. Ha álmodott valamit: az bizonyosan nem az elhagyott
3229 18|                valamit: az bizonyosan nem az elhagyott világból való
3230 18|                 beletanul. Mikor kifárad, az arca egész tűzpiros, a haja
3231 18|                 kezd, a gúnár megkergeti. Az elől sikongatva fut el a
3232 18|                 állja útját, a pávakakas. Az is szembe támad reá: pompás
3233 18|                akkor tanulja meg, hogy mi az? Milyen jó az!~Játszani,
3234 18|                meg, hogy mi az? Milyen jó az!~Játszani, bohóskodni, hancúzni!
3235 18|          szakítottak kilenc fűszálat. Azt az egyik a kezében tartja,
3236 18|                  belőle, akkor beteljesül az, amire az összekötöző gondolt.~
3237 18|                akkor beteljesül az, amire az összekötöző gondolt.~Lánc
3238 18|     összeköttetések útján.~Ezalatt eljött az ozsonna ideje. A falusi
3239 18|                kell itt asztalhoz ülni, s az ember nem is haragszik érte.
3240 18|                  haragszik érte. A levegő az oka kétségtelenül.~S evés
3241 18|                   de hát még a tekepálya. Az ad aztán emóciót. Médea
3242 18|                  hintáztatta Bertalannal.~Az alkonyattal elkezdett a
3243 18|                  azt is megtudta, hogy mi az „édesen alvás”, mikor az
3244 18|                  az „édesen alvás”, mikor az ember ötször falatozott,
3245 18|                  csak a materiális oldala az új világnak.~Abban a régi
3246 18|                nem tudott okosat mondani, az mondott szépeket.~– Ez jó
3247 18|                  szépeket.~– Ez jó recept az udvarlásra, de megölő „betű”
3248 18|      hímzőasztalára letenni.~Mit érdeklik az asszonyt a politikai viták,
3249 18|           klinikai műtétek, a spekuláció, az üzlet, a kísérletek, a kutatások!
3250 18|                  rajta, hogy mit őrölt. – Az a nőt untatja. S az unalom
3251 18|              őrölt. – Az a nőt untatja. S az unalom bacilusa a válópernek.~
3252 18|                  jól megfizették. Azalatt az asszony a magáé volt. Az
3253 18|                  az asszony a magáé volt. Az is méreg, ha a férj minden
3254 18|                tart a gyöngédségben. Szép az a muzsikáló óra: de hogyha
3255 18|                   egy kis hajmegtépázásra az „ostobáskodásért”.~Aztán
3256 18|                 férjnek soha sincs igaza: az mindig a nőé. Ő az okosabb (
3257 18|                 igaza: az mindig a nőé. Ő az okosabb (legalább azt állítja),
3258 18|                  legalább azt állítja), s az „okosabb enged”. Ergo: nem
3259 18|                  meglehet, hogy megtartja az igazságát, de mit nyer vele?
3260 18|               vele? És mit veszít? – Hisz az igazságlevelek minden függő
3261 18|                    amiben szerelem lakik.~Az első, kettecskén eltöltött
3262 18|           kocsiból, s aztán kezét nyújtja az útitársának a leszállásra,
3263 18|            körszakállas férfiú. Párizsban az egyiket miniszteri tanácsosnak,
3264 18|                   eldöntő bírónak, akinek az ítéletében aztán a vesztes
3265 18|               igazolá magát a plébános.~– Az ám! Mert kergették! – vágott
3266 18|               meresztve Dea. Egy pap, aki az ő férjét tegezi, s vele
3267 18|         szabadságharc alatt Bertalan volt az én kapitányom a Lehel-huszároknál,
3268 18|           kiszöktem külföldre, s élveztem az angol vendégszeretetet – „
3269 18|                 beszélne a felesége előtt az ifjúkori bolondságairól?~
3270 18|            Ifjúkori bolondságnak nevezi ő az ő hős tetteit!~– Nem követtem
3271 18|                   olyan demonstráció, ami az ütközet sikerét biztosítá.
3272 18|              kapta meg Bertalan karját.~– Az én papom szereti a hiperbolákat –
3273 18|               vitézségi rendet?~– Hol van az a vitézségi rend? – sürgetőzék
3274 18|        szellőztettek. Én új házas vagyok. Az asszonyom előtt fiatal legénynek
3275 18|                 veres szalagra fűzve. Dea az ajkához emelte a ritka jelvényt.~–
3276 18|               Tizennyolc meg huszonhárom, az negyvenegy. De ő nincs negyvenesztendős.
3277 18|                 iskola növendékei között, az ottani látogatása alkalmával
3278 18|             jutottatok a kitüntetéshez?” „Az orleans-i ütközetben.” Nálunk
3279 18|               lett, hallgatag, elmerengő; az arca elhalványult, a szemei
3280 18|                   holdfényt vettek föl, s az étvágya egészen eltévedt.
3281 18|             megszólítására elmosolyodott, az is kényszeredett mosoly
3282 18|                   táborozó huszárezrednek az összes tisztikarát.~Már
3283 18|          előre-hátra ráncigálják; hát még az a toprongyos cigányhad az
3284 18|                 az a toprongyos cigányhad az ő bolondos hegedűreszelésével;
3285 18|                Talán tüdővész! Bizonyosan az első feleségét is így vitte
3286 18|             művészien.~Délután megszűntek az aggasztó kórtünetek. Dea
3287 18|                velük a tegnapi nótákat, s az infámis cincogás mellett
3288 18|                   befogatott, s elhozatta az orvost. Az orvos eljött,
3289 18|                    s elhozatta az orvost. Az orvos eljött, kikérdezte,
3290 18|                 egészen helyreállt Deának az egészsége, magasztalta azt
3291 18|                    Ebédnél, mikor egyszer az inas felhozta a felszelt
3292 18|             felsikoltott eliszonyodva. Mi az? Hisz ez valami rettenetes
3293 18|                  Hisz a láttára is kileli az embert a hideg! Hogy lehet
3294 18|               Hogy lehet ilyesmit feladni az asztalra!~Azon az ebéden
3295 18|                 feladni az asztalra!~Azon az ebéden kénytelen volt Bertalan
3296 18|                  a nagy bográcsban. Annak az illata megütötte Deának
3297 18|                   illata megütötte Deának az orrát. „Ejnye, de jó lehet
3298 18|      meglátogatják Erdélyt, ahol Médeának az apai birtoka fekszik. (Bertalan
3299 18|                   volna, a két terv közül az egyiket életbe léptetni.
3300 18|                   Budapestre menetel volt az ajánlatosabb. Annálfogva
3301 18|             Annálfogva Bertalan elkezdett az Erdélybe utazásra példálózni.
3302 18|                   Dea maga állt elő azzal az ellenindítvánnyal, hogy
3303 18|                fővárosban lakáshoz.~Hanem az sem tartott soká. Médea
3304 18|                  reggel maga bontotta fel az újságcsomagot, mely a postáról
3305 18|            Médeának a legérdeklőbb rovata az volt, aminek a címe: „Idegenek
3306 18|            Idegenek névjegyzéke”. Ez volt az ő tanulmánya. A többit olvashatta
3307 18|               hogy mi akadálya volt eddig az ő látogatásának – alvó szerelmesénél.
3308 18|                fecskepár odarakta fészkét az ajtó sarkába; az ajtó kinyitásával
3309 18|                  fészkét az ajtó sarkába; az ajtó kinyitásával a fészeknek
3310 18|                 hogy ki ne hűljenek, amíg az anyafecske visszakerül rájuk.~
3311 18|             odaragasztva azt sárgyurmával az ereszhez, s odaerősítve
3312 18|                   eddig feküdt; mert arra az anyafecske ráismer, s ha
3313 18|                    A karján felvolt tűrve az ing, vállig.~– Milyen szép
3314 18|                természetesen.~– Nem, nem! Az neked nagyon fájni fog.~–
3315 18|                  bőrből. Férfinak nem fáj az. Csak te harapj bele bátran.~
3316 18|                    A két szemfog áthatolt az epidermiszen, s a vér kiszökött.~
3317 18|                 ugyebár? Ugye nem engedsz az őrültekházába csukatni,
3318 18|                  s megsúgta neki, hogy mi az ő nagy baja?~Erre aztán
3319 18|               szavakat dadogott mellette.~Az a „másik” ott benn, hallgathatta –
3320 18|        sírboltlakó méhraj kardalt zengett az üdvözlésükre. Dea nem félt
3321 18|              magát vele, akkor odaakasztá az immortelle-koszorút a sírkeresztjére.~
3322 18|                  fogok idejönni?~Bertalan az ölében vitte ki ebből a
3323 18|                Most azután Médea is tudta az ő nagy titkát.~Az agancskiállítás~
3324 18|                   tudta az ő nagy titkát.~Az agancskiállítás~A „holt
3325 18|                 családi botrány történik, az mind az újdonság rovatba
3326 18|                 botrány történik, az mind az újdonság rovatba kerül,
3327 18|           fogatokat s elegáns toaletteket az utcán.~Lándoryék még mindig
3328 18|                 Médeának ismét visszatért az egészséges arcszíne, egy-egy
3329 18|                   hol járnak időről időre az „övéi”.~Méltán „övéinek”
3330 18|                  nevezhette őket, hisz ez az egyik anyja volt, a másik
3331 18|             lóverseny? Azon a napon aztán az odavaló hírlapokban bizonyosan
3332 18|         hírlapokban bizonyosan megtalálta az idegenek lajstromában mind
3333 18|                 Lyonel maga is részt vett az akadályversenyekben, s egypárszor
3334 18|                  Én találtam meg, hogy mi az igazi sport, amit a mi híveink
3335 18|        fölvetetett”. – És mármost megesik az, hogy Raoul Ripaille hoz
3336 18|                   hogy Raoul Ripaille hoz az én számomra törvényeket
3337 18|                két bivalyfej, szarvastól. Az egyik az „Arni”-bivaly,
3338 18|           bivalyfej, szarvastól. Az egyik az „Arni”-bivaly, Kelet-Indiából,
3339 18|              legvakmerőbbje, mely erősebb az elefántnál, s bátrabb az
3340 18|                  az elefántnál, s bátrabb az oroszlánnál. Rémséges nagy
3341 18|                szarvára oda volt akasztva az a legnagyobb kaliberű puska
3342 18|                kaliberű puska is, mellyel az óriási vadat Lyonel elejté,
3343 18|                nem érdemes felszedegetni.~Az agancskiállítás idején természetesen
3344 18|          szeretnék ott találkozni először az anyámmal.~– Igazad van.
3345 18|            locspocs nap, esős, szeles idő az egész előkelő társaságot
3346 18|                 ebéd – a színházak zárva, az orfeumba csak tíz órakor
3347 18|                  teremben; ott szívják el az első szivart a feketekávé
3348 18|              médisance-ban.~Mikor Lándory az olvasóteremből átjön, már
3349 18|              Mindenkit jól ismer. Ott van az a négy úr is, akivel egykor
3350 18|              fuvolahangú, a ráspolyszavú, az orrból beszélő, a gordonkabasszus,
3351 18|             Blikusnak, Murcusnak nevezik, az utóbbi azt is meghallja,
3352 18|                 szólítják, s van, amelyik az „effendi”-re hallgat.~Közöttük
3353 18|               valamit Lyonel fülébe, mire az gyorsan átnyergel más témára,
3354 18|             pofája alig volt feltalálható az elegáns, zseniális arcban,
3355 18|             énnekem úgy tetszik, hogy ezt az arcot már valahol láttam.~–
3356 18|        Veszedelmes visszaemlékezés! Ha ez az ember ezt most itt el találja
3357 18|           kedélyesen.~– Ah! Tehát ön volt az, akiről a mamám azt mondta,
3358 18|              mamám azt mondta, hogy ennek az úrnak köszönhetem az életemet
3359 18|                ennek az úrnak köszönhetem az életemet és a vagyonomat?
3360 18|                   Én tehát önnek tartozom az életemmel és vagyonommal?
3361 18|           életemmel és vagyonommal? De mi az ördögnek magázzuk mi egymást?
3362 18|                      No, lám, milyen szép az, hogy én a sógoromban egyúttal
3363 18|              titkos mentoromat, aki nekem az életemet és vagyonomat megszabadította. –
3364 18|                   Eggyel több ok rá, hogy az ember jót tegyen vele.~(
3365 18|                   Tudjuk jól, mit értenek az alatt: „egy szép asszony
3366 18|              nyájas mosollyal, odanyújtva az égő szivarját Bertalannak.~–
3367 18|              Bertalan elfogadta Lyoneltől az égő szivart, s meggyújtva
3368 18|               volna tartanod.~– Köszönöm, az enyim jobb.~Az egész párbeszédet
3369 18|                  Köszönöm, az enyim jobb.~Az egész párbeszédet a kettőn
3370 18|               egyedül van, és unja magát.~Az urak egymásra néztek, aki
3371 18|              akart, a kávéscsészét emelte az ajkához; aki türtőztetni
3372 18|                bátyjára?~– Barátom! Ebben az egy dologban nem tisztelem
3373 18|                  Ezért nagyon megdicsérte az „effendi”.~– Ez aztán a
3374 18|         valamennyinek lenni!~– S hogy van az én kedves húgocskám? – kérdezé
3375 18|                  kifejezést vett, úgyhogy az egész társaság kénytelen
3376 18|              Bertalan meg Lyonel. Amannak az arabs fiziognómiájához nem
3377 18|                 mamától.~– De visszatérsz az új ülésszakra?~Ez is nagyon
3378 18|           Sapristi! Ezek nem vesztegették az időt.~Az „idő”-ről eszébe
3379 18|                 nem vesztegették az időt.~Az „idő”-ről eszébe jutott,
3380 18|                   ről eszébe jutott, hogy az óráját megnézze.~– Ah! Már
3381 18|                 és meséld el nekem is azt az érdekes vadászkalandot,
3382 18|            érdekes vadászkalandot, aminek az imént csak a végére érkeztem:
3383 18|            markában összemorzsolt szivart az arcába vágja. De nem talált
3384 18|            malícia.~Mosolyt kényszerített az arcára.~– No, hát a kedvedért
3385 18|                 meg a kafferbivalyt. Ezek az urak már egyszer hallották.~
3386 18|            bambuszberekben elrejtőzve les az ellenségeire, akik a gyönge
3387 18|                   előtte, mint a nádszál. Az állatvilág királyát nem
3388 18|                   marad belőle. A kaffert az ember csak magas fára mászva,
3389 18|              látja, s a lova lábára bízza az életét. Az a példány, amelyet
3390 18|                   lábára bízza az életét. Az a példány, amelyet Lyonel
3391 18|                   érdekes vadászrege volt az. Látszott a többi uraknak
3392 18|                  Látszott a többi uraknak az arcán is, hogy először hallják.
3393 18|                   uraim!~Alfréd utánament az eltávozónak.~Mikor a magyar
3394 18|               egyedül maradtak, azt mondá az effendi Lándorynak:~– No,
3395 18|                   a legnagyobb remeklésed az volt, amikor a Csonka Bandi
3396 18|                  meg éjjel, sötét erdőben az ökörhajcsárt! De ez túltesz
3397 18|             versenyt.~– Találkoztál azzal az emberrel? (A nevét ki nem
3398 18|                     kiálta fel Sidonia. – Az én leányom egy eretnek fiúnak
3399 18|                leányom egy eretnek fiúnak az anyja!~Lyonel nagyot nevetett
3400 18|                  No, csak ne szállj perbe az égiekkel, hiszen még lehet
3401 18|               Imádkozni fogok érte, hogy „az” legyen.~– Az ég meg fogja
3402 18|                 érte, hogy „az” legyen.~– Az ég meg fogja hallgatni kegyes
3403 18|                fáj. Isiász vagy köszvény. Az idő is egészen a kukoricára
3404 18|     Kaucsuk-köpenye, matrózkalapja dacolt az esővel, lábain angol bagaria-csizmák,
3405 18|              amelyben unja magát?~– Lehet az ön diszkréciójára számítani?~–
3406 18|               önnek. Én addig járok-kelek az én kedves rokonaimmal alá
3407 18|               rokonaimmal alá s fel ebben az érdekes hazában, amíg egyszer
3408 18|                   a kedvező alkalom, hogy az én kedves Lyonel öcsémet
3409 18|                   oda a golyót a másiknak az agancsai közé? Az nekem
3410 18|                másiknak az agancsai közé? Az nekem mindegy. Én mind a
3411 18|              Furcsa! Hát mit tudhatja azt az ember, hogy mikor mond igazat?
3412 18|                  leányához.~– Lehet. S ez az, ami engemet keserűvé tesz.
3413 18|                  Miért nincs megfordítva? Az ő jóvoltuk folytonos megalázás
3414 18|                   nézve. Megosztják velem az örömeiket; kényszerítenek
3415 18|                   aminek gyökere nincs. – Az egyetlen gyönyörűségem az,
3416 18|                 Az egyetlen gyönyörűségem az, mikor őket éri valami keserűség,
3417 18|                   jólesik közöttük élnem. Az egyiknek a szenvedését a
3418 18|        négyszemközt. S megválogatom hozzá az emberemet.~– Nagyra veszem,
3419 18|              számít.~– Veheti is. Mert ha az önnek a célja, amit előttem
3420 18|             nálamnál nem lehet. Én vagyok az, aki Lyonel szenvedélyét
3421 18|             elhitetve vele, hogy Médea őt az elkárhozásig szereti, csak
3422 18|                  azért ment férjhez, hogy az övé lehessen. Férje egy
3423 18|               férni. – És énnekem tetszik az én szerepem.~Sidonia grófnő
3424 18|                    két” hölgy jött eléje. Az egyik a felesége, a másik
3425 18|                másik Hermione kisasszony.~Az első dolga volt mindenesetre
3426 18|         kisasszony, hogy ha ön lett volna az én helyemben, ön is ugyanazt
3427 18|                 én hibáztam.~– A hiba nem az öné volt.~– De az enyém
3428 18|                hiba nem az öné volt.~– De az enyém volt. Bocsánat! Én
3429 18|                 volt asszonyát rágalmazza az új előtt. Ki kell mentenem
3430 18|             grófnőt. A kelengye odavitele az én ötletem volt.~– Ne beszéljünk
3431 18|               jöhetett ide.~– Méltányolom az indokait. Nagy áldozat volt
3432 18|            oldalát fogjuk fel a dolognak. Az nagyon szép öntől, hogy
3433 18|                   heves vérű magyaroknál, az ilyen szép, szellemdús hölgyet,
3434 18|                   füle gombját.~– Te! Itt az én jelenlétemben udvarolsz
3435 18|                egyformán. Azt ne sajnálja az ember a „gyerekétől”. Elég,
3436 18|                  magát Kalthahn Péterrel. Az inasnak is szabad volt vívás
3437 18|                  szabad volt vívás közben az urát jól megvágni, ha fedetlen
3438 18|              előtte.~Szép, derült estéken az volt a mulatságuk, hogy
3439 18|                 teleszkópot a teraszra, s az ég csodáit vizsgálták vele.
3440 18|            gyönyörködteté Médeát. S annak az évnek a nyarán az égi teátrumnak
3441 18|                   annak az évnek a nyarán az égi teátrumnak különösen
3442 18|                  egyszerre lehetett látni az égen a Venust (távcsővel
3443 18|            fénykarikájával. Lőrinc-napnak az éjszakáján gazdagítá ez
3444 18|                következő párbeszéd támadt az úr és a szolga között.~–
3445 18|                  Ugyan lehetséges volna-e az, hogy egy ilyen hullócsillag
3446 18|                  kisasszony fejére?~– Hát az igen szép halál volna neki.~–
3447 18|           templomjárónak adja ki magát.~– Az engem nem bánt: rólam nem
3448 18|                  tudhatod te, hogy mi van az ő leveleiben írva?~– Olvasgatom
3449 18|                 cselekedetet követ el: én az ellen kötelességemnek tartom
3450 18|                     Hahaha! Ez nagyon jó. Az én nagyságos uram engem
3451 18|                 tanítványát! – Küldhet ön az ellen vizsgálatot! – Hermione
3452 18|                  grófnőt találja a levél. Az pedig, amint elolvasta Hermione
3453 18|            furfang. Elmondhatom önnek. Ha az ember egy levelet kénéterrel
3454 18|                 levelet kénéterrel leönt, az abban a percben egyszerre
3455 18|                 olyan átlátszó lesz, mint az üveg. Az írást szabadon
3456 18|              átlátszó lesz, mint az üveg. Az írást szabadon el lehet
3457 18|              oldala is be van írva, akkor az ember a levelet a tükör
3458 18|                  nem vágta fel borotvával az aláhúzott vonalat; tiszta
3459 18|              bérelve a grófnő által, hogy az ön körében történt dolgokról
3460 18|              Mármost könnyen érthető lesz az én torzsalkodásom Hermione
3461 18|              Hermione kisasszony ellen. Ő az én branche-omba vág: – fölöslegessé
3462 18|                  működésemet; leszállítja az értékemet; kitúr a helyemből.
3463 18|                   gondolattól, hogy hátha az enyém is lehullott a többi
3464 18|                    Ok nélkül” nem szokott az tréfálni.~Mikor aztán Bertalan
3465 18|                   a kapitálisomat.~– S ki az a szerencsés, akit a többi
3466 18|                  közül kitüntettél? Talán az özvegy kulcsárné?~– Ohó! „
3467 18|                    Én is azt mondom, amit az öreg spanyol hidalgó mondott,
3468 18|                tőrnek a személyesítője?~– Az bizony senki sem más, mint
3469 18|                 Carcasse!~– Ah, nézze meg az ember! Még nem is rossz
3470 18|                   nem is rossz ízlése van az öreg fiúnak.~– Remélem,
3471 18|              titok nyitját.~Péter kivitte az urának a csizmáit, s jó
3472 18|            különösen szeretetreméltó volt az asztalnál; ami biztos jele
3473 18|                   biztos jele annak, hogy az asszony valami indítványt
3474 18|                  már éppen szaladni akart az asztaltól, mikor lefogták.~–
3475 18|                meg tudom magamat értetni. Az itteni szobaleányok nagyon
3476 18|                sok szinonim szó van; s ha az idegen nem helyesen akcentuál,
3477 18|                      Ah! Akit te különben az ifjabb nevén szoktál hívni: „
3478 18|                 tiszta háladatosságból.~– Az is háladatos? – szólt Lándory
3479 18|                   Hát a Lidy Carcasse nem az? Csak hagyja ön már most
3480 18|                 nem merte vele megkínálni az urát. Elég neki az, amit
3481 18|             megkínálni az urát. Elég neki az, amit sejt belőle.~Hermione
3482 18|                 férjeknek, aminő eddigelé az ő akváriumában nem volt
3483 18|                  ismeretes. Más férjeknél az a szokás, hogy mikor a nő
3484 18|                 helyébe idomtalanság lép, az ideál nevetségessé torzul,
3485 18|   lelkiismeret-furdalás a férjre nézve. S az emberi hím utoljára is csak
3486 18|                  mint a másik. – Hanem ez az egy ember kivétel a többi
3487 18|               szerelmével a nejét, amikor az éppen nem szeretetreméltó.
3488 18|                  e példátlan hűséget maga az egész itteni berendezés
3489 18|                   külvárosban, melyet még az apja építtetett, ott is
3490 18|            aszkétának lenni. – Pedig csak az első lépés drága. – Az első
3491 18|               csak az első lépés drága. – Az első lépést meg nem tenni
3492 18|                   tenni – már lehetetlen. Az első tézis egy boldog házasság
3493 18|      szétbontásában a férjnek kedvtelése. Az asszonyé már aztán csak
3494 18|            corollarium hozzá. – S amahhoz az első étappe a „házi enyelgés” –
3495 18|                 en famille”. Okos asszony az ilyesmiért nem is neheztel.
3496 18|                   lenni miatta. Úgy veszi az „embert”, ahogy van. Egy
3497 18|                  Carcasse megérkezett még az őszi napokban; s Médea igen
3498 18|               dolgozni sem tudott, hacsak az ő szobájába nem hozta át
3499 18|                   s ahogy a Lidyvel bánt, az a gorombaság határáig ment.~
3500 18|                   keltezve: „Átköltöztünk az unalmas faluból a még unalmasabb